A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A birák fizetése - A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának judikaturája. Befejező közlemény

A J bltak állást a birák mellett. Kívánjuk, és reméljük, hogy a fővárosi és vidéki birák az ügyészekkel együtt, a legjobb egyetértés mellett a sérelmek orvoslását ki fogják vivni s hogy ugy az egyesek szerzett jogai, mint a testület s annak külön osztályai a jövőbeli megélhetés feltételeit el fogják érni. De ha mindazokra a sebekre balzsamot talál a kormány, amelyeket most feltártak, s ha a birák és ügyészek anyagi jóléte a jelenlegi szervezet keretén belül megnyugtatóan biztosítva leend, még akkor is fennmarad egy nagy «.kivánnivaló» t. i. az, hogy a birák szervezetében a függetlenség biztositéka lerakva legyen. A közoktatásügy érdemes minisztere módot talált a tanári és tanítói testületben egy olyan rendszernek a kreálására, mely mellett az kötelességeint k hü teljesítése mellett nem szorul hajlongásra az előmenetelnél; vájjon lehetetlen volna-e egy ily szervezet a birói és ügyészi karban? Képtelenség lenne, hogy az, kit bírói funkcionáriusnak érdemesnek találnak, e minőségben — ha fegyelmi büntetés súlya nem éri — további kinevezés nélkül bizonyos határidőhöz kötött előléptetés mellett érje el a javadalmazás ama fokát (VII. fiz. o.), mely egy család fenntartására szükséges ? Nagy örömmel üdvözöljük a tanáiok és tanítók vívmányát, mert emlékszünk arra, hogy a német állam mivé fejlődött a jó scliulmeister segítségével, de azért mégis ujustitia regnorum funda»ieritumr, és az államnak jó, megbízható bírákra éppúgy — ha nem inkább — van szüksége, mint a schulmeisterre és a fegyveres véderőre. Nem elég tehát jó törvényeket és törvénykezési rendtartásokat alkotni, hanem elsősorban az szükséges, hogy ezeknek üdvös alkalmazásához egy megfelelő birói kar álljon rendelkezésre. — olyan, amelyre a törvények végrehajtását megnyugvással rá lehet bizni. A birák fizetése. Irta EGY VIDÉKI BIRÓ. Sok szó esett már erről a tárgyról a képviselőházban éppúgy mint ügyvédi körökben s elmondhatjuk, hogy érdekeinket mindannyiszor elsősorban az ügyvédi kar védelmezte, ez a kar szállott sikra mellettünk Köszönettel tartozunk érte e derék előkelő társadalmi osztálynak, mely mindig helyesen fogta föl azt a kérdést, amikor a birói kar erkölcsi és anyagi függetlenitéséről volt szó. E lapnak egyik igen tisztelt szerkesztője : Révai Lajos dr., a legutóbb megjelent számban méltatta a birák és ügyészek fizetésének kérdésé*-; tárgyilagosan és mélyenszántó indokokkal támogatta azt. Hiszszük is, hogy illetékes helyen megszívlelik az abban felhozott érveket. Hogy az előttünk fekvő javaslatnak némely visszásságára figyemeztessünk, szükséges, hogy a vidéki birák sérelmét is memoire tárgyává tegyük, nehogy olybá tűnjék fel a dolog, mintha a vidékiek, a javaslatnak attól a sérelmes rendelkezésétől eltekintve, amely szerint fizetési osztályuknak legalsó fokozatába soroztainak, más sérelmet nem szenvednek. Ezúttal csak a VIII. fizetési osztályba sorozott vidéki birákról és ügyészekről kívánunk szólani. Boldog emlékű Szilágyi Dezső volt igazságügymíniszter az 1893 : IV. t.-c. megalkotásánál kieszközölte azt, hogy a fővárosi és vidéki biró s ügyész közt rangban különbség ne legyen. Hogy azonban mégis a fővárosi biró a szolgálati helyének anyagi hátrányait — melyek ma már a drága megélhetési viszonyok folytán a vidékre is állanak — ne érezze, pótlékkal egyenlítette ki az akkor fenforgott különbözetet és ez helyes volt. A javaslat ezzel a pótlékrendszerrel szakítani akar, de nem az egész vonalon, hanem csak a fővárosi bírákra nézve s ennek fejében a hivatkozott törvényben lefektetett egyenlőségi elvet akként akarja megbontani, hogy a fővárosi bírákat túlnyomó részben egy fizetési osztálylyal feljebb tolja. Mig ez a rendelkezése a javaslatnak felette méltánytalan a vidékiekkel szemben, addig azt látjuk, hogy a fővárosi birák feljajdulnak, mert eddigi pótlékukat fizetésképpen állapítja meg a javaslat és igy annak ellenére is, hogy eddig pótlékkal együtt — lakpénz nélkül — 4,000 és 4,400 K. fizetést kaptak, a VII. fizetési osztályba sorozás mellett is 800 illetve 400 K. többletben részesülnek, az ezután kinevezendők pedig alig 100—200 korona többié- j tet kapnak. A javaslatból azt látjuk, hogy a pótlékrendszerrel egyáltalán nem szakított, mert fentartja ezt bizonyos fizetési osztályokra, továbbá a tanári karnál az igazgatókra, a bíróságoknál pedig a vizsgálóbirákra és az ügyészekre. Alapos indok tehát nincs arra, hogy mellőztessék a pótlék a fővárosibirákra nézve s ha ez fentartatik, ennek