A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - Wundt büntetőjogi theoriája

A J Nagy küzdelmet fejt ki a jogtudomány annak megállapítása körül, hogy mi tekintessék valójában dologi jognak • izzadásig vergődik, hogy külön akolba téritgethesse a dologi jogot és külön akolba ismét a nemdologi jogot. A farkas és bárány elkülönítésére nem kellene nagyobb gondot fordítani ; pedig azok a §-ok meg nem eszik egymást, ha egy ketrecbe jutnának is. mert hát minden vagyonjogi természetű szakasz testvére a másiknak, nem bántja egymást világéit sem. Bármely polgári törvénykönyv, mely a vagyonjogi kérdéseket kodifikálja — eltekintve a becsület és morál, va'amint az egészség, mint legfőbb kincsek biztosításának kérdéseitől, melyek más könyvbe tartoznak — bátorságosan beosztható két részbe. Első rész : mely jogviszonyt nem tárgyal és második rész : mely a jogviszonyokat tárgyalja. Első rész az általános, mely meghatározásokat és állapotokat mutat fel a személy és dolog kiléte, miléte és helyzetére nézve; második rész, mely a személynek a dologhoz való jogviszonyát tárgyalja különböző állapotban és helyzetben, mint pl. 1. a házassági és rokonsági állapotban, az egyén fogyatékos személyiségének helyzetében (családjog); 2. abban az állapotban, midőn a felek akaratát a kötött szerződés vagy törvényes tilalom szabályozza (kötelmi jog); 3. midőn az elhalt egyén javaira vonatkozó szabályokat rendezi (örökösödési jog) ; 4. midőn a személynek egyházi életére tartozó jogi szabályait tárgyalja (egyházjog); 5. midőn közérdekből a vagyonbukás eshetőségeiről intézkedik (csődtörvény); 6. midőn az üzleti életet szabályozza (kereskedelmi törvény); 7. stb. stb. És végül, midőn még mondani valója marad mindezek után a személynek a dologhoz való viszonyáról akkor, mikor a birtoklás és tulajdoni rendelkezés általános tételeit akarja záradékul kodifikálni. Amit én itt most elsoroltam, s amennyit még e'sorolni lehetne — mert lehetne — ez mind személyjog, ha ugytetszik, és mind do'ogjog, ha ugytetszik ; de végül egyik se, ha ugy tetszik. Dolgot dologgal jogviszonyba helyezni sohase lehetett; személyt személylyel az «én» függetlenségénél fogva jogviszonyba helyezni ma már szintén nem lehet, csak érzelmi viszonyba ; jogviszonyt ennélfogva csakis legaláhb két személynek, legalább egy dologra vonatkozó összeköttetésében fedczJietünk fel és állapíthatunk meg. Míg tartott a rabszolgaság, jobbágyság, adósok börtöne, addig egyik személy dologként volt a másik személy alá renkésőbb pedig teljes mértékben magához ragadja a büntető hatalmat: a bűntényt bünteti s a sértett bosszucselekedetét szintén büntetendő cselekménynek tartja. A büntetést kifejező szavak, ~wr. és poena is a büntetés ezen eredetére vállnak : az állam büntetőjoga mintegy a magánosok boszuállási jogának a megváltásából származik. Az által, liogv a büntetés joga átment az álamra, a büntetés jelentősége is megváltozott. Az állam főfeladatának tartotta a jogrend fenntartását, de azonfelül köteleségének ismeite el a károsított kártalanításáról is gondoskodni s igy az állam minden jogsértés felett való bíráskodási jogot magához ragadott. A jogsértések természetüknél fogva különbözők lévén, az idő folyamán különvált a bíráskodásnak két faja: a büntetőbíráskodás és a magánjogi bíráskodás. A büntetőbíráskodás esetében bűntett elköve tése forog fenn ; a bűncselekmény kapcsolatos lehet valamely pótolható kárral (lopás, rablás) vagy pedig az okozott kár pótolhatatlan (p. o. házasságtörésnél stb.). A magánjogi bíráskodás esetében kártalanításnak helye van ugyan, de büntetendő cselekmény nem forog fenn. A jogsértések ezen két fajának felismerése nem nehéz, annál nagyobb és hosszasabb vita fejlődött ki a körül a kérdés körül, milyen viszonyban áll a kárpótlás a büntetéshez.2) A bűntény következménye a büntetés és a kártalanítás: 2) Ugy hiszem, ebben a kérdésben B i n d i n g szava döntő. B i nd i n g erősen polemizál M e r k e 1 1 e 1 és végre a következő eredményre jut: «Das Wesen des Schadenersatzes besteht in seiner Bestimmung zu repariren. einen im Rechte nicht begründeten Zustand zu verdrángen durch den der Rechtsordnung gemássen; derjenige aber, der Strafe leidet soll und kann durch sein Leiden nicht einen widerrechtlichen Zustand aufheben : die Strafe ist bestimmungsgemass etwas Anderes, als Reparation.» «Die Quelle der Strafe ist alsó ein Unwiederherstellb.ires im Unrecht; sie ist Rechtsminderung zur Genugthuung für dieses unwiedcrherstellbare Unrecht; Schadenersatz dagegen Aufhebung eincs wicdc;herstellbaren, dem Rechte widerstreitenden Zustandes.» OG 93 dehe, lehetett