A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - Birák és jegyzők fizetésrendezése

A JOG 75 ezentúl a birák s ügyészek nem egyenesen a 2-ik, hanem a 3-ikba neveztetnek majd ki — 453 biró és ügyész; a VH-ik fiz. osztály első fokozatából a 2-ikba 77 biró s ügyész, a 2-ik fokozatból a 3-ik fokozatba vagy 50 biró s ügyész. Ezen visszaesések tehát nem lényegtelenek, hanem nagymérvűek s igy méltánytalanul a baleset sok családnak szerez keserűséget. Szokás bizonyos oldalról argumentumnak felhozni azt, hogy a birói kar a legjobban van dotálva, és a tanitó-testület szokott különös előszerettel hivatkozni a kiváltságos birói fizetésre. Habár nem szándékunk fejtegetni ezúttal is azon okokat, melyeknél fogva valamennyi tisztviselőnél és a tanitóikarnál is — miként máshol ugy van — jobban kell dotálni a bírákat, és egyszerűen utalva a már hivatkozott felszólalásokban felfedettekre — mégis hogy azcn argumentum tarthatatlanságát kimutassuk, — a következőkre térünk ki, az összehasonlító rövid táblázatot előtárva. I. Igazságügyi szolgálat. II. Tanári szolgálat. A legjobb esetben 22 évet betöltölt A tanári pályára lépő 22 éves ifjú megkezdi a szolgálatot mint jog- ifjúnak a javaslat IV. csoportja gyakornok és szolgál: szerinti alapfizetése 2,600 K. Í évig gyakornoki 1,000 K. fizetéssel 5 év után 3,200 « 3 « aljegyzői... 1,400—1,800 K f. 10 « « 3,800 « ti—10 « albirói ... 2,600—3,200 « « 15 « « ... ... 4,400 « 10--14« birói ... 3,600—4,400 « « 20 « « ... 5,000 « 5 « « 4.800 « « 25 « « ó,G00« 5 « « 5,400 « « összesen 30—38 évi szolgálat után • vagyis 25 évi szolgálat után pedig jut a legmagasabb 6,000 K. eléri a legmagasabb fizetését, fizetésbe. Ezen összehasonlító táblázatból kitűnik tehát: hogy a biró kedvező esetben 30 esetleg csak 38 évi ölő szolgálat után éri el a legmagasabb fizetést, ellenben a tanár 25 évi szolgálat után ; míg a biró 30 éven tul is 4-0 évig szolgál — mi ugyan fehérholló számba megy, mivel előbb kimerül—a tanár olyan nyugdíjjal megy pihenőre, melynek megfelelő fizetéssel a biró még tovább görnyedni kénytelen. Látni tehát, hogy a hangoztatott argumentum ott igen gyenge, és a mi oldalunkon igen erős. Igaz ugyan, hogy a biró a Vl-ik és azonfelüli osztályba is felmehet ; de viszont az is való, hogy a tanár is a III—I. csoportok szerint igen magas fizetéseket éihet el. Azonban a felsőbb osztályok ugy a bíráknál mint más állami tisztviselőknél és a tanároknál is, csak zseniálisoknak és a burokban születőknek állnak nyitva ; márpedig ilyenek minden kategóriánál csak kevesen vannak, s ezek kivételek lévén, nem általánosíthatók és a magasabb előléptetés argumentumként fel nem használható egy oldalon sem. Hogy a szolgálat minősége között pedig mily nagy a különbség — az köztudomású; mert hogy az van, az év 3/4 részében csak szolgálatot teljesítőén 2—3 órai és 7 órai munkaidő között, és továbbá azon viszonyok között, melyekben az teljesíttetik, — bizonyításra nem szorul. NekünK vidékieknek még egy speciális észrevételünk is van, mely ez: hogy miután kvalitás tekintetében is egyformák vagyunk a boldogabb fővárosi kartársainkkal, lévén egyszersmind sommás, hagyatéki, végrehajtási, telekkönyvi, vizsgáló s büntető birák és közjegyzők s fogház-felügyelők és mindenesek, a megélhetési s gyermekneveltetési viszonyokat illetően pedig sokkal mostohább helyzetben : — ne kénytelenitessünk a szegénységi bizonyítvány elfogadására és szemünk lesütésére az által, hogy a fővárosi kaitár ak mint külömbek nagyobb arányban a magasabb fizetési osztályokba felvétetnek. A törvényjavaslattal szemben tehát mi, a méltóságteljes szólam szerint Themis-papjai — oda konkludálunk és a theosoph, igazságos s érdekeinket melegen felkaroló igazságügyi kormányzónkhoz azon tiszteletteljes előterjesztésünk lenne : 1. hogy a javaslatban, az egyes osztályokban a fokozatos előléptetéshez kötött 4 és illetőleg 5 évi szolgálati idő 3—4 évre redukáltassák; 2. hogy a tömeges visszaesések elkerülése és a kezeinknél lévő kinevezési és illetőleg előléptetési rendeletek szerint máris megszerzett jogok megóvása céljából átmenetileg is megmaradjunk azon fokozatokban, amelyeket már elértünk ; 3. hogy a vidéki bíráknak is */io része a magasabb VH-ik fizetési osztályba felvétessék. Ezek lennének a valóban összezsugorított igényeink, amelyeknek kielégítését a köz érdekében is remélni bátorkodunk. L-gyen : post nubila Phocbus ! A