A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben

52 Amennyiben alperesek szegödményes községi éjjeli crök voltak és a községi biró rendelkezése alatt állottak, és a menynyiben ugyanők a községi pénzszekrények külön gonddal leendő éjjeli őrzésére figyelmeztetve voltak, már ezek a körülmények anyagi tartalmuknál fogva esetleg alkalmasak lehetnek annak megállapítására, hogy alperesek a külön őrizetük alá jutott tárgyat ért oly hátrány iránt, amit közönséges gondossággal elháríthattak volna, vagyonilag felelősek; erre nézve te^át az a körülmény, hogy ama hátrány iránt szavatosságot külön nem vállaltak, vagy hogy erre nézve a községi szabályrendelet rendelkezést nem tartalmaz, mi befolyással sem bir. Aki valamely különleges szolgálatra állandóan van alkalmazva és egyes alkalomra a szolgalattételnél magát mással helyettesíti, a helyettesének a különleges szolgálattételnél történt gondatlanságáért rendszerint felelős. (A m. kir. Kúria 1903. február 3. 490/902. sz. a.) A házastársi kötelesség súlyos megsértését képezi, ha a férj nejének és gyermekének eltartásáról éveken át nem gondoskodik. Bírósági gyakorlat szerint, amennyiben az osztrák honosok az osztrák birosag által ágytól és asztaltól már elválasztattak és évek óta külön élnek, az utóbb magyar állampolgárságot nyert házastárs által indított bontó perben a 99. §. alkalmazásának szüksége nincsen. (A m. kir. Kúria 1903. febr. 11. K,186. sz. a ) A nő által férje házához vitt ingók : bútorok, ágy- és asztalnemüek, evő- és ivóedény és eszközök, mind olyanok, amelyek nem kizárólag a nő személyes szükségletére, hanem mindkét házasfél használatára szolgálnak, következően hozományi tárgyaknak tekintendők, s ennélfogva ezeket a nő a házassági kötelék fenná lása alatt férjétől vissza nem követelheti. (A m. kir. Kúria 1J03. január 23. G. 466/902. sz. a.) Az épitömester művezető pallérjának gondatlanságából származó minden kárért magánjogilag felelős. Felperes a baleset folytán válván teljesen keresetképtelenné, kártalanítás iránti igényének az életfogytig való életjáradék felel meg, ez az igény felperes 60 éves életkoráig nem korlátozható. Alperes marasztaltatott, hogy a felperesnek megítélt életjáradékbiztositásra 10,000 Koronát helyezzen bírói letétbe, mert az 1874. évi XVIII. t.-c. 4-ik §a joghasonlatosságnál fogva az ipari üzemben bekövetkezett balesetnél is alkalmazandó, minthogy alperes mint vállalkozó foglalkozásánál fogva ki van téve az anyagi veszteségek esélyeinek, felperes megfelelő biztosíték nélkül oly helyzetbe juthat, hogy megítélt követelésére fedezetet nem talál. (A m. kir. Kúria 1903 febr. 13 400 sz. a.) Az örökösök között az örökösödés tekintetében fenforgó peres kérdések a hitelező követelésének érvényesítését nem gátoljak ; e tekintetben külömbséget az nem tesz, hogy a hitelező egyszersmind örökös. (A m. kir. Kúria 1903. januá, 7. I. G. 408/902.sz. a.) Az iparszabadság ugyan abból áll, hogy az egyén a törvény korlátai között bármely ipart szabadon gyakorolhat ; azonban az egyén minden jogot, tehát az ipar szabad gyakorolhatási jogát is szerződésileg korlátolhatja és igy az ilyen korlátozás az iparszabadság elvét nem érinti. Az a szerződési kikötés, amely szerint alperes eltiltatott attól, hogy a felperes varrógépeladási üzletében elvállalt szolgálati viszony megszüntetése után is még egy évi időtartamon belül a felperes üzletével hasonló üzlettel foglalkozzék, jogi hatállyal bir. következőképpen nincs akadálya annak, hogy az oly kikötés biztosítására szolgáló kötbér bíróság előtt érvényesíttessék. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: 1903. februás 10. G. 514. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A cégjegyzésnek olynemü megállapítása, hogy a cégvezető csak a társaságok egyikével együttesen jegyezhesse a céget, nem foglalja magában a cégvezető jogkörének oly természetű korlátozását harmadik személyek irányában, mely a ker. tv. 39. § ába ütköznék. A bpesti kir. keresk. és váltótszék: (1902. évi 115,145. sz.) B. S:h. és társa cégnek, (kép/. Stiller M5r dr. ügyvéd által) cégbejegyzési ügyében végzett: A kért bejegyzést a kir. tszéknem rendeli el, mert a bejegyeztetni kért az a cégjegyzés, hogy a kirendelt cégvezető a céget csak a társtagok egyikével együttesen jegyezheti, a cégvezető jogkörének korlátozását képezi és a KT. 39. §-a értelmében harmadik személyek iránt hatálytalan, s igy az ilyen cégjegyzési mód a cégjegyzékbe be nem vezethető. Miről folyamodók kérvényöknek és csatolmányaiknak visszaadása mellett azzal értesíttetnek, hogy amennyiben jövőre a társtagok ketten együttesen vagy cégvezető által egyedül kívánják jegyezni a céget, ide ily cégjegyzést feltüntető cégaláírásokat mutassanak be. A budapesti kir. Ítélőtábla (1903. február 17-én 227. sz. a.) a keresk. és váltótvszék végzését megváltoztatja és azt a cég jegyzésének folyamodók által kérelmezett bejegyeztetésére utasítja. Megokolás: Az együttes cégvezetés (collectiv procura), mit a keresk. törv. 37. §. második bekezdése kifejezetten megenged, nem korlátozása a cégvezető hatáskörének, mivel ez nem fogható fel olykép, mintha több cégvezető volna kirendelve és ezek mindegyikének törvényen alapuló hatásköre korlátozást szenvedne, mert collectiv procura eseten is a cégvezető, felhatalmazás törvényes tartalma változást nem szenved. Ezekből n»dig következik, hogy amint a cégvezetéssel tobb személy együttesen is felruházható (KT. id. §.) és nem képez, a cégvezetői felhatalmazás korlátozását az, ha a cégvezetésre kirendelt több személy a cégnek együttes jegyzésére van utasítva, ugy érvényes az együttes cégvezetésnek az a módja is, mely szerint a cégvezető a cégnek valamelyik társasági képviselővel együttes jegyzésére van kötelezve és pedig annál inkább, mert a társasági képviselőnek hatásköre tágabb lévén a cégvezetőénél, azáltal, hogy a cégvezető a cégnek a társasági képviselővel együttes jegyzésére köteleztetett, előbbinek hatásköre korlátozottnak egyáltalán nem tekinthető stb. A felperesnek, mint forgatmányosnak, akinél a kereseti váltók értékesíttettek, rosszhiszeműségét nem eredményezi s igy az elfogadó ellenében való jogára nincs befolyással az a körülmény hogy esetleg már a váltók megszerzésekor tudta azt, hogy a váltók elfogadása csak a kibocsátó iránt való szívességből történt. (A m. kir. Kúria 1903. január 20 40</902. sz. a.) Még oly esetben is, melyben a csődtörvény valamely birói határozatnak kézbesítését külön megrendeli, a hivatalos közzététel, a 86. §. esetét kivéve, érvényes kézbesítésnek tekintetik és ilyen esetben a kézbesítés a hirdetmény első megjelenését követő harmadik köznapon tekintetik megtörténtnek. (A m. kir. Kúria 1902. évi szeptember ho 23-án 992. sz. a.) Biztosítottnak bizonyított vizbefulása a baleset tényét biztositásjogi szempontból, annak bizonyítása nélkül, hogy vizbefulás véletlenül következettbe, nem állapítja meg. (A m. kr. Kúria 1902 nov. 5. 