A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Adatok az 1880. évi XLV. t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-cikk által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához

14 A JCG Az eljáró felebbezési bíróság területen, — melyen a közösülés és nemzés történt — érvényben levő oszt. polg. törv. könyv. 163. s-ában felállított azzal a törvényes vélelemmel szemben, hogy aki a törvénytelen gyermek anyjával a fogamzási időszak alatt közösült, — a gyermek nemzőjének tekintendő, — a többekkel való közösülésre alapitott kifogás, helyet nem foghat. — A felebbezési bíróság ezt az anyagi jogszabályt sértette meg, amidőn a törvénytelen gyermek anyjának a fogamzási idő- j szakban való feslett eletét megállapította és ez alapon alperesnek a többekkel való közösülés tekintetében felhozott kifogása következtében felperest keresetével elutasította; minélfogva tekintettel arra, hogy a felebbezési bíróság megállapította, hogy alperes a gyermek anyjával a fogamzási időszakban nemileg közösült és e ténymegállapítás megtámadva nincs, - az oszt. polg. törv.-könyv 163. S-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni, alperesnek a természetes apaságát és ebből folyóan tartási kötelezettségét kimondani kellett. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. nov. 15, I. G. 381. sz. a.) S c h e n d 1 Emil dr. ügyvéd által képviselt T. Jula bresztováci lakósnö, mint kiskorú N. Katica t. t. gyámja felperesnek, Karát tár Arthur dr. ügyvéd s a felülvizsgálati tárgyaláson Pá 1 dy Iván dr. ügyvéd által képviselt dr. R. Emilián verseci lakos alperes ellen apaság elösmerése és gyermektartás s jár. iránt a pancsovai kir. járásbiróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete megváltoztattatik, s alperes dr. R. Emilián a N. Katalin recte Erzsébet által 1900. évi március 28-án szült és Szmiljana nevet nyert leánygyermek természetes atyjának kimondatik, a nevezett gyermek eltartása iránti kötelezettsége megállapíttatik és ennek folytán a felebbezési bíróság utasittatik, hogy a tartási kötelezettség időtartama és a tartásdíj összege tekintetében tartson további tárgyalást, a tényállást szabályszerűen állapítsa meg, annakutánna pedig e kérdésekben, valamint a felmerült összes költségnek ki által leendő viselése kérdésében hozzon uj ítéletet. Indokok: A felebbezési bíróság megtámadott ítéletében tényállás gyanánt megállapította, hogy az alperesek a felperes gyámoltjával N. Kata recte Erzsébettel, ennek gyermeke Szmiljana fogamzási időszakában nemileg közösült. Ennek ellenére azonban a gyermek tartása ir_nti keresetével azért utasította el, mert amennyiben a gyermek anyja a fogamzási időszakban másokkal is közösült és alperessel pénzigéretéért közösült, ugyan ö a jelzett időszakban feslett életet élt, azért neki tartásdíj követeléséhez joga nincs, felperes felülvizsgálati kérelmében azért támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, mert a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett Ítélete hozatalánál, midőn az oszt. polg. törv. könyv. 163. §-ban felállított vélelemmel szemben alperesnek a j többekkel való közösülésre alapitott kifogását tekintetbe vette. Felperes panasza alapos. Az eljáró felebéezési bíróság területén,— melyen a közösülés és nemzés történt, — érvényben levő oszt. polg. törv.