A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat

101 A JOG í. a kiállítás heiyéuek, évének, havának és napjának megjelölését: ő. a kibocsátónak (utalványozónak) név- vagy cégaláírását. Oly okiratra, melyből ezen kellékek valamelyike hiányzik, a jelen törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. 2. §. A cheque névre, lendeletre, vagy bemutatóra (birtokosra) állitható ki. A kibocsátó a fizetés felvevőjeként íutalványos) önmagái is megnevezheti. Ha az utalványos neve mellett ezen szavak: «vagy a bemutatónak (birtokosnak)* fordulnak elő, a cheque bemutatóra szólónak tekintetik. Ugyanez áll, ha a chequen utalványos megjelölve nincsen. 3. §. Az utalványozott neve mellett kitett hely, ha pedig ilyen kitéve nincsen, a kiállítási hely a cheque fizetési helyének és egyszersmind az utalványozott lakhelyének is tekintetik. Más fizetési helynek kijelölése hatálytalan. 4. §. A cheque látra (bemutatásra) fizetendő még akkor is, ha a kibocsátó más fizetési időt tűzött ki. II. A forgatmány. 5 §. A cheque, ha rendeletre szól, forgatmány utján átruházható. A forgatmány által a chequeből eredő összes jog, különösen a továbbforgathatás joga is, a forgatmányosra átruháztatik. Az utalványozottra szóló forgatmány nyugtának tekintetik, az utalványozott forgatmánya, valamint a cheque másolatára vezetett forgatmány hatálytalan. III. Az elfogadás. 6. A chc-quere vezetett elfogadó nyilatkozat nem-létezőnek tekii tetik. IV. A kötelezettség teljesítés e. 1. Fizetés végetti bemutatás. 7. §. Belföldön kiállított és fizetendő chequet kiállításától számítandó nyolc nap alatt kell fizetés végett bemutatni. A külföldön kiállított cheque kiállításától számítandó öt nap alatt a belföldi fizetési helyre elküldendő és megérkezésétől számítandó három nap alatt fizetés végett bemulatandó. Az elküldés és a megérkezés időpontjának igazolására elegendő, ha a postai bélyegzővel ellátott levélboriték felmutattatik. Bizonyítható, hogy a felmutatóit levélboriték mást tartalmazott. Azonban a külföldön kiállított cheque is kellő időben bemutatottnak tekintetik, ha a bemutatás a kiállítástól számítandó nyolc nap alatt történt. A kiállítás napja és a 2-ik bekezdés értelmében az érkezés napja is, valamint a vasárnap, vagy a Gergely-naptár szerinti valamely ünnepnap vagy nemzeti ünnepnap, a bemutatási határidőbe be nem számíttatik. A belföldön kiállitott és külföldön fizetendő cheque bemutatási határidejére nézve a fizetés helyén uralkodó jog irányadó. Ilyennek hiányában a jelen törvény szabálya alkalmazandó. 8. §. A fizetés végetti bemutatás kellő időben és helyen történtnek tekintetik, ha a cheque az előző szakaszban megállapított határidőn belül a leszámolási forgalomban való kiegyenlítés végett oly leszámoló-helyen nyújtatott be, ahol az utalványozott képviselve van. 2. A fizetés. 9. §. Az utalványozott csak a cheque kiszolgáltatása ellenében fizethet. Kívánatára a készpénzben beváltott cheque, ha nem bemutatóra szól, nyugtázandó. A chequebirtokos részletfizetést elfogadni nem köteles. 10. §. A cheque kibocsátója és minden későbbi birtokosa a cheque előlapján a szövegen keresztül irt vagy nyomtatott ezen szavakkal «csupán elszámolásra*, vagy hasonértelmü más kifejezéssel megtilthatja, hogy a cheque készpénzben fizettessék. Az utalványozott ez esetben a chequet csupán jóváírás (elszámolás) utján válthatja be. A tilalom vissza nem vonható s annak figyelmenkivülhagyásából eredő káréit az utalványozott felelős. 11. §, A chequenek valamely leszámoló hely leszámolási forgalmában történt kiegyenlítése fizetésnek, annak megtagadása a fizetés megtagadásának tekintetik. Ugyanez áll az előző szakaszokban körülirt módon keresztezett chequere nézve is, amennyiben jóváírás (elszámolás) utján beváltatott, illetve a jóváírás (elszámolás) megtagadtatott. V. A chequeügyletben résztvevők jogai és kötelezett ségei. 12. §. Az utalványozott a kellő fedezet alapján kibocsátott chequet, hacsak a kibocsátótól joghatályos ellenutasitást nem kapott (13. §.), a bemutatásra rendelt határidő lejárta után is beváltani köteles. Ezen kötelezettség teljesítéséért az utalványozott a kibocsátónak feleló's. Fedezetnek azon érték tekintetik, melynek erejéig az utalványozott a reá intézett chequek beváltására a kibocsátóval szemben magát kötelezte. 13. § A cheque hatálya nem szűnik meg azáltal, hogy a kibocsátó meghal, vagy szerződőképességét elveszti. A kibocsátó csődbejutása esetében az utalványozott a cheque ellenében teljesített fizetés erejéig kötelezet'sége a!