A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - Wundt büntetőjogi theoriája

94 A JOG Ilyen átalakulás után — tekintve a fentebb mondottakat is a tényleges állapot megháboritásának és a helyzet visszaállításának kérdése többé már nem tartozik a törvénykezési hatóság elébe, hanem a rendőri hatóság elébe ; a birtokvédelemről ma se mondhatunk még le, mert az uj kor is kapzsi, de ezt a védelmet nem a bíróság, hanem a lendőri hatóság teljesiti. Régen is ugy volt ez. Bírósági és közigazgatási hatóság volt a szolgabíró, a vármegye ; midőn a repozicionális pereket intézte, — akkor rendőri funkcióját végezte; midőn örökség vagy osztály fölött itélt, akkor igazságszolgáltatási közeg volt. Alikor Magyarországon szétválasztották az igazságszolgáltatást a közigazgatási eljárástól, a birtokháboritási, visszahelyezési ügyeket tovább is a szolgabiráknál lehetett volna hagyni, mert : 1. ma már, 1848 után — és a szétválasztás 1848 után történt — a tulajdon uralmának korszakában, többé nincsen önálló birtokjog, önálló birtokkereset, mely bírói intézkedésre várhatna ; és mert 2. a birtokháboritási, visszahelyezési perekben egyátalában nincs igazságszolgáltatási permomentum, csak rendőri karakter, minthogy nemis volt soha ; mert ezen perekben jogkérdést vitatni nem lehetett és nem lehet, a tényleges állapot fentartása pedig a rendőrség és csendőrség dolga. Ebben a kérdésben is visszamaradt a jogtudomány a középkorban (más egyebekben is) és az a különös, hogy még át se hurcolkodott jóformán az uj korba, itten be se rendezkedett s már megcsinálta magának a legújabb kort. A mai jogtudomány három korszak fejlődési processzusát gyúrja be a jelenbe. A praktikus élet. a joggyakorlat jelenleg a tulajdonjog korszakában vívódik, küszködik ; a tulajdonjog dominál a személyeknek dolgokhoz való viszonyában. A jogtudomány tovább ment, előbbre haladt. Igen ? Ugy ? Jól van. Ha a joggyakorlat fölemésztheti a jogelmélet elől a birtokjogot a tulajdonjoggal, viszonzásul a jogtudomány is megsemmisítheti a tulajdoni jogot a telekkönyvi joggal. A legújabb korszak megteremtői, kezűkben az általuk úgynevezett telekkönyvi rendszerrel, kebelökben a tkvi bejegyzés iránt való csalhatatlan hittel oda konkludálnak. hogy a valódi tulajdont nagyon sok esetben elnyelheti a tkvi tulajdon és a valódi tulajdonjogot megsemmisítheti a tkvi jog. Azt mondják, hogy a tkvi bejegyzésnek közvetlen és rögtönös jogváltoztató hatálya van ; azt mondják, hogy tkvi bejegyzéssel — ha bejegyeztetjük a holdat — a holdat is el lehet birtokolni, nemcsak a földet, mert az úgynevezett tkvi elbirtokláshoz amúgy se szükséges valódi, kézzel fogható birdés. A büntetőjog történeti fejlődése csak egyetlenegy példája ezen törvény illusztrálásának. Wundt kifogyhatatlan törvényének illusztrálásában.3) (Folytatása következik.) s) A napjainkban is sokhelyt divatozó halotti tor eredete bizonyára a halotti áldozatokra vezethető vissza; a vallásos motívum ma már teljesen kiveszett; a halotti tornak kizárólag világi jellege van. Az emberevés borzasztó szokásának eredete is vallásos motívumokra vezethető vissza : a szülők feláldozták gyermekeiket, éspedig leginkább a legkedvesebbet, az előszülöttet az isteneknek, minthogy a földmives feláldozta a föld első termését, a pásztor barmainak javát; — ez áldozatokból aztán maguk a szülők is esznek. Az ismerősök üdvözlésének eredetéből sem lehet megismerni a mai szokást, eredetileg az üdvözlés azt jelenti, hogy a gyöngébb megadja magát az erősebbnek: ezt jelenti a föveg levétele, védtelennek ismeri el magát a hatalmasabbal szemben ; az üdvözlés ezen eredetére emlékeztei a Keleten most is divatozó földrevetése az alattvalónak a hatalmas despota szine előtt ; a kézadás eredete szimbolizálja a hatalmasabbnak azt a kijelentését, hogy nem bántalmazza a védelmébe ajánlkozó gyöngébbet; innen magyarázható az a mai napig is fennálló szokás, hogy a legnagyobb illetlenségek közé számítják, sőt sértés-számba megy, ha az alantas nyújt kezet a feletteállónak. Az üdvözlés és a kézadás példája is világosan bizonyítja, hogy uj célok keletkeznek teljesen heterogén motivumokból. A vendégjog és vendégszeretet eredete is visszavezethető erre a felfogásra, hogy aki házamba jön, az a házam istenei védelmébe ajánlja magát s épp azért a vendéget nemcsak nekem nem szabad megsérteni, de ellenségei ellen is köteles vagyok megvédni. Kötelességem gondoskodnom arról, hogy vendégem szükséget ne szenvedjen, tiszteletadással tartozom neki s csak miután minden tőlem telhetővel gazdagon elláttam, tudakozódhatom neve és hazája iránt. Még Aristoteles is meglehetős részletességgel sorolja fel a barátságnak hasznát: a barát segiti barátját a háborúban, vigasztalja őt bánatában stb. egyszóval a barátságnak is eredete hasznossági, egoisztikus motívumokra vezethető vissza. Ez a/, eredete elvitázhatatlan. De már Aristoteles is