A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

még nincs: kétségtelen, hogy alperest felperest a szerződés tárgyának minőségére nézve megtévesztette. Az a tény, hogy felperes a vételi szerződés megkötése után az A. alattira vezetett elismervény szerint a malom vételárára fizetést teljesített, dacára, hogy akkor már a XV. n. sz. a. levő iratok szerint a vízfolyás tisztogatása kérdésében az engedélyezési eljárás befejezetlen voltáról értesült, felperest attól a jogától, hogy az A. alatti szerződést a megtévesztés miatt megtámadhassa, meg nem fosztja, mert felperes azt, hogy a vizjog kérdése véglegesen nem rendeztetett, a XX11I. n. sz. a. levő alispáni határozatból csak 1901. évi febr. 21-én, vagyis az emiitett határozat keltekor tudta meg és mert a jelen keresetet ennek tudomásul vétele után rövid idő múlva megindította. Az elsőbiróság ítéletének megtámadott részét ezért s az abban felhozott vonatkozó indokok alapján kellett helybenhagyni. Am. kir. Kúria (1902. október 7-én 4,809. sz. a.) Ítélet: A felek között 1900. március 13-án kötött adásvevési szerződés érvénytelenítésére és az alperes marasztalására nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével teljesen elutasittatik és végreh. terhével arra köteleztetik, hogy alperesnek 243 K 30 f. per és felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessen stb. M e g o k o 1 á s: Veszprémvármegye alispánjának 3,113/901. sz. határozatából kitűnik, hogy a szóban forgó vízhasználati jogosultság megszerzéséhez, illetve igazolásához szükséges bejelentés és eljárás az erre törvényileg megszabott időben még 1886—1893. sz. években, tehát a felek szerződéskötése előtt megtörtént s annak alapján a vízhasználati jogosultság megadatott, illetve igazoltatott is. A midőn tehát az alkudozások folyamán azt is állította az alperes, hogy e részben a dolog rendben van, az felperest nem tévesztette meg, következőleg az erre alapított kereset nem jogszerű. Ami a vizimüvekre vonatkozó engedély megnemszerzését és átnemadását illetti, felperes sem keresetében, sem a per során nem jelölte meg közelebbről azokat a vízműveket, a melyekre vonatkozóan alperes az engedélyt meg nem szerezte s állítólag megszerezni tartozott volna, e nélkül azonban nem lehet megállapítani, hogy az e részben esetleg fenforgó tévedés, illetve megtévesztés az ügylet lényegére vonatkozik-e és hogy az alperes részéről e részben esetleg fenforgó mulasztásnak mi a joghatálya ? A viziművekre vonatkozó engedély megnemszerzésére s az e részben állítólag fenforgó megtévesztésre alapított keresetével tehát a felperes már ennélfogva is, de azért is elutasítandó volt, mert a tévesztésre vonatkozóan nem állította és nem bizonyította, hogy e részben meggyőződést szerezni módjában nem állott, az alperes mulasztására vonatkozóan pedig nem állította, hogy az engedélyokmány megszerzése és átadása a szerződés létrejöttének feltételéül köttetett volna ki, vagy hogy az engedély többé meg nem szerezhető, e nélkül pedig felperesnek csak arra lehetne jogos igénye, hogy alperes az engedélyt megszerezze, vagy az annak megszerzésére felperes részéről szükségképpen felmerült költségeket a felperesnek megtérítse. Ami a vízfolyás tisztogatásának kérdését illeti, igaz ugyan, hogy ez még a mai napig sincs eldöntve és hogy alperes beszüntette az e részben általa még a szerződés megkötése előtt folyamatba tett eljárást, mindazonáltal felperes ezen az alapon sem kérheti a szerződés felbontását, mert felperesnek módjában állott e részben magának meggyőződést szerezni, azáltal pedig, hogy felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy az erre vonatkozó eljárás megszüntettessék, sőt még ezután is a vételárra részfizetést, még pedig minden tentartás nélkül teljesített, annak adott kifejezést a felperes, hogy az e részben fenforgott, általa is ismert körülményeket a szerződés felbontásának okául nem tekintette stb. