A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - A mai jogtudomány és a törvényhozás

Huszonkettedik évfolyam. Szerkesztőség; 12. szám. Budapest, 1903 március 22 V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. AJ 0 G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) iETIUF AZ IGAZMOCY MÉHEINEK KÉPYISKLKTÉRE. A MAGYAR CGYÍÉIII, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « EgéM « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautal vány nyal küldendők. TARTALOM : A mai jogtudomány és a törvényhozás. Irta B ö 1 ö n i László, bánffyhunyadi úgyvéd. — A meny jogi helyzete. Irta Rosenthal Mór dr., nagvváradi üayvéd. A házassági törvény 54. és 55. S-a a házasság általános jelentőségére és a német ptkv. megfelelő rendelkezéseire tekintettel. Irt i A u s c h Jenő, Kolozsvárott. - (Belföld (A magyar Jogászegylet ülése.) — Sérelem (A bíróságok t. vüetóinek figyelmébe. Irta Ö. M. dr.) - Irodalom (Angyal Pál dr : A biztosíték mellett való szabadláhrahelyezés. — Székely Aladár dr: Perorvoslat a jogegység érdekében. — Acsády Ignác: A magyar birodalom története.) — Vegyesek. TÁRCA: Wundt büntetőjogi theoriája. Irta Rárány Gerő dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A mai jogtudomány és a törvényhozás. Irta BÖLÖN1 LÁSZLÓ, bánffyhunyadi ügyvéd. Célszerűnek tartom s nekem szokásom, hogy a megfejtendő problémát — bármily cim alatt történjék a vállalkozás — előzetesen világos helyre fölírom: nyílt ember általános intenciója az. hogy másoknak is igyekszik saját felfogásáról minél előbb általános áttekintést nyújtani, - burkoltság és homály nyílt embernek nem természete. Allitom. hog}' a mai jogtudomány befolyása határozottan káros magánjogi kodifikációnkra nézve. A törvényhozás sa]át bölcsességéhez mindig segítségül szokta hívni a tudományt és az életet, az elméletet és a gyakorlatot. A gyakorlati élet nyújtja az esetek komplikációit, ezeket a komplikációkat aztán feldolgozza és rendszeibe foglalja a tudomány. Saját álláspontjukat föl nem cserélhetik egymással elmélet és gyakorlat ; azért helytelen és félszeg a tudomány, mely a saját fejéből igyekszik az eseteket konstruálni, valamint másfelől maga a gyakorlati élet is tökéletesen rest, indolens arra nézve, hogy haszonhajtó, kenyérkereső foglalkozását elhagyja elméleti okoskodásokért. Pedig ugy vagyunk, — és ez nem jól van — hogy a gyakorlati élet nem megy a tudományhoz eseteinek tárházával: a tudomány másfelől szégyenl leszállani elméleti piedesztáljáról a gyakorlati élet terére. Kénytelen a törvényhozás külön-külön igénybe venni ugy a tudományt, mint az életet. Ha a törvényhozás a gyakorlati élet követelményeire hallgat, lehet, hígy munkája inkább vajy kevésbbé csak ideiglenes lesz, de — egyúttal a lehető legtökéletesebb. A gyakorlati élet nem csal. Mikor azonban a törvényhozás a tudomány segítségéhez folyamodik, a legnagyobb óvatossággal és kritikával kell, hogy a tudományt vizsgálja : vájjon ismeri-e az életet? Vájjon nem szenved-e anakronizmusban a tudomány ? És csak azután fogadhat el tőle tanácsokat. A magyarországi jogtudomány nagy hátrányára szolgál az a körülmény, hogy az egyetemi és jogakadémiai tanszékekben nem olyan férfiak ülnek átalában, akiknek — legalább — előzetesen tiz évi birói vagy ügyvédi praxisuk volt. Sehogysem lehet az elméletet a gyakorlathoz s a gyakorlatot az elmélethez közelebbi viszonyba juttatni. Ugy, ahogy ma van a helyzet — képtelenség : a gyakorlati ember nem hagyhatja el pozícióját, az elméleti ember pedig mm szereti elhagyni pozícióját s ebből képződik az a tátongó ür, mely elválasztja az elméletet a gyakorlattól s ebből következik az a természetes föltevés, ho;_y ilyen helyzetben a törvényhozás nem sok hasznát veheti a tudománynak. Ez a helyzet egy valóságos stagnáció. Vegyen elő bárki ahhoz értő egy jogi kézikönyvet, egy magánjogi kézikönyvet Mit talál abban, éspedig mindenikben ? Egy zűrzavaros khaoszt. Kérem, ugyanazon részben, fejezetben, sőt ugyanazon az oldalon tárgyalja a históriai jogot és az élő jogot. Mit értsen a kezdő jogtanuló ezen tárgyalásból, aki előtt még egyenlő becse, Lapunk, mai száma tekintélye van akár a történeti jognak, akár az élő jognak. Ki választja szét és mikor a történeti jogot az élő jogtól, hogy a khaosz megszűnjék, hogy hasznát vehesse a magyar jogtudománynak más is, nemcsak az, aki pénzért magyarázza. Közelebb kell hozni institutiohaliter egymáshoz az elméletet és gyakorlatot, hadd ismerhesse meg a tudomány a gyakorlati életet jobban. Nem ismeri eléggé az életet a mai tudomány. — Hogy jobban kimagyarázhassam magamat és jobban megindokolhassam ál itásomat, kénytelen vagyok visszapillantani az általános jogtörténetnek közismeretü következő adataira : 1. Ős-állapot, midőn a dolgok fölött tulajdoni jogot a személy nem gyakorolt, kielégítette a dolog birtoka. Foglalás, elrablás, szóval erőhatalom utján jutott ki-ki birtokba s erőhatalom miatt bukott ki abból; aki bukott: foglalt mást. Az erősebbnek jobb birtoka (jobb dolga) volt, a gyengébbnek rosszabb birtoka (rosszabb dol^a) volt. A dolgok fölötti állandó rendelkezés, öröklés stb. csupán az erőhatalom mértékétől függött. nagyobb erő inkább tudta állandósítani a tényleges birtokot, kisebb erő bolyongott a dolgok között, tényleges birtoka ideiglenes és esetleges Az a viszony ebben a korszakban a személy és dolgok között, mint ma a méh ós virágok között. Állati viszony, főként a gyomor követelése szerint rendezve. 2. Az ősállapot reformja, midőn a tényleges birtoklás állandósítása s az erőszak kiküszöbölése céljából, birtokjogot magyaráznak bele a birtoklásba egyesek részére és kezd a hatalmasok kezében a dolgok fölötti rendelkezés állandósításával tulajdonjog kifejlődni. Ekkor a hatalmasok tulajdona biztosította az egyesek kezében lévő birtokjogot, a hatalmasok tulajdonát pedig a túlerő védelmezte. 3. Az aj állapot szerint már az egyéni jogok érvényesülnek ; minden egyes a birtokában lévő dolognak tulajdonosa lesz. Az erőforrás a népben van, ez az erő decentralizálta a hatalmasok tulajdonát. Az egyéni tulajdon kiválásával életre kelt a jogegyenlőség; a jogegyenlőséget alkotmányos institúciók védelmezték. Az általános ' jogtörténetnek ezen korszakos felosztása éppen a jogélet fokozatos fejlődése nyomán kétségtelen jogosultsággal bir. Az 1. pont jelzi az ókort, vagyis az erőhatalom korszakát ; a 2. pont a középkort, vagyis a küzdelmet, mclylyel a birtokjogot uralomra segítették a nyers erő fölött; a 3. pont pedig jelzi az újkort, azon általános törekvést, mely az egyéni tulajdonjog szentségének sérthetetlenségére támaszkodik. Az általános jogtörténettel együtt Magyarország is belépett az uj korba, igaz későn, csakis 1848-ban ; de — belépett. 1848-ig az államhatalom volt az ország földjének tulajdonosa, a nemes ember birtokosa és a paraszt szolgája. Csak az állam állott a dologhoz tulajdonosi jogviszonyban ; a nemes viszonya birtokosi viszony, a jobbágy é szolgálati viszony. 1848-ig nem volt mit törődni a tulajdoni joggal és tulajdoni keresettel ; az állam hallgatag vagy perrel intézte dolgát a fiskus utján — mindegy volt a nemes emberre, a szolgajobbágy pedig bele se szólhatott az állam dolgába : még a nemes ember se juthatott adományi javak tnlajdoni jogához, csak az egyén vagy a család életfogytigtartó haszonélvezete voit biztosítva a szerint, amint az adománylevél szólott. 1848 előtt annál nagyobb volt éppen ez okból a birtokvédelem; eminens jog volt a birtokjog és mindennapos volt a birtokkereset. Középkori törekvések: a tényleges birtoklás állandósítása, az erőszak kiküszöbölése, mindenekfölött a családi birtokjog védelme. Az uj korszak főtörekvése pedig mindenekfölött az egyéni tnlajdonjog védelme. Nagyon világos határvonal a két korszak között, összetéveszteni nem lehet. ii oldatra terjed.