A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - A házassági törvény 54. és 55 §-a a házasság általános jelentőségére és a német ptkv. megfelelő rendelkezéseire tekintettel

A JOG kizárva nincsen, továbbá a közjegyzői okirattal szemben is bizonyítható anélkül, hogy annak hamisságát megállapítani kellene, hogy a felek abban színlelt jogügyletet, vagy nyilatkozatot vétettek fel. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 május 28. [. G. 30/902. sz. a.) A szerződésnek egyik fél részéről való nemteljesitése jogilag nem azonos a szerződésben kikötött visszalépési joggal való éléssel és esetleg csak a teljesítés követelhetésére vagy kártérítésre jogositja a másik vétlen felet, de nem a visszalépés esetére kötelezett bánatpénz követelésére, ha a viszalépés meg nem történt. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 dec. 30. I. G. 102/902 sz. a.) Mikor valamely ingatlan eladója azt köti ki magának a vevővel szemben, hogy ó az eladott ingatlan egy részének birtokában és használatában meghatározott ideig valamely esemény bekövetkeztéig, vagy tetszésétől függő időtartamon át vagy elhalálozásáig bent maradhasson, és ezzel szemben a vevőnek azt engedi meg. hogy ez a vételár valamely részét a birtoklás tartama alatt kifizetni nem köteles, ez a megállapodás nem vonható az ingatlan zálogul adása felett kötött érvénytelen szerződés fogalma alá, és az ilyen megállapodás érvényes. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 nov. 12. I. G. 270/902 sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a jövedelmezte! és kikötése nélkül kezelés alá átadott pénzösszeg után kamat csak a törvény által meghatározott esetekben, vagy kamatfizetés igérése esetén követelhető, ily kikötés nemlétében pedig csak akkor, ha a kezelőt a pénz visszaadása körül késedelem terheli. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 nov. 5. G. 258/902 sz. a) S. E. 16. §-a szerint megállapítási kereset csak akkor indítható, ha e megállapítás a felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik. A törvény eme rendelkezéséből tehát jogilag következik, hogy oly esetben, midőn felperes már esetleg teljesítést is követelhet, a kötelezettség megállapítása végett külön keresetnek nincs helye. (A m. kir. Kúr a felülvizsg. tanácsa 1902 dec. 22. G. 393/902 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben Altalános szabály ugyan, hogy a váltóadóst terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy a váltó kikötött ellenértéke nem szolgáltattatott ki; azonban, ha bizonyította azt, hogy a kikötött ellenérték a váltó átadása után, később volt szolgáltatandó, akkor a közvetlenül szerződő váltóbirtokos tartozik az ellenérték szolgáltatásának később történt teljesítését tüzetesen megjelölni, mert csak ebben az esetben lehetséges, hogy a váltóadós bizonyítsa, hogy a kötelezett és megjelölt szolgáltatás nem történt meg, vagyis, hogy kimutassa, hogy a váltóbirtokos által előterjesztett adatok valótlanok. A miskolci kir. törvszek, mint váltobiróság (1902. ápril. 16-án 3,456/v. sz. a.) Sugár Jakab dr. ügyv. ált. képv. W. Márknak, szem. védekezett K. Miklós dr. ügyv. ellen 448 K. és jár. ir. váltóperében következőleg ítélt: Az 1901. évi nov. 16-án 111. sz. a. kibocsátott som. végzés hatályának fentartása mellett, köteles alperes K. Miklós dr., a Miskolcon 1900. jan. 12-én 448 K.,-rol kiállított váltó alapján, mint elfogadó a keieseti 448 K. tökét, annak az 1901. máj. il-tó'i járó 6°/o kamatait, ugy a som. végzésben kitett 29 K. 30 fillérrel együtt összesen 55 K. 30 fill.