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereseti váltó értéke a felperes által beszámított kárösszeggel teljes kiegyenlítést nyervén, az a körülmény, hogy alperes a kárnyugtát be nem küldötte, nem bir sulylyal azzal szemben, hogy a beszámításba felperes már eleve beleegyezett. A szatmár-németi kir. tszék mint váltóbiróság. (1901 okt. 22-én 14,198/v. sz. a.) Keresztszeghy Lajos dr. ügyvéd által képviselt E. M A. B. társaságnak, Nagy Endre ügyvéd által képviselt L. István ellen 68 K és jár. irá .ti váltóperében következőleg ítélt: Az 1899 febr. 13-án 2,411. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályának fenntartása mellett, alperes mint a Szatmáron 1898 június 4-én 75 K 50 f.-ről kiállított váltó elfogadója, arra köteleztetik, hogy felperesnek 3 nap a. végrehajtás terhével 68 K-át és ennek 1898 szept. 15-től járó 6°/o kamatát és 31 K 44 f. perköltséget fizessen meg. stb. Megokol á s: Alperes azon az alapon kérte a kereset elutasítását, mert a kereseti váltó értékét a 2 /. a. okirat szerint részint javára megállapított 68 K jégkár beszámítása következtében, részint pedig a készpénzben fizetett 7 K 48 f.-rel kiegyenlítette. A jkvi tárgyalás folyamán azt is állította alperes, hogy a felperes által aláírás végett megküldött kárnyugtát felperesnek aláírva visszaküldte. Ezzel szemben felperes beismerte ugyan, hogy alperes a kereseti váltó értékéből 7 K 48 f.-t kifizetett, azonban a váltó értékéből hátralékos kereseti összeg tekintetében alperes marasztalását kérte és előadta, hogy alperes a C) a. csatolt törzsbevallás szerint 1886 aug 30-án az E. M. Á. B. társaság által alapított jégbiztosítást szövetségbe tagul .lépvén be, ez alkalommal jégbiztosítás alá búzatermését évenkénti 720 frt értékben vallotta be, ezen összeg azonban csak abban az esetben volt irányadó, ha alperes az évenként máj. 28-ig beküldendő részletes bevallásban biztosításra magasabb értéket be nem jelent. Úgyde alperes 1898 jun. 2-iki évi részletes bevallásában 720 frt értékű buza helyett 1,640 frt értékű búzát jelentvén be, minthogy az ilyképp mutatkozó 920 frt értékkülönbözetre a biztosítás hatálya csak 1898 június 4-én vette kezdetét, s minthogy az 1898 május 27-éről bejelentett jégkár folytán az E) a. jégkárfelvételi jkv. szerint megállapított 68 K. kárösszeg a részletes bevallásban bejelentett 1,640 frt értékű búzát ért jégverés következtében állott elő, nyilvánvaló, miképp alperest csakis a törzsbevalíásban kitett 720 frt érték után járó kárösszeg illeti meg, ez pedig 15 frt 01 kr.-t tesz ki, mely összeget, az esetre, ha alperes kárnyugtáját aláirva beküldi, a kereseti követelésből levonni késznek nyilatkozott. Ezenkívül határozottan tagadta felperes azt is, hogy alperes a hozzá aláírás végett megküldött kárnyugtát aláirva visszaküzdötte volna, végül a végiratban kijelentette, mikép a 2/. a. okirat tartalmi valódiságát csakis annyiban ismeri él, amennyiben az, az alperes által készpénzben fizetett összegnek elismerésére vonatkozik. A peres felek között nem vitás az, mikép alperes részére az E) a. kárfelvételi jkv. szerint, az alperes buzavetésében bekövetkezett jégverés következtében 68 K. kárösszeg állapíttatott meg, továbbá, hogy alperes a kereseti váltó értékéből 7 K 48 f.