A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - A hallgatás általi megtévesztés a házassági jogban és joggyakorlatunk

356 A JOG Biztosított ingókért fizetendő kártalanitási összegre is kiterjed a törvényes zálogjog az 1881. évi LX. t.-c. 66. §. utolsó bekezdése értelmében, de nem tartozék-minőségénél fogva; mivel ez annak nem tekinthető, hanem csak mint a biztosított dolgokat helyettesítő más dologra, valamint ugyanezen alapon a zálogjoggal terhelt dolgok vételárára. Ily értelemben a végrehajtási törvény 208. és 213. §. alapján a haszonbérlő ellen es^közölt végrehajtásnál fogva, a zárgondnok által bevett jövedelmekre is ki kell, terjednie habár a 209. §. csak a közadók fizetését teszi zárgondnok kötelességévé. Ingatlanoknál kiterjed annak minden megvolt vagy újonnan keletkezett tartozékára, növedékére, tehát az utólag nőtt fákra, gyümölcsökre és terményekre, mig elválasztva és beszedve nincsenek, mivel ezután ezek már ingóknak tekintetnek, továbbá az arra emelt épületekre. Gyümölcsök alatt szorosan véve csak a természeti gyümölcsök értendők, azonban hogy zálogjog az úgynevezett polgári gyümölcsökre is kiterjed — bér- és haszonbérösszeg stb. — az az alábbiak szerint megállapítható. Az 1881. évi LX. t.-c. 212. §. 3. bek. szerint a haszonélvezetre vezetett végrehajtásnál, ha maga az ingatlan a függő termés beszedésének vagy a bérösszeg esedékességének napjától számított egy év alatt elárvereztetik, a függő termésből bejött összeg vagy a bérösszeg az ingatlan vételárához csatoltatik s a vételárfelosztás az előbbi szakasz — 212. §. — szabályai szerint történik, vagyis a vételár és az ahhoz csatolt jövedelem a rendes szabályok szerint osztatik fel, tehát ebből is előnyös kielágitésnek van helye. Kü'önösen a bányavagyonnál a művel egyesitett künfek\ő alkatrészekre — á. b. t. 117. és 118. §. — sőt az a mellett létező s am ak üzletére rendelt állatok, gépek, szerszámok és eszközök, a létező anyagszer és egyéb készletek s az iparüzlet minősége szerint még eladható állapotban nem létező ércek- és hutatermékekre is mint tartozékokra — á. b. t. 121. §. Kiterjed továbbá a kisajátítási összegre is. Az 1881. évi XLI. t.-c. 59. §. szerint való ugyan, hogy ha bekebelezett terhek nincsenek, az ily összegek közvetlenül a tulajdonosnak kifizethetők, azonban ha ilyenek vannak, akkor az a telekkönyvi hatoságnál teendő le s ez által az általános szabályok szerint lesz a hitelezők között felosztandó, e szerint pedig a törvényes zálog és előnyös kielégítési jogok is tekintetbe veendők — 1881. évi LX. t.-c. 189. §. és a. b. t. 268. §. A törvény valószínűleg abból a feltevésből indult ki, hogy a telekkönyvileg nem terhelt ingatlant rendszerint törvényes elsőbbséggel biró más követelések sem terhelik s igy a kisajátítási összeg felvehetésének nehezítésére ok nincs. Az ingatlanok után fizetendő tüzkárbiztositási összegre is kiterjed s az az 1881. évi LX. t.-c. 66 §. második bekezdése szerint érvényesíthető, minden más hitelezővel szemben. Habár itt csak jelzálogos hitelezők zálogjogi elsőbbségéről van említés téve, de miután a kielégítési sorrend a rendes szabályok szerint állapítandó meg, ezek szerint pedig a jelzálogos hitelezőket a törvényes zálogjogok megelőzik, következik, hogy a törvényes zálogjog erre is kiterjed. Ily összegek hasonlóan nem tartozéktermészetüek ugyan, azonban a kisajátított ingatlanokat helyettesitik. B. A követelés tekintetében. Az általános jogszabályok szerint a járulékok is a fődolog sorsában részesülnek, vagyis a törvényes zálog- és előnyös kielégítési jognak kiterjednie kell a félévi bér, vagy egy évi haszonbérösszeg, valamint a közadók stb. kamataira és a perés végrehajtási költségekre is. Ezzel szemben azonban a kir. Kúria a törvény szószerinti értelmében több izben kimondotta, hogy a követelés kamataira ki nem terjed — 1891 szept. 2. 5,581 sz. —továbbá hogy a perköltségekre sem terjed ki — 1888 szept. 20. 6,642, sz., 188lJ márc. 27.7,478 szám. Azonban nem terjed ki a bérbe- vagy haszonbérbeadónak másnemű, habár a bérleti szerződésből eredő követelésére — Kúria 883. febr. 5. 46. sz. Az a körülmény azonban nem határoz, hogy a követelés már részben vagy egészben lejárt, vagy csak ezután fog lejárni — 1881. évi LX. t.-c. 11. §. Albérlet esetén az albérbe vagy alhaszonbérbeadót is az ő bérlőié vagy alhaszonbérlője ellen, hasonló követelésére vonatkozóan megilleti. — Kúria 1884. évi okt. 29. 