A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A birák fizetése - A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának judikaturája. Befejező közlemény

A JOG 79 kai való közösülésnél fogva fogadta el. Ezekhez képest felperes fogamzása időszakában feslett életűnek nem tekinthető. (I. G. 146 1902.) '22. Minthogy a nemi közösülés ideje a gyermek fogamzási időszakába esik, a felebbviteli bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az optk. 163. §-ába lefektetett arra a törvényes vélelemre alapítottan, hogy aki ellen a tkezesi rdt.-ban előszabott módszerint bebizonyittatik, hogy a gyermek anyjával oly időszak alatt közösül, amelytől a szülésig hatnál nem kevesebb és tíznél nem több hónap mult el, az a gyermek nemzőjéül vélelmezendő, — alperes gyermektartási kötelezettségét kimondotta. Ha a felebbezési bíróság tényállásként megállapította volna i s azt, hogy felperes leánya szeretőket tartott és a fogamzási időben többekkel közösült, akkor is a felebbezési bíróság szabad mérlegelése alá tartozott a felperes leányának esküvel erősített vallomását bizonyítékul elfogadni vagy el nem fogadni. (1903 január 16. I. G. 448/1902. sz. a.) * * * 23. Arra nézve, hogy a gyermek mily életkorában tekinthető keresetképesnek, megállapított jogszabály nincs és annak a körülmények szerint való megállapítása ténykérdést nem képez (1. G. 231/1902.; I. G. 382/1902.) 24. Annak meghatározása, hogy a tartásra köteles természetes atya minő összeget legyen köteles a törvénytelen gyermek tartására fizetni, ténykérdést képez, mely sikerrel csak valamely jogszabály megsértése esetében támadható meg. (I. G. 307/1902; I. G. 421/1902.) 25. Jogszabály, hogy ha a törvénytelen gyermek születése óta az annak tartása iránti kereset beadásáig hosszú idő folyt le, holott a keresetnek a megindítását mi sem akadályozta, a tartást évekre visszamenőleg megítélni nem lehet (I. G. 316/1902, azonos I. G 280/1902 és I. G. 309/1902 «a kir. Kúria által állandóan követett gyakorlat szerint.»). 26. Téves alperesnek amaz érvelése, mintha a ténybeli gyermektartáshoz felében az anya is köteles legyen hozzájárulni, mivel annak birói megállapítása után, hogy a gyermek leitől származottnak vélelmezendő, a tartásra elsősorban a természetes apa köteles s a kötelezettség az anyára csak a term. apa teljes fizetésképtelenségének bekövetkezte után hárul. (I. G. 273/1902 azonos I. G. 7/1902, I. G. 218/1902, I. G. 289/1902 és 1. G. 430/1902.) 27. A feiebbv. bíróság tényként megállapította ugyan, hogy alperes felperesnek házassági ígéretet tett, de nincs megállapítva az, hogy alperes a házassági Ígéretet a nemi közösülés előtt vagy után tette-e ? Márpedig az lényeges körülmény, amennyiben abban az esetben, ha alperes a házassági Ígéretet felperesnek a nemi közösülés előtt tette volna, a csábítás esete forog fenn, és az állandó birói gyakorlat értelmében felperes alperestől a születési költséget is jogosítva van követelni. Téves a feiebbv. bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a gyermek tartásához az anya is tartozik hozzájárulni, mert az ls77. évi XX t.-c 11. §. 3. bek. szerint az anya törvénytelen gyermekét csak addig köteles eltartani, míg a tartási kötelezettség iránt a bíróság határoz. (I. G. 430/1902.) 28. Oly anyagi jogszabály, melynél fogva a törvénytelen gyermek anyjának a viszony megszűntével adott összeg feltétlenül a gyermektartási igény kielégítésére adottnak lenne tekintendő, nem létezik. Sőt ellenkezőleg az anya épp a gyermeket illető tartásról, gyámhatósági jóváhagyás hiányában, a gyermek érdekeinek sérelmére hatályosan le sem mondhat. A gyermektartási igényről való lemondás is csak azt eredményezhette volna, hogy felperes, saját tényével szemben, a tartást saját személyében nem követelhetné. (I. G. 7/1902.) 