-ben megállapított perköltséget felp. W. Márkusnak 3 nap a. különbeni végreh. mellett megfizetni stb. Megok olás: Alperes azt hozta fel kifogásul, hogy a kereseti váltóra felperestó'l értéket nem kapott s igy arra nem is tartozik. Felperes tagadván az alperes kifogásbeli állítását, alperesi tanuk közül Cs. G a kérdésbeli tény meg-, vagy meg nem történtéről tudomással nem bír. K. B. tanú azonban tanúsítja azt, hogy a felperes, aki többször járt az alperes irodájába, alperesnek a váltó ellenértéke ki szolgáltatása, avagy pedig a váltó visszaadására irányult sürgető felszólítására azt felelte, hogy majd vissza adja azt; majd pedig a váltó perlését említvén tanú előtt, a felperes, a tanú azon megjegyzésére, hogyhiszen alperes a váltóra pénzt nem kapott: felperes azzal felelt, hogy nem követeli a váltó értékét, csak megbosszantja az alperest. Tekintve azonban, hogy ha a tanúnak az alpereshezi közeli vérrokonságánál fogva vallomása teljesen aggálytalannak is volna tekinthető, miután abból a vallomásából, amely szerint felperes a váltó visszaadását ígérte, nem következtethető kellő bizonysággal az, hogy a tanú által emiitett alkalom utáni időben felperes a váltó értékét nem szolgáltathatta volna s igy az érték ki nem szolgáltatására vonatkozó közvetlen ténybeli bizonyítékul e vallomás elsem fogadható éspedig annyival kevésbbé, mert a kir. tszék is elfogadhatónak tartja a felperes abbeli érvelését, mely szerint alig tételezhető fel, hogy a váltói jogok kellő ismeretével biró alperes két éven keresztül az ellenérték kifizetése nélkül odahagyjon egy nagyobb összegű váltót; továbbá, mert a tanú előtt tett az az állítólagos kifejezés, amely szerint a felperes a váltó értékét nem Követelheti, mint már a perlés tényével ellenkező állításában nem foglaltatik ténybeli kijelentés arra nézve, hogy felperes nem bírna váltói követelési joggal az alperessel szemben, mihez képest a tanú vallomása pót esküvel kiegészíthető félbizonyitékként elfogadható nem lévén, más bizonyítékot pedig az alperes fel nem hozván: kifogásai elvetése és a sommás végzés hatályának fentartásával alperes a V. T. 23. §. alapján a kereseti kérelemhez képest a váltó kifizetésére kötelezendő vol stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1902. máj. 12-en 1,480/v. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja. ...... Megokolás: Váltóperben alpares az ertek ki nem szolgáltatásának kifogásánál azt tartozik bizonyítani, hogy az érték tényleg k. nem szolgáltatott, arra nézve pedig, hogy a felperes az alperesnek a kereseti váltó értékét ki nem szolgáltatta, a perben kihallgatott K B. tanúnak az első bíróság által helyesen idézett vallomása azért, mert a tanú által bizonyított ténykörülmények tartalmuknál fogva nem zárják ki szükségképen azt, hogy a felperes a kereseti váltóra az alperesnek értéket adott; és mert alig hihető, hogy az alperes ügyvéd egy állitóan pénzbeszerzés céljából a felperesnek átadott váltót az érték vétele nélkül két évig a felperesnél hagyott volna, nem fogadható el oly ügydöntő kérdésre vonatkozó részbizonyítékul sem, hogy ahhoz annak kiegészítéséül az alperesnek a póteskü megítélhető volna; ebből az indokból tehát és mert az alperes az érték ki nem szolgáltatásának igazolására semmi más elfogadható bizonyítékot nem nyújtott, az első bíróságnak alperest marasztaló ítéletét helybenhagyni kellett. A m. kir. Kúria (1902. dec. 16-án 907/v. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, és abban az esetben, ha az alperes pótesküt tesz arra, hogy: «a felperes a kereseti váltót azzal a kijelentéssel vette át, hogy arra az alperesnek kölcsönt fog adni, vagy szerezni, az 1901 novemb 16-án 111. sz. a. keit sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, a felperes keresetével elutasittatik és végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy az alperesnek 3 nap. alatt 60 K. elsőbirósági eljárásban és 56 K. 60 fill. Jelebbezési költséget fizessen. Érdekében áll az alperesnek, a póteskü letételére a jelen ítélet kézbesítése után 3 nap a. jelentkezni s az esküt a kitűzendő határnapon letenni; mert ellenkező esetben az idézett sommás végzés hatályban tartásával az alperes mint a Miskolcon .1900 január 12-én 448 K.