7,268 sz. ("Vege következik.) A hallgatás általi megtévesztés a házassági jogban és joggyakorlatunk. Irta AUSCH JENŐ, Kolozsvárott. Felmerült konkrét esetek kapcsán nem érdektelen azzal a kérdéssel foglalkozni: ismeri-e kodifikált házassági jogunk a hallgatás általi megtévesztést ? Az 1894: XXXI. t.-c. 55. §-a irja körül a megtévesztésnek, mint érvénytelenítési oknak fogalmát s annak két immanens alkatelemét állapítja meg. 1. A megtévesztést az egyik félnek tudatosan kell előidéznie, vagy tudnia kell egy harmadik személy által történt megtévesztésről. 2. A megtévesztésnek lényeges személyi tulajdonságokra kell vonatkoznia. Az 55. §. e rendelkezéseiből a hallgatás általi megtévesztés fogalmának konstruálására alig lehet támaszpontot találni, sőt ellenkezőleg, a törvénynek az a rendelkezése, hogy a megtévesztést a másik házasfélnek tudatosan kell előidéznie, arra enged következtetni, hogy itt a törvény kizárólag pozitív cselekvésre, tudatos és szándékos előidézésre gondol. Igaz ugyan, hogy elvontan tekintve a dolgot, lehet a hallgatást is tudatosnak minősíteni, de lehet-e ezt általános szabálylyá emelni és különösen : miképp bizonyíthatja be az illető, hogy hallgatása által korántsem akarta a másik felet tévedésbe ejteni, mert bizonyos, hogy a hallgató félre nézve törvény alapján kell a rosszhiszeműséget, megtévesztő szándékot preszumálni. Mindamellett törvényünk intenciója a hallgatás általi megtévesztést bizonyos esetekben elismeri. Az 55 §. indokolásában ugyanis a harmadik személyek által történt megtévesztésről szólva, mellékesen a megtévesztés alkatelemének tekinti az 54. §-ban felsorolt lényeges tulajdonságok elhallgatását. Ha ugyanis a tévedést harmadik személy idézte elő s erről a másik fél nem tudott, tulajdonképpen nem jön létre az 55. §-ban körülirt megtévesztés, mert a jegyeseket nem lehet kötelezni arra, ho y a házasságkötést megelőzőleg egymással összes személyes tulajdonságaikat megismertessék. Ily esetben a házasság csak akkor lesz megtámadható, ha a tévedés az 54. §-ban meghatározott lényeges tulajdonságokra vonatkozik. (Képviselőházi írom. Indokolás a házass. tvjavaslathoz 171. 1.) Világos utalást itt sem találunk, annyit azonban e tétel rációjából bizton megállapíthatunk, hogy ha nemis minden, de bizonyos lényeges tulajdonságaikat a jegyeseknek egymással a házasság megkötése előtt közölniök kell, s ezek az 54. §-ban vannak felsorolva. A hallgatás általi megtévesztést igy az 54. §-ban felsorolt lényeges tulajdonságok elhallgatása esetében fönforgónak kell tekintenünk. Másrészről épp az által, hogy itt a lényeges tulajdonságok tekintetében a törvény az 54. §-ra utal, az ennek indokolásában kifejezetten kizárt tulajdonságok, éspedig a nemi érintetlenség (szüzesség), valamint azon körülmény elhallgatása, hogy a nő már a házasság megkötése előtt idegen férfitől szült, a hallgatás általi megtévesztésnél is elesnek, minek — mint alább látni togjuk — épp konkrét esetek eldöntésénél van kiváló fontossága. Említendő továbbá a házass. törv. 124 §-a, mely büntetőjogi jellegű, t. i. az oly félt, ki a törvényben megállapított valamely akadály, vagy érvénytelenségi ok ellenére tudva köt házasságot, vétségben mondja ki bűnösnek s ennek megfelelőleg sújtja. Jancsb (Magyar házass. jog 98. 1., Fodor: Magánjog IV. k.) megjegyzi, hogy ezáltal a házassági törvény külön deliktumot, a megtévesztésnek Külön faját állítja föl, mely «crimen sui generis»-ként tekinthető. De ha a hallgatás általi megtévesztés jogi fogalmát ez alapon akarjuk konstruálni, csak a már fentebb is kitüntetett eredményhez jutunk el. Ez oldalról ugyanis a megtévesztés nem más, minta tévedésnek hallgatás általi megerősítése; a tévedésre vonatkozólag pedig éppen az 54. §-ban felsorolt lényeges tulajdonságok irányadók. Végeredményképpen tehát kimondhatjuk, hogy a törvény pozitív intézkedései- s annak indokolásából kiolvasható intenciója alapján, az 55. §-ban körülírt megtévesztés létrejön akkor, ha az egyik fél a házasság megkötése előtt a másik féllel az 54. §-ban fölsorolt s személyére nézve fenforgó lényeges tulajdonságot meg nem ismerteti, illetve elhallgatja. Evvel szemben azon álláspont, melyet Nádas József dr. a Jogtud. Közi. f. évi 42. számában e kérdés tekintetében kifejt, theoretice lehet mindenesetre egészen korrekt, sőt meg; szívelendő, pozitív törvényünk szempontjából azonban elhibáj zottnak kell tekintenünk. Szerinte ugyanis a megtévesztés fenforog, ha az elhallgatott körülmény annyira lényeges, hogy I a hibás félnek okvetlenül tudnia kellett, hogy ennek tudatában a hibátlan fél a házasságot meg nem köti. E kérdés kü-