A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

A ÜUO 351 adására. Azért szükségesnek tartja, hogy a bíróság már a keresetlevél elintézésénél hivatalból használja az értéket, természetes, hogy a bíróság a hatáskör szempontjából megállapított értékkel nem prejudikálna sem az érdemi eldöntésnek, sem az adó szempontjából figyelembeveendő értéknek. A bizottság a 7. §-t változatlanul elfogadja. A 8. §. tárgyalásánál Günther előadó az egyévi tartás, vagy élelmezés idejét három évre emelné fel és a járadékok iránt megindított perben az összes hátralékos szolgáltatások értéke helyett még teljesítendő szolgáltatások értékét tenné. A első pontot elfogadja a bizottság. A 8. §. második pontjánál S i m o n y i azt indítványozza, hogy mindig csak az az érték legyen az irányadó, amelyiyel a szolgalom az uralkodó telek értékét nagyobbítja. Issekutz Győző a telek szolgáló részének értékét venné irányadóul. Plósz igazságügyininiszter hozzászólása után a §. 2., 3., 4. és 5. pontját változatlanul elfogadják. Mandel Pál az 5. pontnál azt javasolja, .hogy e szavak vétessenek be: az egész hagyaték, illetve az egész közszerzemény vagyonértéke. Issekutz a közszerzeményt tárgyazó per fölemelitését kihagyná. Az igazságügyminiszter utal azokra a zavarokra melyeket a módositványok idéznének elő. A bizottság ezután az 5. pontot is változatlanul elfogadja. Külföld. A Lex Heinze. Az 1900. évi június 25-én kelt törvénynyjl a német birodalmi büntetőtörvény következőképpen módosíttatott.*) A német Btk. 180. §-a a kerítést fogházzal rendelte el büntetni. Az uj §-ba az az intézkedés vétetett fel, hogy a fogházbüntetés legkisebb tartama egy hónapnál kevesebb nem lehet; további ujitást képez, hogy a bíróság egyidejűleg 150-től 6,000 márkáig terjedhető pénzbüntetést is alkalmazhat és hogy a törvény a birót arra jogosítja fel, hogy enyhítő körülmények fenforgása esetében a fogházbüntetést egy napra mérsékelje. A 181.-, a minősitett kerítésről szóló §-ba az az újítás vétetett fel, hogy a törirény előbbi szövege: <\venn der Schuldige zu den Personen, milwelchen die Unzucht getrieben worden ist», a következő toldalékkal kibővittetett: «wenn der Schuldige zu der verkuppelten Person in dem Verháltnisse . . . steht> és mint uj minősitett kerítés statuáltatott valamely nőnek saját férje által történt kerítése. Az eddigi büntetésen kívül (5 évig terjedhető fegyház) a bíróság az uj törvény alapján egyidejűleg 150-től 6,000 márkáig terjedhető pénzbüntetést is alkalmazhat. Enyhítő körülmények fenforgása esetében fogházbüntetés szabandó ki, melylyel egyidejűleg 3,000 márkáig terjedhető pénzbüntetés is alkalmazható. A magyar Btk. szerint valamely nőnek saját férje által történt kerítése tudvalevőleg mindezideig még nem büntethető. Teljesen uj a német Btk. 181. a. §-a, mely fordításban következőképpen hangzik: «Az a férfi, aki — hacsak részben is — valamely kéjnőnek ebbeli minőségében szerzett keresetéből él, vagy ebben a keresetében őt állandóan vagy önérdekből támogatja, vagy egyébként elősegíti, fogházzal büntetendő, amelynek tartama legalább egy hónap. Ha a férj teszi ezt, vagy hd a férfi erőszakkal, vagy fenyegetéssel kényszeritette a nőszeméiyt erre a keresetre, akkor a fogházbüntetés legkisebb tartama egy év. A fogházbüntetésen kivül a hivatalvesztés és a politikai jogok elvesztése, rendőri felügyelet alá való helyezés, valamint az országos rendőri hatóságnak a 362. §-nak 3. és 4. bekezdésében**)megállapitott következményekkel való átadás is kimondhatót Ez a §. az u. n. «Louis»-ok zsaroló garázdálkodásainak óhajt határt szabni. A 184. §. a fajtalanságot tartalmazó iratoknak nyilvános helyen való kiállítását stb. bünteti 300 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel, v a g y hat hónapig terjedhető fogházzal***) A német Btk.