A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben

A J 266. §. rendelkezésének nyilvánvaló célja: biztosítani a védelemnek a szabadságát, miután általános jogelv, hogy törvény jogtalanságnak a palástjául nem szolgálhat, ebből folyólag pedig a védelem szabadságának a btk. 266. § ban felállított biztositéka: a büntetlenségnek a határa tovább nem terjedhet, mint mennyire azt az ügyfeleknek vitalkozási szabadsága, mindazonáltal azonban csupán az igazság felderítésének érdekében megkívánja; tekintve, hogy a jelen esetben a feljelentésnek a tárgyát egy macskának a jogtalan állított lelövése képezte, így tehát az előidézett becsületsértést involáló kitétel, nem az ügyre, hanem kizárólag az ügyfélnek a személyére vonatkozik, mégpedig oly határozott célzatossággal, a mely célzatosság kívül is "áll a védelem szabadságának megengedett határán és mint ilyen a támadásnak a jellegével bir, a mely a btk. 266. i<. fogalmi köre alá nem vonható azért, mert különben az ezen módon jelentkező elkövetési cselekedetnél a btk. 261. §-nak büntető sanctiója illuzoriussá válnék; másrészt pedig tekintve, hogy az idézett kitétel a felmerüli ügybeni tényből, a macskának lelövéséből és ennek körülményeiből származtatottnak, a már kiemelt célzatosságnál, a dolusnál fogva sem tekinthető, a kir. tszék a jelen esetet a btk. 266. §.-ba vonhatónak nem találta, miért is az elsőbiróság ítéletének a bp. 385. §. Le"1 pontjába ütköző anyagi semmiségi ok alapján való ^megsemmisítése mellett a vádlottnak a bűnösségét a btk. 261. §. alapján megállapította, a büntetés kiszabásánál pedig a büntetlen előéletét enyhítő ok gyanánt méltatta, stb. A m. kir. Kúria (1903 január 28-án 838'1903. B sz. a.) A kir. törvényszék ítélete a bp. 521. §-a szerint megfelelően alkalmazandó 385. §. 1. a) pontjába ütköző semmiségi ok miatt hivatalból megsemmisíttetik és vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Megokolás: Minthogy vádlott az eperjesi rendőri kapitányi hivatalhoz beadott feljelentésében a «rablás> kifejezéseket nem a főmagánvádló személyének jellemzésére, hanem csak a tárgyra, a macska lelövésére használta, s igy vádlott ellen büntethető cselekmény tényálladéka fenn nem forog, ennélfogva a kir. törvényszék Ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjába ütköző semmiségi ok fenforgása miatt ugyanezen törv.-szakasz utolsó bekezdése értelmében hivatalból meg kellettsemmisiteni és vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. Ezzel a rendelkezéssel megszűnt az alap arra nézve, hogy vádlottnak a bp. 385. §. 1. cl pontjára alapított semmiségi panasza felülvizsgáltassak. A koronaügyész által a tárgyaláson fölvetett azt az előzetes kérdést, vájjon a kir. Kúriát az ügy érdemleges elintézésében korlátozza-e vagy nem az a körülmény, hogy a kir. it. tábla a felebbv. fötárgyalást a vádlott jelenléte nélkül tartotta meg és öt nem hallgatta ki ? — a kir. Kúria nemlegesen, vagyis akként oldotta meg, hogy abban az ügy érdemleges elintézését gátló akadályt nem talált, mert a kir. itélö tábla a bp. 413. §. 2. bek. foglalt rendelkezésnek eleget tett az által, hogy a szabad lábon levó vádlottat a felébb, főtárgyalasra megidézte s miután ez a becsatolt kézbesítő iv által igazolt megidéztetése dacára nem jelent meg és védőt nem jelentett be: a közvédö őt hatályosan képviselte. Egy eleve meghatározott kereskedelmi ügyletre adott előlegnek más célra elhasználása, a csaláshoz kellő ravasz fondorlat megállapítása nélkül is, büntetendő sikkasztást képez ; minthogy eme tényekben, miképp a vádlott magát előzetesen vagyontalanná téve, az üzleti viszonyból folyó bizalom felhasználásával, ekként ravasz fondorlattal tévedésbe ejtve birta reá a sértettet az előleg küldésére és az ekként kicsalt előleget nem a kikötött célra, hanem magának jogtalan hasznára fordítva, a sértettet megkárosította, a csalásnak minden ismérve bennfoglaltatik. A szabadkai kir. tszék mint btő bíróság (19 )1 novem. 