A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - Az 1894: XVI t.-c. 60., 67. és 70. §-ában szabályozott külön jkvek gyakorlati alkalmazása

Huszonkettedik évfolyam. 14. szam. Budapest, 1903 április 5. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. BFriL1F 1Z IGíZSj!g!)[;í ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR OGTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korcr.E Fél « _ 6 Egész « _ 12 * Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen DOHtautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az 18LJ4. évi XVI. t.-c. 60., 67. és 70. §-ában szabályozott külön jegyzökönyvek gyakorlati alkalmazása. [. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — II. Irta Kőrössy Bertalan, kolozsvári kir. közjegyzőhelyettes. — Adalék a becsületsértés fogalmához. Irta S t é p á n László, szobránci járásbiró. — Teljesithet-e a kir. ügyészség nyomozási cselekményeket? Irta Ödönfi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (A Budapesten székelő e. f. polgári és büntetőbíróságok működése 1902-ben. Irta Révai Lajos dr. — A budapesti ügyvédi kamara közgyűlései — Nyilt kérdések és feleletek (A tényleges birtokos minőségének igazolása, Irta egy b i r ó. — A büntetőjog köréből. Irta M. L. dr.) — Irodalom (M a r g i t a y Antal dr: Az egyetem szabálykönyve) — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az 1894.: XVI t.-c. 60., 67. és 70. §-ában szabályozott külön jkvek gyakorlati alkalmazása. i A fenti cim alatt ezen lap multévi 50-ik számában megjelent közleményben foglaltakat megvitatandóknak tartanám, már csak azért is, mert a törv. 124. §-a a jogorvoslatokat csak a legritkább esetben engedi a legfelsőbb bírósághoz juttatni, s igy kívánatos, hogy a táblánkint fejlődött esetleges más-más gyakorlat ez uton jusson nyilvánosságra. A felvetett kérdés — dacára fontosságának — tudtommal felsőbíróságok döntése alá nem került, s ennek csak az lehet az oka, hogy a 60-ik §-t a bíróságok legnagyobb része ugy alkalmazta, hogy ha mindjárt nemis látott minden alaki kelléket, arra való tekintettel, hogy a törvény, de különösen a 60-ik §. intenciója a tényleges birtokállapot rendezése és hogy jogsérelem senkin sem esik, — megkereste a tkvi hatóságot a tulajdonjognak az osztályos egyesség alapján való bekebelezésére. Ami a 60-ik §-t illeti. — mely elég világos s nemigen szorul magyarázatra, — ugy e §-ról elmondhatjuk, hogy a gyakorlatban ezt alkalmazzák legtöbbször, mert különösen szegényebb néplakta vidéken a gazdálkodás lehetősége megkívánja, hogy az örökösök a nekik jutott örökrészt valamiképpen kikerekítsék, mert szétforgácsolva nem tudnák hasznát venni. A mindennapi életből felhozott példa, ha az örökhagyó két gyermeke osztozik örökhagyó atyjuk vagyonán, ki az X. sz. tjkv A. I. 1 —10. és -f- 1—3. tjkv ingatlanoknak felerészben tulajdonosa. A másik íelerész tulajdonosa örökhagyó neje — az örökösök anyja. Ugy a két gyermek, mint az anya megjelennek a hagyaték tárgyalásánál, hol a két örökös felmutat egy ajándékozási szerződést, mely szerint anyjuk a fenti ingatlanoknak nevén vezetett telerészét nekik ajándékozta, kérik, hogy most már az egész A. I. 1 —10. és -J- 1—3. sorsz. ingatlan a köztük létrejött egyesség alapján olyként osztassék meg, hogy az I. 1 —10. sorsz. ingatlant egészben kapja az egyik, a ~j- 1—ó. sorsz. ingatlant egészben a másik. A hagyaték letárgyalásával megbízott kir. közjegyző a 60. §. értelmében nem vesz fel ez esetben külön jkvet, hanem a bemutatott okiratot a ^hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvéhez* csatolja. A kir. jbiróság a I. 1 — 10. és -f- 1—9. sorsz. ingatlanoknak örökhagyó nevén vezetett felerészét, törv. leszármazói öröklés jogcímén átadja az örökösöknek s a'/, a. csatolt ajándékozási szerződés alapján megkeresi a tkvi hatóságot, hogy a tulajdonjogot I. 1 — 10. sorsz. ingatlanra