A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Örökösödési osztályok illetékezéséről

A J lönben átvezet joggyakorlatunk álláspontjára, melyet konkrét esetek eldöntésére hozott kúriai határozatokból ismerhetünk meg. Előre kell bocsátanunk, hogy a Kúriának 1899. évi 1,587. sz. Xádas által is idézett határozata általános kijelentéseiben igen tág térben mozog és nem felel meg a törvény pozitív intézkedéseinek. E határozat szerint: «... oly erkölcsi fogyatkozások, melyek a hitestárs erkölcsi érzületét mélyen sértik, a házasságnak nemcsak erkölcsi, hanem jogi alapját is megtámadják. ...» Mindenesetre szép kijelentés, de semmi jogi hatálya nincs. Miképpen döntött ugyanis konkrét esetekben a Kúria f Kimondotta, hogy a rovott előélet, gyógyithatlan epilepszia elhallgatása megtévesztés, ellenben a nemi érintetlenséget nem tekintheti oly lényeges tulajdonságnak, melyre vonatkozólag a harmadik személy általi megtévesztés érvénytelenítési ok volna; valamint nem idézi elő a nő a megtévesztést, ha elhallgatja, miszerint a házasság kötése előtt idegen férfitől már gyermeket szült. (Kúriai határ. 2,289/902., 3,700/902.) Azt hisszük, a két utóbbi esetben a hitvestárs erkölcsi érzülete elég mélyen sértetett meg s a Kúria még sem nyújtott arra orvoslást, amint e két eset kivételes jelentőségére már fentebb is utaltunk. A törvény ntézkedése és intenciója szerint a Kúria végeredményben tehát helyesen járt el, nem ugy azonban egy fontos elvi kérdésben, midőn t. i. azt a körülményt, hogy a nő előzőleg szült, lényeges személyes tulajdonságnak deklarálja a fenforgott esetben, holott a törvénynek az 5*. §-ra vonatkozó indokolása ennek határozottan ellene mond. azt kivétel nélkül lényegesnek nem tekinti Mindenesetre Nádas azon felfogása, hogy konkrét esetben a Kúria szűkmarkúan járt el s az 55. §-t igen tág értelemben magyarázta, el nem fogadható, mivel a Kúria épp ellenkezőleg a törvény álláspontját juttatta végelemzésben érvényre. Hogy az epilepszia esetét evvel szemben szubszumálta az 55. §. alá, következetlenséggel nem vádolható, mivel erre, — mint az előbbire nézve — nincs a törvénynek, vagy indokolásának expressis verbis kizáró intézkedése s igy nem lépte tul azon feladatot, mely őt mint a jogszolgáltatás legmagasabb faktorát megilleti. Egészen más természetű kérdés, melynek elemzésébe ez alkalommal nem bocsátkozunk, hogy mily relációban van a törvény s ez alapon a joggyakorlat álláspontja a házasság általános felfogásával, melyet különös előszeretettel, a megszokáshoz képest, mint ethikai fölfogást szokás hangsúlyozni. Ehhez épp a mai kor szempontjából sok szó fér. Erről, valamint hogy a német általános polg. törvénykönyv mennyivel helyesebb alapon konstruálja a megtévesztés fogalmát, más alkalommal. / " Örökösödési osztályok illetékezéséröl. Irta ZÁDOR MÓR, győri pénzügyi titkár. Az örökösödési osztályok megilletékezécénél a legnagyobb fontossággal birnak azon jogesetek, amelyeknél az ingatlan többlet-átvételek után az örökös-társak részére készpénzfizetések teljesittetnek. A bélyegtörvény és szabályok 81. díjtétele előírja, de maga a gyakorlat is eddig az volt, hogy ha az örökösök egyike a hagyatéki tárgyakból az osztály alapján a hagyatéki terhek és hagyományi érték összegén tul a többi örökösök tiszta illetékességéből többet vesz át, mint amennyit saját örökrészének tiszta értéke kitesz, hacsak az örökhagyó végrendeletileg e tárgyban ugyanazon értelemben nem intézkedett (amely esetben 4J/i08/o vételi illetékeknek nincsen helye), ezen általa nem az örökségi jog cimén, hanem az osztályos egyesség alapján a hagyatékból átvett vagyontöbblet vételt képez és ezen többletért kifizetett összeg után a 43/10°/0 vételi illeték szabandó ki, sőt egy konkrét esetből kifolyólag a volt pénzügyi bíróság 1894. évi 12,099. számú határozatában azt is kimondotta, hogy a készpénzben fizetett összeg után a vételi illeték még akkor is kirovandó, ha az, aki a kifizetést teljesiti, a hagyatéki vagyonból kevesebbet vett át, mint az örököstársa, kinek részére a fizetést telje siti. Ha azonban valamelyik örökös többi örökös-társainak adósságok- és hagyományokkal megterhelt osztályrészét oly föltétel mellett veszi át, hogy azokat kifizetni ő tartozik, ámde társainak kifizetéseket nem teljesít, 43/i0 vételi illetéket fizetni nem tartozik, kivévén az oldalágon való hagyatékokból kifolyó és idegenek közötti örökösödési eseteket, ahol az átvett adósságok is 43/10°/o-kal szabandók meg. Ezen eddigi gyakorlattal szemben más álláspontra helyezkedett legközelebb a közigazgatási bíróság, amely is, minthogy a kifizetést teljesítő örökös tanuk által kiállított nyilatOG 357 kozattal bizonyította, hogy az ingatlannak általa történendő átvétele és örökös-társainak kifizetése az örökhagyó akaratának felel meg. azonban e tárgyban sem a nyilatkozat, sem esetleges szóbeli végrendelet reprodukálva a hagyaték tárgyalásánál nem lön, a kiszabott 43/10°/0 helyett csak az ingatlan értékének megfelelileg Í*/io% illeték fizetésére kötelezte az örököst, éspedig maga a tényálladék következő volt : A. A. el/ialáiozván, birtokát a haszonélvezet jogával öt gyermeke örökölte. Az osztály-egyesség szerint az egész hagyatékot átvette B. B. fia, ki is nővéreit 300,000 koronával elégítette ki. A kir. adóhivatal a kifizetett 300,000 korona után 43/10°/o cimen 12.900. korona illetéket szabott ki. Ezen kiszabása megföiebbeztetvén, az illetéke* pén.'