-t készpénzben kifizetett. Ahhoz sem fér kétség, hogy amennyiben felperes a 2'/. a. csatolt okirat tartalmának valódiságát egyes részében csupán a végiratban tagadta meg; a 2/. a. okirat tartalma egész terjedelmében valódinak tekintendő. Ennek előrebocsátása után, habár felperes a 27- a. okirat tartalmanának helyes értelmezése szerint az alperes részére megállapított kárösszegnek a kereseti váltó értékébe való beszámításába, a kárnyugtának alperes részéről való szabályszerű aláírásokkal beküldésétől feltételezetten beleegyezett, mégis, minthogy alperes felperes tagadásával szemben csak állította, de nem bizonyította azt, hogy a kárnyugtát a szabályszerű aláírásokkal ellátva, beküldötte, s hogy ekként a részére megállapított kárösszegnek a kereseti váltón alapuló követelésbe való beszámítására a 2 /. a. okirat szerint kikötött feltételt a maga részéről teljesítette volna, már pedig ennek hiányában alperes kárkövetelését a kereseti váltó értékébe beszámítani ebben a perben nem jogosult, mert a V. T. 9i. §. szerint váltókövetelés eilen beszámításnak csak akkor van helye, ha az adóst a felperes ellen lejárt váltóbeli vagy jogerős birói határozattal vagy birói egyezséggel megállapított pénzbeli követelés illeti, ezek a feltételek pedig az alperes viszonkövetelésére nézve fenn nem forognak. ennélfogva nyilvánvaló, mikép felp a kereseti váltóval fedezett biztosítási díjnak fizetetlen részét az alp. elfogadótól követelheti, miértis az alaptalan kifogásokat elutasítani s alperest, a som. végzés hatályának fentartásával, a kereseti tőkének és törvényes járulékainak valamint pervesztessége folytán a perköltségnek megfizetésére kötelezni kellett, stb. A debreceni kir. itélőtába (1901 nov. 26-án 4,160/V. sz. a.) a kir. tszék ítéletét a megfelelő indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Kúria (1902 novemb. 7-én l/V. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, a som. végzés hatályon kivül helyezése mellett felp. keresetével elutasittatik s arra köteleztetik, hogy alperesnek 26 K. 54 f. per és 28 K. 20 fii. 2 r. felebbezési költséget 3 nap a. végreh. terhével megfizessen stb. Megokolás: Váltóperben a kölcsönös követelések beszámításának nemcsak a V. T. 9i. §-ban felsorolt esetekben van helye, hanem akkor is, ha a felek az ellenkövetelés beszámításába beleegyeztek, márpedig felperes 27. a csatolt levelében beleegyezését nyilvánította a 37- a. mellékelt kárfölvételi jkvvel igazolt 34 frt kárösszegnek a jelen perrel érvényesíteni célzott váltó követelésébe való beszámításba, amennyiben hivatkozott levelében az 5,336. sz. váltó visszaadását a kárnyugta beküldése ellenében kijelenti. A 27. a. levélben hivatkozott kárnyugta pedig másra mint a 3 /- a. kárfölvételi jkvvel megállapított kárösszegre nem vonatkozhatik, mivel más egyéb kárnak fenforgását felperes a per folyamán nem is vitatta. Eszerint felperes a kárösszegnek az 5,336. sz. váltón alapuló követelésébe leendő beszámításába, 27. a levelével beleegyezését kijelentette s a váltónak visszaadását a kárnyugta beküldésétől föltételezte, hogy pedig a 2r/. a. levélben emiitett 5,336. sz. váltó a kereseti váltóval azonos, az ugy a felperes védekezéséből, valamint magából a kereseti váltóból nyilván kitűnik, melynek előlapjára az 5,336. sz. jegy fel van jegyezve. Nem volt figyelembe vehető felperesnek az a védekezése, hogy mivel alperes a magyar gazdák jégbiztosilási szövetségének törzstagja lévén, aki egyszer s mindenkorra 720 frt értékű búzatermést vallott be s igy csak ez összeg után követelhet jogosan kártérítést, minthogy az évi részletes jéghiztositási bevallás minden év máj. 28-ig terjesztendő be a törzstagok által a biztosító társasághoz; alperes pedig a D) a. mell. 1898. évi részletes jégbizt. bevallást, mely 1,640 frt értékű búzatermést tüntet ki, és igy a C) a. törzsbevallásban egyszermindenkorra jelzett 720 frt értékű búzatermést túlhaladja, csak 1898 június 2-án, tehát megkésetten állította ki és küldte be felpereshez, a jégkárt pedig a buzater-