845. sz. a.) Az a körülmény egymagában, hogy ugy felperesnek, mint alperesnek cégében benfoglaltatik az «olajipar» szó. nem eshetik a cégbitorlás fogalma alá, mert ez a szó az üzleti foglalkozást jelzi; ennek a jelzőnek használata mindenkit, ki az olajipar terén folytatja üzletét, éppúgy megilleti, mint magát felperest. De nem szolgál alperesnek az általa választott cég használatától való eltiltására az a körülmény sem, hogy a rövidített cégű címmel ellátott egyik-másik levél nem azon cég birtokába jutott, amelyhez az intézve volt. (A m. Kúria 1903. január 21. 13/903. Az esetben, amidőn a biztosított bizonyítja, hogy az ügylet megkötése körül eljárt ügynők az ajánlatot az ő bemondásától eltérőleg és megállapodásellenesen töltötte ki az ügylet lényeges feltétele tekintetében és a biztosítási kötvény ily ajánlat alapján állíttatott ki, a biztosított az ügynök általi megtévesztése folytán az ügylet érvényes létrejöttét megtámadhatja. (A m. kir. Kúria 1903. január. 27. 505/902 sz. a.) Bűnügyekben. Minthogy vádlott a rendőri kapitányi hivatalhoz beadott feljelentésében a crablás» kifejezését nem a fömagánvádló személyének jellemzésére, hanem csak a tárgyra használta, vádlott ellen büntethető cselekmény tényálladéka fenn nem forog. Az eperjesi kir. törvszék mint felébbviteli btö bíróság (1902. aug. 22-én 2,747/B. sz. a.), rágalmazás vétsége miatt vádolt H. Bódog elleni büntető ügyben, melyet az eperjesi kir. jbiróság 469/2. sz. alatt, a fömagánvádló felebbezése folytán felterjesztett, következőleg i t é 11: A kir. tszék az elsőbiróság Ítéletét a Bp. 554. §. illetve Bp. 423. §. 2. bek. érteim, a bp. 385. §. 1. Cj pontba ütköző semmiségi ok alapján megsemmisíti, egyúttal H. Bódog vádlottat, a Btk. 261. §-ba ütköző s ezen szakasz szerint büntetendő becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánítja, melyet az által követett el, hogy az eperjesi város rendőrhatóságához a fömagánvádló ellen tett és 1902. ápril 12-én Írásban benyújtott feljelentésében L. Lászlót legrutabb jellemtelenség egy embernél kifejezéssel illette, e miatt őt a btk. 261. §. alapján végreh. terhével az 1892: XXVII. t.-c-ben meghatározott célokra lefizetendő és behajthatlanság esetén a btk. 53. §. rendelkezéséhez képest 1 napi fogházzal helyettesitendő 10 K. pénzbüntetésre itéli és kötelezi, hogy az esetleg felmerült bűnügyi költséget a kir. államkincstárnak az 1890. 43. t.-c. 9-ban szabályozott végrehajtás terhével megfizesse s hogy L. Lászlónak felebbezési eljárási költsége cimén 12 K.-t végreh. terhével megfizessen stb. Megokolás: A felebbezési főtárgyaláshoz beszerzett kihágási ügyiratoknál fekvő feljelentésre a vádlott a felebbezési főtárgyaláson elismerte, hogy az a saját kezeirása, ő tőle származik, hogy az ezen feljelentésben ismételt rablás szónak a vádlott sem tulajdonította annak szószerinti értelmét, kitűnik a feljelentésnek tartalmából, miért is az a btk. 258. vagy 261. §-iba ütköző vétségnek a tárgyául nem is szolgálhat; ellenben a legrutabb jellemtelenség egy embernél szavak tartalma tényleg, a jelen esetben a magánvádlóra, mint egyúttal magáninditványra jogosult félre oly meggyalázó, hogy a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségének a tárgyi tényálladékát megállapítja. Ezeket előre bocsátva az elbírálandó jogi kérdés az, vájjon a btk. 266. §-a a büntetlenséget tárgyazó rendelkezései a jelen esetben a vádlottra alkalmazható-e vagy sem? Tekintve, hogy a btk.