A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 8. számához. Budapest, 1903 február 22. Köztörvényi ügyekben. Megtévesztés esete nem forog fenn, ha felperesnek módjá­ban állott e részben meggyőződést szerezni. Midőn felperes a vételárra részfizetést, mégpedig minden fentartás nélkül teljesített, annak adott kifejezést, hogy az e részben fenforgott. általa is ismert körülményeket a szerződés felbontásának okául nem tekinthette. A veszprémi kir. törvényszék (1902 febr. l én 563. sz. a.) Klei n Ignác dr. ügyv. által képv. I. Józsefnek, Benkö Károly dr. ügyv. által képv. özv. A. Lászlóné sz. T. Erzsébet ell. szer­ződés érvénytelenítése iránti perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperes keresetének részben helyt ad, s a keresethez A. a. eredetiben csatolt s peres felek által a b.-szt.-lászlói 207. sz. Ijkvben A -f- 1 sor. 678. hsz. alatt alperes tulajdonául felvett malomingatlanra vonatkozólag B. Szt.-Lászlón 1900.. márc. 13-án kötött adásvevési szerződést fel bontja, érvény teh-nnek kimondja és alperest végreh. terhével arra kötelezi, hogy az ingatlannak birtokába leendő visszabocsátása ellenében 1,320 K. vételár rész­lettőkél felperesnek 15 alatt visszafizessen, 162 K. 38 f. per­költséget pedig ugyan 15 nap alatt végreh. terhével felperesnek megfizessen. Felperest a kamatok, költözködési s javítási költsé­gek iránt támasztott keresetével elutasítja, stb. Megokol ás: Felperes az A. alatti szerződést az alapon kérte érvénytelennek kimondani, mert akaralelhatározásában öt alperes, mint eladó fél megtévesztette, amennyiben azon kér­dezősködésre, hogy az eladandó malomra vonatkozólag a vizjo­gositványok és egyéb vízjogi kérdések rendben vannak-e, azt lelelte, hogy rendben vannak, hollott elhallgatta azt, hogy a meder tisztogatás kérdése vitás, és e miatt ép az alperes panasza foly­tán eljárás van folyamatban. Ugy elhallgatta azt is, hogy a viz­jogositványa sincs rendben, holott akaratelhatározására ép azon tudat volt döntő beíolyással, hogy alperes szerint a malomipar gyakorlásának lényeges feltételét képező jogosítványok rendben vannak, mert e nélkül vételi szerződést egyáltalában nem kötött volna. Mivel pedig ekként felperes alperes által a szerződés tár­gyának lényeges feltételeire nézve ejtetett tévedésbe, s mert a jelzett kérdések tisztába hozatala felperesre 800 K. körüli költ­séget róna, melyet viselni képtelen, kérte a szerződés érvényte­lenítését, s alperesnek 1,320 K. vételárrészlet tőke, 100 K. köl­tözködési, 100 K. malomjavitási, összesen 1,520 K. tőke és ennek a per indításától számítandó 5°)0 kamatai, ugy a per költségek megfizetésére leendő kötelezését. Alperes kérte a kereset elutasítását, mert tagadta, hogy ő felperest megtévesztette, tagadta, hogy a vizjogositvány s a medertisztogatás kérdése rendben nem volna, egyébként ő azokért külön felelősséget nem vállalt. Nem vette tagadásba, hogy fel­peres a vételárra 1,320 K fizetett, de kifogásolta a költözködési s javítási költségeket. Perbeli felek a vizjogositvány s meder tisztogatási kötelezettség, mint vitás kérdésekre vonatkozó tény­állításaik igazolására közigazgatási iratokra hivatkoztak, a melyek beszereztettek, felperes pedig annak igazolására, hogy a vételi ügylet létrejötte előtt, a vizjogositványokra vonatkozó kérdezős­ködéseire alperes azt válaszolta, hogy ő mindent rendbe tett, csatolta