személy és szem ly között dolog nélkül is jogviszonyt fölfedezni, megállapítani és a jogos személy ellen exekutive érvényesíteni. A hitelezőnek csak kezdődik a viszonya az adóssal, mikor kölcsönlevelet irnak; de ez a viszony jogviszonnyá akkor válik, ha az adósnak vagyona is van, vagy önként dolgozik a hitelezőnek és csak akkor fejeződik be a jogviszony, ha az adóson felexekválta a hitelező követelését, vagy az adós önként kifizette vagy ledolgozta. M dőn két olyan személy lép adósságos viszonyba, kinek semmije sincs és nem akar önként semmit sem tenni egyik a másiknak : semmiféle jogviszony se keletkezik ezen viszonyból, éppen ugy. mint két dolognak egymásmelléhelyezéséből; mert a személy ellen — polgárjogilag — jogot exekutive érvényesíteni többé ma már nem lehet, hanem csakis a személy dolgán és nemis mindenik dolgán. A magyar magánjogi tervezet fél, hogy kiesik a kötelmi jogból a hitelezőnek adósához való jogviszonya, ha a hitelezőt tulajdonosnak nevezi és elismeri, hogy az adós nem a bőrével, hanem a saját dolgával fizeti vissza az adósságot. Ha a hitelező tulajdonos és ha az adós dologgal fiz--t, — horrendum dictu — ekkor az adósságos jogviszony nyíltan a dologi részbe tartozik, mert hát tulajdonosról és dologról van szó, ezek pedig a kötelmi részbe be nem vehetők. Hogy térjünk el az eddigi szokástól (mindenütt középkor) ? Az nem lehet. . . . Izzadásig foly a töprengés, utoljára eltagadjuk, hogy a hitele2Ő nemis tulajdonos, nem tulajdonosa köretelésének és az adós nemis dologgal fizet (hanem a bőrével) ; igy már jól van, maradhat az adósságos viszony tárgyalása a kötelmi részben; se tulajdon, se dolog, túltettünk rajta. Távol áll a mi jogtudományunk a gyakorlati élet követelményeitől, és az a baj, hogy a törvényhozás bölcsessége inkább hajlik a tudomány tanácsára, mint a gyakorlati élet tapasztalatára; a tudománynak ez a befolyása pedig káros, mert nem a tudomány várja a törvényhozás kodifikációját, hanem az élet van arra rászorulva, az élet pedig a tapasztalatoktól távol álló tudomány félszegségével be nem éri, az ilyen tervezet okán, mint a magyar törvénytervezet, még mindig vár egy jobbat, megfelelőbbet az uj korszak kívánalma szerint. Igaz, hogy társadalmilag ma is rá lehet ismerni még az életben — ki tudja mikor javul meg a világ? — mind a három korszakra : az emberek erőszakoskodnak ma is, foglalnak, ha szerit tehetik ma is és perelnek eleget ma is ; csakhogy ma már az erősza'c megtorlása végett kod fikáWa van a büntető eljárás, a tényleges állapot fentartása védett a rendőri eljárás és a perek megítélése végett a töi vénykezési eljárás. a büntetés az állam jogi rendjének megtámadása miatt sújtja a bűnöst; kártalanítással pedig a magánosoknak tartozik a jogsértő. Az állameszme kifejlődésének szempontjából íendkivül fontos az állam azon ténye, hog/ magához ragadta a büntetőhatalmat : ezáltal elismerte az állam, tudatára ébrer'.t annak, hogy erkölcsi feladata is van, amely erkölcsi feladatot tel;esiteni kell minden tekintet nélkül a magánosok érdekére. Az áilam ideális feladata legkevésbbé sem szenved csorbát azáltal, hogy csak a külső jogrend megtámadóját üldözi, csak ezt üldözheti : az erkölcsi és vallási rend ellen támadók üldözése hatáskörén kívül esik. Voltaképpen tehát nem az egyesek érdekében ragadta az állam magához a büntetés jogát; nemis a magánosok érdekében védi az állam a jogrendet. Nem az egyesek érdekében vette magára az állam a büntetés jogát: mert hiszen, amint a büntetőjog története bizonyítja, ezt abból a szükségességből tette, hogy az egyéni bosszúnál kisebb veszéllyel járó kárpótlási módot teremtsen. Nem az egyesek érdekében védi az állam a jogrendet, erkölcsi szükségesség kényszeríti az államot a bün büntetésére, ez abból a körülményből is kitűnik, hogy a bűncselekmény súlyosságának elbírálásánál nem a cselekmény veszélyessége, mint inkább a bűntettes bűnössége döntő momentum. A büntetőjog fejlődése is Wundt azon tételét bizonyítja, hogy uj célok (jelen esetben erkö'csi célok) keletkeznek teljesen heterogén (jelen esetben: erkölcsileg indifferens) motívumokból. Ezt a törvényt Wundt (die Heterogonie der Zzvecke) a célok heterogoniájának nevezi. Ennek a törvénynek van alávetve minden szociális lét s ennek a törvénynek létét bizonyítja az egész kulturális fejlő«Der Schaden ist ein akutes Leiden, was durch Ersatz homöopat'nisch geheilt wird; das Delikt ist eine unheilbire Krankheit, die das Recht allopathisch behandelt (Kari B i n d i n g : Die Normen und ihre Übeitretung I. Buch, §. 28. Die wesentliche Verschiedenheit von Strafe und Schadenersatz.)