A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A birói kongresszus

Huszonkettedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Budapest, 1903 március 15. JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. BETILAF AZ ,GiZsMcí ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAH ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egé»z « _12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen DOBtautalványQyal küldendők. TARTALOM : A birói kongresszus. Irta Révai Lajos dr. — Szavazategyenlőség a részvénytársaság közgyűlésén. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — A másodbirósági ítélet kihirdetése elől megszökött vádlottal szemben követendő eljárásról. Irta ilj. dombóvári Schulhof Géza dr., budapesti ügyvéd. — A halál által való hitelesítés. Irta Szabadi Oszkár, Békéscsabán. — Belföld (A birói kongresszus. — A Magyar Jogászegylet ülése.) — Külföld (Magasabb igazságügyi hivatalnokok kereskedelmi kiképzésének kérdése Németországban. — Nyilt kérdések és feleletek (A hagyatéki eljárás köréből. Irta Rojcse k Sándor, sükösdi betétszerk. albitó.) — Sérelem | Adalék a végrehajtási költségek megállapításához. Közli Mihálovics Béla dr.. budapesti ügyvéd.) Vegyesek. MKLLÉKLET: Jogesetek tara. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A birói kongresszus. Voltak, akik némi kárörömmel néztek a magyar birói kainak — szervezése óta első és mindennek dacára gravaminális — testületi fellépése elé. Hogyan is lehetne annyi ellentétes érdeket összeegyeztetni, annyi diszkordanciából harmonikus összhangot teremteni ? Ami a vidéknek jó, az ütközik a főváros érdekébe, ami a XI—IX. rangsorozatnak fáj, az a VIII—VII. rangsorozatot egyáltalában nem érinti. A higanycseppek annyira szétfolyók — h°gy lehessen azokat egybegyűjteni ? Ha pedig nincs mindenkit kielégítő és a tanácskozás olvasztó tüzében egybeolvasztott határozat, — párosulvaa tanácskozás méltóságos lefolyásával, — akkor az egész kongresszus egy vizbe tett csapás és akkor nemis érdemes e kérdéssel újból behatóan foglalkozni. Akik igy gondolkoztak, nagy meglepetésben és talán éppoly nagy csalódásban részesültek. Hála az ügyes rendezésnek és a kongresszus tagjainak dicséretes önmérséklésének, a kezdetben tényleg létező divergenciák annyira elsimultak, hogy nem lehet egy testületnek méltóságosabb, komolyabb és azért nyomatékosabb fellépését elképzelni, mint amilyen a lefolyt birói kongresszusé volt. Valóban, Horváth Ferenc elnöknek a higgadtságra intő okos szavai e testületnél feleslegessé váltak. A lelkesedés és ihlettség ott honolt minden arcon, de e mellett a szolidaritás, a komoly felelősség, a bíróság első fellépésének korszakalkotó érzete is. Tudta és érezte mindenki, hogy az ő fellépésétői függ nemcsak saját, de birótársai jövendő sorsa is. «Ouidquid agis, prudenter agas et respice finem». Es igy történt, hogy egy erőteljesebb szó, egy tiltakozó közbekiáltás sem hangzott fel e nevezetes gyűlésen, —- dacára annak, hogy a levegő nagyon, de nagyon is puskaporos volt. Az osztatlan főérdem az ülésnek ily fényes lefolyásáért és egyhangúlag hozott határozataiért az előadót : Doleschall Alfréd birót illeti. Előadása formai szépsége mellett (és ezt annálinkább kiemelendőnek tartjuk, mert a beszéd szabad előadás mellett, csakis jegyzetek alapján folyt) — oly tartalmas, oly mérsékelt, de ahol szükség volt, egyúttal oly nyomatékos és erélyes volt, hogy azt a jelenvoltak közül mindenki ujjongva tette magáévá. Soha szebb és kiérdemeltebb sikert szónoknál sem tapasztalhattunk, de soha intelligensebb hallgatóság nem volt együtt, mint a jelen esetben. Erfurtban a nagy Napóleon idejében egykor, a megjelent uralkodók tiszteletére színielőadást rendeztek, melynél a földszinten csupa koronás fő foglalt helyet. Ily látványt nyújtott a jelen ülés is — egytől-egyig a társadalom kiválasztottai, a