alperesnek C. F. alatti leveleit, melyeknek tartalmi és alaki valódiságát alperes viszonválasza végén tagadásba vett, azonban az azokra vonatkozólag felperes részéről ajánlott főesküt el nem fogadta, illetve el- vagy elnemfogadására nem nyi­latkozott. Vitás felek közt: valljon megtévesztés történt-e, s ha tör­tént, az az ügylet tárgyának lényeges részére vonatkozott-e, s felperes akaratelhatározásának lényegét érintette-e. Tekintettel arra, hogy a vétel tárgyát malomingatlan képezte, s alperes maga sem állította, hogy a vételár megállapí­tásánál figyelemmel lettek volna arra, hogy a vizjogositványok nincsenek rendben, sőt ellenkezőleg, alperes álláspontja mind­végig az, hogy minden rendben van, a kir. tszék megállapítja, hogy a szerződésnek külö.i kikötés nélkül is lényeges és egyik alap feltétele, hogy az eladó malomtulajdonosnak a malomipar akadálytalan gyakorlásához megkívántató törvényes jogosítványai rendben legyenek, nehogy a nagyobbmérvü költségek viselésé­nek elmulasztása miatt, a malomipar gyakorlása tőle, illetve jog­utódjától elvonassék. De az alapon, hogy alperes a C. F. alatti levelekre vonat­kozólag határozottan nem vette tagadásba, hogy azokat ő irta vagy íratta, másrészt az erre ajánlott főesküre nem nyilatkozott, a kir. tszék megállapítja, hogy azok alperestől származnak, s mert tartalmukból nyilvánvaló, hogy felperes az ügylet megkötése előtt alperestől okmányai után tudakozódott, alperes pedig külö­nösen E. alatti levélben azt válaszolta, hogy ő mindent rendbe tett s ezt Írásban is ki tudja mulatni s a malomtulajdonost senki sem háborgathatja, megállapítja azt is, hogy felperest az ügylet I megkötésénél az alperes megnyugtató soraival ébresztett azon j tudat vezérelte, hogy a vizjogositványok s medertisztogatási kér­l dések rendben vannak, mert mint molnár tudta azt, hogy ezek nélkül ipara gyakorlatában akadályozva lehet. Azonban a beszerzett közigazgatási iratokkal igazolva van, hogy az eladott malomra vonatkozólag a medertisztogatás kér­dése vitás volt és ma is vitás. Ugyanis alperes 1898. szept. 22-én Veszprém vármegye alispáni hivatalánál panaszt tett, hogy malma vizet nem kap, mert a partbirtokosok a medret nem tisztogat­ják, a mely alapon az eljárás folyamatba tétetvén, az első fokú hatóság a meder tisztogatására a parti birtokosokat kötelezte, azonban ezen határozatot Veszprém vármegye alispánja feloldotta, s a meder tisztogatás kérdést az 1885. XXIII. t.-c. 40. §. alapján az engedélyezési eljárásra utasította és a malomtulajdonosokat felhívta, hogy a malmukat műszaki tervekkel szereljék fel, s kér­vény kapcsán terjesszék be, anyagi kiadások fedezésére 100 K. letétbe helyezzenek, a tisztogatási tervezet elkészítése végett pedig a parti birtokosoktól 200 K-t követelt. A további eljárás azonban beszüntetve lett, mert A. Lászlóné panaszát visszavonta, s mert fel­peres is mint időközben uj tulajdonos megkérdeztetvén, a panaszt fenn nem tartotta. A vízhasználati jogosítványt Veszprém vármegye alispánja 3,113/1901. sz. határozatával igazolta ugyan, azonban azon felté­tellel, hogy a gyakorlat feltételeit később fogja megállapitatni s a vizimű tulajdonos köteles lesz műszaki terveket elkészíttetni. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szerződés megkötése ide­jében, ugy jelenleg, sem a meder tisztogatás kérdése, sem a víz­használati jogosítvány feltételei tisztába hozva nincsenek s azok­nak megoldása nagy költséggel járó terhet ró az uj malomtulaj­donosra. Nyilvánvaló, hogy alperes a szerződés megkötése ide­jében mindezektől tudott, sőt épen az ő kérelmére eljárás volt folyamatban s habár felperes az ügylet megkötése előtt ez érdem­ben kérdést intézett hozzája, nemcsak hogy elhallgatta, sőt azt irta, hogy ő mindent rendbe tett s senkisem háborgathatja s ez áltai felperesben az ügylet megkötésére irányuló s akarat-elhatá­rozására döntő befolyással bíró azon tudatot, hogy a vizhaszná­nálati jogosítvány és medertiszlogatás kérdése, mint a malom­ipar akadálytalan gyakorolhatásának lényeges feltételei rendben vannak, valótlanul ébresztette, vagyis felperest szerződési akaratára elhatározó körülmény tekintetében a szerződés kiállításánál meg­tévesztette s felperesnek hibájául nem róható az fel, hogy alperes megnyugtató levelei után a jelzett kérdéseknek, a közigazgatási hatóságnál utánuk nem járt, viszont nem is kötelezhető arra, hogy alperes hibáját nagy költséggel járó hatósági eljárás utján helyrehozza s annak költségeit előlegezze. Tekintve pedig, hogy az, kit a vele szerződő fél a szerző­dés tárgyára vagy azzal kapcsolatos egyéb körülményekre nézve akként téveszt meg, hogy a tévedés a szerződésnek, vagy erre inditó okul szolgált akaratelhatározásnak lényegét érinti, a maga részéről, a megtévesztővel szemben a szerződést teljesíteni nem tartozik, s az ügylet érvénytelenítését követelni jogosult, ez okból az A. alatti adásvevési szerződést érvénytelennek kimondani s mert alperes beismerte, hogy felperes a vételárból 1,320 K. már fizetett, az előbbi állapot visszaállításaként alperest ezen összeg visszafizetésére kötelezni kellett. Felperes a költözködés és javítás költségei címén támasz­tott keresetével elutasítandó volt, azért, mert azt mint általános jogcímet hozta fel, azonban követelésének e részét tételenként nem részletezte, elő sem adta, hogy mi alapon számit fel 100—100 koronát, mit javított ? szüksége merült-e fel a javításnak f s igy részletezés hiányában nem volt a bíróság azon helyzetben, hogy e követelések mérvét mérlegelhette volna, s mert azok összege a per során valószínűsítve sem lett, e tekintetben felperes részére az 1868: 54. t.-c. 237. §-ban meghatározott becslőeskü sem volt megítélhető stb. stb. A győri kir. Ítélőtábla (1902. április 27-én 7,21. sz. a.jitélt: az elsőbiróság Ítéletének felperest keresetének egy részével elutasító nem felebbezett rendelkezését nem érinti, annak egyéb felebbezett részét helybenhagyja, stb. Meg okolás: stb. A válaszhoz E. alatt csatolt, valódinak bizonyult alperesi levél szerint való az, hogy alperes az A. alatt csatolt szerződés keltét megelőzőleg azt irta felperesnek a malomra vonatkozólag, hogy a vízjogi kérdés rendben van. Kétségtelen tehát, hogy alperes e részben kötelező ígéretet tett, másrészről pedig a XXIII. naplószám alatt levő 3,113/X. számú Veszprém vármegye alispánja által hozott határozatból kitűnik, hogy a kér­déses malomhoz tartozó vízhasználati jogosítvány csakis azzal a fenntartással lesz igazolva, hogy a vízhasználat gyakorlatának feltételei és a vízművekre nézve a magassági jegyek elhelyezése tárgyában még csak ezentúl fog intézkedés tétetni. Minthogy pedig ezek szerint a vízhasználati jog kérdése végleg rendezve

Next

/
Thumbnails
Contents