A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 10. szám - A bedeszkázott táblabirák helyzete az uj fizetésrendezési javaslatban

Huszonkettedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1903 március 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HÍTDJP AZ IBÜSÍ6Ü8T ÉRDEKEINEK KÉPTISELETÉRE. i BAGYAR ÜGYTÉDI BIRÓi. 0GYÉSZI fa KÖZJEGY! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadjájc^^j c r~~ RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. /j^.,-' Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 ügyvédek. Az előfizetési pénxek Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. £ ( ) ^'legcélszerűbben bérmentesen <&tN—oostautalványnyal •r* küldendők. TARTALOM : A bedeszkázott táblabírák helyzete az uj fizetésrendezési javaslatban. Irta TrencséniCsák. — Észrevétel az állami tisztviselők illetményeiről szóló törvényjavaslatban kontemplált birói fizetéshez. Irta Ruttkay Aladár, szepesszombati járásbiró. — A fizetésemelési javalat alkotmányjogi szempontból. Irta egy degradált. — Birák és jegyzők fizetésrendezése. Irta V. E. dr. ügyvéd. — A fizetés rendezéséről. Irta R. Gy. — A birák fizetése. Irta egy vidéki b i r ó. — A m. kir Kúria felülvizsgálati tanácsának judjkaturája. Irta Révai Lajos dr. — Belföld (A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában). — Külföld (A jury-rendszer Oroszországban. Irta Z s o I d o s Benő, zombori tszéki aljegyző.) — Nyilt kérdések és feleletek (A perjog köréből. Irta F. I. dr) — Sérelem (A fizetésrendezési javaslat hiányai sorából. Irta egy b i r ó.) — Irodalom (G o 111 Ágost: A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa határozatainak gyűjteménye. — Útmutató a Döntvénytárhoz. — R é d e y Miklós és Laky Imre : Rendőrségi Lexikon). — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tara. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A bedeszkázott táblabírák hHyzete ax uj fizetésrendezési javaslatban. Irta TRENCSÉNI CSÁK. A várva-várt fizetésemelési javaslat legtöbb sérelmes rendelkezése éppen a biiákat érinti érzékenyen. Sok és nagy a sérelme a nehéz munkáját csöndes megadással teljesítő birói karnak. Mindegyik osztály siet elpanaszolni a maga baját; mert hát annak tulajdonítják a szomorú eredményt, hogy a birák nem lármáztak, nem lázongtak, nem követeltek, nem fenyegetőztek ; mivel mindez nem fér össze a birói méltósággal. Pedig csak azok győztek, akik életjelt adtak magukról és egész önérzettel sikra szálltak a további megélhetés föltételeiért. Most már nehéz javítani a helyzeten ; mert ha elodáztatjuk a mozgalommal a javaslatnak törvényre-emelkedőét: még rosszabbul járunk; mivel elévitik majd más célokra a folyó évre felvett milliókat is, mint az a tavalyi három millióval céloztatik. Ámbátor nem értem, hogy miért kellene annak megtörténnie ? Hiszen 1893-ban a fizetésemelés céljaira szánt összeget megkaptuk előre, mielőtt a törvény meghozatott volna. Hát akkor nem volt elévülés? De térjünk vissza a javaslatra. El akarom panaszolni az 1891. évi XVII. t.-c. által megteremtett, köznyelven úgynevezett ^bedeszkázott táblabírák-* sérelmét. Kezdem egy idézéssel : «Az a rendszer, hogy a jó erők az elsőfokú bíróságoktól következetesen elvonatnak, hogy egy kiváló biró kellő előmenetellel nem maradhat eddigi állásán, hol a közügynek rendkívüli, gyakran alig pótolható szolgálatokat tehet: — életképesnek alig bizonyult. És minél inkább tért foglal a perjogok területén a szóbeliség és közvetlenség elve: annál inkább áthárul a törvénykezés súlypontja az elsőfokú bíróságokra és az ott leginkább megvalósítható közvetlen és szóbeli eljárásra. Annál általánosabbá is válik az a meggyőződés, hogy az oly birói szervezet, mely a kipróbált, kiválóbb képzettségű bírákat csak akképpen képes megérdemelt előléptetésben részesíteni, hogy ezektől az erőktől a törvényszékeket és járásbíróságokat rendszeresen megfosztja, gyökeresen megváltoztatandó.