A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat

A JOG 105 1. hogy a cheque a 7. §-ban előirt időn belül fizetés végett bemutattassék; 2. hogy a bemutatás és a fizetés nemteljesitése az utalvá­nyozódnak a chequere vezetett, a bemutatás keltével ellátott s általa aláirt nyilatkozatával igazoltassék. Ez utóbbi nyilatkozattal egyenlő' hatályú valamely leszámoló helynek tanúsítványa, mely szerint a chtque a bemutatási határidőn belül a leszámolási forgalomban való kiegyenlítés végett benyujtatott és a kiegyenlí­tés megtagadtatott. Ha az előző bekezdésben említett nyilalkozat (tanúsítvány) kieszközölhető nem volt, vagy ha a bemutatás keltezése megta­gadtatik, a cheque-birtokos a chequenek kellő időben történt be­mutatását és a fizetés nem;d]esitését óvással tartozik igazolni Az óvásnak legkésőbb a bemutatási határidő lejártát követő első köznapon kell felvétetnie. 16. §. Ha a visszkereseti igény az első szakaszban körülirt cselekmények elmulasztása vagy elévülés (18. §.1 folytán elenyé­szik, a chequebirtokosnak jogában áll közvetlen előzője és a ki­bocsátó ellen a cheque továbbadásának, illetve kibocsátásának alapjául szolgáló igényét a cheque visszaadása mellett érvényesí­teni. Ez esetben követeléséből levonható azon vesztesség, melyet az előző vagy a kibocsátó a chequenek elkésett bemutatása vagy a bemutatás elmulasztása folytán szenvedett. Ha a chequebirtokost a kibocsátó ellen ily igény meg nem illeti, a kibocsátó annyiban marad kötelezve,amennyiben a cheque­birtokos kárával gazdagodnék. VII. Az elévülés. 17. §. A 10., 12, és 17. §-ok alapján érvényesíthető igény a cht que bemutatására rendelt határidő lejártától számítandó három év alatt elévül. 18. §. A chequebirtokosnak visszkereseti igényei elenyész­nek, ha a cheque Európában volt fizetendő, három hónap alatt, minden más esetben hat hónap alatt. Az elévülés kezdődik a chequebirtokos ellen a bemutatásra rendelt határidő lejártától, a forgató ellen, ha előbb fizetett, mintsem ellene a kereset indíttatott, a fizetés napjától, minden más esetben a keresetlevél kézbesítése napjától. VIII. Elveszett vagy megsemmisült cheque. 19. §. Az elveszett vagy megsemmisült cheque tulajdonosa annak megsemmisítését a fizetési hely illetékes bíróságánál kérel­mezheti. A kérvényező kötelessége a cheque másolatát bemutatni vagy legalább annak lényeges tartalmát megjelölni és a cheqce előbbi birtoklását kimutatni. Ha a biróság a beterjesztett adatokat elégségeseknek találja, az utalványozottnál a fizetést, a kibocsátó­nál a cheque visszaváltását betiltja s hirdetményt bocsát ki, mely­ben a cheque birtokosát felszólítja, hogy igényeit a cheque fel­mutatása mellett 45 nap alatt bejelentse. A 45 napi határidő a hirdetménynek a hivatalos hírlapban első megjelenését követő naptól számíttatik. 20. §. A megsemmisítési eljárás folyamatbatétele után a chequetulajdonos, ha a 15. §-ban előirt feltételek fennforc gnak, visszkereseti igényét a kibocsátó ellen érvényesítheti. Biztosíték adása esetében fizetést, biztosíték adása nélkül pedig csak azt követelheti, hogy a kibocsátó a chequeösszeget birói kezekhez letegye. Ha a kibocsátott hirdetmény folytán chequebirtokosul senki sem jelentkezett, a cheque semmisnek nyilvániitatik. Ha a birto­kos a chequet a kitűzött határidő alatt bemutatja, a megsemmisítési eljárás megszüntettetik és