A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 15. szám - Félhomály

Huszonkettedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1903 április 12. Szerkesztőség: ^ ~ V., Rudolf-rakpart 3. BZ./^^&p .— iíLJi KisdóhlVatal: \-Á'lJ\^'V (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. az. I™™"**! ÉRDKKEINKKIÉPIISKLETÍRE. i MAtíYAR ÜGYÍÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÉIB\ A JOG Kéziratok vissza nem adatnak. KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve. Negyed évre Fél « Egéaz « 3 korona 6 « 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványayal küldendők. TARTALOM: Félhomály. Irta Elek Mór dr., lévai kir. albiró. — Tévedés vagy megtévesztés ? Irta K o c s á n János, kisjenöi kir. albiró. — Az ügyészségi megbízottak. Irta Dió szegi Győző dr. ügyvéd, tcnkei kir. aljegyző. — A végrehajtási törvény 102. §-a 5. és 152. §-a 3. pontjához. Irta B i r ó. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülései. — A Budapesten székelő e. f. polgári és büntetőbíróságok működése 1902-ben. Irta Révai Lajos dr.) — Külföld (A végrendelkezés korlátozásának kérdése az angol jogban. Irta Zsoldos Benö. zombori tszéki aljegyző.) — Nyílt kérdések és feleletek (A. büntető jog köréből. Irta N e m o.) — Sérelem (Retorzió a megaláztatással szemben. Irta egy b i r ó) — Irodalom Kmety Károly dr : Elmélkedés a magyar nemzeti címer és lobogó jussáról. Üsmerteti Horváth János dr.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. X Félhomály. Irta ELEK MÓR dr., lévai kir. aljárábbiró. Csendesen, szerényen üli meg 25 éves jubileumát büntető törvényünk. Hogy metonimiával éljünk, ugy viselkedik, mint nagy megalkotója : a tudós Csemegi. A gyermek méltó szülőjéhez még külmodorban is. Alapos, sokat felölelő, széles tudású, de szerény. Nem csinált nagy zajt felléptével, de annál gyökeresebb átalakulásokat szellemével, különösen ott. ahol azt kelőén megértették, felfogták, amihez a nagy külföldet is kell számítani. Talán egy törvényünk sincs, mely külföldön is oly általános elismerést aratott volna, mint büntető kódexünk. Önálló, eredeti és nem-egy tekintetben úttörő volt ezen sok tekintetben internacionális büntető kérdésben és szabadabb, humánusabb felfogáfával előkészítője volt a mai Európaszerte nyilvánuló humánusabb büntető iránynak. Nálunk pedig a középkori elmaradt institúciókkal szemben, melyek büntető igazságszolgáltatásunkban is nyilvánultak, határozottan nagy kultur-hatással is járt. Szelídebb fe'fogást juttatott érvényre; előkészítője volt a sajnosán csak későn azt követett egyéb institúcióknak, milyen mostani liberális bünrendtartásunk is. Nem rajta mult, hogy ezek, melyekre mint további feltételekre úgyszólván egyenesen reámutatott, azt nem nyomon követték, sőt részben még ma sincsenek meghonosítva a törvény intenzivebb hatásának természetes csökkentésével. Vájjon megvannak-e még ma is a btk. 20. §-a szerint helyesen kontemplált fokozatos szabadságvesztési intézetek ? így a közvetítő, javitó intézetek, az enyhébb elzárási helyiségek r És ha vannak, kellő számban vannak-e meg? Megvannak-e maguk a megfelelő törvénykezési épületeink? Megvan-e a kellőleg dotált erkölcsileg és anyagilag független bírói kar ? No, de az utódoknak sem tehetünk ezek mi?tt szemrehányást, míg zBálimádás fenn fog állani, míg a moloch szedni fogja uj és uj áldozatait, melyet Európában militarizmusnak hívnak. Amely militarizmus az állítólag veszélyeztetett külbéke kedveért, az emberi lét többi más feltételeit ólomlábakkal lenyomja és különösen a mi kulturcsemetéinknek ápolását megnehezíti. Nincs itt a helye és nemis szándékozom mai cikkem keretében e kérdésekkel foglalkozni. Nemis a büntetőtörvény dics-tiiádájának ismétlése célom. Ellenkezőleg ama hódolat mellett, melylyel mint minden más belátó jogászunk, büntető törvénykönyvünk iránt, eme a köztudatba talán még legjobban átment anyagi reformtörvényünk iránt viseltetem, ami az életrevalóság megbízható hőmérője : én most, hol a 25 éves épület tatarozása van a büntető novellával tervbe véve, ellenkezőleg épp egyik homályos intézkedésével kívánok foglalkozni, mely egy kis járásbirósági esetből kifolyólag felmerült és melyre nézve joggyakorlatunk még ma sincs megállapodva. Hisz egy-egy kis rozzant tégla a Lapunk mai száma nagy mü értékét azért le nem szállítja. Kincses tárház marad azért a mi jubiláló büntető törvényünk, ha itt-ott kétes értéke van is egyik vgy másik gyűjteményének. Az élet külörrböző fázisaiban az esetek kaleidoszkopszerüleg váltakoznak. Uj és uj esetek uj és uj jogviszonyokat teremtenek, amelyekre mind a törvényalkotó, földi koilátóit látásánál fogva előre nem gondolhatott. Büntető perrendtartásunk sokkal fiatalabb épület és máris nagy repedések látszanak rajta! Esetem külömben a következő : N. N. izgága természetű ember, ki a vele egy házban lakó P. P.-nek nyugtot nem hagy. így legutóbb is rövid 10 napon belül őt két izben az udvaron két tanú előtt becsületében mélyen megsértette, egy izben pedig egy falapáttal őt életveszélyesen fenyegette, egyéni biztonságában megfélemlítette. Mint látjuk cumulatio reális: anyagi bünhalmrzat forog fenn, melyben két a btkv. 261. § ba ütköző becsületsértés vétsége egy a kbtkv. 41. §-ba ütköző közcsend elleni kihágással konkurrál. A becsületsértést tudvalevőleg büntető törvényünk, akárcsak a párbajt, egy delictum sui generis-mk tekinti, amelyre sajátos büntetési nemet, éspedig az előbbire pénzbüntetést, az utóbbira államfogházat állapit meg mint főbüntetést. A becsületsértési pézbüntetést behajthatatlanság esetében fogházra rendeli a törvény átváltoztatni, éspedig a btkv. 53. § ban megállapított mérték szerint. Azt is mondja ki a btkv. a 102. §-ban, hogy a pénzbüntetések minden egyes cselekményre külön szabandók ki. Vagyis ezeknél, még ha halmazat is forog fenn, nem a íelemésztés, ne n az absorbtio rendszerét követi a törvény, miként a szabadságvesztésbüntetéseknél, amikor egy fokozott mérvű összbüntetés szabandó ki; hanem a büntetések halmozásának elvét tartja fenn, a cumulatio poenarum-oi vagyis azon elvet, hogy : quot dclictct, tot poenae: ahány bűncselekmény, annyi külön büntetés ; vagyis a jelen esetben annyi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetés, ahány becsületséttési vétség forog fenn. A közcsend elleni kihágásért meg tudvalevőleg elzárás mint főbüntetés és a kbtkv. 22. §-a szerint behajthatatlanság esetében elzárásra átváltoztatandó pénzbüntetés, mint mellékbüntetés szabandó ki. Mint látjuk tehát, végeredményben súlyosabb büntetés jár a kihágásért, mint a csak pénzbüntetéssel büntetendő vétségért. Azon büntető törvénykönyvünk által világosan meg nem válaszolt kérdés merült mármost fel, ha két ilynemű bűncselekmény konkurrál egymással, amelyikben az egyiknél esetleg fogház, a másiknál elzárás alkalmazandó, végeredményben milynemü szabadságvesztés alkalmazandó ? Tény az, hogy a btkv. 53. §-nak II. bekezdésének értelmezéséből és ujabb joggyakorlatunk szerint is egy Ítéletben kétnemű szabadságvesztés nem alkalmazható, ami jogpolitikaiig is indokolt. Tény másrészről az is, hogy a btkv. 53. §-nakII-ik bekezdése csak a me/lékbüntétésként kiszabott pénzbüntetést rendeli . olynemü szabadságvesztésre átváltoztatni, amilyenre a bűnös a pénzbüntetésen felül ítéltetett és a pénzbüntetés-, mint főbüntetésről nem kívánja. Hogy csak a mellékbüntetésül kiszabott pénzbüntetés változtatandó át a btkv. 53. §-nak II. bek. alapján behajoatlanság esetében azon nemű szabadságvesztésre, amelyre a bűnös a pénzbüntetésen felül ítéltetett, emellett szól a Kúi iának két régi döntvénye is (Dtvtár XXXIV. 31. szj és egy esetben, hol fegyházbüntetést és becsületsértésért pénzbüntetést isjszabott ki. ezen pénzbüntetést nem fegyházra, hanem fogházra rendelte átváltoztatni (Dtár XXXVI. 50. sz.). Az ellenkezője mellett, hogy a főbüntetésként is kiszabott pénzbüntetés is halmazat és behajthatatlanság esetében n oldalra terjed.