törv. öröklés és ajándékozás jogcímén az egyik, a -f- 1—3. sorsz. ingatlanra a másik örökös javára bekebelezze. Ilyen s ehhez hasonló esetem a törv. életbelépte óta sok, Lapunk mai szám de nagyon sok volt, nemcsak mint hagyatéki előadónak, de mint tkvi előadónak is, s a legkisebb aggályom sem volt, hogy ez az eljárás esetleg sérti a törvényt. Vájjon hogyan járjon el a fentebb ismertetett esetben a hagyatékátadó biró. ha nem igy ? Külön jkönyv felvételére, ha az örökösök okiratot mutatnak föl. a hagyaték letárgyalásával megbízott kir. közjegyzőt nem kényszeritheti. Ez tehát egészen helyesen jár el, ha a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvébe veszi föl az örökösök azon kérelmét, hogy ugy a hagyaték, mint az ajándék tárgyát képező ingatlanok az általuk jelzett módon nekik átadassanak. Ha a felhozott példában az örökösök okiratot fel nem mutatnak, hogy az anyjuk által nekik ajándékozott ingatlanok felerésze is a hagyatéki ingatlanokkal együtt rendeztessék, ez esetben a hagyaték letárgyalásával megbízott kir. közjegyző külön jkvet vesz fel, melyben csak annyi foglaltatik, hogy az anya az ő ingatlanait gyermekeinek ajándékozta, s azok ezt elfogadják. Ez esetben is a hagyatéki tárgyalási jkvbe vehető az örökösök azon kérelme, hogy most már az egészen hogyan osztoznak meg. A hagyatéki bíróság egészen ugy jár el, mint az első esetben, a különbség csak az, hogy okirat helyett a külön j könyvet teszi át a tkvi. hatósághoz. Megosztozkodhatnak az örökösök a fent felhozott példában ugy is, hogy A. I. 1 —10. sorsz. ingatlant nem fogja megkapni egyik sem egészben, hanem a I. 1. sort kapja az egyik, a I. 2. sort ketten egyenlő arányban, a I. 3. sort az egyik 2/3 részben, a másik 1/s részben stb. Ez esetben a tkvi hatóság mi alapon fogja megadni a kért arányban a tulajdonjogot, ha nem a hagyatékátadó végzés alapján ? A 60. §-ban szabályozott azon esetben, ha az örökösök okiratot mutatnak fel, — mint fentebb emlitém — külön jkv felvételének nincs helye, s igy máshova föl nem vehető, csak a hagyatéki tárgyalás jkvébe. Azon esetben pedig, ha külön jkv veendő fel, mivel ennek egyebet tartalmaznia nem kell, mint azt, hogy az anya ajándékba adta gyermekeinek saját vagyonát, szintén a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvébe. Ezek előrebocsátásával kijelentem, hogy a cikkíró birótáis ur azon kijelentését, «hogy átadás tárgyát csak a hagyatékhoz tartozó (ingó és ingatlan) dolgok képezhetik)) — helyesnek találom, de a levont következtetést nem osztom. A fentirt esetben a hagyatéki biró az osztozkodó örökösök vagyonát nem adja el, de közvetít, megkeres, hogy a törv. 60. §-a értelmében az örökösök a tkvi hatóság utján ugy rendeztessenek, mint azt kívánták. A cikkíró birótárs ur által közölt bírósági végzés szószerint meghagyja, «hogy jövőben a hagyaték tárgyalására vonatkozó jegyzőkönyvben a hagyatékra vonatkozó nyilatkozatokon és megállapodásokon kivül a hagyatékhoz nem tartozó semmiféle vagyonra nézve megállapodásokat ne vegyen föl». Én ezt a meghagyást azért, mert — véleményem szerint, — a 60. §-ban jelzett azon esetben, ha az örökösök a jogügyletről felvett okiratot mutatnak föl, külön jegyzőkönyv nem veendő föl, — nem tartom helyesnek. A 60. §. módot akar nyújtani az örökösöknek, hogy vagyonukat — nemcsak a hagyatékból befolyót, hanem egyéb módon szerzettet is — a hagyatéki tárgyalás folyamán, azzal egyidejűleg ugy rendezzék, ahogy akarják. Ha tehát a kir. közjegyző a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvében az örökösök kérelmét föl nem veheti, s igy a hagyatéki bíróság a hagyatékátadó végzésben az osztály alá bocsátott vagyonról nem intézkedhetik, ez esetben az örökösök külön kérelmet lennének kénytelenek a tkvi hatósághoz benyújtani, hogy ez az osztályt ugy foganatosittassa, ahogy ők akarják. Márpedig ez a 12 oldalra terjed.