-ról kiállított kereseti váltó elfogadója végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy a felperesnek 3 nap a. a kereseti 448 K. tőkét és ennek az elsőbiróság ítéletében meghatározott járulékait megfizesse. Megokolás: Általános szabály ugyan, hogy a váltóadóst terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy a váltó kikötött ellenértéke nem szolgáltattatott ki; azonban, ha bizonyította azt, hogy a kikötött ellenérték a váltó átadása után, később volt szolgáltatandó, akkor a közvetlenül szerződő váltóbirtokos tartozik az ellenérték szolgáltatásának később történt teljesítését tüzetesen megjelölni, mert csak ebben az esetben lehetséges, hogy a váltóadós bizonyítsa, hogy a kötelezett és megjelölt szolgáltatás nem történt meg, vagyis hogy kimutassa, hogy a váltóbirtokos által előterjesztett adatok valótlan k. Ebből következik, hogy a jelen esetben, midőn a felperes nem nyilatkozott az iránt, hogy az ellenértéket a váltó átvétele után, később mikor és mim'idon szolgáltatta ki; az alperes részéről kifogásának megalapítására elégséges azt bizonyítani, hogy a felperes akkép jutott a váltó birtokába, hogy ellenérték kiköttetett és hogy a kikötött ellenértéket a felperes később volt köteles szolgáltatni. Minthogy pedig ebbeli állítására nézve az alperesi K. B. tanú vallomásával, aki egyébként érdektelen, a miatt hogy az alperessel rokonságban áll, a felperes ellene kifogást nem emelt, sőt neki az esküt is elengedte, pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékot nyújtott: az alperesnek a megfelelő alakban szövegezett pótesküt megítélni, s a per kimenetelét a póteskü letételétől függővé tenni kellett. A per kimeneteléhez képest pervesztes fél az ellenfél perköltségének viselésére az 1868. évi L1X. t.-c. 251. §-a érteimében köteleztetett, mely költséghez tartozik az alperes részéről a kétszeri felebbezés költsége is. A váltó hátán olvasható utolsó nyugta keltéből megállapítható, hogy a váltónak, az óvásra rendelt egész időn belül nem a telepes volt a birtokosa s ekként a v. t. 44. §-ának 2. bek. értelmében az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása célból, óvás felvétele szükséges volt volna. A pancsovai kir. tszék mint váltobiróság (1901 nov. 23-án 8,448. sz. a.) Adler Arthur dr. ügyv. ált. képv. P.Ferenc felpnek, F ey mann Gyula ügyv. által képv. P. József ellen 750 K. tőke s. jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetevei elutasittatik, s az 1901. július 26-án 5,570. sz. som. végzés hatályon kívül helyezésével köteleztetik arra, hogy 78 K. 86 fii), perköltséget 3 nap a. különbeni végreh. terhével alperesnek megfizessen, stb. Megokolás: alperes kifogásaiban azt adta elő, hogy ő a kereseti váltók alapján felperessel szemben kötelezettségi viszonyban nem áll, felperes a váltók birtokába roszhiszemü uton jutott, mert ezen váltók az antalfalvi járási takarékpénztárnál, illetve a Torontál Vásárhelyi takarékpénztárnál, más váltókkal lettek kicserélve, s igy felperes büntetendő cselekményt követett el akkor, a midőn a prolongálás folytán a pénzintézetektől kikapott váltók alapján ellenében perrel lép fel, miért is kérte felperest keresetevei elutasítani, s a perköltségek megfizetésére kötelezni. Minthogy alperesnek fenti védekezése Sz. Mihály és V. Józsel tanuk esküvel megerősített vallomásaival támogatást nyert; minthogy a t.-vásárhelyi tpénztár Igazgatóságának 1901. nov. 12-én, valamint az antalfalvi járási tpénztár igazgatóságának 1901. novem.