A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - A házassági törvény 54. és 55 §-a a házasság általános jelentőségére és a német ptkv. megfelelő rendelkezéseire tekintettel

A JOG 45 17-én kelt értesítései szerint a kereseti váltók prolongálás folytán lettek az illető pénzintézetekből kiadva, már pedig egy prolongálás folytán megszűnt váltóból mások sérelmére jogokat senki magának nem szerezhet, s bár a kereseti váltók az illető pénzintézet által a kiadás előtt az értéktelenség jelével ellátva nem lettek, mindazáltal a fent előadottak alapján azok külön ben is érvényteleneknek, illletve semmiseknek tekintendők; ezek alapján a már kibocsátott som. végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest kéréseiével elutasítani s mint pervesztest a perk. megfizetésére kötelezni kellett stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1902 febr. 11-én 4,148/P. sz. a.) A kir. tszék ítéletét részben megváltoztatja s az alperest, mint az Antalfalván 1900 dec. 7-én 550 K.-ról kiállított váltó elfogadóját végrehaj. terhével arra kötelezi, hogy 40 K. tőkét s annak 1901 április 5-től járó 6°/o kamatát a felperesnek 3 nap alatt megfizessen s a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti, egyébként az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Megokolás: A T.-Vásárhelyen 1900 nov. 5-én 200 koronás váltó tekintetében helyben kellett hagyni az elsőbiróság ítéletét, mert a 2-/. alatti levél és Sz. Mihály vallomása szerint az elfogadó azt a váltót lejáratkor uj váltó adásával rendezte, már pedig e rendezés a fizetéssel egyenlő hatályú lévén, az így rendezett váltó célját érte s többé nem érvényesíthető. Ugyanez okból helyben volt hagyandó az elsőbirósági ítélet az Antalfalván 1900 dec. 7-én 550 K.-ról kiállított váltóra vonatkozólag és 510 K. tekintetében, mert V. József tanú vallomása és a D. alatti bizonyítvány tanúsága szerint ez a váltó is uj váltó adásával rendeztetett. Minthogy azonban az utóbb emiitett bizonyítvány tartalma szerint e váltót felperes rendezte és a tartozása még 510 K-t tesz ki, tehát a kereseti váltó értéke és az uj váltó értéke közötti különbözetet a felperes fizette ki, amely összeg erejéig a felperes a váltót az alperes ellenében érvényesíteni jogosítva van; és minthogy a váltónak szövegében olvasható következő szók: «eselleg fizetendő Nagybecskereken az osztr.-magy. banknál* nem tekinthetők határozott telepítésnek, tehát az óvás hiányára alapított kifogás figyelembe nem vehető; az elsőbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával, az alperest mint elfogadót a V. T. 23. §. és 51. ^. alapján e 40 K. tőke s annak a váltó lejáratától számított 6° o kamata megfizetésére kötelezni kellett stb. Minthogy hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény jelenségei a perben föl nem merültek, az iratoknak a büntető bírósághoz leendő áttétele iránti intézkedés szüksége fenn nem forog. A m. kir. Kúria (1902 november 26-án 5,82/v. sz. a.) A másodbiróság ítélete, felperest részben elutasító, nem felebbezett részében érintetlen marad, abban a részében pedig, mely szerint az iratoknak a büntető bírósághoz leendő áttétele mellőztetett, helybenhagyatik; ellenben alperest 40 K. tőkében és kamatában marasztaló, valamint a perköltséget megszüntető felebbezett részében megváltoztattatik és e részben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, azzal a hozzáadással, hogy felperes 25 K. felebbezési költséget is tartozik alperesnek 3 nap a. végrehajtás terhével megfizetni stb. Megokolás: A keresethez B. a. csatolt, 550 K.-ról kiállított váltónak előlapján a «fizetendő» szó után bélyegzővel reányomott következő kitétel: «esetleg fizetendő Nagybecskereken, az osztr.