A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - Szavazategyenlőség a részvénytársaság közgyülésén - A II-b. itélet kihirdetése elől megszökött vádlottal szemben követendő eljárásról

A JOG Szavazategyenlőség a részvénytársaság közgyűlésén. Irta OLÁH DEZSŐ dr., bpesti ügyvéd. Kereskedelmi törvényürk reformja hovatovább elodázhatatlan szükséggé válik. Különösen a rész vényjog terén, a részvénytársasági forma széles elterjedése és fejlődése folytán, a mindennapi élet unos-untalan oly kérdéseket vet fel, melyek a kereskedelmi töivény hézagos intézkedései mellett csaknem megoldhatatlanok, vagy csak erőszakolt analógiákkal vihetők dűlőre. Egy a közelmúltban megtörtént esettel óhajtom illusztrálni, \ mily visszás helyzeteket képes kereskedelmi törvényünk héza- I gos volta előidézni. Egyik kisebb ipari részvénytársaság ezidei közgyűlésén a mérleg elfogadása és a felmentvény megadása mellett száz s ellenök ugyancsak száz szavazat nyilatkozott. Az alapszabályok nem tartalmaztak ez esetre intézkedést. A közgyűlés elnöke, aki már részvényesi minőségében szavazati jogát gyakorolta, a kérdést, véleményünk szerint önkényesen és helytelenül, akként oldotta meg, hogy dirimált s a mérleget elfogadottnak jelentette ki, egyszersmind határozatként kimondotta a felmentvény megadását is, mégpedig a saját személyére vonatkozólag is, mivel ő maga is az igazgatóság tagja volt. A tényállás kiegészítéséül elő kell még adnunk, hogy a kérdéses részvénytársaság alaptőkéje kétszáz darab egyenkint 1,000 korona névértékű, bemutatóra szóló részvényből áll. s minden részvény után a részvényest a közgyűlésen egy szavazat illeti meg, anélkül, hogy bizonyos szavazat-maximumot az alapszabályok megállapítanának. A szavazatok arányában ujabb közgyűlés tartása esetén sem várható változás, mivel a részvények két ellentétes érdekű cég tagjai között egyenlő számban vannak elosztva. íme, itt áll előttünk a probléma, nézetünk szerint jelenlegi törvényünk alapján megoldhatatlanul. Az kétségtelen, hogy az elnöki döntéssel hozott határozatot, akár a jegyzőkönyv beterjesztése alkalmával hivatalból, akár pedig a sértett érdekű részvényes keresete folytán meg kell semmisíteni. Az összehívandó ujabb közgyűlésen ismétlődni fog a komédia és ismétlődni fog mindaddig, míg a felek valamely megoldásban meg nem egyeznek. De hátha a megegyezés nem jöhet létre ? A kereskedelmi törvény kilencedik cimének II. és III. fejezetei, a részvényeseket a közgyűlésen megillető szavazati jogról, sem annak gyakorlásáról egy betűvel sem rendelkeznek. A mi kereskedelmi törvényünk szerint az is lehetséges, hogy a részvényest a közgyűlésen szavazati jog nemis illeti meg. Nem értjük ez alatt azon, nálunk különösen nagyobb részvénytársaságoknál igen gyakori esetet, midőn egy-egy szavazat nagyobb számú részvény birtokához van kötve ; hanem egyenesen ama képtelenségre utalunk, hogy a mi törvényünk szerint lehetséges olyan részvénytársaság, melyben a határozatokat nem a részvényesek többsége, hanem azok kisebbsége vagy akár a társaságtól idegen személyek hozzák. Ez ugyan paradoxonnak látszik, de tényleg ugy van. A K. T. 163. §-a szerint «minden részvényest a társasági vagyon aránylagos része illeti meg». A 174. §. szerint a részvényest a közgyűlési határozat ellen kereseti jog illeti meg. A 175. §. azon jogot biztosítja a részvényeseknek, hogy bizonyos feltételek fennforgása esetén a társaság üzletkezelésének megvizsgálását kérhetik. E jogosítványokkal mindaz ki van merítve, amit a törvény A részvényesek jogviszonyai cimű fejezete a részvényesnek biztosit. Amint láthatjuk, e jogok között a közgyűlésen való szavazati jog nem szerepel. A közgyűlésről szóló fejezet sem tartalmaz oly intézkedést, amelyből ex lege megállapítható volna a részvényes szavazati joga. A 176. §. azt mondja : «mindazon jogokat, melyek a részvényeseket a társaság ügyei tekintetében illetik, a részvényesek összessége a közgyűlésen gyakorolja)). Ezen szakasz tartalma a semminél is kevesebb, mert egybevetve a törvény előző fejezetével, egyszerűen nem igaz. A részvényesek jogviszonyai cimű fejezet a részvényesnek három jogot biztosit: 1. a jogot a társaság vagyonához, ezen jogát a részvényes a közgyűlésen nem gyakorolhatja; 2. a kereseti jogot, melyet a részvényes a bíróság előtt gyakorol; 3. az üzletkezelés szakértői megvizsgáltatásához való jogot, amely ugyancsak a bíróságnál érvényesítendő. Hol biztositja tehát a törvény a részvényes szavazati jogát ? Hol biztositja azt, hogy a társaság sorsa felett a rész- j vényesek akarata dönt ? Sehol. Látjuk előre az ellenvetést, a K. T. 157. §-ára való hivatkozást. Igaz, ezen szakasz 9. pontja