A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 14. számához. Budapest, 1903 április 5. Köztörvényi ügyekben. A kötelesrész kiegészítését a leszármazó egyenes örökösök csak ajándékozás esetében jogositvak követelni; visszterhes ügyletet azonban kötelesrészük megsértése cimén eredménnyel meg nem támadhatnak Márpedig nem lévén törvényes intézkedés, melynelíogva a mostoha fiu mostoha apját eltartani köteles, az alperes es elhunyt mostoha apja között az eltartás es egyéb szolgáltatás fejében teljesített vagyonátruházás csak akkor, vagy abban a részben volna ajándékozásnak tekinthető, ha az átruházott vagyon forgalmi érteke az elvállalt kötelezettséggel aranyban nem állna, vagy az elvállalt kötelezettség a vagyon jövedelméből teljesíthető volt volna. A pestvidéki kir. tszék. (1900 auguszt. 18-án 1,210. sz. a.) G arán Dániel ügyvéd által képviseli P. Islván és Sz. Istvánnénak, B i n e t Arnold dr. ügyvéd által képviselt S. István ellen 325 frt lörv. osztályrész iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles néh. P. György utáni törv. osztályrész fejében 426 K 66 f-t és ennek 1888 év aug. 22-től számítandó 5°/o kamatait, továbbá 230 K 90 f. perköltséget különbeni végreh. terhével és 15 nap a. felpereseknek megfizetni stb. Megokolás: Felperesek nagy atyja néh. P. György az iratokhoz B"i a. csatolt szerződéssel a gödöllői 443. és 146., ugy a szadai t>9. sz. tjkvekben foglalt ingatlanokbóli illetőségét 1888. július 20-án mostoha fiára, alperesre ruházván át, felperesek, mint néh. P. Györgynek A) a. igazolt egyenes leszármazó törvényes örökösei ezen vagyonátruházást mint vissztehernéiküli ajándékozást törvényes osztályrészük megsértése okából támadták meg s arra való tekintettel, hogy nevezett nagyatyjuk 1888. aug. 22-én végrendelet és vagyon hátrahagyása nélkül halt el, alperest mint megajándékozottat az átruházás tárgyát képező s 650 frtra értékelt vagyonból 325 frt törv. osztályrész kiadására, illetve megfizetésére kérték kötelezni. Alperes tagadta az ajándékozás fennforgását s a B) a. szerződés viszterhes minőségét vitatta. A B) a. szerződésben az átruházott ingatlanok ellenértékéül az átruházó P. György és neje eltartása s holtuk után leendő tisztességes eltakarítása kötteiett ki. Minthogy azonban P. György az átruházást követő hónapban már elnait, minélfogva az átruházás viszonzásául alperes részéről kötelezett tartás kiszolgálásának szüksége csakhamar megszűnt, s küíönben felperesek tagadásával szemben alperes nem is bizonyitotta azt, hogy P. Györgyöt egyáltalán tartotta, P. György irányában a kötelezett tartást kiszolgáltatta, s temetési költségeit fedezte. M. Zsuzsanna mint felperesek mostoha s saját édesanyja irányában pedig hazai joggyakorlatunk szerint a kötelezett és netán kiszolgáltatott természetbeni eltartás visszterhet nem képez, következéskép a B) a szerződés egész terjedelmében ajándékozásnak minősítendő; minthogy továbbá az átruházási szerződésbe foglalt terhelési és elidegenítési tilalom felpereseknek törv. örökség iránti joguk érvényesítését nem akadályozhatja : ugyanazért az Orsz. Bir. Ért. határozmányok I. R. 8. §. alapján az átruházási szerződésnek a törv. osztályrész megsértése okából való megtámadásának helye lévén, az átruházott vagyonnak szakértői eljárással megállapított 853 K 32 f értékéből felperesek, mint néh. P. György igazolt egyedüli törvényes leszármazó örökösei részére 42íj K 66 f., mint törv. osztályrészt megítélni, s annak megfizetésében alperest mint megajándékozottat elmarasztalni kellett. A kamatok az öröklés megnyíltától, az örökrész törv. járulékait képezik stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1901 okt. 8-án 7,287/P. sz. a.) az e'sőbiróság Ítéletét megváltoztatja, telpereseket keresetükkel elutasítja, a perköltségeket azonban peres felek között kölcsönösen megszünteti, stb. Megokolás: A kötelcsrész kiegészítését a leszármazó egyenes örökösök csak ajándékozás esetében jogositvák követelni; visszterhes ügyletet azonban kötelesrészük megsértése cimén eredménnyel meg nem támadhatnak. Már pedig nem lévén törvényes intézkedés, melynél fogva a mostoha fiu mostoha apját eltartani köteles, az alperes és elhunyt mostoha apja között az eltartás és egyéb szolgáltatás fejében teljesített vagyonátruházás csak akkor, vagy abban a részében volna ajándékozásnak tekinthető, ha az átruházott vagyon forgalmi értéke az elvállalt kötelezettséggel arányban nem állna, vagy az elvállalt kötelezettség a vagyon jövedelméből teljesíthető volt volna. Azonban egyik eset sem forog fenn, mert az elvállalt tartás és eltemetési költség fejében átruházott lakóházrészből és jelentéktelen egyéb ingatlanokból álló vagyonnak a szakértők által megállapított 873 K 32 f. összértéke, nemkülönben minden bizonyítás nélkül megállapithatólag annak 62 K 12 f. jövedelme is sokkal csekélyebb, semhogy a jövedelemből az eltartás költségei fedezhetők voltak volna. A