A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában - A jury-rendszer Oroszországban

A JOG vesztes félnek még módjában áll az esetleg ugyanazon eredményre vezető rendes jogorvoslattal élni. ^ Megengedem, hogy a perrendi novella (1881 : LIX. t.-c.) 69. §-a sikerültnek éppen nem mondható, szövegezése ez irányban némi kételyeket hagy fenn. Nézetem szerint azonban a törvénynek ezen kitétele : «az Ítéletnek jogerőie-emelkedésétől», nemcsupán a törvényben foglalt határidő kezdeti pontjának megjelöléseképp értendő, hanem kiterjesztőleg magyarázandó akként, hogy ezzel a törvény magát az Ítéletet is érti és igy már maga a törvény zárja ki a még nem jogerős itélet ellen használt perújítást. (Mellékesen megjegyzem még, hogy a perrendi javaslatnak idevágó rendelkezést tartalmazó 567. §-a világosan van szövegezve. Ezen § első bekezdése t. i. a következőt jelenti ki : «A jogerejü végitélet . . . perujitási keresettel megtámadható stb.»). A kérdés második részére vonatkozólag válaszom az, hogy a bíróság leghelyesebben ugy fog eljárni, ha az idő előtt beadott perujitási keresetet hivatalból visszautasítja. A bíróság az itélet jogerőié-emelkedése előtt egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy képes volna azt csak sejteni is, vájjon az egyik vagy másik fél megtámadja-e az Ítéletet felebbezéssel vagy sem. Mátpedig ha felebbezés is beérkezik, a bíróság a legfurcsább helyzetbe kerül. Egyrészt tartoznék az összes iratokat a felebbezési bírósághoz felterjeszteni, másrészt pedig a perujitási kereset folytán ujabb eljárást folyamatba tenni. Ez utóbbinak azonban útját állja a prrdts 320. §-a, mely szerint a perújítás kérdése az alapperben eldöntött ügy érdemével együttesen tárgyaltatik. Hogy pedig a felebbezés folytán a telebbvittli hatósághoz felterjesztett per eldöntött ügynek nem tekinthető, az közelebbi indokolásra nem szorul. Hogy tehát ily esetleges komplikációk elkerültessenek, a bíróság kötelessége az idő előtt beadott perujitási keresetet hivatalból visszautasítani. F. J. dr. Sérelem. A fizetésrendezési javaslat hiányai sorából, — Birák és igazságügyi tisztviselők. — 22. §. első és második bekezdés. A javaslat a kir. Ítélőtáblai bíró, valamint a kir. kúriai birói címmel ésjelleggel felruházott bírákkal illetőleg törvényszéki elnökkel szemben egy — igazságügyi politikai szempontból feltétlenül helyreigazítandó — mostohaságot tartalmaz. A javaslat ugyanis a VI. illetőleg az V. fizetési osztály legalsóbb fokozatába sorozza őket és minden néven nevezendő fizetésemelést elzár előlük. Ez nagyon helytelen álláspont. Adják meg nekik az eddigi csekély korpótlékot, amint a kezelőknek most újonnan ad a javaslat korpótlékot (3 §.) Nem lehet komolyan venni azt az érvet, hogy hiszen kilátásban áll e bíráknak az V. illetőleg VI. osztályba kinevezésük. Van 223 táblabírói és 66 kúriai birói állás; a több ezernyi biró közül, vájjon hány juthat 20—30 év alatt e magasb állásokra kinevezéshez ! A csekély korpótlék pedig mégis fokozza a munkakedvet, szemben azzal az állapottal, midőn a biró a jövőtől többé semmi, de semmiféle fizetésemelést sem várhat. 36. §. harmadik bekezdés. Fentartották jövőre is azt az intézkedést, hogy a biró az eskü napjától kezdve nyeri fizetését. Milyen sok esetben történik, hogy a birót kinevezése után még annyi ideig tartják vissza hivatali érdekből régi alkalmazása helyén, hogy ezzel elhaladja a kinevezést követő hó 1-ét, s igy hátrányosabb helyzetbe kerül a többi államtisztviselőkkel szemben, akik a javaslat szerint, a kinevezést követő hó 1-től nyerik uj fizetésöket. Ezen pedig könnyű ugy segíteni, ha a 38. §. első bekezdéséhez a következő intézkedés illesztetnék: <Ha a biró vagy ügyész a kinevezést követő hó elseje előtt tesz hivatali esküt, fizetése ezen eskü napjától számítva utalványozandó.» «Az 1869. IV. t.-c. 14. §-ának második bekezdése hatályon kívül helyeztetik.> 38. §. első bekezdés. Nem méltányos ingyen munkát kívánni a tisztviselőtől, márpedig azt teszi a javaslat e helyen. Aki például 2-án neveztetik ki magasb állásba: egy hónapig nem kapja meg a magasb fizetést. 38. §. 2. b.) második és harmadik bekezdése. Itt elmulasztatott azon, tapasztalatból ismert visszásság megszüntetése, hocy ha az addiginál kisebb lakpénzzel javadalmazott állásra neveztetik ki, vagy helyeztetik át a tisztviselő és egyúttal hivatali érdekből régi állásától való felmentése elhalasztatik: ő, bár egyelőre továbbra is a magasb lakpénzzel javadalmazott székhelyű állásban tartatik vissza, ez időre is már csak a kisebb lakpénzjavadalmazásban részesül. Igy például, ha valaki április 1 li-án neveztetik ki Budapestről valamely vidéki helyre, ahol lakpénze kisebb, s ha emellett csak május 12-én mentik fel: akkor dacára annak, hogy ő május 1-én még Budapesten tartozik lakbérét a háziúrnak előre kifizetni, mégis megszüntetik április 30-val a