tudomány és szellem, az érett megfontolás és ítélkezés főurai foglaltak itt helyet. A hozott határozatok is egytől-egyig keresztülvihetők, jogosak és méltányosak. Szükséges, hogy a birói testület külön törvény által szerveztessék és a többi tisztviselők szervezetéből kihasittassék, — mert az ő kvalifikációja is egészen más. Szükséges, hogy a birák rangsorozata a miniszteri tisztviselők osztályozása mögött ne maradjon, hanem azokkal egy nivón szerveztessék. Szükséges, hogy a szerzett jogok ne csorbittassanak és az előléptetés azon módon és azon feltételek mellett történjék, melyek mellett az illető biró hivatalos pályára lépett. Ez egy bilaterális szerződés volt, mely egyoldalulag, a másik fél hozzájárulása nélkül, fel sem bontható, meg sem változtatható. frappánsak voltak azon példák, melyeket az előadó 1869-től kezdve a legutolsó időkig felhozott és gyújtó az ország első birájának : ő Felségének aposztrofálá^a. De egészében le kellene írnunk e remek beszédet, hogy annak fényes ötleteiről, érdekes és tanulságos részleteiről kellően beszámoljunk. Nagy elégtételünkre szolgált, hogy az általunk megpendített eszme: a birói karnak állandó központi szervezete oly nagy visszhangra talált és oly gyorsan megvalósíttatott. A hozzá fűzött határozatot, hogy évente más tábla székhelyén kongreszszusok egybehivassanak, kissé elhamarkodottnak tartjuk. Az ily kongresszusok csak akkor bírnak sulylyal, ha nagy és fontos kérdésekkel foglalkoznak, — ilyen pedig nem akad tulbőven. mert hiszen a jogászegyletekkel vetélkedni nem akarnak. A központi bizottság ellenben minden apróbb és nem életbevágó kérdésben sikeresen eljárhat és csak fontos esetekben hivná egybe az öreg ágyú szerepét vivő kongresszust. Ha pedig a kongresszusnak célja csupán abból állana, hogy a különféle bíróságok tagjait egymáshoz közelebb hozza, — ugy erre sok más mód nyílik. Hétköznapon nem szokásos arany teritéken étkezni. Járjanak elül a közös ismerkedésben a főváros birái, ahol nem ritka az az eset, hogy még egy és ugyanazon biróság tagjai is egymást alig névleg ismerik. Kellemes kötelességet teljesített a kongresszus, midőn rokonszenves elnöke : Megyeri Géza indítványára, ugy az ügyvédi kainak, mint a sajtónak, — és első sorban a szaksajtónak — köszönetet szavazott hathatós támogatásáért. Tartsák ezt a biró urak jól emlékezetükben és ne zárkózzanak el rideg elutasító kaszt módjára a testvéri érzületeket tápláló és mindenkor az elnyomott jog védelmére siető ügyvédi kartól. Vállvetve és együtt működve, a jogszolgáltatás e két előkelő tényezői a sanyarú viszonyokon könnyebben győzedelmeskedhetnek, azokat tűrhetőbbekké, elviselhetőbbekké tehetik. Ha mármost a kongresszus teljes mérlegét vonjuk, — ugy lehetetlen, hogy ezen komoly, önmagán uralkodó, az egyéni érdeket a közérdeknek alárendelő testületnek határozatai kellő sulylyal ne bírjanak, a kidolgozandó memorandumban foglalt szerény kívánalmak meghallgatásra ne találjanak a kormány és törvényhozás előtt. Helótákkal uraik kényük-kedvük szerint bánhattak; öntudatos, a tudomány magaslatán álló, a legnagyobb kvalifikációval felruházott és a király nevében ítéletet mondó bírákkal szemben autoritativ. jogtipró és megrövidítő bánásmód lehetetlen. Adjanak a bíráknak oly szervezetet, mely érdekeiknek, képzettségüknek és jogos ambíciójuknak teljesen megfelel és követeljenek viszont tőlük hü, odaadó, részrehajlatlan és alapos igazságszolgáltatást. Biztosak vagyunk benne, hogy a nyerő ez esetben kizárólag az ország lesz. Hitele, munkaképessége, vállalkozási kedve csodamódon fog ébredni és gyarapodni. — mert mindennek, elsősorban pedig az ország jólétének alapja a jó igazságszolgáltatás, vagy hogy Doleschall szép beszédének végakkordját mi is felhasználjuk : «regnorum fundamentum : justitia.» Révai Lajos dr. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.