a kérvényező a részére elrendelt tilalom fel­oldása mellett, tulajdoni jogának a chequebirtokos elleni érvénye­sítésére a törvény rendes útjára utasittatik. (Vége következik.) Sérelem. Bírák veszedelme. Ugy hírlik, hogy a miniszter rendeletére mindazon birák, kik a 65-ik életkort elérték vagy közelebb elérik, a törvényszéki elnökök utján felhivattak, hogy nyugdijaztatásak iránti kérvényü­ket sietőleg adják be. Ha ezen hír igaz, ezen eljárásban oly igazságtalanságot látok, mely az állam erkölcsi voltával és a méltányossággal is ellenkezik. Valószínű, hogy ezen intézkedés is szoros összefüggésben áll a birák fizetésének emelését tárgyazó törvényjavaslattal és az is valószínű, hogy célja az, miszerint a legközelebbről nyugdíjba menendő birák ne a törvényjavaslatban netán felemelt, hanem a régi kisebb fizetés szerint nyugdijaztas>anak. És ha ez a cél, amint más cél fel sem tehető, akkor lehe­tetlen az ellen idejekorán fel nem szólalni. Az a biró, aki 30—40 évig szolgált, — 65 éves lett—élete javát az állam egyik legnehezebb feladata megvalósításának szen­telte; maga és családja szűkös fizetés mellett, egy gondteljes, sok­szor nélkülözésekkel telt keserves életet élt át, ki évtizedek óta várva-várta, hogy valahára fizetése emeltessék, legkevésbé érdemli meg, hogy most, midőn végre pár hónap alatt elérhetné, hogy fizetése emeltessék és hogy keserves munkája révén, öreg napjaira bár, nagyobb nyugdijában nyerjen némi rekompenzációt, — az a biró nem érdemelte meg azt, hogy fizetésének és nyugdijának kilátásban levő emelkedésének küszöbén — mint egy cseléd elbocsáttassák. Ha a fiatalabb bírák, kik még erejük, tudásuk és életük javát nem áldozták oda a törvénykezésnek, a nagyobb fizetésre és egy idővel nagyobb nyugdíjra érdemeseknek tartatnak, akkor bizonyára kiérdemelték azt azon birák is, akik egy egész életet áldoz­tak szegénységben, nyomorban annak a reménynek, hogy a fize­tés- és nyugdij-emelést megérik. Én csak hallomás után emelem fel szavamat a célba vett logtalanság ellen. Azoknak, akiket ezen jogtalanság ér, kötelességük bajukat — ha a hir igaz — nyilvánosságra hozni, éspedig mielőbb, nehogy a törvényjavaslat életbelépte előtt ily jogtalanság megtörténhessék és nehogy becsületben megőszült birák kiérde­melt jogos követelésüktől fosztassanak mtg ily módon. És mert tudom, hogy azok, akik most hamarosan nyugdíj iránti kérések beadására kényszeríttetnek, aligha fognak nyilvá­nosan feljajdulni, mert félteni fogják nyugdíj iránti kérésük sorsát, ezért ragadom meg én az alkalmat, hogy fenti körülményekre a közfigyelmet felhívjam. Egyes ember lehet igazságtalan — mert ez ellen van orvoslat — az állam jogtalansága ellen nincsen orvoslat és ez annál veszedelmesebb, mert az állam erkölcsösségébe vetett hitet teszi tönkre. Weiss Ignác dr. brassói ügyvéd. Irodalom. A forradalom és Napóleon kora. Irta Marczali Henrik. A F r a n k 1 i n-társulat és Révai-testvérek együttes kiadá­sában megjelenő Nagy képes világtörténelem X. kö­tetével kezdődik a legújabb kor és ennek bevezető része gyanánt a fenti munka, mely egyúttal a forradalom értékes monográfiá­jául is szolgálhat. Igazán csodálatos, hogy a sok forrásmű kö­zű1, mely a francia forradalom korszakát a világ minden nyelvén tárgyalja, eddig még egy sem lett magyar nyelvre lefordítva, jóllehet ezen dicső korra ugy irodalmunkban