29-én 8,508. sz. a.) csalás büntette miatt vádlott P. István bűnügyében következőleg ítélt: P. István vádlott a Btk. 379. §-ába ütköző s a 380. §-a szerint minősülő, valamint a Btk. 386. §-ában meghatározott egy rendű csalás büntette miatt ellene emelt vád alól a bp. 326. §. 1-ső p. alapján felmentetik. A bűnügyi költségek az államkincstárt terhelik. Megokolás: V. H. I. sértett panaszaként előadja, hogy P. Istvánnal körülbelül egy év óta áll üzleti összeköttetésben és pedig akként, hogy ő t. i. a vádlott vásárol sertéseket, azokat a vasúti kocsira rakatja s felküldi neki Bécsbe eladás végett, a kocsira rakást sürgönyileg jelzi s ő küld neki előleget. A most jelzett összeköttetésük 1900. okt. 23-ig jól ment, több izben adott vádlottnak előleget, ki a sertéseket fel is szállította s az eladásnál leszámoltak; történt azonban, hogy vádlott az A-/, a. sürgöny szerint 1900. okt. 22-én 6,000 k.-át kért, melyre azonban csak 4,000 k.-át küldött, de a sertéseket nem szállította fel. Előadja még, hogy a B'/.a sürgöny szerint október 27-én 2,000 k.-nát, majd a C, a. sürgöny szerint okt. 28-án jelezve, hogy 2 kocsit rak 3,000 k.-át kért, de miután a kérdéses 4,000 k. előlegre nem szállított, nem küldött több pénzt. Végül előterjeszti, hogy a küldött 4,000 k. miatt nyugtalankodván, Csantavérre utazott le, hol tudomására jutott, hogy vádlott testvérével, P. Ferenccel összejátszva 1900 okt. 30 és 6-án kelt közjegyzői okiratokban foglalt adásvételi szerződéseket készítve az összes vagyonát testvérére P. Ferencre irattá át, hogy a hitelezőket a kielégítési alaptól foszszák meg. Ez alapon a kir. ügyész P. István ellen vádat emelt OG a btk. 379. §-ba ütköző s a 380. §-a szerint minősülő, valamint a btk. 386. §-ban meghatározott csalás büntette miatt. A főtárgyaláson megjelent magánvádló képviselője kijelenti, hoiy csalás miatti vádját fentartotta s kéri vádlottat 4:000 k. kár és 10 k. bűnügyi költségeinek megfizetésében elmarasztalni. P. István vádlott nem ismeri el bűnösségét, s a váddal szemben azt adja elő, hogy ő több év óta volt bizományi viszonyban a sértettel, és pedig akként, hogy ő, a vádlott, vásárolta a sertéseket, amelyeket azután Bécsbe a sértetthez szállította fel, a ki azért, hogy azokat eladta, tőle t. i. a vádlottól kapott l°/o provisiot. Továbbá, hogy eleinte, mig módjában állott, a saját pénzén vásárolta a sertéseket, azonban rosszul menvén az üzlet, a volt 3,200 K. tőkéje elveszett. Majd azon reményben, hogy jó üzleteket csinálhat, sértettől előleget kért s kapott is s az általa felküldött sertéseket eladván, a befolyt vételárból sértett azután levonta ugy a küldött előleget, mint a neki, — a sértettnek — kijáró províziót is, melynek megtörténtével az esetleg fennmaradó öszszeget, mely az ő — a vádlott nyereségét képezte — neki küldte meg. Az üzlete azonban folyton rosszul ment, vesztesége s igy adóssága mindinkább növekedett, ugy, hogy birtokára kénytelen volt a takarékpénztárból kölcsönt venni, de miután a kamatokat sem tudta fizetni, nehogy ingatlanát potom áron elárverezzék, azt testvérének adta el, s összes adósságait kifizette, ugy, hogy 2,000 koronája még maradt is, mely összeget ismét sertések bevásárlásra fordítván, azokat sértettnek továbbra is szállította, s miután folyton vesztességgel dolgozott, sértettől 6,000 K.-át kért előlegül, azonban csak 4,000 K.