29. A törvényes birói gyakorlat szerint, habár az anya nem is mutat ki oly körülményt, mely őt keresetének előbb beadásában gátolta, — ha a születés és a kereset beadása közötti idő nem hosszú tartamú, a tartás már ez oknál fogva a születés napjától kezdve ítélendő meg. (I. G. 18/1902, azonos I. G. 421/1902.) 30. Törvénytelen gyermek tartása iránti perben a tartási kötelezettség kimondása tekintetében az a döntő kérdés, hogy a természetes apaként perbe idézett alperes a gyermek anyjával nem egyáltalán, hanem a fogamzás időszakában közösült-e vagy sem? S az ez időben való közösülést bizonyítani felperes kötelessége. (I. G. 24/1902, azonos I. G. 437/1902.) 31. Az állandó birói gyakorlat szerint az anya törvénytelen gyermekének tartásdiját a kereset indítása előtti hosszabb időre is jogosítva van követelni akkor, ha ebbeli igényének érvényesítésében éppen a természetes apának ténykedése, különösen pedig házassági ígérete miatt maradt el. (I. G. 38/1902. sz.) 32. Felperes gyermeke, melynek tartását alperestől követeli, férjhezmenetele után a hetedik hónapban megszületett ugyan (optk. 138. §.), azonban férje az optk. 156. §-ában előirt határidő alatt apaságának ellent nem mondott. Márpedig amenyiben a férj a megengedett ellentmondás jogával nem él, ez a törvényes apasága hallgatólagos elismerésének tekintendő s ezzel szemben a törvénytelenség bizonyítása más személy részéről teljesen ki van zárva. (I. G. 29/1902.) 33. Alperes az anyát teherbe-ejtése után is látogatván, annak házasságot ígért; eme tényből pedig a feiebbv. bíróság helyesen következtethette azt, hogy az anya az igéret beváltását várva, késett keresetének beadásával. (I. G. 232/1902.) 34. A házasság tartama alatt született gyermek törvényességére nézve fönnálló vélelemmel szemben, a gyermek törvényes születését, vagyis nem a törvényes apától származását csakis a törvényes apa vagy esetleg örökösei vannak jogosítva megtámadni. E jogszabálynál fogva pedig a házasság tartama alatt gyermeket szült nőnek nincs jogában a gyermeknek házasságon kívüli nemzésre alapított tartása iránt keresetet indítani. (I. G. 288/1902.; azonos 1903 január 23. I. G. 477/1902. sz.) 35. Az 1877: XX. t.-c. 39. §§ ai értelmében a kisk. anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság rendel ugyan gyámot, azonban a törvénytelén gyermek anyja saját személyében is jogosítva van gyermeke részére annak term. atyjától tartásdijat követelni; ha maga az anya is kiskorú, ugyanez a perben saját atyja által törvényesen van képviselve (1877: XX. t.-c 15. §.) (1. G. 167/1902; azonos I. 516/1902 sz. 1903 febr. 7-ről: Igaz ugyan, hogy az 1877: XX. t.-c. 39. §-a értelmében a kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság ren del gyámot, azonban a törvénytelen gyermek anyja saját személyében is jogosítva lévén gyermeke részére ennek természetes atyjától tartásdijat követelni, amennyiben az anya maga is kiskorú, az a perben saját természetes és törvényes gyámja által törvényesen van képviselve.) 36. A természetes atya a törvénytelen gyermeket csak keresetképességének beálltáig köteles eltartani. Arra nézve pedig, hogy a gyermek mily életkorában tekintendő keresetképesnek, megállapított jogszabály nincs, hanem a bíróság által mindig a fenforgó körülmények és viszonyok mérlegelése után ténykérdésként állapítandó meg. (1. G. 280/1902; azonos 1903. január 24. I. G. 473/1902. sz. a.) 37. A törvényes birói gyakorlat által elfogadott jogszabály ugyan az, hogy amennyiben a törvénytelen gyermek anyja é< természetes atyja között létrejött egyesség a törvénytelen kisk. gyermek érdekeit érinti, ugyanaz az 1877: XX. t.