ól szabadul, ha arról, hogy a kibocsátó csődbe jut ott, a fizetéskor tudomással nem birt. A chequeben foglalt meghagyás visszavonása (ellenutasitás) az utalványozottal szemben csak a bemutatási határidő lejártával váiik joghatályossá. Ha azonban a chequet maga a kibocsátó közvetlenül az utalványozottnál oly rendelkezéssel szolgáltatta be, hogy annak összegét az utaiványozott az utalványos számára a kijelölt helyre eljuttassa, a kibocsátónak jogában áll még a bemutatási határidő lejárta előtt is ellenutasitással élni mindaddig, mig az utalványozott a chequeben foglalt meghagyást nem teljesítette. 14-. §. A kibocsátó és a forgató a cheque beváltásáért a cheque tartalma szerint igazolt minden későbbi birtokosnak felelős. Ha azonban a forgató forgatmányához ily megjegyzést: «szavatosság nélkül» vaiy valamely hasonértelmü kikötést csatolt, a forgatmány alapján őt kötelezettség nem terheli. A bemutatóra szóló cheque beváltásáért nemcsak a kibocsátó, hanem az is felelős, aki nevét vagy cégét az ily cheque hátlapjára irja. Az utalványozottra e szabály nem nyer alkalmazást. VI. Fizetési visszkereset. 15. §. A fizetés hiánya miatt a jelen törvény alapján érvényesíthető visszkereset fentartására szükséges: állítja a jogi öniudatot. A bűnhődés minőségileg küiömbözik a bűntől: a bűntettest nem azokéit a hátrányokért büntetjük, amiket tettével a sértettnek okozott. A büntetés tehát kvalitative különbözik a bűnténytől, mint ahogy küiömbözik a büncselekedet tárgya a büntetés tárgyától, Épp ezért a bűn és büntetés nem lehet minőségileg azonos : legfeljebb csak mennyiségileg egyenlő lehet. De a gyakorlat, nagyon helyesen, itt sem követi a viszonzási elmélet konzekvenciáit, hanem megállapítja a büntetésnek maximumát és minimumát s e két véglet között arányos büntetéssel sújtja a bűnt. A bűnhődés, a büntetést elszenvedő akaratához viszonyítva kétféle lehet : önkéntelen, kényszerült és önkéntes. A büntetés mindenekelőtt mint kényszerült bünhődési eszköz jelentkezik, de már minc járt kezdetben önkéntessé válhatik. A bűnös magába száll s még esetleg jótéteménynek tartja a büntetést. Főkép nagy gonosztevőknél nem ritka eset a magábaszállás, a töredelmes bűnbánat s a büntetésnek önként való viselése. Ezek a tapasztalatok mindenesetre a javítás illetve a javulás lehetőségére engednek következtetni. A börtönrendszereknek feladata, hogy a javulást hatékonyan előmozdítsák. így, és csakis igy és ebben az értelemben válik a javítás a büntetés egyik igen fontos mellékcéljává. A fentebbiek szerint a büntetésnek hármas célja van : fenyitési, bünhődési és nevelési célja. A három momentum közül az első (a fenyítés) teljesen önkénytelen: a közakarat reakciója az egyéni akarat ellen; a bűnhődés szintén önkénytelén, amenyiben csakis a jogi öntudatnak megnyugtatására szolgál, de önkéntessé válhatik s ha egyszer a bűntettes a bünetést kívánatosnak tartja, hogy bűnét megbünhődhesse, akkor érvényesül a büntetésnek harmadik momentuma, megvalósul a büntetés harmadik célja is: a bűnösök javitása, javulása, nevelése, ami természetesen teljes mértékben önkéntes és ki nem erőszakolható A három momentumot nem találjuk meg a büntetésben minden időben. A büntetés is fejlődött, mint minden ezen a világon. Kezdetben csak a fenyítést találjuk a büntetésben {talio), a fejlődésnek későbbi fokán találkozunk már a bűnhődéssel is (compositio, fredum) és legújabban csatlakozott e két előbbi momentumhoz a leghumánusabb, a nevelési momentum is. Mindenesetre igen érdekes a Wundt theoriája. Nem állítjuk ugyan, hogy minden idő kritikáját kiállja, de ugy találjuk, hogy teljesen megfelel korunk tudományos felfogásának és teljes mértékben megegyezik a közvéleményben megnyilatkozó meggyőződéssel. A büntetőjognak fejlődésén Wundt nem követ el sehol sem erőszakot; a történetet csupán saját felfogása szerint értelmezi : a büntetőjogi theoriákat élesen megkritizálja s kimutatja azok tarthatatlanságát és megállapítja a büntetésnek ez idő szerint kifogástalan fogalmát. Nagyban és egészben a magyar büntető kódexnek is ez a felfogása a büntetésről. Nyiltan bevallott célja a magyar büntetőtörvénykönyvnek az igazságot és hasznosságot szolgálni. A büntetésben az igazságosság a viszonzásban, a hasznosság pedig a bünhődésben nyilvánul. A igazságosságon és hasznosságon kívül egyik vezérlő gondolatát képezi a büntető kódexnek a javítás is (közvetítő intézetbe valló szállítás, feltételes szabadságra való becsáthatás stb.j íme a tételes büntetőjograk tanúságtétele a Wundt theoriájának életrevalósága és helyessége mellett.