-magy. banknál, az antalfalvi járási takarékpénztár r. t. giró-számlája terhére*, másnak mint telepítésnek nem lévén tekinthető, figyelemmel arra, hogy a váltó hátán olvasható utolsó nyugta keltéből megállapítható, hogy a váltónak az óvásra rendelt egész időn belül nem a telepes volt a birtokosa s ekként a V. T. 44. íjának 2. bek. értelmében az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása céljából óvás felvétele szükséges volt volna; tekintve, hogy óvás fel nem vétetett és ennélfogva felperes erre aiapitott kereseti jogát elvesztette: a másodbiróság Ítéletének e részben megváltoztatása mellett, az elsőbiróságnak elutasító ítélete az itt felhozott indokoknál fogva hagyatott helyben. A felebbezés költségében felperes a prts 251. §. alapján marasztaltatott. Az iratoknak a btő bírósághoz leendő áttételét megtagadó másodoirói intézkedés, saját megfelelő indokánál fogva hagyatott b elyben. A kir. ítélőtábla kimondta marasztaló Ítéletében, hogy biztosítási szerződés érvényéhez írásbeli ajánlat nem szükséges, a kereskedelmi törvény 468. §-a értelmében a biztosító által kiállított kötvény elegendő: a kötvény kézhezvétele után alperes annak tartalmát nem kifogásolta, sót dijat is fizetett, bár a kötvényben megjelöltnél kisebb összeget; most már az ügylet érvényét meg nem támadhatja abból az okból, hogy a kötvény tartalma az ajánlatnak meg nem felel. Ezzel szemben a kir. Kúria elutasította a keresetet, mert nem lévén bizonyítva, hogy a biztosítási ajánlatot alperes vagy az ő megbízásából más aláirta, ezen ajánlat nélkül a biztosítási ügylet érvényesen létre nem jött. (A m. kir. Kúria 1903 jan. 8. 9«/902 sz. a.) A biztosítási dij fedezetéül adott váltó csupán a kereskedelmi törvény 487. §-ában szabályozott elévülési időn belül érvényesíthető. (A m. kir. Kúria 1902 okt. 29. I,109/b02 sz. a.) A zsákkölcsöndij korlátozására nézve tételes törvény ugyan nincs, azonban az állandóan követett birói gyakorlat szerint a zsákkölcsönzési ügylet természeténél és céljáná. fogva és szokás szerint is csak hetekre vagy hónapokra terjedhet, nem pedig olyan időre, hogy a kölcsöndij összege a zsákok értékét aránytalanul meghaladja, a kölcsönfizetési kötelezettség tehát annak az évnek végéig terjedhet, amelyben a kötelezettség keletkezett. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 jan. 27. G. •Í4Í. sz. a.) A baleset elleni biztosítási szerződésnek az a kikötése, hogy ha a biztosított a biztosító társaság által megállapított kártalanítási összeget el nem fogadja, jogában áll szakértők által való döntést kérni, de ebbeli kívánságát attól számítva, hogy a társaság részéről az általa megállapított összegről tudósíttatott, legkésőbb négy hét alatt írásban tartozik bejelenteni, ennek elmulasztása esetében pedig a kártalanítás alapját a biztosító társaság által megállapított becsű képezi, a kereskedelmi törvénnyel nyilván ellenkezik, mert a kereskedelmi törvény 481. S-ának rendelkezései szerint kiköthető szakbizottsági eljárás az éíetbiztositásnál, melyhez a baleset ellen való biztosítás is tartozik, nem alkalmazható ; mivel a kereskedelmi törvény 5o6. g-ában, melyben fel vannak sorolva a másnemű biztosításra vonatkozó azok a szakaszok, melyek az életbiztosításnál is alkalmazást nyernek, a 48i. S. felsorolva nincs. (A m. kir. Kúria 1902 dec. 23. i. G. 364/902 sz. a.) Ha alperes a kereset tárgyalására első izben kitűzött határnapon törvényszerű idéztetése dacára meg nem jelent és mulasztása miatt igazolással élt, mi sikerre vezetvén, az ügy tárgyalására ujabb határnap tüzetett ki, akkor ezen ujabbi tárgyalási határnapon illetékességi kifogással nem élhet (A budapesti kir. ítélőtábla 1903 jan. 21. 