A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában - A jury-rendszer Oroszországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 10. számához. Köztörvényi ügyekben. Minthogy alperesek a kereseti követelést készpénzben a bírói letétbe nem helyezték, hanem e helyett egy hasonló összegről szóló takarékpénztári könyvet helyeztek letétbe: eme takarékpénztári betétkönyv letétbehelyezése fizetés joghatályával birónak nem tekinthető. A szombathelyi kir. törvényszék (1901 július 20-án 6,601/P. sz. a.) Stadler Izidor dr. ügyv. által képv. K. János és nejének, Schnabel Adolf ügyv. által védett F. Kálmán és neje ellen 1,547 K. 26 fill. iránti r. perében következőleg itélt: Köteleztetnek alperesek 1,547 K. 10 fill.-t s ennek 1900 jan. 1-től folyó 5°.o kamatait és 121 K. 90 fill. költségeket 15 nap a. végrehajtás terhe mellett felperesnek egyetemlegesem megfizetni, ellenkező esetben tűrni, hogy felperesnek megítélt azon követelés az r. í. patyi 306. és 277. sz. tjkvben felvett ingatlanokra vezetendő végrehajtás által kielégíttessék. Alperesek viszonkeresetükkel elutasittatnak stb. Megokolás: Felperesek keresetüket az A. alatti, eredetben becsatolt, alperesek által 1898 nov. 10-én kiállított 1.223 frt 60 kr-os kötelezvényre alapítják, melynek értelmében kötelezték magukat alperesek ezen összegek két részletben, éspedig 450 frtot kamat nélkül 1898 dec. 1-én, 733 frt 63 krt pedig 1899 dec. 31-én megfizetni, mely utóbbi összeg után 1899 január 1-től 5% kamatok köttettek ki, stb. A bizonyítás érdekében becsatolt okiratok és tanuk vallomásai alapján megállapítható volt, hogy alperesek a keresetbe vett összegnek lefizetésére 1899 december 31-ikére minden feltétel nélkül magukat kötelezték. Maguk alperesek beismerték, hogy felperesek az eladott ingatlanokat 1901 márc. 18-án tehermentesítették és igy alperesek azon védekezését, mely szerint a kereseti összeget takarékpénztári könyvvel letétbe helyezvén, ez által fizetési kötelezettségök alól menekültek volna, azon okból birói figyelembe venni nem lehetett, mivel a törvények szerint az adóst terheli annak kötelezettsége, hogy hitelezőjét felkeresve, annál fizetést teljesítsen. És még ha megállapítható lenne is azon alperesek által vitatott körülmény, hogy az A. alatti kötelezvény tartalmától eltérőleg a fizetés feltételéül az ingatlanok tehermentését az A. alatti kötelezvény kiállításakor is fentartották, miután nem vitás köztük azon kérdés, hogy felperesek az eladott ingatlanokat ezen per folyama alatt tehermentesítették és igy ezen kifogást a'peresek már nem érvényesíthetik, előállt fizetési kötelezettségük, mely alól őket a megfelelő összegnek birói letétbe történt helyezése fel nem menti, annál kevésbé, miután maguk alperesek azt állítják, hogy ezen összeget egy sárvári takarékpénztár által kiállított betéti könyvvel helyezték birói letétbe, melynek elfogadására felperesek nem kötelezhetők. Mindezeknél fogva a felek által kinált és elfogadott főesküvel bizonyítás mellőzésével alpereseket a kereseti összeg megfizetésére egyetemlegesen kötelezni kellett. Felperesi követelés alperesi ingatlanokra zálogjogi bekebelezéssel biztosítva lévén, feljogositandók voltak arra, hogy a követeléseiket a zálogjoggal terhelt ingatlanokra vezetendő végrehajtás által is kielégíthessék. Alperesek mint pervesztes felek a tk. rdts. 251. §-a szerint a perköltségek viselésére is kötelezendők voltak. Az alperesi viszonkeresetnek a felperesi kereset elutasítása esetében lehetne hely adható, mely azonban be nem következvén, alpereseket viszonkeresetükkel elutasítani kellett, stb. A győri kir. Ítélőtábla (1901 október 23-án 2,201. sz. a.) Ítélete: az elsőbiróság ítéletének azt a részét, hogy alperesek viszonkeresetükkel elutasittattak, helyben hagyja. Ellenben az Ítéletnek azt a részét, hogy alperesek a kereseti tőke, annak kamata és a perköltségek megfizetésére köteleztettek, részben és akként változtatja meg, hogy felpereseket a fizetésre irányított keresetükkel elutasítja és a keresetnek csak annyiban ad helyt, hogy felpereseket feljogosítja, miszerint ők a sárvári kir. jbiróság 1900 pr. I. 4. sz. végzése szerint, az alperesek által a sárvári kir. adóhivatalnál 8/900. adhiv. naplócikk alatt letétbe helyezett 1 drb. 10,522. sz. 1,547 K. 20 f.-ről szóló sárvári első takarékpénztári betétkönyvet a maguk részére kiutalványoztathassák. A perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti stb. Megokolás: Felperesek az A. alatt csatolt adóslevél alapján birtokvételárhátralék iránt perelnek. Alperesek azzal a kifogással éltek, hogy mivel felperesek az eladott ingatlanokat a vételár követelés lejárta előtt tehermentesíteni tartoztak volna és azt elmulasztották, joguk volt a vételárhátralékot birói letétbe helyezni. Ezzel pedig fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Habár a per adatai szerint magában az Írásbeli adás-vételi szerződésben a tehermentesítésről külön említés téve nem volt, tekintettel azonban arra, hogy az eladó a m. kir. Kúriának 39. sz. döntvénye értelmében