A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

350 A JOG 2. Méltányossági érv. Szoros kapcsolatban áll ez az előbbivei s hátterét is a bányászati viszonyok imént vázolt átalakulása képezi. A méltányosság követelménye ugyanis, hogy a komoly kutató, aki költséges munkálatokat végez, tőkét és munkát kockáztat az ásványtelepek felkeresése érdekében, a törvény által védve és biztosítva legyen arra nézve, hogy ásványlelet esetében munkája gyümölcseit Ő maga fogja élvezhetni. 3. Célszerűségi érv. A kizárólagos kutatási rendszer mellett elő nem fordulhat az a sok perlekedés, és nincsen tere annak a sokféle fondorkodásnak és huzavonának, amikkel a másik rendszer mellett különösen azon oknál fogva, mert kolliziók esetén vajmi nehéz az ásvány lelet alanyi valóságát bizonyítani, igen gyakran találkozunk ; s ahol aztán az is könnyen megtörténhetik, hogy egyesek a jog és igazság ellenére jutnak a bányatulajdonhoz. A kizárólagos kutatási rendszer tehát jobban beillik az általános jogrend keretébe, mert szolid s biztos alapokra fekteti a bányatulajdon eredeti szerzését, távoltart innét minden fondorkodást s lehetővé teszi a szerzett előjogok és jogigények könnyű és gyors érvényesítését. 4. Gyakorlati bányászati és közgazdasági érvek. Itt is kettőre szokás különösen hivatkozni. a) A bányászati gyakorlat szempontjából ezen rendszer hívei is azt emiitik fel előny gyanánt, amit a szabad kutatási rendszernek is egyik előnye gyanánt szokás feltüntetni, t. i. hogy a kizárólagos kutatási rendszer mellett inkább bekövetkezhetik a bányászat föllendülése, mert a vállalkozáskedvre élesztőleg hat annak a tudata, hogy a munka gyümölcseit nem kell másoktól félteni. b) A kizárólagos kutatási rendszer mellett elő nem fordulhat a tőkének és a munkaerőnek nem-gyümölcsöző elhasználása, ami a szabad kutatási rendszer mellett a korlátlan szabad verseny következtében kizárva nincsen s tényleg gyakorta elő is fordul, m<?rt itt az ásványtelepek felkeresésén egymás mellett egyszerre többen is dolgozhatnak, sikert azonban csak egy kutatás fog aratni, t. i. az, mely legelőbb üti meg az ásványtelepet, s mely kutatás egymagában is teljesen elégséges lett volna a bányaművelési jog engedélyezésének előkészítésére. A szerencsés kutató aztán ráfekteti bányatelkét a vele versenyző kutatók vájásaira s ezzel minden kártalanítás nélkül kibuktatja őket a bányaművelési jog megszerzéseért folytatott versenyküzdelemből. Ily módon nagyobb tőkék mehetnek és mentek is már veszendőbe, amidőn valamely ásványtelep felnyitásának költségeit, amely ásványtelep csak egy vállalkozónak (az első feltalálónak) adományozható, többen többszörösen kiadják. Klostcrmann példát is emlit erre nézve, jelesül példaképpen a bochumi bányavidékre utal10) ahol az 1854-től 1856-ig terjedő 3 év alatt kőszénre 1,044 kutatási igazolvány adatott ki. Az 1,044 kutató közül széntelepre 356 bukkant, adományt azonban csak 158 nyert; vagyis a többnyire igen költséges kutatási munkálatoknak (mély fúrásoknak) csak ^^-lésze vezetett eredményre. A többi kutatási munkálatok eredménytelensége korántsem geológiai okokra vezetendő vissza, mert mindenütt bizton volt várható, hogy a mélyfúrás 100 öl körül elfogja érni az igen szabályosan települt szénképződményt, — hanem annak tulajdonítható, hogy a többi kutatók műveletei a korábban ásványleletekhez jutott kutatók által átfedettek. — S ez a jelenség az 1870—1873. években is megismétlődött; végre aztán a kutatási védőterület szükségességét magok a versenyző fúrási vállalatok is belátták s ugy segítettek a dolgon, hogy a területet magok között felosztották s ily módon szerződésileg konstituáltak kizárólagos kutatásokat. (Folytatása következik.) Belföld. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságáhan. (Folytatás.) November 18. Issekutz Győző beható indokolás mellett indítványt tesz arra nézve, hogy ellentétben a javaslat álláspontjával, az összes váltóperek a törvényszék hatásköréhez utasíttassanak. Pl ősz Sándor igazságügyminiszter: A váltók egy részének a járásbirói hatáskörbe való átvitelét csak ujabban támadták meg, azelőtt ezt általában helyeselték. Az 1903-iki javaslatban már ez az ujitás megvolt és az ellen a javaslat ellen felszólalás nem történt. Sőt ujabban is a szegedi ügyvédi kamara az összes váltói") K 1 o s t e r m a n n R. dr.: Beurtheilung des Referenten-Entwurfes eines neuen Berggesetzes für Oesterreich (Brassert: Zeitschrift für Bergrecht 1877. évf. 375—376 1.) pereket a járásbírósághoz kivánta utasítani. Az országos ügyvédgyülés is 500 frtig a járásbírósághoz kívánja a váltópereket utalni, csak ügyvédi kényszert akar ezekben a perekben. A miniszter megjegyzi, hogy külön váltóeljárás jövőben nem lesz, ha tehát egyenlő lesz az eljárás, akkor egyre megy, hogy a kisebb jelentőségű váltóperek is az egyes bíróságok elé