fizetésemelési javaslat alkotmányjogi szempontból. Irta EGY DEGRADÁLT. Erre nézve még nem olvastam felszólalást. Rövid leszek. A hosszadalmasságra sem idő, sem kedv, sem cél. Az elfogultság és elvakultság ellen úgyis hiába a diszertáció. Általánosan ismert az államhatalom hármas felosztása: törvényhozói, birói és végrehajtói hatalomra; a két előbbi csak terjedelmében külömbözik. A törvényhozó általános törvényt hoz, a biró különöst. Tehát a biró — törvényhozó. Magas méltóság, most sárba tiporva ! Legfőbb biró a király ; régen ő maga bíráskodott, most az ő nevében megbízottjai a birák. A biró tehát a királyi hatalom egy részét gyakorolja; de hogy a tanár (?!) O Felsége a király nevében náspágolná el a nebulót, azt még ők maguk sem merik állítani, pedig nagyon sokat beszélnek és állítanak! De hát vaké az alamizsna. Juszticia pedig vak. Szemesé a vásár s e vásáron a közoktatás rettentőn verte a nagy dobot; és sikerrel ! A birák külön érdekeikkel hallgattak. Biztos alkotmányjogi állásukban szerénykedtek. Kaptak alamizsnát, de tisztidijjal terhelve! A bíró a fenforgó esetben a király nevében törvényt hoz, tehát alkotmányjogi faktor. Felül kell emelkednie a politikai és vagyoni küzdelmeken, tehát képviselővé — mig biró — nem lehet; vagyoni javadalmazással járó mellékfoglalkozást nem űzhet. Hát a tanár? Az egyetemi tanárság a képviselőséggel még csak nemis összeférhetetlen! Privátórákat adhat, névnapi és alkalmi ajándékokat elfogadhat; a tan könyvirodalmat monopolizálhatja. És miért? Mert az egyetemi tanárok nem tagjai hivatalból a felső háznak, mint a Kúria elnöke s ezt a sérelmet kárpótolni kell, s ha nincs titulus, legalább legyen vitulus és ... . leckepénz bőven. Dehát százszor könnyebb is a biró hivatása! A szegény tanárra rá van szabva, hogy hetenkint legalább 18—20 órát tanítson! A bírónak pedig még hivatalos órája sincs. Miért olyan bolond, hogy mégis naponta 6—10 órát ül a hivatalában, vagy a főtárgyalásokat az éjszakába nyújtja be ! Aztán dolga is mi van a tanárral szemben ? Annak az évenkint meghozott egynéhány igazságügyi törvénynek megtanulása s az életbe átültetése? Ez semmi ahhoz képest, h>gy a tanárnak sokszor három (I!!) tantárgyat is kell a sok éretlen nebulónak előadni s világirodalmi színvonalon tartani. És hogy a tanárnak csakugyan többet kell dolgoznia s igy idegrendszerét a sok munka jobban felemészti, mint a biróét, az kétségtelen abból a törvényhozási intézkedésből, hogy tanár 30 év múlva megy nyugdíjba teljes fizetéssel s lesz takarékpénztári igazgató vagy privátgimnázium tulajdonos; a biró pedig 40 évi szolgálat után megy nyugdíjba — Lipótrenddel és . . . agylágyulással. De hát nem elég, ha életében gondoskodik róla az állam s ha a munkát nem birja, akkor is van menhelye . .. a Lipótmezőn! Ily bokros elfoglaltság mellett természetesen szüksége van a tanárnak arra, hogy a nagy vakációval együtt évi 5 hónapi szabadságot élvezzen, a hátrálék aggodalma nélkül; a bírónak elég hat hét és az az intézkedés, hogy a Gergelynaptár szerint ünnepekre csak sürgős esetekben tűzhet tárgyalást.! Mit akartok még többet ! ? Csak haladjanak uraim tovább a birói kar degradálásának és be kormozásának utján s elérik azt, hogy a biró által egyes esetekre hozott törvény épen oly fércmunka s az osztályérdekeknek oly egyoldalú istápolása lesz, mint ez a fizetésemelési törvényjavaslat! Birák és jegyzöR fizetésrendezése.y Irta dr. V. E. ügyvéd. Nem fér kétség ahhoz, hogy aki igazságos, megbízható, jellemszilárd birói kart akar, annak meg kell menteni a bírót anyagi gondjaitól. Hogy várhatunk részrehajlatlan igazságszolgáltatást attól a szegény, koldus bírótól, akinek száz korona kölcsönért gaz uzsoráshoz kell fordulnia, kockára téve becsületét, állását ? Az utolsó órában is láthatta igazságügyi kormányunk a szomorú példából, hová vezet az a mostoha elbánás, amelyben a bírákat mindenkor részesítették. Vártuk, reméltünk, hogy ha annyi száz felszólalás, hírlapi cikk eredménytelen maradt is, a kipattant megdöbbentő esetek meg fogják győzni a kormányt arról, hogy a birák fizetésének helyes alapon való rendezése nemcsak a birák magánérdeke, hanem eminenter közérdek. A biró ura életnek, halálnak, — dönt becsület és vagyon felett. Nem tiszta dolog-e, hogy a helyes döntés közérdek? Mit várjon az állampolgár, ha igazságot nem kap? Bátran mondhatnám «drága igazságot», mert sehol sem oly drága *1