-könyv 163. §-ban felállított azzal a törvényes vélelemmel szemben, hogy aki a törvénytelen gyermek anyjával a fogamzási időszak alatt közösült, — a gyermek nemzőjének tekintendő, — a többekkel 1 való közösülésre alapitott kifogás helyet nem foghat. — A felebbezési bíróság ezt az anyagi jogszabályt sértette meg, a midőn a törvénytelen gyermek anyjának a fogamzási időszakban való I feslett életét megállapította és az alapon alperesnek a többekkel való közösülés tekintetében felhozott kifogása következtében felperest keresetéve1 elutasította; minélfogva tekintettel arra, hogy a felebbezési biroság megállapította, hogy alperes a gyermek anyjával a fogamzási időszakban nemileg közösült és e ténymegállapítás megtámadva nincs, — az oszt. polg. törv.-könyv 163. §-a értelmében a felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatni, alperesnek természetes apaságát és ebből folyóan tartási kötelezettségét kimondani kellett. A tartás időtartama és a tartásdíj mennyiségének meghatározása tekintetében a felebbezési bíróság Ítéletében tényállás nem foglaltatván, erre nézve a felebbezési bíróság a fenebbiekből kifolyóan a tényállás további megállapítására és ítélet hozatalára volt utasítandó. A hozandó Ítéletben nyer eldöntést az a kérdés, hogy a perbeli, valamint a felülvizsgálattal okozott költség melyik fél által viselendő. Alperes által a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott uj körülmények a S. E. 197. §-a értelmében tekintetbe vehetők nem voltak. A felebbezési biróságnak az az indoka, mintha az ismeretlen tartózkodásu alperes idézésére vonatkozó hirdetményt a hivatalos lapban háromszor kellene közzététetnie, megállható alappal nem bir, mert az i858. LIV. t.-c-nek a S. E. 13. §. szerint hatályban fentartott 264. §-a nem rendeli, hogy ez a hirdetmény a hivatalos lapban háromszor volna közzéteendő és igy az egy izben való közzététel elegendő. Különben is oly esetben, midőn az idézés körül lényeges szabálytalanság vagy hiány állott be, a S. E. 8., 28., 28., i65. és 166. §§. szellemében nem az eljárás megszüntetése, hanem az elsöbiróság ítéletének feloldása mellett a szabályszerű eljárás-, illetve a hiánynak pótlása rendelendő el. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. akt. 18. H. 40. sz. a.) Az ideiglenes nőtartás összegének megállapításánál csak a férj tényleges jövedelme és nem a jövőben várható vagy elérhető jövedelmek veendők számításba. Az, hogy valamely ügyvédi munkának mily díjösszeg felel meg és hogy a készkiadás mennyi volt. ténykérdésre vonatkozik amely csak valamely jogszabály sértése okából támadható meg sikeresen felülvizsgálati kérelemmel. (A m. kir. Kúua felülvizsg. tanácsa, 1901. október 18. I. G. 405. sz. a.) Az hogy a felek szerződési a karatukat irásba foglalták, nem zárja ki annak lehetőségét és bizonyítását, hogy az okirat nem tartalmazza a feleknek valódi akaratát és valóban megtörtént akaratkijelentését ; márpedig a szerződést a feleknek valódi akarata és ennek megfelelő kijelentése alkotja. (A m. kir Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. október 2í. G. 360. sz. a.) Az ajándékozási jogügylet megtámadásához nem kívántatik, hogy a követelés, mely elöl a kielégitési alap elvonatik, az ajándékozás idejében lejárt legyen, elég ha akkor fennállott. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. október 16. I. G. 336. sz. a.) Az a körülmény, hogy a teljesítési idő az ügylet megkötésekor meghatároztatott. az ügylete'' még nem teszi úgynevezett fix ügyletté, mivel ehhez az szükséges, hogy akár a felek kijelentéséből, akár egyéb tényekből felismerhető legyen az, hogy a felek magát a teljesítési határidő megtörtént meghatározását az ügylet lényeges feltételének tekintették. A kereskedelmi törvény 348. és 353. §§ szerint ugyanis annak, hogy a vevő az ügylettói elállhasson, az az előfeltétele, hogy a megküldött ár 1 a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem fe'el, avagy, hogy az áru átadásával az eladó késik; ellenben a kereskedelmi törvény 354. S-a rendelkezéséből jogilag következik, hogy amennyiben az ügylet nem fix ügylet, vevő az utólagos teljesítésre határidőt sdni csak akkor tartozik ugyan, ha ezt az eladó kéri; azonban az eladó az ügyletet utólagosan is mindaddig joghátrány nélkül teljesítheti, amíg vele a vevő az elállási szándékát nem tudatta. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901 október 15. G. 326. sz. a.) Az 1871: LIII t.-c. a majorsági zsellérbirtokot terhelő tartozások megváltásáról egyáltalán nem intézkedik és az 1896 : XXV. t.-c. 42 S a kivétel nélkül rendeli, hogy azokban a perekben, melyek a törvény hatályba lépte napján még véglegesen be nem fejeztettek, a jogerős itéleitel még el nem döntött kérdések érdemében a törvény rendelkezései alkalmazandók (A m. kir. Kúria felüvizsg. tanácsa, 1901. okt. 17. I. G. zs. 3/1. ÍZ. a.\ Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az 1893: évi XXIII. t.-c. 14. §-a rendelkezésének nem az az értelme, hogy az aki a mesterséges borkészítése és forgalombahozatala által kihágást követ el, csak pénzbüntetéssel büntetendő, hanem az érintett rendelkezésnek tulajdonitható helyes értelem az, hogy a mesterséges bor gyártása és forgalomba hozatala által kihágást elkövetett egyén, nemcsak pénzbüntetéssel, hanem ezen felül a boritaladó megfizetése iránti kötelezettséggel is bűntettetik, következőkép az érintett törvényszakasz a büntetés összegét állapítván meg, a boritaladó megfizetése is kihágás alapján kiszabott büntetést képez. Megerősíti ezt az érintett törvényszakasz keletkezésének története is, amennyiben a szóban forgó törvényszakasz jelen szövege a tervezeti szöveg helyett abból az okból lön megállapítva, hogy az, aki a fentebb érintett törvény alapján kihágást követett el és nevezetesen mesterséges bort gyárt, vagy hoz forgalomba, büntetése még ezzel is szigorítandó, hogy ezután a gyártott vagy forgalomba hozott bor után, habar az a törvény értelmében el fog koboztatni, a fogyasztási illetve italmérísi adót Tiinden esetre köteles legyen megfizetni, mégpedig épen abbó' a célból, hogy ezzel is szigoritfassanak a törvényjavaslatnak a büntetésre vonatkozó határozatai. Minthogy pedig a csődtörvény 65. §-a értelmében csak azok a pénzbírságok és pénzbüntetések érvényesíthetők a csődtömeg ellen, melyek az 56. í}-ban tüzetesen vannak felsorolva, ezek közé azonban a szóban forgó boritaladó nem tartozik, mert az nem valamely árut, terményt, avagy valamely tárgyat terhelő pénzbüntetést avagy közadót, hanem minden adóztatási határozattól független önálló pénzbüntetést képez s igy a csődtömeg ellen nem is érvényesíthető. A pozsonyi kir. törvényszék (1901. január 30-án 662. sz. a. Pozsony szab. kir. város közönsége felperesnek W. Ede csődtömege alperes ellen folytatott 3,919kor. 60 fill. boritaladó valódinak megítélése és jár. iránti perében következőleg ítélt. Felperes részéről a vb. W. Ede csödtömegeellen 8,383/99. sz. a. bejelentett 3,919 kor. 60 fill. tökekövetelés az 1899. jul. hó 27-től járó 5 °0 kamataival együtt valódinak elismertetik és a felosztandó csődtömeg I. osztályába soroztatik. Indokok: Alperes az 1893. évi XXIII. t.-c. 14. §-a alapján megállapított, vb. W. Ede csődtömege ellen bejelentett, azonban tömeggondnok részéről valódinak el nem ismert és osztályozásra nézve is kifogásolt 3,919 kor. 60 fill. boritaladó és jár. iránt indítja keresetét. Alperes kifogásolja a kereseti követelést az alapon mert az meg nem esedékes, ebbeli állítását pedig azzal indokolja, hogy a bontaladó a bornak, mely után az adó megállapitatott, zárt helyre yalo behozatalával, jelen esetben pedig az elrendelt megsemmisítés foganatosításával válik esedékessé, ez pedig meg nem történt