megjegyzi: ha nemis erény a barátság, de erény nélkül nem létezheúk. Valóban a barátság első foka az általános einberszeretetnek. így hát erről az erényről is elmondhatjuk, mint minden kezdődő erényről, hogy önzetlen célok keletkeznek önző motivumokból. A célok heterogoniájának törvénye megmagyarázza a szociális haladást. Ez a türvény nem egyéb, mint a szellemi energia növekvése nagy princípiumának (amely princípiumnak az egész szellemi élet alá van vetvej a szociális életre való alkalmazása. toklás. csak tkvi bejegyzés. Nem kell adásvevésa dolgokra vonatkozólag, a jogváltozást a tkv. csinálja; nem kell valóságos birtok az elbirtoklás utján való vagyonszerzéshez, birtokot teremt a tkvi bejegyzés. A jogtudománynak ezek az elvek képezik legujabbkori vívmányait ; a jogtudomány belépett a negyedik korszakba. Ha a birtokjog dominálta az erőszakot, a tulajdonjog a birtckjogot, most dominálja a tkvi jog a tulajdonjogot. Azonban ez is helytelen törekvés, tarthatatlan elmélet ; a gyakorlati élet előtt jus eminens a tulajdonjog, a tkvi jog pedig alárendelt eszköze a tulajdonjognak. A tkvi kitüntetés a papír türelme, hiába jegyezteti be valaki a tjkvbe valamely dolog tulajdoni jogát, ha ez a jog nem őt illeti, a bejegyzés nem jogforrás, abból tulajdont nem merithet, még az elbirtoklásnál is valóságos birtok idézi elő az elbirtoklást, a tkv. csak eszköze az elbirtoklásnak. Káros vDlna ezen a téren is, ha a törvényhozás a mai tudomány tanácsát fogadná el. Nem méltányolhatja az országgyűlés, illetve törvényhozás a.mai tudomány tulkonzervativ, taitózkodó magaviseletét sem. (Megjegyzem, tavaly már a polg. tvkv. tervezetének dologjogi részével foglalkoztam, most is csak ezen részről beszélek.) Az élet folyása egyenletes, szakadatlan, mint egy nagy folyam örökös hömpölygése, se Jiem siet, se nem késik ; fölötte madárként kóvályog az elméleti tudomány, hol előre siet, hol elmarad. A tudomány megcsinálja a negyedik korszakot, de azért nem tudja még lábát kihúzni a második korszakból sem. Ugy állítja, hogy <• túlsúlyra jutott jognézetek a dologjog alapos megváltoztatását nem kivánják». Hogy minek kellene lenni annak az alapos és gyökeres változásnak a dologjog terén és miből állhatna. — azt én nem találtam felsorolva és kifejtve. Ugy látszik, ez a jogtudománynak önvádat képező azon érzete lesz, hogy még mindig a második korszakban stagnál és nem tudott a gyakorlati élettel együtt teljesen átköltözködni és nyugodtan elhelyezkedni az uj korszakban, a jelenben ; gazdátlan eb módjára csatangol második, harmadik, negyedik korszakban össsze-vissza, nem leli helyét és kavillál. Dologjogi életünk gyökeres átváltozása iszonyatos nagy horderejű és rögtönös volt 1848-ban. A tudomány bámult és tehetetlenkedett, az élet türt, midőn az osztrák abszolút uralom e nagy vá'tozás foganatosítását munkába vette : még ma is csak álmélkodik fölötte a tudomány, de saját beismerése szerint e gyökeres változás lényegét nemcsak, hogy rendezni nem tudja és nem meri, de még jóformán nem is ösmeri ; magától az élettől eltanulni pedig — fáradságot nem vesz magának ; mégis tanácsot ad, holott maga tanácstalan. A magyar tudománynak nem sok hasznát veheti ennélfogva a törvényhozás jelenben; oly rövid az idő 1848-tól fogva a tudás klasszicitását tekintve máig, hogy maga a tudomány is kicsit tanulhatott még. Ennek a mi magyar tudományunknak még az is nagy hibája, hogy nem tud jól magyarul. Jegyeztem, tömérdek példát líhet előhozni a tervezet minden lapjáról. Egy helyt — vegyük még csak a közönséges beszédet, az indokolást, a §-ok még rosszabbak — a dolog feloszthatóságáról okoskodik és egy bekezdésben (29. lap) ez áll : (.(Szorosan véve mind a dolgok feloszthatók. A föloszthatóság nem eléggé éles határát csupán a lényeg változása vagy az összérték csökkenése alkothatná. Azoknak az elveknek kifejtése pedig, amelyek szerint el kell járni, amikor a közösség felbontása esetén az érdeklettek a felosztás módjára nézve meg nem egyeznek és a dolog a lényeg sérelme vagy az érték tetemes csókkenése nélkül részekre nem osztható : a közösségről szóló fejezetbe tartozik.* Én ezt a stílust itt részekre nem szedem és másként nemis bírálom, mint hogy egyenesen lefordítom magyarra és aztán hasonlítsa össze az olvasó a kettőt. ((A lényegváltozás természeténél és az értékcsökkenés aránytalanságánál fogva valamely dolog felosztásakor ká>osodás történhetik, de azért a dolog felosztható. Ezen károsodás elhárításának tárgyalása a közösségről szóló fejezetbe tartozik.-)) A Tervezet beszédje áll 67 szóból, az én beszédem áll 27 szóból, pedig nem mond kevesebbet ez se, mint az. Nemcsak a mondatszerkezet különös, hanem csodálatos kifejezésektől hemzseg a magyar tudomány magyar beszédje. Már éppen ebben a mondatban is : a feloszthatóság nem eléggé éles határát alkotja. Nemet alkotni, nincsent teremteni, semmit megfogni — képtelenség.