-át kapott, amelyet, miután hitelezői zavarták, azok kielégítésére fordította, de azért sértettnek tovább is szállított sertéseket s tagadja, hogy szándéka a sértett megkárosítására irányult volna, mert mindig abban a hiszemben volt, hogy üzlete nyereséget fog eredményezni, s ekként a sértettet ki fogja elégíteni Megjegyzi, hogy ezután még két izben kért előlegül pénzt, egyszer 3,000, másodszor pedig 2,000 K.-át, de nem kapott s igy később nem is szállíthatott. Előadja még, hogy a sürgönyére küldött 4,000 koronának átvétele előtt adta el ingatlanát 11,000 K.-ért, melyből ő csak 2,000 K.-át kapótt, mig a többi az átvállalt terhek kifizetésére fordíttatott. Ezekből folyóan, minthogy az eljárás adatai szerint a vádlott és sértett között létrejött megállapodáshoz képest a vádlott által megvett sertéseket sértett tovább adta el, s igy midőn vádlott sértettnek azt sürgönyözte, hogy fel nem megy, s hogy sértett belátása szerint adja el, s egyúttal 3,000 frtot kért,— ez alkalommal a vádlott a sértett tévedésbe ejtése végett, mi ravasz fondorlattal sem élt, mert a jelzett sürgönyre küldött s vádlott által átvett 4,000 K. a köztük fennforgott szoros üzleti összeköttetésnél fogva csakis kölcsönjellegünek tekinthető s igy annak megnem térítése iránti kérdésnek az elbírálása, nem a bűnvádi, hanem a polg. perutra tartozván, vádlott terhére a btk. 379. §-ában meghatározott csalás bűntettének tényálladéka meg nem állapitható. De a btk. 386. íjának esete sem forog fenn, — mert a most jelzett törv.-szak.-ban meghatározott csalásnak előfeltétele az, hogy a hitelező követelése az átruházás időpontjában, végrehajtható vagy legalább beperesitve legyen. Minthogy pedig a sértett fél maga is elismeri, hogy vádlott ingatlanát 1900. szept. 30-án és ugyanaz év okt. 6-án, tehát 23. illetve 16 nappal előbb, mintsem a kérdéses 4,000 k.-nát átvette volna közjegyzői okiratban foglalt szerződésekkel a testvérére ruházta át s illetve annak adta el, s minthogy ez az átruházás oly időpontban eszközöltetett, midőn sértettnek a követelése még tenn sem állott, ugyanazért vádlottat az ellene emelt vád alól büntetendő cselekmény hiányában a bp. 336. §-nak 1-ső p.-hoz képest felmenteni kellett. A szegedi kir. itélőtálba (1902, márc. 24-én 832. sz. a.) Sértett képviselőjének felebbezése visszautasittatik. A kir. tszék. Ítélete helybenhagyatik. Megokolás: A kir. tszék felmentő Ítéletét a kir. ügyész is felebbezvén és ezt a felebbezést a főügyészség is fenntartván, sértett képviselőjének a bp. 383. § a III. 2, b., pontja szerint kizárt felebbezését a bp. 389. §. és 401. §-nak 3 pontja alapján visszautasítani kellett. A kir. tszéknek egyedül a kir. ügyészség felebbezése folytán felülvizsgált Ítélete a bp. 123. §.-ának 3. bekezdéséhez képest indokainál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Kúria (1902 december 16-án 10,851. sz. a.) Mindkét alsófoku Ítélet a Bp. 385. §. a., pontjában foglalt semmiségi ok miatt a bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíttetik: bűnösnek mondatik ki vádlott a btk. 379. §-ba ütk. és 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében s ezért a btk. 383 és 91. §§-ai alapján 8 hónapig tartó börtönre és 10 koronánként 1 napi börtönre átváltoztatandó 50 k. pénzbüntetésre, valamint a btk. 388. §-hoz képest 3 évig tartó hiv. vesztésre és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik; egyszersmind a bp. 480. § érteim, köteleztetik, hogy a 16 k. 40 f. eddig felmerült, valamint a foganatosítás következtében felmerülendő bűnügyi költséget az 1890: 43 tc. 9. § ban előirt módon térítse meg stb.; valamint köteleztetik a vádlott arra is. hogy V. H. I. sértettnek 100 k. költséget 15 nap a. különbeni végrehajtás terhével fizessen meg; ezen megállapításon tul menő igényével azonban sértett a bp. 491. §-hoz képest a polg. bírósághoz utasittatik. Megokolás: I. A. koronaügyész által a tárgyaláson föl-