A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A fizetés rendezéséről

76 A JOG az igazságszolgáltatás, mint Magyarországon. Van is a kincstárnak számtalan millió tiszta jövedelme a bélyegekből és illetékekből. Ez a fődolog ! Ki gondolna a birák sorsával ? A fizetés rendezési tervezetet olvasva, valóban elmondhatja Magyarország birói kara Bánk bánnal: «Nincs a teremtésben vesztes, csak én!» Megengedem, hogy a tervezet a többi tisztviselők helyzetét lényegesen javítja, de határozottan állítom, hogy a bíráknak nincs örömre okuk, sőt inkább rájuk nézve oly sok sérelmes intézkedést tartalmaz a javaslat, hogy annak ily alakban való törvényerőre-emelkedését nemcsak a birák érdekében, de közérdekből is meg kell gátolni. A parlamenttel szemben levő Kúria homlokzatán hatalmas betűkkel van felírva: «Justitia estregnorum fundamentum)). Mindennap olvashatják ezt a bölcs törvényhozók, ha talán a «jog, törvény és igazsága korszakában nem élne leikök mélyén ez a szent igazság. És mégis sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a törvényjavaslat az igazságszolgáltatás embereivel bánt el a legmostohábban. Teljes elismeréssel vagyok én a «fogyasztási adóhivatali főadószedő, a fővámszedő, a bélyegraktári gondnok, a dohányvételi kezelő, a dohány eladási gondnok, a tejgazdasági állo másvezető)) stb. stb. munkaköre, tudományos képzettsége iránt, — de hát törvényszéki bíróval, kir. ügyészszel mégsem helyezném őket egy fizetési osztályba. Nem kicsinylem én a rendőrségi iktató, a fogyasztási adóhivatali adószedő, a dohánygyári gépész, a dohánygyári szertárkezelő teendőit, az ezen állásokhoz megkívántató tudományos előkészültséget, — de méltánytalannak tartom, hogy egy fizetési osztályban vannak az albiróval, akinek jogot kell végeznie, három évi előkészítő joggyakorlatot folytatnia, birói vagy ügyvédi vizsgát tennie s akinek az a feladata, hogy az igazságot részrehajlás nélkül szolgáltassa. ; ^y:;. És micsoda keserű esztendei a nyomorúságnak azok a joggyakorlati évek, amelyeket át kell kínlódni, hogy valaki egyszer valamikor birói székbe ülhessen. Jogtudori okleveled birtokában joggyakornok lehetsz 1—2 esztendeig, mig végre kineveznek aljegyzővé. Most már állami tisztviselő vagy. Tartozol pedig a XI. fizetési osztályba. Egy fizetési osztályban vagy tehát a kereskedelmi iskolát éppen most végzett ifjú adótiszttel, a három-négy polgári osztályt végzett vagy altiszti igazolványnyal rendelkező írnokkal, szolgabírói segédirnokkal, hivatali segédtiszttel s nem tudom, minő kvalifikációval rendelkező határvámi vámszedővel, méhészsegéddel, kezelőkertészszel, állatorvosi főiskolai kovácscsal s horribile dictu! a kosárfonó és kefekötőmesterekkel. Bizony mondom : difficile est satyram non scribere. Hát ennyi becse van Magyarországon a tudományos képzettségnek ?! Érdemes j ezért legszebb ifjúkorunkat az iskola padjai közt eltölteni s a vizsgák rengetegét letenni?! Három előkészítő joggyakorlati év elteltével azután leteheted a birói vizsgát, hogy azután aljegyzői integritásod teljes épségbentartásával berendeljenek rövid egy-két évre a kir. ítélőtáblához tanácsjegyzőnek. Ezután jön csak — ha jön — a birói kinevezés. És ezután jön a rendkívüli felelősséggel járó s a legerősebb szervezetet is megölő tengermunka. Sehol, semmiféle hivatalnoki pályán nem kell oly idegölő munkát végezni, mint a birói pályán. Nincs is annyi idegrendszerében tönkre ment ember sehol, mint a birák között. Ismerek birót, ki a Szilágyi-korszakban, kiválóságánál fogva, harmadfélévi albiráskodás után törvényszéki bíró lett. Elismert tekintély volt, oszlopa törvényszékének. Kiváló tehetsége lankadatlan szorgalommal párosult. Törekvése hiábavaló volt. Nem ült már Szilágyi a miniszteri székben. Tizenkét hosszú éven át küzdött, mig végre megkapta — óh nem nem a táblabírói kinevezést, hanem a leggyilkosabb idegbetegséget. 