A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben

114 A JOG kérdés, hogy alperes a felperessel a fogamzási időben közösült-e, ügydöntő; abból az okból tehát, hogy a felperes által felhívott tanuk vallomása nem volna döntő, azok kihallgatását mellőzni nem lehetett. A tanúvallomások tartalmának és bizonyító erejének "1 rsfraJiad mérlegelése és az eskünek melyik bizonyitó fél való letétele. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1903 febr. 21. I. G. 570/1902 sz.) Alperes a S. E. 185. §-ának a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét azért támadja meg, mert jóllehet alperes tanúinak vallomásával bizonyította, hogy a felperes leánya a válságos időben többekkel nemileg közösült, a felebbezési bíróság alperesnek ezt a kifogását el nem fogadta; továbbá, mert annak ellenére, hogy alperes tagadta, hogy ő felperes leányával a fogamzási időszakban nemileg közösült és felperes ezt nem valószínűsítette, mégsem az alperes, mint a bizonyitó fél ellenfele, hanem a felperes leánya bocsáttatott vallomásának esküvel való megerősítésére. Ezek a panaszok alaptalanok: mert a S. E. 64. §-ához képest a felebbezési bíróság a tanúvallomások tartalmát és bizonyitó erejét szabadon mérlegelhette és az ekként megállapított tényállás felülvizsgálat körébe csak akkor vonható, ha a megállapítás jogszabálysértéssel történt, ilyen jogszabálysértést azonban alperes nem hozott fel; ezekhez képest tehát a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn magáévá tette az elsőbiróságnak azt a ténymegállapítását, mely szerint felperes leánya a fogamzási időszakban nemileg többekkel nem közösült; továbbá, mert a S. E. 96. §-a értelmében rendszerint a bizonyitó fél ellenfele bocsátandó ugyan esküre, azonban ugyané törvényszakasz szerint, ha mindkét fél eskü alatt kihallgattatík, a bíróságnak joga van a bizonyitó félt bocsátani esküre, amennyiben a S. E. 64. §-a szerint mérlegelve a körülményeket, ugy találja, hogy a bizonyitó fél vallomása valószínű, a felebbezési biróság tehát nem sértett jogszabályt, midőn elfogadván az elsőbiróság Ítéletének indokait, a felperes leányának vallomását fogadta a valószinüsitettnek és ennek az elsőbiróság előtt letett esküje alapján állapította meg a tényálást. Tényállás megállapítása következtetés utján. A m. kir. Kűria felülvizsgálati tanácsa (1903 február 2Q. I. G. 532/1902. sz. a.) A felebbezési biróság megállapította az á 1 ala m éltatott bizonyítékok alapján, hogy alperes és az édes anyja felperest súlyosan bántalmazták, eddigi közös lakásukból kiutasították, és megállapította a felebbezési biróság, hogy nem tartja komoly ténynek azt, hogy alperes a nejével való együttlakásra egy külön szobát bérelt. Ily tényállás alapján a felebbezési biróság jogosan következtethette, hogy alperes sérelmes magaviselete szolgáltatott okot a különélésre, és helyesen alkalmazta a jogszabályt akkor, amikor alperest a tartás egyenértékének készpénzben való fizetésére kötelezte. A női hűség megszegése megbocsátottnak akkor sem tekintendő, ha ennek bekövetkezte után a nö férjével hetiken át még egy és ugyanazon szobában lakott. A m. kir. Kúriafelülvizsg. tanácsa(1903 febr. 20.G. 539/1902 sz.) Felperes nem is állította és megállapittatni nemis kérte, hogy alperes felperesnek a női hűség megszegésére vonatkozó beismerése után kinyilatkoztatta volna, hogy felperesnek megbocsát; abból az egyedüli körülményből pedig, hogy a szóban forgó eset után alperes felperessel heteken át még egy és ugyanazon közös szobában lakott, anélkül, hogy bizonyítást nyert volnaaz, hogy a házasfelek között a házastársi életközösség a maga teljességében azalatt az idő alatt is fentartatott, annál kevésbbé vonható jogszerű következtetés arra, hogy alperes a női hűség megszegését megbocsátotta, mert a felebbezési bírósági tényállása szerint alperes felperes jelenlétét csupán eltűrte. Minthogy tehát a felebbezési biróság tényállása szerint a házassági együttélés megszakítására felperes magaviselete szolgáltatott okot, márpedig jogszabály az, hogy a különváltan élő nő tartására a férj csak abban az esetben kötelezhető, ha a különválásra a nő okot nem szolgáltatott, annálfogva az anyagi jogszabályoknak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest keresetével elutasította. Az ideiglenes nötartás megállapításánál figyelembe veendő annak a különválás utáni magaviselete is. A magyar királyi Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1903 febr. hó I. G. 542/1902. sz.) Felperes keresetét nem a peres felek által közjegyzői okiratba foglalt s vagyoni viszonyaikat szabályozó szerződésre, hanem az általános szabályokra fekteti. Az általános szabályok szerint, ha a nő férjét jogos okból hagyta is el, az ideiglenes nőtartás megállapítása alkalmából vizsgálat tárgyává