mint közéletünkben is, lépten-nyomon történik hivatkozás. És íme — egyszerre, egy nagy tudós tollából egy eredeti művel leszünk megajándékozva, mely bizonyára forrásművül is szolgálna, — ha magyar nyelven nem volna megírva. Mindazon előnyöket, melyeket M a r c z a 1 i eddigi történelmi dolgozataiban találtunk és melyeket e jeles vállalat keretén belül is ismételten volt alkalmunk dicsérőleg kiemelni, a jelen munkában is konstatálhatjuk. Világos, átlátszó és érdekfe­szítő irály, szigorú tárgyilagosság és szorgalmas búvárkodás jel­lemzik a kitűnő könyvet, mely a világirodalom bármely hasonló munkájával bátran kiállja a versenyt. Természetes, hogy hazánknak is bő része jut ezen korszak leírásából. Annál is inkább, mert hiszen a forradalom előzményei II. J ó z s e f császár uralkodásával összeesnek. Ismét elsőrangú történeti feladatra vállalkozott egy Habsburg, —- arra, hogy a pápai szék lehető mellőzésével, államivá tegye az egyházat és á nevelés egész körét. Ezt vette munkába, holott az egységes államot és nemzetet még meg kellett teremtenie. Legvégzetesebb hibája az volt, hogy a második lépést előbb tette meg, mint az elsőt. Maga a császár volt a- főminiszter, ő képviselte a birodalom és a rendszer egységét, az országok és nemzetiségek széthúzó törekvéseivel szemben. A közigazgatási legfelső fórumnak: az á 1­lamtanácsnak hatáskörét most Magyarországra is kiter­jesztette. Leginkább még az igazságügy terén maradt érvényben a régi felosztás. A magyar kir. Kúria teljesen független maradt a bécsi igazságügyi hatóságtól. Maga József erélyesen kifejezte az igazság ügyének teljes függetlenségét az állami élet minden más terén uralkodó fejedelmi hatalomtól Természetesen volt igyek­vése, saját meggyőződése szerint alakítani át a törvényt, or­szágai érdekének értelmében. Egységes polg. törvénykönyv­vel kivánta alattvalóit boldogítani, hisz a jó törvény nem lehet több egynéi; minden eltérés az elvtől káros. Szakítani kellett a hagyományos hibás törvényekkel és a modern viszonyok alapján rendezni a törvény előtt egyenlő polgárok jogait. Az általa kiadott polg. trvkv. korszakot alkotó mű és alap­ját képezi az osztrák polg. tvkönyvnek. A házasságnak polgári jelentőségéből kiinduló házassági törvénykezés fejezi ki az állami halalom igényeit. Az 1786-iki házassági pátens napjainkig szabá­lyozója maradt a magyar protestánsok házassági jogának. A büntetőjog terén a császár hagyományos szelleme és belátása nem birta teljesen legyőzni katonai szigorra hajló természetét. Éppen József korában irta Beccaria korszak­alkotó művét: Dei delitti e dei peni. Mária Terézia 1769-iki büntető törvénykönyve még megtartotta a kinzó vallatást. A halálos büntetés alkalmazása igen gyakori volt és alig állott arány­ban a bűnökkel. József, ki e részben leginkább S o n n e n­feld és Martiny befolyása alatt állott, enyhíteni akarta a tör­vények kegyetlenségét és 1755-ben keresztül is vitte a tortura eltörlését. Még tovább ment; lehetőleg korlátozni akarta a halál ­ítéleteket és azok végrehajtásában el akarta törölni a régi barbár kivégzési módokat, mint a kerékbetörést stb. 1787-ben kiadott büntetőtörvénye külömbséget tesz a politikai és nempolitikai vétségek közt, és különösen a halálbüntetésnek majdnem teljes mellőzése által válik ki az előbbi hasonló törvények közül.

Next

/
Thumbnails
Contents