44 éves korában — a férfikor delén — leroskadt, munkaképtelen lett. Ez a birák sorsa törvényhozó urak! Itt az idő, hogy a birák nagy képzettségét, testet-lelket tönkretevő munkáját az állam kellően honorálja, hogy legalább anyagi gondoktól mentve maradjanak. Nem kell ide sok himezés-hámozás. Nem kell ide semmiféle percentrendszer. Törvényszéki birák, járásbirák, ügyészek soroztassanak mindnyájan a Vll-ik, — albirák az «al» megkülönböztetés elhagyásával — és alügyészek mindnyájan a Vlll-ik, jegyzők a IX-ik, aljegyzők a X-ik fizetési osztályba. Az egy fizetési osztályba tartozók a három fokozatban egyenlő arányban osztassanak el. Mellőzendő tehát rájuk nézve a négy, illetve öt évi előlépési turnus. Mellőzendő a megkülönböztetés budapesti és vidéki birák között. Kapjanak a budapesti birák a jövőben is megfelelő pótlékot, de pénzkérdésből ne előzzék meg rangban, előmenetelben vidéki kartársaikat. A birói képesítést megszerző aljegyzők neveztessenek ki jegyzőkké, nemcsak mint a javaslat kontemplálja 1903 végéig, hanem azután is. A birói és jegyzői kar fizetése helyesen, az igazságnak megfelelően csak ez alapon rendezhető. A tervbe vett rendezés nem rendezés s ha a javaslat mostani alakjában emelkednék törvényerőre, valószínűleg bekövetkeznék az, amit Edvi Illés Károly megirt, hogy t. i. a bírósági jegyzők és albirák tehetségesebb része más pályán keresne boldogulást, a birói pályán pedig csak a selejtesebb, más téren boldogulni nem tudó elemek maradnának meg. A fizetés rendezéséről. (R. Gy.) Országos általános mozgalom indult meg a fizetésemelésről szóló törvényjavaslatban észlelt sérelmek felsororolása és azok orvoslásának mimódja iránt. Reméljük, óhajtjuk, sőt elvárjuk, hogy a kormány a jogos igényeket, méltányolni s az államháztartás egyensúlyának fentartása mellett orvosolni fogja. Egyet szem előtt kell tartani, hogy az állami tisztviselők járandóságainak felemelése csak látszólagos terhet ró az állam jövedelmi forrásaira, mert ez tulajdonképpen nem más, mint transfusio és az, amit az állam köztisztviselőknek fizet,az adófizető polgárság tárcájába visszafolyik, amennyiben azok járandóságaikat az országban elköltik. Az állami tisztviselők járandóságainak felemelése abból az alapeszméből indul ki, hogy a fizetésjavitás progressive arányos legyen. Eszerint, ha az államtitkár járandósága 12,000 koronáról 16,000 koronára felemeltetik, ez arányosan nem több, mint ha az irnok 1,000 koronás fizetése 1,400 koronára fokoztatik. így a XI—IX. fiz. osztályokban 400 K., a VIII. és a VII. fiz. osztályban 800 kor., a VI. fiz. osztályban 1,400 K. és az V. fiz. osztályban 2,000 K. fizetésemelés van felvéve az 1893 : IV. t.-cikkben szabályozott törzsfizetés felett. Hogy ez igy helyes, azt itt nem vitatjuk. De feltéve, hogy helyes, akkor evvel a mértékkel mindenkinek egyenlően kell mérni. Ez, sajnos, a törvényjavaslatban nem ugy van tervezve, mert e szerint a VIII. fiz. osztályba sorozott birák és ügyészek nem 800 K., hanem csak 400 koronával kapnak többet, amennyiben ezeknek az 1893. IV. t.-cikkben szabályozott legkisebb fizetése 3,200 K., a javaslat szerint pedig 3,600 K. Még rosszabb helyzetben vannak a fővárosi birák, mert ezek az 1893. IV. t.-cikkben rendszeresített pótlékot elvesztik s igy a fizetésemelés reájuk szorosan véve leszállítás. Hogy ez igy törvénybe nem iktatható, ahhoz kommentár nem szükséges. Az országos mozgalom sokoldalú produktumai közt talán legbehatóbban táigyalja e kérdést a brassói birák és ügyészek emlékirata, melyet fáradságot és költséget nem kímélve, az ország minden bíróságának megküldték a végett, hogy ezek azt változatlanul, vagy tetszés szerint módosítva és testületileg aláírva a kerületi országgyűlési képviselőnek információul küldjék be. Jelzett emlékirat a XI—VII. fiz. osztályokban mutatkozó anomáliákat számadatokkal kimutatva azt is feltünteti, hogy egy gimnáziumi tanár 30 évi szolgálat után 5,600 K. nyugdijat kap, holott a biró, feltéve, hogy a VII. fiz. osztályba kineveztetett, csak 3,840 koronára tarthat igényt, vagyis még kevesebbre, mint egy polgári iskolai tanító, mivel ennek nyugdija 4.400 K ! Ezek, ugy hisszük, olyan argumentumok, amelyek előtt a kormány és a törvényhozó testület feltétlenül meg fog hajolni. Hasonló mozgalom indult meg a fővárosi birák körében, kik e tárgyban értekezletet tartva, sérelmeiket az igazságügyi miniszternek küldöttségileg előterjesztették, mire ez a túlságos és méltatlan igények kritizálása mellett válaszában azt fejtette ki, hogy a fővárosi birák helyzete a fizetésrendezéssel javul, különösen a kilátásba helyezett kedvezőbb előléptetés által.(?) Itt egy régi bajra rá kell utalnunk s ez az, hogy a fővárosi bírák érdeke mindig eltér a vidékiekétől s igy a íviribus untttsa hiányában már 1893. évben sem voltak képesek azt a fizetést elérni, mint a tanárok s mert eddig nem ugy érdeklődtek anyagi helyzetük javítása iránt, most az utolsó pillanatban kénytelenek az után fáradozni, amit a tanárok mar elértek. Foglalkozott az ügygyei a budapesti ügyvédi kamara is, egy emlékirat felterjesztésével erkölcsi támogatást igérve a bíráknak. De a napilapokban is tekintélyes publicisták fog-