szerint az alapszabályokban meg kell állapítani a részvényesek szavazati jogát és ennek mikénti gyakorlását, de sem ezen pont, sem a szakasz egyéb intézkedései nem rendelik azt, hogy minden részvényest megillet a szavazatjog, sem pedig azt, hogy mást mint részvényest szavazati jog meg nem illet. De' ennél is nagyobb hiba az, hogy a törvény nem mondja ki kötelezőleg azt. hogy a határozatot a részvényesek többsége hozza és igy éppenséggel nincs kizárva oly alapszabály, mely szerint a társaság sorsa felett a kisebbség vagy akár egy bizonyos részvényes dönt. A német K. T. egyik irányban sem hagy fenn kétséget; ennek 251. §-a szerint ugyanis, amennyiben a törvény vagy alapszabály minősített többséget nem kíván, a beadott szavazatok többsége határoz. A 252. §. szerint pedig minden részvény szavazati jogot ad. I Ezen kitérés után, melynek célja az volt, hogy a részvényesnek a törvény hézagaiból kifolyó tehetetlenségét kimutassuk. — térjünk vissza problémánkhoz. A közgyűlési határozat annyiszor, amennyiszer a szavazatok egyenlősége folytán megsemmi sittetiksaz eredmény örökösen a közgyűlés eredménytelensége lesz. Csakhogy a K. T. 179. §-nak 1. pontja szerint az igazgatóság felmentése felett minden esetben a közgyűlés határoz ; a 2. pont szerint a mérleget a közgyűlés határozza meg. Mérleget minden kereskedőnek minden évben készítenie kell. A részvénytársaságot, mely nyilvános számadásra van kötelezve, erre nemcsak a ker. törvény, hanem egyéb speciális törvények is kötelezik. Még sincs a törvénynek oly intézkedése, amelynek alapján a közgyűlés határozatát, ha ez semmiképpen sem jöhet létre, valami más pótolhatná. Áll ez nemcsak a mérlegie. hanem minden más határozatra is, amelyet a közgyűlés hatáskörének tart fenn a törvény. De törvényes alapon megoldás sem található. Világos ugyan, hogy egy társaság, melynek tagjai egyező akaratra nem juthatnak, fenn nem állhat, de ez csak a józan ész szerint világos, mert a K. T. sem alapot, sem módot nem nyújt arra, hogy ezen okból a részvénytársaság megszűnjék. A K. T. 201. §. a megszűnés eseteit taxatíve meghatározza. Igaz ugyan, hogy a 201. §. utolsó bekezdése szerint: «A jelen fejezetben foglalt határozatok az esetben is irányadóul szolgálnak, ha a részvénytársaság nem a fentebb érintett, hanem más okok miatt oszlik fel». Ez az intézkedés azonban egy «Iucus a non lucendos, mert a jelenlegi törvény mellett más megszűnési mód nem képzelhető. Nincs ugyanis oly törvényes intézkedés, amelynek alapján akár a bíróság, akár más hatóság a részvénytársaságot feloszlathatná. A közkereseti társaságra vonatkozólag a K. T. 100. §. kereseti jogot ad ily esetben a társaság bármely tagjának arra, hogy a társaságnak bírói határozattal való megszüntetését kérje. Problémánk egyedül képzelhető megoldása az volna, ha a 100. §. analógia utján a részvénytársaságra is alkalmaztatnék, de ezt a 179. §. 6. pontja abszolúte kizárja. A problémát felvelettük s szívesen hallanók ez érdekes kérdésben a t. kartársak véleményét. A H-b. ítélet kihirdetése elöl megszökött vádlottal szemben követendő eljárásról. (BP. 57., 469. és 470. §§.) Irta ifj. dombóvári SCHULHOF GÉZA dr., budapesti ügyvéd. A B. P. 590. §-a hatályon kívül helyezte a jelen törvénynyel ellenkező szabályokat. Mi következik ebből ? Jelen törvény nem intézkedvén az esetben követendő eljárásról, midőn a másodbirósági ítélet nem kézbesíthető azért, mert vádlott a kézbesítő jelentése szerint megszökött, vagy föl nem található: követendő lesz a törvénynek egyik intézkedésével sem ellenkező 1886 június 8-án, a Kurta büntető tanácsainak teljes ülésében hozott 57. sz. határozata, mely szerint: tekintve, hogy a szökésben levő vádlott a szökés ténye folytán attól, hogy az ítélet kihirdetése céljából megidéztessék, nem esett el; tekintve, hogy ezen megidézés szökés esetén csak hirdetmény utján eszközölhető, . . . tekintve, hogy oly esetben, midőn vádlott a II. f. fölebbviteli bíróság ítéletének kihirdetése elől megszökik, ha ezen ítélet irányában elitélést tartalmaz, köiöztetés és hirdetmény utján való idézésen kívül az elitélt vádlott részére, fölebbezési jogainak esetleges érvényesítése céljából, hivatalból rendelendő védő. Ez a védörendelés, amint ezt a Büntető Jog Tára XLÍV. k. 218. lapján közölt cikkemben kifejtettem, a B. P. 57. §-a alapján eszközölhető, az imént idézett 590. §-nál fogva hatályban maradt 57. sz. t. ü. h. értei nében pedig: • eszkozlendö, ámde merőben csak a B. P. 4Őg. §-dhoz képest lefolytatott nyomozási eljárás mellett Miért ? j ^ Mert az elévülés vagy szüneteltetés — amint ezt az itt terszuke miatt csak kivonatosan közölt 57. sz. t. ü. h. 4. be-