az eladott ingatlanon fekvő adósságokért szavatol és hogy vevő az ingatlannak tehermentéséig a vételárt az eladó kezeihez fizetni nem tartozik, ezeknél fogva kétségtelen, hogy Budapest, 1903 március 8. amennyiben az 1,547 K. 20 fill. vételár-hátralék esedékessége idejében az eladott ingatlant terhelő zálogjogok kitörülve nem voltak, alperesek a kir. Kúriának fennebb megjelölt döntvénye értelmében jogosítottak voltak a kereseti összeget birói letétbe helyezni. Márpedig a felek között nem vitás az a körülmény, hogy az eladódott ingatlan a letétel napján, vagyis 1900 január 17-én tehermentesítve nem volt. A vételárnak jogosan eszközölt letétbehelyezése pedig fizetés hatályával bir. Ezzel szemben felhozták ugyan felperesek, hogy I. r. alperes 1899 dec. 31-én a kereseti összeget feltétlenül 8 nap múlva felperesek részére megfizetni ígérte és hogy ezt az ígéretet II. r. alp. nevében és megbízásából is tette, és ennek bizonyításául I. r. alperesnek főesküt is kínáltak, amit az el is fogadott. Minthogy azonban jogokról csak kifejezetten lehet lemondani, a felperesek által vitatolt alperesi nyilatkozatban azonban arra nézve határozott kijelentés nincsen, hogy alperesek a felpereseket terhelő szavatossági jogról lemondottak volna, annálfogva felpereseknek fennebbi állítása az alperesek által érvényesített szavatossági igényről való lemondásnak tekinthető nem lévén, a fentebbi főeskü megítélését mellőzni kellett. Ezek szerint alperesek kifogása alapos lévén, felpereseket az 1,547 K. 20 fill. vételár hátralék tőke és kamata megfizetésére irányított keresetükkel elutasítani és a keresetnek csak annyiban lehet helyt adni, hogy felperesek feljogosittattak arra, miszerint a sárvári kir. adóhivatalnál alperesek által letett takarékpénztári betétkönyvet felvehessék. Az elsőbiróság ítéletének a kereset érdemére vonatkozó részét tehát a fennebbiek értelmében meg kellett változtatni. Az elsőbiróság Ítéletének a viszonkeresetet elutasító részét ellenben azért kellett helybenhagyni, mert alperesek a viszontkeresetileg követelt letéti és kitörlési költséget nem részletezték és igy, mivel felperesek az egy összegben felszámított költséget mennyiségileg kifogásolták, a követelést kellő részletezés hiányában megítélni nem lehetett, stb. A m. kir. Kúria (1902 október 9 én 7,615. sz. a.) ítélet: A másodbiróság ítélete a viszontkeresetre vonatkozó nem felebbezett részében nem érintetik, felebbezett egyéb részében azonban megváltoztattatik és e tekintetben az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Megokolás: Habár alperesek a felperesektől vett ingatlanok tehermentesítésének megtörténtéig jogosítva voltak volna a m. kir. Kúriának 39. számú döntvénye értelmében a vételárhátralékot képező kereseti követelést birói letétbehelyezni; minthogy azonban a kereseti követelést készpénzben a bírói letétbe nem helyezték, hanem e helyett hasonló összegről szóló takarékpénztári betéti könyvet helyeztek letétbe: eme takarékpénztári betétkönyv letétbehelyezése fizetés joghatályával birónak nem tehinthető. Minthogy pedig alperesek beismerése szerint a kérdéses ingatlanok a jelen per megindítása előtt tehermentesittettek; s minthogy a kereseti követelés az A) alatt csatolt kötelezvény szerint az 1899 dec. 31-én már lejárt: ennélfogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket a kereseti kérelemhez képest marasztalni, illetve a per főtárgyára nézve az első bíróság Ítéletét az itt felhozott indokokból, a perköltség tekintetében pedig az abban felhozott vonatkozó indokoknál fogva helyben hagjni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Tekintve, hogy a kereset tárgyát váltóperből felmerült oly költség képezi, melyet felp., mint alperesnek ama váltóperben megbízott ügyvédje, az alperes ellenfele részére kinevezett ügygondnoknak alperes helyett előlegezett; tekintve, hogy ekként a per tárgyát nyilván a váltóeljárás 3. §-ának 5. pontjában körülirt költség képezi, az a váltóbiróság hatáskörébe tartozik. A brassói kir. tszék mint váltóbiróság (1901 dec. 18-án 9,378. sz. a.) P o p e s c u Viktor ügyv. felperesnek, L. Róza ellen 34 K. 56 f. s jár. iránt beadott keresetét hivatalból visszautasítja és kötelezi felperest, hogy alperesnek 60 K. perköltséget 3 nap. a. végreh. terhével fizessen meg. Megokolás: Felperes keresetét az általa alperes képviseletében özv. L. Józsefné hagyatéka ellen, 116 K. iránti váltóperében alperes helyett felperes által kifizetett 34 K. 56 fill. ügygondnoki dij megtérítése iránt indította. Minthogy azonban ezen dijak felperesre nézve nem képeznek ügyvédi munkadijat és költséget, a váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 3. §. 5. p. értelmében azonban csakis a váltóeljárásra tartozó ügyekből származó ügyvédi munkadijak és költségek tartoznak a váltóeljárásra: azért felperes keresete hivatalból volt visssautasitandó és felperes a fellépésével okozott költség megfizetésére kötelezendő. A perköltség és az ügyvédi munkadijak iránti határozat az 1868: LIV. t.-c. 251. §. és 252 §-ain alapszik.