viszont azt kellene eredméOG 77 nyeznie, hogy a vidéki birák és ügyészek ne fokoztassanak le a fővárosiakkal szemben, mert ha a javaslat a szerzett jogokat respektálná, a pótlékrendszer mellett nem járna rosszul a VIII. fizetési osztályba s ennek első fokozatába sorozott fővárosi biró semmivel, 4,400 K. fizetést kapna és élvezetében maradna eddigi pótlékának. Ni ncs tehát szükség arra. hogy csak azért, mert a fővárosi birák pótlékát megszüntessék, őket túlnyomó részben — a vidékiek szerzett jogainak negligálásával — a VII. fizetési osztályba sorozzák. Am, ha ezt óhajtják megcselekedni, ugy véljük, mások sérelme nélkül tegyék. Lássuk csak : miben is áll a vidéki birák egyik lényeges sérelme, ha a javaslatból törvény lesz. Mint fentebb már emiitettük, a javaslat szerzett jogokat sért, ez pedig az a rangsor, melyet az 1893 : IV. t.-c. 4. §-a megállapított. A javaslat ezt a rangsort csak annyiban respektálja, amennyiben azt ezentúl is fentartja, de akként, hogy a fővárosi bírákat — az ügyészeket nem, ezeket már a nagyobb igazság kedvéért a vidékiek közt helyezi el — nem kifejezetten ugyan, de lényegében külön összlétszámba foglalja, mely intézkedésnek az lesz az eredménye, hogy az ezelőtt két évvel biróvá kinevezett fővárosi albiró a VII. fizetési osztályba jut, ellenben az 189.'>-ban kinevezett vidéki birák közül — kiknek száma 47 — csak öt; holott eddig a nyolcadik fizetési osztályból a VH-be kevés kivétellel rangsorban történt a kinevezés, a javaslattal pedig elütik a vidéki birák nagy részét attól a szerzett jogtól, hogy rangsorában igényt tarthasson a kinevezésre, tekintet nélkül arra, hogy vidéki-e vagy nem. A javaslat értelmében még 128 biró és ügyész soroztatik a VII. fizetési osztályba. Ezt a létszámot ugy osztja meg egyrészt a fővárosi birák, másrészt a vidéki ügyészek és fővárosi ügyészek közt, hogy elsősorban 59-et helyez a fővárosiakból és csak ezután 69-et a vidékiekből az emiitett fizetési osztályba s minthogy az 59-nek elhelyezése azért, mert ezek mindannyia a VIII. fizetési osztályban van, kinevezéssel jár, tehát kineveztetik öt olyan, aki 10 évnél több, negyven olyan, aki 10 és 5 éven belül és tizennégy olyan, aki 5 évnél rövidebb ideje lett biró, mig a vidékiek közül 64 olyan, akt 10 évnél több és 5 olyan, aki 5 évnél több — de már 1893. év elején neveztetett ki — ideje biró. Ez a visszásság mindenesetre elkerülte az illetékes körök figyelmét, mert nem akarjuk hinni, hogy mellőzve a megszerzett rangsort, megelőztesse azt a nagyszámú vidéki birót egy fizetésrendezési javaslat keretébe foglalt rendelkezéssel, a szerzett érdemek tekintetbevétele nélkül a kinevezésben, csak azért, msrt a javaslat véletlenül oly időben nyújtatott be, a mikor az a sok vidéki biró a kinevezés küszöbén állott. Az igazság az, hogy mindenki a maga szerzett rangsora szerint lépjen elő, ugy amint az eddig is volt. Birói kinevezéseknél nem szabad véletleneknek köziejátszani. A javaslat 48. §-ának hivatkozott rendelkezése tehát mindenesetre sérelmes a vidéki birák nagy részére; mert az sem nem igazságos, sem nem méltányos, hogy a vidéki biró, aki szolgálati elhelyezésénél fogva — a szakok szerint szervezett fővárosi bíróságoknál működő birák ügykörétől eltérően — az igazságszolgáltatás minden ágában eljárni hivatva van és igy lényegesen súlyosabb feladat nehezedik reá, ha hivatásának tőle megkövetelhető magaslatára akar emelkedni. Ezen fájdalmasan érintő sérelmes mellőztetésre mi vidékiek nem szolgáltunk reá. A javaslatnak tárgyalásánál eme sérelmes rendelkezésnek eliminálását kérjük, mert az igazság a fővárosban is az, ami a vidéken. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának judikaturája. (Befejező közlemény.) A női t a r t á s d i j tekintetében még ide iktatjuk az alábbi két — csak az utolsó napokban hozott — határozatot. 37. Tartási díj követelésére abban az esetben is, ha a férj oka a különélésnek, csak oly nő jogosult, kit férjével szemben vétkesség egyáltalában nem terhel (1903 febr. 14. I. G. 323/1902. sz. a.) 38. A gyermektartás a nötartással együtt követeltetett és az alperes részéről vitássá is tétetett, ilyen esetben pedig a nőés gyermektartási igény, anyagi tartamánál fogva csak együttesen dönthető el és igy az utóbbi igény tekintetében a hatáskör kérdésénél nem jöhet figyelembe az, hogy ez az utóbbi igény esetleg a gyámhatóság előtt érvényesíthető. Az a körülmény, hogy esetleg felperes eredetileg elegendő ok nélkül hagyta el alperest és hogy ez alapon felperes nó'tartási keresetével elutasittatott, a házassági viszony társadalmi és erkölcsi jelentőségénél fogva egymagában véve nem fosztja meg 2