A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában - A jury-rendszer Oroszországban

80 A JOG denütt több-kevesebb joggal alkalmazható, csak a Kúria judikaturájában éppenséggel nem. De még egyet vélünk a felhozott jogesetekből következtethetni. Ott, ahol a Kúria ezt helyén valónak látja, a ténykérdést jogkérdéssé vaiázsolja át (ami nemis oly nagy büvészettel jár), sőt még a per folyama alatt történő eseményekre is van tekintettel. Ez arra vall, hogy a törvény által a Kúriára szabott korlátok is tágithatók. Miért nem alkalmazza a Kúria ezen liberális felfogását minden olyan esetben, ahol az alsóbb fokú bíróságok nyilván téves felfogásával és egy érdemben igazságtalan, jogsértő ítélettel áll szemközt? A sommás eljárásnak és majdan az egész perrendtartásnak ideális célja és főtörekvése : az anyagi igazságnak a kiderítése. Miért zárkózik el éppen a Kúria ezen üdítő légáramlattól, miért búvik a formalzmus és sablon avult rejtekei mögé, miért nem segédkezik az enyagi igazság diadalának íétesitésében ? Révai Lajos dr. Belföld. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Február 27. Mielőtt a bizottság a javaslat tárgyalását megkezdte, S z ivák Imre a napirend előtt annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatnak a bírákra és a bírósági tisztviselőkre vonatkozó részét igazságügyi szempontból az igazságügyi bizottság is bírálja meg. Miután a fölvetett kérdéshez P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter és a bizottság több tagja is hozzászólott, a bizottság a napirend előtti felszólalás tárgyában a határozathozatalt mellőzte és áttért a perrendtartási javaslat tárgyalására. A bizottság a 194. §-tól a 207. §-ig haladt és így az érdemleges tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezések legnagyobb részét is elintézte. A legtöbb szakaszt változatlanul fogadta el a bizottság. A 207.§-nál S i m on y iS e m a d a m Sándor felszólalása után az igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a szóbeliséget egészen kell akarni, mert különben nem vihetik keresztül. A javaslat sem mellőzi az írás felhasználását, de csak ott, ahol az szükséges, vagy célszerű. A keretnek, amelyben a tárgyalás folyik, a fixirozására szükséges az irás; de magának a tárgyalásnak csak szabad beszédben és szabad ellenbeszédben lehet történnie. Ha rátérünk az előkészítő iratok felolvasására, ezzel eltemettük a szóbeliséget: a szóbeli előadáson mindkevesebb suly lesz, az lesz az irányadó, ami az előkészítő iratokban van és oda fog fejlődni az eljárás, ha a felek mindent az előkészítő iratokba fognak beleírni és a szóbeli tárgyalást teljesen mellőzik. Egyébként a 229. és a 249. §. gondoskodik arról, hogy az elnök a hiányos szóbeli előadást kiegészíthesse. Mandel Pál feltétlenül ellene van mindennek, ami a szóbeliség alapelvét megtámadja vagy megkerüli. Ha felolvasásokat tűrünk, soha sem lesz szóbeli tárgyalás. Visontai felszólalása után a bizottság ezt a szakaszt is változatlanul elfogadta. Március 4. A bizottság befejezte az érdemleges tárgyalás előkészítéséről szóló 5-ik fejezetet és megkezdte az érdemleges tárgyalásról szóló 6-ik fejezet tárgyalását, amelyben a 233. §-ig jutott el. A bizottság a legtöbb §-t változatlanul fogadta el. A 233. §-nál B i z o n y Ákos azt indítványozza, hogy hagyják ki a bekezdés utolsó mondatát, amely szerint tolmács alkalmazása nem szükséges akkor, ha mind a bírák és a jegyzőkönyvvezető, mind pedig a felek a használt nyelvben jártasak. Szivák, Sághy, Issekutz, Mandel Pál, Vancsó és Heinz szükségesnek tartják a törvényben annak a kifejezését, hogy a jegyzőkönyveket magyarul kell vezetni és hogy abba nyilatkozatokat rendszerint magyar nyelven lehet bevezetni. Idegen nyelven csak egyes kifejezéseket, a tolmács által hitelesített fordítás kapcsán idézőjel vagy zárójel közé foglalva és csak akkor, ha az ügyre nézve igen fontos. Ebben az irányban többen módosításokat nyújtanak be. A bizottság Bizony Ákos indítványát elvetette, a többire nézve a miniszter uj szöveget fog előterjeszteni. Külföld. A jury-rendszer Oroszországban. Napjainkban, midőn nálunk, Magyarországon is elég sürün észlelhetünk egyes kifakadásokat itt is ott is az esküdtszék intézménye ellen, kiinduló-pontul véve népünk hiányos politikai érettségét s kulturális téren észlelhető hátramaradottságát, nem érdektelen egy-két futó pillantást vetni arra a körülményre, hogy vájjon minő állapotnak és fogadtatásnak örvend az esküdtszéki intézmény Oroszországban, melynek köznépe, a mienkhez viszonyítva, ugy politikai érettség, mint általános kulturális fejlettség dolgában a szó legszorosabb értelmében ázsiai. Pedig lám, ez a barbár orosz bennünket jóval megelőzött az esküdtszék intézményének életbeléptetésével! A jury-rendszer Oroszországban sok változtatásnak és sok megszorításnak volt alávetve a legutóbbi 25 év alatt. Az 1889 évi július 7-iki törvény sok dolgot kivett a jury Ítélkezése alól s áttette azokat egy magasabb társadalmi osztályokba tartozó egyénekből