* «A jelen fejezetben foglalt rendelkezések első kezdeményezését képezik a jövőben ezen irányban nagyobb mérvben megvalósítható reformnak.^ <Addig azonban, míg a peres eljárások reformja következtében a törvényszékek felebbezési tanácsai a tervezett hatáskörben működésüket meg nem kezdik, csekélyebb mérvben szándékozom a felhatalmazást igénybe venni.* így olvasom ezen szent igéket nem valamely evangélista irataiban, hanem a nagy Szilágyi Dezső által 1891. évi február hó 20-án benyújtott azon 686. számú törvényjavaslat indokolásában, amelyből a helyi előléptetést megalkotó, fennebb idézett, birói szervezeti törvény lett. A törvény megalkotása óta tizenkét esztendő mult el és az idézés második bekezdésében kilátásba helyezett nagyobb mérvben megvalósítandó reform tekintetében csak f. é. február hó 14-én történt meg az első lépés — — — hátrafelé. Eddig ugyanis a címzetes táblabírák és főügyészi helyettesek, a törvény 30. §-a alapján a másodosztályú táblabírói fizetést élvezték, tehát csak egy fokkal és 1,000 koronával voltak hátrányban a valóságos kir. ítélőtáblai bírákkal szemben. A most beadott fizetésrendezési törvény 22. §-a szerint azonban két fokkal és 1,600 koronával fognak háttérbe szoríttatni. Ugyancsak az érintett szervezeti törvény 31. §-a értelmében az ilyen biró az első tiz év után tiz százalék és minden további öt év után öt százalék korpótlékban részesült ; melyet a törvény indokolása szerint azért rendszeresítettek és találtak méltányosnak, mivel ezek a birák magasabb fizetési fokozatba nem juthattak. Az uj javaslat ezt a keserves korpótlékot is minden indokolás nélkül el akarja törülm. Hát ezen rendelkezései az uj törvényjavaslatnak igazán meglepően igazságtalanok akkor, mikor az uj javaslat egésze?' a fokozatos fizetési rendszeren van felépítve. Az állami tisztviselők ezrei előtt három fizetési fokozat lesz nyitva az előlépésre, csak éppen a legmagasabb képesítéssel biró és gyakorlatilag is bevált címzetesek előtt záratik el ismét ez az ut ugyanakkor, midőn a javaslat A. táblázata szerint a VI. osztályba sorozott vagy hatvan-féle, bizonyára az igazságszolgáltatásnál nem fontosabb intézmények igazgatói és felügyelői vigan emelkedhetnek egészen az első fokozatig, hogy onnan nézzék le az ügyvédi, birói, tudori oklevelekkel biró azokat a bírákat és ügyészeket, akiknek O felsége a király, afontos közszolgálati érdekből, eddigi szolgálati minőségükben való t/eghagyás mellett, kitűnő szolgálataik elismeréséül és jutalmazásául (1891. t.c. 27. §-a) a kir. ítélötáblabirói cimet és jelleget, illetve a főügyészi helyettesi cimet és jelleget legkegyelmesebben adományozta.-!) Törvényhozó nagy uraim! Ezt a királyi kitüntetést az érdemrend helyébe kapja a törvényt alkalmazó aktiv biró azért, mert 0 felsége, a legfőbb biró, a működésben levő bíráknak, éppen függetlenségükre való tekintettel, keresztet adni nem szokott. Tudjuk, hogy az érdemrend annyit ér, amennyi érdemet jutalmaz. Azonban tény az, hogy a királyi kitüntetésnek minden neme emeli azt az egyént, akit ért és társadalmi, sőt anyagi előnyöket is biztosit neki. Hát miért legyen az másképp éppen a kitüntetett bírákkal és ügyészekkel, akik nemcsak a saját hasonlórangu biró és ügyész társaikkal, hanem a velők egy fizetési osztályba sorozott összes alkalmazottakkal szemben is háttérbe szoríttatnak f Van ennek az intézkedésnek valami rációja ? Nincs bizony. De nagyonis alkalmas a birói tekintély csorbítására és alkalmas az ellenkező cél elérésére, mint amelyet a szervezeti törvény kitűzött. Mert ha ez a nagy fontosságú igazságügyi fórvény ilyen irányban fejlesztetik tovább, mint ahogy azt a benyújtott pénzügyi javaslat tisztán financiális okokból teszi, akkor a «.kitüntetettek» nemigen szívesen maradnak helyükön. Ha azt látják ugyanis, hogy nemcsak a tábláknál levő tagtársaiknál, hanem még a más téren működő nem biró «osztálytársaknál» is kevesebbre becsültetnek, hát mégis csak felébred bennök az ambíció és, olyan állásra törekszenek majd Lapunk mai száma n oldalra terjed.