A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51. szám - A tartásdijak megtérítése

374 A JOG értékének megtérítésére vonatkozó rendelkezést az eltartási kötelezettségről szóló fejezetbe. Visszatérve cikkem e részének bevezető mondatára, tagadhatlan. hogy az idézett jogszabály az eltartás terhét viselő harmadik személy megtérítési igényeire nem alkalmazható; ez a harmadik személy tehát a múltra nézve is követelheti a tartásra szoruló egyén általa teljesített tartásának a döntő tényezőkhöz viszonyított megtérítését. Kérdés tárgya mármost az, mely időre visszamenőleg követelhető a megtérítés, azaz, mely idő alatt évül el a megtérítéshez való igény. A polgári törvénykönyvek általában és igy a m. polg. törvkv. tervezete is a rendes elévülési időnél jóval röv;debbre szaLják a visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatások elévülését, amely rendelkezés bizonyára nem szorul bővebb megokolásra. Külömbség tétetik azonban a jogerősen megítélt vagy birói egyességben, avagy más végrehajtható közokiratban megállapított ily szolgáltatások és a n.egnemállapitott szolgáltatások között. E szolgáltatások közé tartoznak a tartásdijak is. Hogy az ezekre nézve megállapított elévülési idő a tartás terhét viselő harmadik személyre is általában alkalmazandó, az nem szenved kétséget, ha mindjárt megbízás nélküli iigyviselésnek minősítjük is, mert a kötelezettre nézve a visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatások jellege és jogi természete változást nem szenved. De azt hiszem, helyes és célszerű volna ezt a törvényben határozottan kifejezésre juttatni ; éspedig az eltartási kötelezettségről szóló fejezet azon szakaszának kiegészítéséül, mely a megtérítés kötelezettségét kimondja. Különös figyelemre méltó a jogerős ítélettel megítélt vagy végrehajtható egyességben megállapított, visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatások elévülése. A m. ált. polg. törvkv. tervezete akképpen intézkedik az 1,331. §-ban, hogy: «jogerejüleg megítélt követelés, bárminő jogalapból ered is, attól az időponttól számított husz év alatt évül el, amelyben a jogerős ítélet végrehajtható lett. Ugyanaz áll megfelelően a végrehajtható egyességben vagy egyéb végrehajtható okiratban megállapított követelésekről. Ez tehát a visszatérő időszakokban teljesítendő, jogerejüleg megítélt vagy megállapított szolgáltatásokra is vonatkozik, mert ez speciális rendelkezés, amely azonban ki nem elégítő. Vegyük csak ismét példának azt az esetet, hogy a törvénytelen gyermek anyjának az idézett rendelkezésnek szükebbre-szoritása nélkül, esetleg évek múlva juthatna eszébe végrehajtást kérni a gyermek tartására, ennek — mondjuk 14 éves koráig már a jövőre is megítélt, a múltban esedékes volt szolgáltatások tekintetében. Amint alább kimutathatni vélem, az anyának ezt a törekvését ugyan ellensúlyozza a megtérítésről való lemondásnak vélelmezendő ténye, de azért okvetlenül szükségesne'.: tartom, hogy a mi polg. törvénykönyvünkbe is felvétessék a német polg. törvénykönyben foglalt következő rendelkezés : «Soweit bich die Feststellung auf regelmássig wiederkehrende. erst künftig faliig werdende Leistungen bezieht, bewendet es bei der kürzeren Verjáhrungsfrist». Ami pedig ezt a rövidebb elévülési időt illeti, ugy én azt a tartásdijak tekintetében még rövidebbre szabnám, mint a hogy ezt a tervezet teszi. Végre legyen szabad a jelenlegi bírósági gyakorlat szempontjából azt a kérdést fölvetni, vájjon a tartásdijak megtérítésére jogosult személynek követelési jogát a megítélt s a múltban esedékes tartásdijakra vonatkozólag megszünteti-e az a ténykörülmény, hogy a jog jsult azokat hosszú időn át érvényesíteni elmulasztotta ? E részben a birói mérlegelésnek tág tere van. A törvénytelen gyermek anyjának a per megindítását megelőző időre vonatkozó megtérítési igénye tekintetében az állandó bírósági gyakorlat szerint jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek anyja a keresetet megelőző időre megtérítést nem követelhet, ha hosszabb idő telt el a gyermek születése és a per folyamatbatétele között, mert ez esetben praesumtio juris és dejure, hogy az anya, aki bárcsak másodsorban köteles a gyermek eltartásának terheit viselni, ezeket megtérítésre irányuló szándék nélkül, önként viselte. A jogerejüleg megítélt, időszakonkénti szolgáltatásokra vonatkozólag nem találok megfelelő jogesetet. Kérdés tárgyát nem képezheti az, hogy a lemondásnak a megtérítésre irányuló szándék hiányának ténye a jogerejüleg megállapított tartásdijak tekintetében is, — amennyiben azok a múltban esedékesek voltak, — mert a jövőre nézve, a gyermek érdekéről lévén szó, lemondani nem lehet — megszünteti a jogosultnak követelési jogát. Csak az a kérdés, vájjon az említett praesumtio a jogerejüleg megítélt tartásdijak tekintetében is helyt foghat-e. azaz vélelmezendő-e a megtérítésről való lemondás, a megtérítésre irányuló szándék hiánya ezek tekintetében is, ha a jogosult — a felhozott példában az anya — azokat hosszú időn át nem érvényesítette. Én részemről e kérdésre igennel felelek. A birói mérlegelés dolga azután annak a megállapítása, mikor van helye e vélelemnek és mikor nincs. A kérdés illusztrálására szolgáljon ügyvédi gyakorlatomban előfordult következő jogeset : 1873-ban születeti S. M. törvénytelen leány. A gyermek születését követő évben az anya férjhez megy, de nem a gyermek nemzőjéhez. 