alakított törvényszék hatáskörébe. Ugy látszik, jelenleg Oroszországban bizonyos összeütközés merült fel a vélemények közt abban a tekintetben, vájjon a jury-rendszer népszerű intézmény-e vagy sem? Tüzetesebben vizsgálva azonban a dolgot, az tűnik ki, hogy azoknak a véleménye a leghelyesebb, akik az Oroszországban jelenleg érvényben levő jury-rendszer mellett foglalnak állást. Az elfogulatlan ember nagyon csodálkozhatik, hogy Oroszországban U jury-rendszer ellen intézett támadások hevesebbek lettek éppen ezekben az időkben, amikor annak célja határozottan oda irányult, hogy fenntartsa a népies elemet az orosz birói ítélkezés rendszerében. Tény az, hogy a birodalom egyes részeiben, — mint pl. Orosz-Lengyelországban és a Kaukázusban az esküdtszéki intézmény teljességgel ki van küszöbölve. Lengyelországban a városokban csakis békebiróságok működnek, falukban az u. n, gmina-székek ítélkeznek, melyeknek tagjai az ily gmina lakosaiból vannak kiválasztva. Szibériában a régi törvényszékek vannak érvényben; a Steppe tartományokban kerületi bíróságok működnek, míg a felsőbb folyamodásu bíróságokat a tartományi igazgatással összefüggésben álló Justice-Departement képviseli. Egy 1889junius21-ről keltezett törvényaz esküdtszékek teendőit a nemesség képviselői által, választási tevékenységeik közben, elkövetett bűncselekmények tekintetében bizonyos mértékben megszorította. Nemcsak hogy egyáltalában semmi kísérletit nem kell tenni az esküdtszékek hatáskörének csökkentésére, hanem inkább egy uj törvénykezési rendszert kell teremteni s ezzel egyidejűleg fentartani s biztosítani a népies elemet az igazságszolgáltatásban. Ha a jury-rendszert ellenző orosz érveléseket figyelembe vesszük, ugy találjuk, hogy azok nagyon gyöngék, különösen ami a fő-érvet illeti, hogy az e rendszer életbeléptetése óta felmentett bűnösök száma Oroszországban sokkal nagyobb, mint a hivatásos birói rendszer alatt. Ez itt határozott ellenkezésben áll a tényekkel, melyek azt mutatják, hogy mindenesetre egyházi ügyekben, a jury előtt jóval kevesebb vádlott nyert felmentést, mint a jury nélküli bíráskodás alatt. A jury-rendszernek orosz ellenzői sokkal tovább mennek az esküdtszékek iránti bizalmatlanság tekintetében, mint aminő Nyugat-Európában, jelesül Franciaországban uralkodik. Bármint legyen is ez, a felfogás helyi vagy nemzeti célszerűségi okoknak felel meg, — ami nem vonatkozhatik Oroszországra, ahol a közönség általában bizalommal viseltetik az esküdtszék intézménye iránt, — valójában úgyannyira, hogy jelenleg Szibériában a közönségnek szilárdabb a meggyőződése a száműzöttek vétkességében, inint azelőtt s ezekre nem ugy tekintenek többé, mint a birói tévedések áldozataira. A jury-rendszert, — mint tudjuk, — viszaállitották NyugatEurópa bizonyos területein, hol azt azelőtt már megszüntették, pl. Spanyolországban és a svájci Tessin kantonban. C. Arszénieff, az elismert orosz szaktekintély szerint, a ki nemrégiben előadást tartott e tárgyról Szent-Péterváron az ottani jogászegyletben, semmi kétség az iránt, hogy Oroszországban e tekintetben az általános hangulat olyan, amely nem annyira a jury-rendszer eltörlését, mint inkább általában a bűnügyekben követendő eljárás reformját kívánja, különösen, miután a büntetőeljárás egész folyama alatt is annak egyes különösebb mozzanatai jelentékenyebb befolyást gyakorolhatnak a jury ítélkezésére. Zsoldos Benő, zombori kir törvényszéki aljegyző. Nyilt kérdések és feleletek. A perjog köréből. Válasz a Jog 6. számában közölt nyilt kérdésre. Elsősorban a kérdés szövegezése szempontjából van egynéhány megjegyezni valóm. Feleslegesnek tartom ugyanis ezen kérdést csupán a makacssági ítéletre vonatkoztatni. A kérdésnek ilyetén feltevése implicite azt tartalmazza, hogy a felvetett kérdés érdemét tekintve, holmi különbség létezik egyrészt a makacssági ítélet és másrészt oly ítélet között, mely mindkét peres fél közreműködésével megtartott tárgyalás eredménye. Márpedig a felvetett kérdés szempontjából a magam részéről nem vagyok képes különbséget felfedezni a makacssági és nem-makacssági itélet között és ezt annál kevésbbé, mert hiszen makacssági itélet ellen ugy a rendes eljárásban (1881: LIX. t.c. 29. §.) mint a sommás eljárásban (1893 : XVIII. t.-c. 128. §.) használható felebbezés. Nézetem szerint a kérdés szabatosabb lett volna, ha egész általánosságban még nem jogerős Ítéletről szólana. Ami mármost a kérdés lényegét illeti, nézetem az, hogy még nem jogerős itélet ellen perújítás nem használható. Következtetem ezt pedig elsősorban a perújításnak, inint külön jogorvoslatnak természetéből. A perújítás ugyanis rendkívüli jogorvoslat lévén, ennek természete már egymagában azt hozza magával, hogy csak akkor, oly időben használtassák, amidőn a jogorvoslatot használó a többi rendelkezésére álló rendes jogorvoslatokat végleg kimerítette. Kizártnak tartom azonban a perújítás megengedhetőségét az itélet jogerőre-emelkedése előtt, mert hiszen az ezen rendkívüli jogorvoslattal élő per-