teendő az is, hogy a nő a különválás után minő magaviseletet tanúsított; minthogy pedig a felebbezési biróság ítéletének tényállása szerint felperes közvetlenül az alperes ' részéről történt bántalmaztatása után egyenesen egy nőtlen főhadnagy lakására ment s ott bizonyos ideig tartózkodott, ez a tény már egymagában a felperes házassági kötelességének olyan súlyos megsértését képezi, hogy ennek következtében felperes a nőtartásra érdemetlenné vált; ezekhez képest tehát a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn ilyen körülmények között felperest nőtartás iránt támasztott keresetével elutasította. Házasfelek közti vagyoni viszonyok szabályozására közjegyzői okirat megkívántatik. Am.kir Kúria felülvizsgálati tanácsa (1903 február 21. G. 548/1902. sz.) Felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a peres felek között az elsőbiróság ítéletének meghozatala után, az ideiglenes nőtartás kérdésében kötött megállapodást érvényesnek azért nem tekintette, mivel az közjegyzői okiratba nem foglaltatott, jóllehet a nőtartás kérdéséről már birói ítélet, tehát közokirat rendelkezvén, az ennek módosításáról szóló msgálapodás akkor is kötelező, ha az közjegyzői okiratba nem foglaltatott. Ez a panasz nem alapos; mert az az ügylet, amellyel a házasfelek az ideiglenes nőtartás kérdését rendezik, kétségen kívül vagyoni viszony szabályozására vonatkozik, márpedig az ily esetekben a felek között létesült megállapodás érvényességéhez az 1886. évi VII. t.-c. 22. §-ának pontja értelmében közjegyzői okirat megkívántatik, tekintet nélkül arra, hogy a házastársak az ügytet kötésekor közös háztartásban élnek-e vagy sem ? (Hasonló értelemben döntött a kir. Kúria 1902. évi október hó 22-én G. 207. sz. a.) Házasfelek közt a különélésre jogos ok kívántatik A magyar kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1903 február 21 I. G. 545/1902 sz.) Megállapított tény ugyan, hogy a házassági együttélést alperes szüntette meg azzal, hogy a nejével közösen tartott lakásból eltávozott, de másfelől megállapittatott az a tény is, hogy alperes ugy a pert megelőzőleg, mint a per folyama alatt is kijelentette, hogy ő nejét magához venni hajlanló, sőt azt kivánja is. Egyedül tehát az a kérdés döntendő el, hogy felperes hozott-e fel jogos okot, és az erre vonatkozó tények nyertek-e megállapítást arra nézve, hogy felperes az alperes hibája következtében jogosan tagadhatja-e meg az alperessel való együttélést és igy alperes vétkes magatartására vezethető-e vissza a peres felek különélése, felperes erre nézve azt hozta fel, hogy alpereshez visszatérni nem hajlandó, mert alperesnek ily irányban tett nyilatkozata nem komoly, és hogy alperes K.-nével házasságtörő viszonyban van. A házasságtörés megállapítása nem ténykérdés, hanem jogkérdés, mely az erre vonatkozó tényekből vonható le jogi következtetésképpen. Ily tényeket felperes fel nem hozott s a felebbezési biróság sem állapított meg; de a felebbezési biróság elfogadván az elsőbiróság ítéleti tényállását, azt állapította meg, hogy felperes arról az összeköttetésről, melyben alperes K.-nével állott, tudomással birt a házassági együttélés tartama alatt is; ha tehát felperes azt a házassági együttélés megtagadására oknak nem találta, ebből az okból az alpereshez való visszatérés megtagadására sem támaszthat jogos indokot. Minthogy pedig ezek szerint oly tények megállapítva nem lettek, melyek alapján felperes az alperessel való együttélést jogosan megtagadhatna, másfelől pedig az megállapítást nyert, hogy alperes a házassági együttélésre kész, és nem állapította meg a felebbezési biróság, hogy alperesnek ez irányban tett kijelentése nem lenne komoly, felperes az oka annak, hogy a házas együttélés peres felek között nem folytattatik, és igy a felebbezési biróság jogszabályt azzal nem sértett, hogy felperest ideiglenes tartás iránti keresetével elutasította. Gyakorlott közjegyzőhelyettes hasonló minőségben állást keres. Cime a kiadóhivatalban. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Az Első Leánykiházasitási Egyesület m. sz. közgyűlése márc. 25-én tartatott meg. Az évi jelentésből kitűnik, hogy az 1902. üzleti év kedvező volt. Uj beiratkozás volt 11,837, jutalékrész 12.001,400 kor. biztosított tőkével, a biztosítási állomány az év végével 46.128,450 kor. 93 fill. Dijak és illetékek bevétele az elmúlt évben volt 2.285,864 kor. 93 fill. A díjtartalékhoz 1.192,324 kor. csatoltatott és ennek összege az 1902. év végével 8.131,691 kor. 86 fill. volt. Árfolyamkülönbözeti tartalék 50,000 kor. és külön hártalék 894,494 K. 48 fillérre hágnak. Hivatalnoki nyugdijalap 107,680 kor. 51 fill. A mérleg végösszege 9.323,257 kor. 91 fillér. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. PAOAt HÉ«VÍNYTÁ»*MÁO NYOMDÁJA BUOAPMTEN.