3,711. sz. a.) Az esetben, amidőn a biztosított bizonyítja, hogy az ügylet megkötése körül eljárt ügynök az ajánlatot az ö bemondásától'eltérőleg és megállapodasellenesen töltötte ki az ügylet lényeges feltétele tekintetében, és a biztosítási kötvény ily ajánlat alapján állíttatott ki, a biztosított az ügynök általi megtévesztése folytán az ügylet érvényes létrejöttét megtámadhatja. (A m kir. Kúria 1903 jan. 27. 505/902 sz. a.) A kir. közjegyzőnek, mint birói megbízottnak, csődtömeg leltározásáért az 1880. évi LI. t.-c. 20. §-a szerint, az ebben a törvényszakaszban meghatározott napidíjon kivül csak az ugyanezen törvény 19. és 20. §-ok eseteiben jár esetleg vitelbér és napidíj, de az ugyanezen törvény 16. § a alapján közjegyzői okiratoknak tisztázásáért és az ezekről készített másolatokért járó irásdij csődleltározásnál a leltár eredeti példányának kiállítása fejében külön fel nem számítható, a közjegyző által netán alkalmazott jegyzőkönyvvezető diját a csődtömegtől nem követelheti, a csődtörvény IV. fejezete a csődleltározásnál tanú alkalmazását elő nem irja, díjazást a csődtömegtől e cimen sem igényelhet. (A budapesti kir. ítélőtábla 1903 febr. 17. 39sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 236. §-ában körülirt bűntett csak tisztességes leányon követhető el ; minthogy pedig eme kellék fenforgását az alsóbb fokú bíróságok nem állapították meg: a vád tárgyát képező cselekmény a megfertőztetés bűntettének nem minősíthető. Vádlott nyilvános helyen nappal, több személy szemeláttára nemileg közösült, illetve a közösülést megkísérelte s tekintve, hogy ez a megállapított cselekmény a btk. 249. §-ában meghatározott szemérem elleni vétség ismérveit teljesen kimeríti : ugyanazért vádlott a megfertőztetés büntette helyett az elöljelzett vétségben bűnösnek kimondandó volt. A büntetés mértékének meghatározásánál a kir. Kúria enyhítő körülményekül a vádlott rovatlan előéletét és azt vette figyelembe, hogy a másodfokú bíróságnak Ítéleti megállapítása szerint, a beszámítást ugyan ki nem záró, de az akaratelhatározási képességre mégis nagyobb befolyással bíró ittas állapotban követte el a terhére eső cselekményt. A kolozsvári kir. törvszék, mint btő bíróság (1901. juüus 27-én 7,680/B. sz. a.) megfertőzés büntette miatt vádolt G. György elleni bűnügyben következőleg itélt: G. György vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 236. §-ba ütköző megfertőzés bűntettében s ezért a btk. 236. és 250. §-ai alapján, a 92 .§. alkalmazásával, 1 évi és 6 havi börtönbüntetésre és ennek kiállásától számítandó 3 évi hiv. vesztésre Ítéltetik s elmarasztaltatik egyúttal a bp. 480. §. alapján felmerült és felmerülendő bűnügyi elj. költségek stb. viselésében, stb. Megokolás: Vádlott beismerte, hogy a fenti napon sértettet, akit azelőtt nem ismert, az utcán megszólította és vele beszédbe ereszkedve, őt a múzeumkertbe magával vitte s ott egy bokor mögött lefektetve és vele összecsókolódzva szoknyáját felemelte, de ittasságával védekezve tagadta, hogy a leányt közösülésre akarta felhasználni illetve vele tényleg közösült. Védelmére azt hozván még fel, hogy nem tudja, mit akart csinálni, s mit csinált sértettel, de arra emlékezik, hogy a sértett szoknyáját azonnal leeresztette, mert látta, hogy fejletlen a közösülésre; ha tényleg szándékában is lett volna az, ideje sem lett volna, mert a mint sértettel a fűbe leheveredett nemsokára utánuk is ott termettek. Tekintettel azonban arra, hogy a főtárgyalás rendén sértett a nyomozat s vizsgálat adataival egyezően eskü alatt azt vallo'.ta, hogy vádlott, aki őt fenyegetésekkel kényszeritette arra, hogy a múzeumkertbe kövesse, ott a nadrágját és lábravalóját leeresztette és szoknyáját felemelte, reá feküdt és hímvesszőjét a szeméremtestéhez hozzá értette és a hímvesszőjét a szeméremtestébe bedugni nem tudván, a kezébe adta, hogy ő dugja be, amiközben ezután a tanuk odaérkeztek és vádlottat