budapesti (tehát magasabb) lakpénzét, ugy, hogy budapesti tartózkodásának ezen hivatalból reá kényszeritett meghosszabbításának tartamára, tudniillik a május 1-ét követő időre is a vidéki (kisebb) lakpénzzel tartozik beérni. Egy biró. Irodalom. A magyar kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa határozatainak gyűjteménye cimü mü VII-ÍK kötetete jelent meg a Franklin-társulat kiadásában. A művet folytatólag a felülvizsgálati tanács helyettes elnöke: Gottl Ágost E. kúriai biró nagy szorgalommal és kiváló szakértelemmel állította össze. A egyes kötetek kezelését elősegíti a Tartalom-mutató, melyben a feldolgozott esetekben kifejezésre jutott jogszabályok az anyag szerint csoportosíttatnak, valamint a nagy alapossággal és gonddal készített betűrendes tárgymutató. A VH-ik kötet a m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának 1901. évi szeptember 3-tól 1902. évi július 4-ig terjedő időtartamon át hozott határozataiból 216. elvi jelentőségű cikket tárgyal. A VII-ik kötet ára vászonkötésben II korona. A felsőbíróságok gyakorlatát a maga teljességében tünteti fel az az Útmutató, melyet a Jogtudomány Közlöny szerkesztősége adott ki. Az Utmutató-nak most megjelent 1,260 oldalra terjedő ' második kiadása a Döntvénytár nyolcvanhat kötetének rendszeres tartalommutatóját képezi. Ebben a kiadásban fel van dolgozva az egész régi folyam, az egész uj folyam és a harmadik folyam tizennyolc kötete. A Döntvénytár tetemesen megszaporodott anyagán kivül az Útmutató uj kiadását az a körülmény is aktuálissá tette, hogy a Döntvénytár III. folyamának XVIII. kötete volt az utolsó, melyben a polgári és büntető határozatok együtt közöltettek. Az Útmutató hivatva van a birói gyakorlatot rendszeres összefoglalás által áttekinthetően feltüntetni. A vaskos kötet ára vászonkötésben 16 K. Rendőrségi Lexikon. Szerkesztették R é d e y Miklós, budapesti ker. kapitány és La ky Imre, budapesti rendőrfelügyelő. Budapest, 1903. Stephaneum nyomása. E könyvben a társadalom minden tényezője megtalálja az őt érdeklő rendőri intézkedéseket (betűrendben, kivonatban a törvény vagy rendelet számának, szakaszának megjelölésével) s nemcsak a szakember, a rendőr, a csendőr, a mezőőr, az ügyvéd, a biró, stb. hanem a laikusok is. Ára 6 korona. Vegyesek. A fizetésrendezésrői szóló törvényjavaslatnak a birói karra sérelmes intézkedései ellen — a mult számunkban emiitetteken kivül — még a következő helyekről kaptunk sokszorosított felszólalásokat: aszegzárdi, pécsi, lőcsei és dévai törvényszékektől, járásbíróságoktól és ügyészektől. Mindezen felszólalásokat már ösmertették a napilapok. , A budapesti ügyvédi kamarának 1902 december 31-ikén összesen 1,275 tagja volt. Ezek közül budapesti tag 1,170, vidéki tag 105. Az 1901-ik évhez képest a budapesti ügyvédek száma kettővel fogyott, a vidéki ügyvédek száma kilenccel nőtt. A budapesti ügyvédi kar létszámának csökkenése annak tulajdonitható, hogy a mult évben a budapestiek közül nagyobb számban a vidékre tették át irodájukat. A Joghallgatók tudományos egyesülete f. hó 3-án tartott ülésében Balogh Jenő dr., egyetemi tanár, mint a tanárelnök képviselője jelenlétében hirdette ki Az özvegyi öröklés intézménye cimü magánjogi pályázat eredményét. A vallásés közokt. miniszter által kitűzött pályadijat ZsögödGrosschmid Béni dr., egyetemi tanár igen elismerő bírálata alapján Balogh Elemér IV. é. joghallgató nyerte el, ki már több jeles pandekta tanulmányával keltett figyelmet. A bírálat szerint a munka «erősen visszatükrözi azon jellemvonásokat, melyek a jognak tudományos felfogását az azzal való gépies és mesterségszerű foglalkozástól megkülönböztetik*. A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsai 1903 február 1-től kezdve. I. tanács. Elnök: BarthodeiszkyEmü kir. itélőtáblabirói cimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki biró. Birák: K a r o s s a Bulcsú kir. törvényszéki biró s egyúttal elnökhelyettes, B i be r Gyula dr. kir. törvényszéki biró. II. tanács: Elnök: Izsák Gyula dr. kir. itélőtáblabirói cimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki biró. Birák: Ádám György kir. törvényszéki biró, egyúttal elnökhelyettes, Jámbor Jenő dr. kir. törvényszéki biró. III. tanács: Elnök: Erdős József kir. törvényszéki biró. Birák: Lauffer Gyula kir. törvényszéki biró, egyúttal elnökhelyettes, T ó d o r f f y Domokos dr. kir. törvényszéki biró. IV. tanács: Elnök: Fövenyessy Lajos kir. Ítélőtáblai biró cimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki biró. Birák: Dobiás Arnold kir. törvényszéki biró, egyúttal elnökhelyettes, G a á r Vilmos kir. törvényszéki biró. A budapesti kir. főügyészséghez az 1902. évben beérkezett 5,439 beadvány (1901-ben 4,890). A bűnvádi ügyek összes száma 1,163 volt (1901-ben 997). A BP. 42. §-a alapján használt folyamodások száma 625-öt tett ki. Ezek közül a főügyészség