szakértői szemle megtartása körül az a szabálytalanság követtetett ugyan e), hogy a szemle az alperes törvényszerű megidézése nélkül tartatott meg, ettől a szabálytalanságtól azonban azért lehetett eltekinteni, mert és felperesek által megnyugvással fogadott szakértői becslés szerinti érték és tiszta jövedelem mellett is megállapítható volt, hogy ajándékozás esete fenn nem forog, így a szerződést mint megengedett szerencseszerződést kellett tekinteni s mint ilyennek megbirálásánál nem jöhet figyelembe az a körülmény, hogy a vagyonátruházó meddig éit még a szerződéskötés után; éspedig annál kevésbbé, mert felperesek nem bizenyitották, hogy a vagyonátruházó egészségi állapota a szerződéskötés idejében olyan volt volna, amiből közönséges belátás mellett a tartás igen rövid idejére bizton következtetni lehetett. Mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria. (1903 január 9-én. 239/P. sz. a.) A másedbiróság Ítélete, az abban felhozott indokokból helybenhagyatik Az a kikötés, hogy felperes tulajdonjoga a vétel tárgyára nézve a vételár teljes fizetésének megtörténtéig fentartatik, semmiféle határidőhöz sincs kötve ; márpedig az ilyen kikötés hatálya mindaddig fennáll, amig a vételár egészen kifizetve nincs ; ezt a hatályt tehát nem szünteti meg pusztán az a körülmény, hogy az illető eladó az illető vevő ellen a vételári követelése iránt pert indít, marasztaló határozatot nyer és ama követelése erejéig esetleg magát a vétel tárgyát végreI hajtasilag lefoglaltatja ; egyébiránt az ilyen kikötés tételes törvény által tiltva nincs ; és az állandóan követett birói gyakorlat által mindenkivel szemben hatályosnak, van elfogadva, következésképpen az ilyen kikötés igényperben is és az illető vevő hitelezőive! szemben szintén érvényesíthető hasonlóan döntött a kir. Kúria 1898. G. 599., 1899. G. 28., 1900. G. 381 és igoi. G. 645. számok alatt is.) A. m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 novb. 19. G. 294/1902 h. a.) Beck Sámuel dr. ügyvéd által képviselt Gr. Hugó felperesnek, Boschan Gvuia ügyvéd által képviselt F. László, O bersohn Mór dr. ügyvéd által képviselt P. Sándor, S z i g e t h y Elemér dr. ügyvéd által képviselt zalavármegyei takarékpénztár részvénytársaság és Berger Béla dr. ügyvéd által képviselt D. Lajos alperesek ellen igényelt vagyonnak a foglalás alól felmentése iránt a zalaegerszegi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő Ítéletet hozott: Felperes úgyszintén az I. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak; a felülvizsgálati eljárás költsége a felek között kölcsönösen megszüntettetik. Megokolás: Felperesnek felülvizsgálati kérelme az, hogy a felebbezési bíróság ítélete akként változtassék meg, hogy keresetének hely adatik, az igényelt dolog elárverezéséből befolyt 2,300 korona vételári tőke és kamataira tulajdoni igénye megállapíttatik, ez a tőke és kamat kizárólagos tulajdonának elismertetik, a foglalás és birói zár alól feloldatik és a kiutalványozás megtételére az illető kir. járásbíróság utasittatik. Ez a kérelem tárgytalan, mert az a rendelkezés, minek megtételét felperes a fenn ismertetett értelemben kéri, részint a telebbezési bíróság ítéletében, részint az ezt az ítéletet kiegészítő 1901. D.127/11. számú felebbezési bírósági végzésben már benn foglaltatik. Az I. és III. rendű alperesnek panasza az, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az olyan kötésnek, amely szerint az eladó tulajdonjoga a vételár teljes kifizetéséig fentartik, egyáltalában hatályt tulajdonított; különösen pedig velük szemben, kik a vétel tárgyára a vevő ellen fennálló követeléseik erejéig végrehajtási zálogjogot nyertek, és épen a jelen esetben, a mikor a vételár fizetésére kitűzött határidő már régen lejárt, és felperes a vevő ellen a vételári követelését per utján érvényesítette és ennek erejéig magát a vétel tárgyát le is foglalta. Ez a panasz nem bir megállható alappal, mert a felebbezési biróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott C. alatti okiratban az a kikötés, hogy felperes tulajdonjoga a vétel tárgyára nézve a vételár teljes fizetésének megtörténtéig fentartatik, semmiféle határidőhez sincs kötve ; már pedig az ilyen kikötés hatálya mindaddig fennáll, amig a vételár egészen kifizetve nincs; ezt a hatályt tehát nem szünteti meg pusztán az a körülmény, hogy az illető eladó az illető vevő ellen a vételári követelése iránt pert indit, marasztaló határozatot nyer és ama követelése erejéig esetleg magát a vétel tárgyát végrehajtásilag lefoglaltatja; egyébiránt az ilyen kikötés tételes törvény által tiltva nincs; és az állandóan követett birói gyakorlat által mindenkivel szemben hatályosnak van elfogadva, következésképen az I ilyen kikötés igényperben is és az illető vevő hitelezőivel szem| ben szintén érvényesíthető (hasonlóan döntött a kir. Kúria 1898 | G. 599., 1899. G. 28., 1900. G. 381. és 1901. G. 645. számok alatt is).