-c. 113. és 114. §-ainak rendelkezésénél fogva gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen; azonban az egyesség az anyának is saját ténye, e tényét pedig az anya megtámadni és ebből folyóan ennek kötelező erejét és hatályosságát kétségbe vonni nem jogosított. Ellenben amennyiben az illetékes gyámhatóság az egyességet a törvénytelen kiskorú érdekeiben elfogadhatónak nem találja, annak áll feladatában, hogy a gyermek tartásának birói uton való érvényesítése iránt a törvényszerű intézkedéseket megtegye. (I G. 422/1903. sz.) 38. Igaz ugyan, hogy az 1877. évi XX. t.-c. 13. §-ának rendelkezése értelmében, amennyiben maga a tartási kötelezettség nem vitás, — addig, míg a bíróságok végérvényesen intézkednek afelett, hogy a törvényes házasságból származott gyermeket melyik szülő tartsa és a tartás és nevelés költségeit melyik legyen köteles viselni, a gyámhatóságok illetékesek határozni, — fennforgó esetben azonban, tekintettel arra, hogy felperes keresetében az alperes férjét, házasságukból származó gyermekük tartásdíjának nemcsak a jövőben leendő megfizetésére, hanem a kereset beadása előtt lejárt időben felmerült és általa perelt tartási költségeknek megfizetésére is kéri köteleztetni: ennek a készpénzbeli követelésnek meg- vagy m^gnemitélése pedig, mint tisztán közpolgári kérdés, birói útra, éspedig az összegre való tekintettel a S. E. 1. §. 1. ül. 5. o) pontja rendelkezéséhez képest a sommás bíróság illetőségéhez tartozik. (I. H. 14/2 1902.) * * A felhozott jogeseteknél még a laikusnak is feltűnik, hogy a Kúria a férjétől különváltan élő nő erkölcsi viselkedése felett féltékenyen őrködik és a legcsekélyebb ez iránybeli vétkes kötelességmulasztást is a tartásdíj elvonásával megtorolja, — másfelől azonban annál nagyobb elnézést tanúsít a házasságon kívüli közösülés folytán gyermektartást igénylő nőszemély erkölcsi viselkedésével szemben Míg az első esetben nemcsak a különválás utáni, de még a tartási per folyama alatti viselkedést is teszi mérlegelése tárgyává — addig rendkívüli elnézéssel viseltetik a házasságon kivül álló nőnek erkölcsi viselkedése iránt — még a fogamzási időn belül is. Amily természetes, indokolt és erkölcsi szempontból feltétlenül helyeslendő a Kúriának a férjezett nővel szemben elfoglalt álláspontja, — éppoly különös és mindenesetre bővebb magyarázatra szorul a Kúriának álláspontja az utóbbi esetekben. Jól tudjuk, hogy ezen álláspont nem szeszély, (ami a Kúriánál ab ovo ki van zárva,) — hanem érett megfontolás folyománya. De viszont jogunkban áll azon indokokat is ismerni, melyek a Kúriát ebbeli judikaturájánál vezérlik. Hogy senki sem hajlandó tartásdijat oly gyermek után fizetni, mely az anyjának feslett életmódja folytán jogosan nem tőle származottnak tekintendő —• az kézenfekvő. A Kurta pedig éppen az ellenkező jogszokást állapítja meg és a feslettség bizonyítását majdnem teljesen lehetetlenné teszi. E tekintetben a fentebbiekben igen tanulságos példákat hoztunk fel. Jogosan elvárjuk tehát, hogy a Kúria egyik legközelebbi határozatában ebbeli judikaturájának indokait b5vebben és kétségét kizáró módon fogja kifejteni és igy azon kétségeket eloszlatni, melyek ma nemcsak hogy fennforognak, hanem némi jogosultsággal is birnak. A sic volo, sic jubeo elve min2*