1870-ban pert indít az anya a természetes apa ellen — aki zsellér és kéri őt havi 20 frt tartási díjnak fizetésére köteleztetni. Alperes a per felvételére kitűzött határnapon — mert törvényszék előtt tétetett folyamatba a per — meg nem jelenvén, a bíróság őt a kereseti két elemnek megfelelően arra kötelezte, hogy havonkint előre 20 frtot fizessen a gyermek 15 éves koráig. A törvénytelen gyermek anyja férjének a háztartásában nevelkedett fel, azóta maga is már régen férjhez ment, az anyának a férje is meghalt azóta és rr.ost 1902-ben végrehajtást kér az anya a 15 évi tartásdijak megtérítése tekintetében, melyeknek utolsó részlete 1888-ban voh esedékes. A bíróság a végrehajtást elrendelte, az anya foganatosíttatta, én pedig az idézett praesumtio alapján és azon az alapon, hogy a gyermeket az anyának férje tartotta volt el — megszüntetési keresetet adtam be végrehajtást szenvedő érdekében, amelyet az emiitett jogvédelem alapján is jogosnak tartok. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 13-iki ülésén nagyszabású előadást tartott Fay e r László dr. Mindenekelőtt sorra vette az uj büntető perrendtartásnak a büntető igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásait és arra az eredményre jutott, hogy az eredmény általában kielégítő'. A bünper lefolyása, a vizsgálati fogság tartama a múlthoz képest rövidebb, a büntetés általában enyhébb lett. Ez utóbbi főleg a törvénybe iktatott személyiségi garanciáknak és az esküdtszék intézményének köszönhető. A nyomozó eljárásban a vádlott kihallgatása körül eze'őtt tapasztalt szabálytalanságok, sőt még a csendőrvallatások is csak szórványosan adnak okot panaszra. A vádtanács uj intézménye is bevált. Bővebben foglalkozott a tudós professzor az esküdtszékkel. Bár egyfelől — úgymond — kétségtelen, hogy a szakbíró jobban megfelel hivatásának, másfelől bizonyos, hogy az esküdt-biró a közfelfogást viszi be a jogszolgáltatásba. Innen van, hogy három év alatt büntetőtörvénykönyvünk oly ferdeségeire mutatott rá, melyeket a szakbíró negyedszázadonát képtelen volt felfedezni. Hibáztatja azonban, hogy az enyhítő körülmények tekintetében az esküdtekhez nem lehet kérdést intézni és hogy a főtárgyalás elnöke nem tanítja ki eléggé az esküdteket. Hibáztatja továbbá, hogy a semmiségi panasznál a Kúria túlságos mereven alkalmazza a törvényt. Ennek következménye az, hogy éppen a legfontosabb, mert életbevágó, javaslatok ötven százaléka a limine vissziutasittatik, az anyagi igazság rovására. A Kúria merev álláspontjának folyománya az is, hogy oly esetekben, amidőn a védő a halálbüntetést kiszabó ítélettel szemben a 92. § nem-alkalmazása miatt jelentett be semmisséget, a Kúria a Btkönyv 91. §-át nem alkalmazza, hanem csak akkor ád helyet a semmisségi panasznak, ha a 92. §. alkalmazásának helyét látja. Halálbüntetés helyett eképpen csak tizenötévi fegyházat adhat: életfogytig való fegyházat ellenben meg nem állapithat. Ennek következtében minden esztendőben vannak halálos Ítéletek, holott a bűnvádi perrendtartás életbeléptetését megelőző öt éven át halálos ítélet végrehajtására nem került a sor. Hosszas tetszés jutalmazta a nagyértékü fejtegetéseket, melyekre reflektált is rögtön S z é k e I y Ferenc dr. koronaügyész, védelmére kelve a Kúriának és azt hangoztatva, hogy a Kúriának mint semmitőszéknek, nem lehet feladata az Ítéletek enyhítése, hanem csak azoknak felülvizsgálása. A budapesti ügyvédi kamara öszi értekezlete. A budapesti ügyvédi kamara f. hó 11-én tartotta meg szokásos őszi értekezletét. Szivák Imre dr. elnök, üdvözölvén a nagyszámban megI jelent tagokat, felkérte P a p József dr.-t, a kamara titkárát, hogy terjessze elő jelentését a választmánynak a legutóbbi kamarai értekezlet (1902 január 20.) megtartása óta folytatott működéséről. A jelentésből kiviláglik, hogy a kamara működése igen élénk volt. Előadta továbbá a titkár, hogy az elhalt ügyvédek iratainak leltározásához ezentúl a kamara fogja kiküldeni a biztosokat. A fegyelmi vizsgálatok gyorsítása szempontjából aválasztmány üdvös intézkedéseket honosított meg. A kamara ügyésze a zugirászatot minden rendelkezésére álló eszközzel hatékonyan üldözi. A védelem jogának kibővítése céljából több jeles fővárosi orvos és egyetemi magántanár ajánlkozott, hogy hivatali védelmek esetén az ellenőrző szakértői tisztet díjtalanul hajlandók ellátni. A törvény-előkészítés terén a kamara működése igen serény volt. Megalkotta véleményes jelentését a polgári perrendtartási törvényjavaslatról, amely az igazságügyi bizottság tárgyalásainál is közkézen forog.