.ügyigazgatóság a tett helyesbítések után a 300,000 kor. 43/l0°/0 vételi illetéket fentartotta, mert a fölebbező által becsatolt nyilatkozat az örökhagyó végrendeletét nem képezi és esetleges szóbeli végrendelet létezése esetén is fölebbező azt sem az elhalálozásról fölvett haláleseti fölvételnél, sem pedig az osztály-egyesség megkötésénél be nem mutatta, de még fel sem hozta (kivévén a tárgyalási jegyzőkönyvbe fölvett azon pontot, hogy ezen osztály az örökhagyó kívánságának megfelel) és különben még ha lett is volna minthogy az az előirt törvénye, módon és alakban a bírósághoz be nem jelentetett, annak pótlásául a felfolyamodás mellé becsatolt, közjegyző előtt felvett N. N. és N. N. két tanúnak nyilatkozata, hogy az örökhagyónak végóhaja a megkötött egyesség értelme szerint volt. figyelembe sem vehető. A fent előadott határozat ellen a felek által beadott II-foku panaszra a közigazgatási bíróság, az elrendelt bizonyító eljárás során az illetékes hagyatéki bíróság előtt kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítottnak vette azon körülményt, hogy az osztályos egyesség az örökhagyó intézkedésének és akaratának megfelel. Továbbá, mert az ill. díj. 81. díjtételének alapszabálya, tehát mely többletátvétel esetében az adás-vételi illeték előírását rendeli el, a hivatkozott tétel í. pontja nem alkalmazható, s a kivételes intézkedésnek alkalmazását nem zárja ki az a körülmény, hogy az örökhagyónak bizonyított intézkedése a szóbeli végrendelet alaki kellékeinek meg nem felel, amenynyiben a hivatkozott díjtétel ily megszorítást nem tartalmaz, és a bíróság a haszonélvezetre tekintettel a tiszta értéktől Í%, az ingatlanok teljes értékétől JB/X0°l0-ot állapit meg. Fontos és különösen az adóközönségre nézve hasznos szolgálatot tett ugyan ezen ítéletével a közigazgatási bíróság, mert ebből kifolyólag elvileg kimondotta azt, hogy végrendeleteket, ha oly alaki hiányokkal birnak is, amelyekből kifolyólag azok a hagyatéki bíróságok által nem respektálhatók és habár azok létezése a hagyatéki tárgyalásnál fel sem említtetik, pénzügyi szempontból az illeték megszabásánál feltétlenül figyelembeveendőknek tartja, amely álláspont azonban a kincstárra nézve feltétlenül hátrányos, mert ebből kifolyólag ezen törvénymagyarázás csak utat és módot nyujtand egyeseknek nézetem szerint, a pénzügyigazgatóság által jogosan és helyesen alkalmazott vételi illetéktől való menekülésre. Tarlózás. (Az esküdtbiróságok működése. — A sok felmentő verdikt és a közbiztonság. — Az állandó téma.) Aradon az esküdtszék fölmentett egy testvérgyilkost. Fölmentett egy embert, aki testvérét akkor ölte meg, mikor ez aludt. Tette pedig ezt — amint mondja — attól való félelmében, hogy testvére öt fogja megölni. Nem ösmerjük közelebbről az esetet, csak ugy, hézagosan elénk állítva, ahogy a napilapok leírták. Nem tudjuk, volt-e oka csakugyan a gyilkosnak attól félni, hogy testvére meg fogja ölni. Nem ösmerjük azokat a ténykörülményeket, amelyek alkalmasak voltak a tettesben oly félelmet kelteni, hogy e félelemérzés és a gyilkosság elhatározása éi véghezvitele kózt emberileg érthetővé lesz a lélektani kapcsolat. Egyszóval nem ösmerjük az ügyet és nem bocsátkozunk az esküdtszéki verdikt bírálatába. Nemis szólnánk az ügyről, ha a hírlapi tudósítás nem referálna arról is, hogy mikor a verdikt után a törvényszék kihir dette fölmentő ítéletét, az esküdtszék több tagja úgy nyilatkozott, hogy nem értette meg a kérdést, ö nem felmenteni, hanem elitélni akarta a vádlottat. Ez rövidesen a második ilyen eset. (A másik, ha jól emlékezünk, Nagyváradon történt, ahol az esküdtszék tagjai Írásos nyilatkozatot adtak a kir. ügyésznek, kijelentvén, hogy ők nem értették meg a kérdést s igy szavaztak felmentésre.) Lehet több is, amiről mi nem tudunk; nekünk ez a kettő is elegendő alkalom, hogy ismételten rámutassunk esküdtszékeink alacsony színvonalára. Ahol ilyen súlyos hibák esnek, ahol lépten-nyomon találkozunk egy-egy az egész közvélemény felháborító baklövéssel —