utaltatnak. Hiszen a biztosítási végrehajtás meg lesz adva az esetben is, ez pedig teljesen elég biztosíték a váltóhitelezők javára. A fölebbezés a jogkérdésekben felmehet egész a Kúriáig. A ténykérdés a kifogások körül mozog. De ez teljesen magánjogi kérdés, amelyet egyenlő formák közt lehet az egyes bíró előtt és a társas bíró előtt érvényesíteni. A lényállás kiderítésére legalkalmasabb mindig az egyes biró. Azonkívül a törvényszéknél a ténykérdés ismételhető. Tehát a bizto-iték a tényállás legszabatosabb kiderítésére megvan. A jogkérdésben megengedi, hogy nagyobb praxisa lesz a társasbirósági tagoknak. De a váltók rendesen nagyobb kereskedelmi helyeken központosulnak, például Budapesten. Ilyen járásbíróságokhoz oda lehet tenni kiváló váltóbirókat, akik csak ezekkel foglalkoznak. A főszempont szerinte az, hogy a kis váltó kevesebb költséggel legyen minden fórumon keresztülvihető a szóbeli eljárás mellett. Újólag állítja, hogy a kis váltók nem bírják el sem a félre, sem a bírókra nézve a társasbirói eljárást. Azért ajánlja a javaslat álláspontját. A bizottság 5 szavazat ellen az indítványt elvetette és 1,000 koronáig a váltópereket a járásbírósághoz utasította. Holló Lajos az úrbéri ügyeket is felemlitendőknek tartja a törvényszéki hatáskörben. Plósz Sándor igazságügyminiszter ezt is az életbeléptetési törvénybe veszi be. Elnök: A miniszter urnák azt a kijelentését a jelentésbe be fogjuk venni. November 20. A 7. § nál Plósz: igazságügyminiszter adatokat kér arra nézve, hogy a §-ban foglak hányad szerint kiszámított érték az ingatlan forgalmi értékének általában megfelel-e vagy nem f Issekutz indítványozza, hogy a biró hivatalból vizsgálhassa az értéket akkor is, ha a peres felek által felhozott érték valószínűnek látszik, továbbá, hogy ha az érték vitás, akkor a bíróság a felek által ajánlott bizonyítást vegye fel és csak ha ez nem vezetne eredményre, akkor lehessen hivatalból az érték után tudakozódni, továbbá, hogy az adó alapján kiszámított értéket csak akkor lehessen mellőzni, ha attól az ingatlan forgalmi értéke eltér. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Az értékhányadnak javasolt felemelését nem ellenzi. Az előtte szóló indítványát nem fogadja el; nem tartja mellőzhetőnek azt, hogy a bíróság az értéket hivatalból vizsgálja; közérdek az is, hogy a bíróság ne terheltessék odanemtartozó perekkel. A hatáskör kérdésében a peres felek nem lehetnek urai a pernek és nem függhet az érték megállapítása tőlük. Ha ez ugy lehetséges volna, akkor ez arra vezetne, hogy a peres felek bármely értékben megállapodjanak, hogy a járásbíróság hatáskörébe tartozhasson az ügy, holott ezt az 1. §. 2. pontja csak teljesen likvid követeléseknek engedi meg. A bizonyítékok felvétele tekintetében nem lehet a bíróságot megkötni, mert lehetséges, hogy a fél akkor is ajánl fel bizonyítást, mikor nyilvánvaló annak szükségtelensége, valamint az is, hogy a biró köteles legyen a? érték megállapítása körül mindenesetre szemlét tartani és sok költséget okozni és azonkívül ok nélkül elhúzni a pert, holott az érték megállapítása körül nem szabad hosszú és nehéz eljárást létesíteni. Nem tartja szükségesnek a forgalmi érték külön hangsúlyozását sem, mert természetes, hogy érték alatt általában csak forgalmi értéket, nempedig pretium affectionist lehet érteni Nagy Mihály a házosztály- és a házbéradó alá eső ingatlanokra a kétszázszoros adót venné. Simonyi-Szemadaru Sándor a 7. §-ra nézve Issekutz indítványához hozzájárul. Plósz Sándor igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a javaslat rendszere azon alapszik, hogy a 7. és 8. §. általánosabb szabályt tartalmaz, amennyiben összefoglalja, mi az érték megállapításánál az irányadó. A 9. és 10. §. már részletesebb szabályt tartalmaz. A 7. §. második bekezdésében a más adat nem azt jelenti, hogy a bírónak az adóalap becslési helyessége tekintetében kétsége van, hanem azt jelenti, hogy a perben oly adatnak kell fenforogni, mely szerint ez a becslés helytelen. Sághy egészen elfogadja a javaslatot. Bizony Ákos Issekutz indítványát elfogadja azzal az eltéréssel, hogy általában kizárná azt, hogy a bíróság hivatalból vizsgálja meg az. értéket, mert ez arra adhatna alkalmat, hogy a biró elhúzhassa és magáról lerázhassa a pert. Szőlők és más ingatlanok között nem tenne különbséget. B e r n á t h Béla a szőlőkre nézve csak oly hányadot állapitana meg, mint a földadó alá eső ingatlanokra nézve. M an d e 1 Pál az adókulcs alapján való számítást nem szeretné kötelezőnek kimondani és a javaslatban emiitett hányadot, mint maximumot fogadná el. Plósz igazságügyminiszter súlyt vet arra, hogy a §. változatlanul megmaradjon és figyelmeztet arra, hogy ha nem a biró vizsgálná meg az értéket, felperesi ügyvéd oly értéket venne fel, hogy alperes kénytelen volna ügyvédet venni kifogásainak elő-