-nek tetemesen bővített uj 184. §-a fordításban következőképpen hangzik: «Egy évig terjedhető fogházzal é s 1,000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy ezen büntetések valamelyikével, büntetendő, aki: 1. fajtalanságot tartalmazó iratokat, képeket vagy ábrázolatokat árul, elad, szétoszt, a közönségre nézve hozzáférhető helyeken kiállit, kifüggeszt vagy egyébként terjeszt, azokat terjesztés céljából előállítja, vagy ugyanezen célból készletben tartja, hirdeti vagy feldicséri; 2. fajtalanságot tartalmazó iratokat, képeket vagy ábrázo*) Nr. 2,682. Gesetz, betreffend Aenderungen und Ergánzungen des Strafgesetzbuches vom 25. Juni 1900. — Reichs-Gesetzblatt Nr. 23—301. s köv. 1. — Ausgegeben zu Berlin den 30. Juni 190U. **) A német Btk. 362. §-a arról intézkedik, hogy a biró elzárásra (Hafty való elitélés mellett egyidejűleg elrendelheti, hogy az elitélt büntetésének kiállása után a rendőrhatóságnak átadandó. Utóbbi az elitéltet két évig valamely dologházban elhelyezheti vagy közhasznú munkáknál (gemeinnützige Arbeiten) alkalmazhatja. Külföldi a dologházban való elhelyezés helyett a szövetség területéről kiutasítható. ***) A magyar Btk. 248. §-a a szemérem elleni vétséget 3 hónapig terjedhető fogházzal és száz írtig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni. latokat tizenhat éven aluli személynek elad (gegen Entgelt überlásst), vagy kinál; 3. fajtalan használatra rendelt tárgyakat a közönségre nézve hozzáférhető helyeken kiállit, vagy ily tárgyakat a közönségnek hirdet vagy földicsér; 4. fajtalankodási célból hirdetéseket közzétesz. A fogházbüntetésen kivül hivatalvesztés és a politikai jogok elvesztése, valamint rendőri felügyelet alá való helyezés is kimondható*. Teljesen uj a 184 a. §., mely aggasztóan elasztikus szövege| zésében következőképen hangzik: «Aki iratokat, képeket vagy ábrázolatokat, melyek anélkül, hogy fajtalanságot tartalmaznának, a szégyenérzetet durván séri tik (ohne unzüchtig zu sein, das Schamgetühl gröblich verletzen), tizenhat éve > aluli személynek elad vagy kinál, hat hónapig terj jedhető fogházzal, vagy 600 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel hüntetendő.* Uj továbbá a következő 184 b. §. is: «300 márkáig terjedi hető pénzbüntetéssel vagy hat hónapig terjedhető fogházzal büntej tendő, aki bírósági tárgyalásokat, amelyekre nézve a nyilvánosságot kizárták, mert a közszemérmet sértik, vagy az ezen tárgyalások alapjául szolgáló hivatalos iratokat közzétesz, ugy, hogy abból botrány származik.* (Lásd a magyar B. P. életbelépt, törv. 20-dik §-ának analóg intézkedését.) A német Btk. 362. §-a értelmében a csavargók, a koldusok, a játékosok, az iszákosok, a kéjnők, a munkakerülők stb., elzárásra való elitéltetésen kivül itéletileg a büntetés kiállása után még a rendőri hatóságnak is átadhatók, miáltal utóbbi arra fel jogosittatik, hogy az elité tet két évig vagy egy dologházban elhelyezze, vagy hogy azt közhasznú munkáknál alkalmazza. A törvénybe az az ujitás vétetett fel, hogy a 361. §-nak 6. bekezdése esetében a rendőri hatóság az elitéltet dologház helyett javító, vagy nevelőintézetben vagy valamely menhelyben elhelyezheti; a dologházban való elhelyezés nem alkalmazható, ha az elitélt, az elitélés idejében, életének 18. évét még be nem töltötte. A 361. §-nak 6. bekezdése t. i. azon nőszemélyről szól, aki iparszerü fajtalankodás miatt rendőri felügyelet alá van helyezve és aki az e tekintetben a közegészség, közrend és az illem biztosítása végett kiadott rendőri szabályokat megszegi, vagy aki ily felügyelet alá való helyezés nélkül iparszerüleg fajtalankodik. A fentebbiekben ismertetett törvény keleté: «Gegeben am Bord M. Y. Hohenzollern, Kiel, den 25. Juni 1900.* Gruber Lajos dr.. budapesti kir. alügyész. Irodalom. Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről. Irta Schachter Miksa dr., egyetemi magántanár. Budapest 1902. Ára 40 f. A tágabb körben ismert és irodalmilag is kiváló tevékenységet kifejtő szerző a Magyar Jogászegyletben tartott ezen felolvasásában oly kérdéseket pendít meg, melyek ugy a jogászt mint az orvost egyaránt érdeklik és érdemesek arra, hogy ezeket főlényegükben ehelyütt is ismertessük. Az elméleti és a gyakorlati jogtudomány egyaránt kevés bizalmat előlegeznek az orvosi beavatkozásnak; ezt bizonyítja legkivállképp a Franciaország-, Anglia- és Amerikában az orvosok ellen folyó perek nagy száma. Ha tehát az orvosi tudomány és gyakorlat mindelőbbre haladnak, e jogtudománynak is nő a kötelessége e térfoglalás jogi körülhatárolására, annál is inkább, mert az orvos teljesen tájékozatlanul áll jogaival és kötelességeivel szemben. Éies és világosan jellemző jogi fejtegetésekre van szükség, hogy az orvosi hivatás jogát és felelősségét könnyítő káoszba világosság jusson. Ezen kérdésnek megvitatásában az orvosnak is részt kell vennie; ő szolgáltatja a vita anyagát, a konkrét példákat és ezek magyarázatát. Mert a jogász nem valóban megtörtént esetekre, hanem önkényesen konstruált u. n. fantomesetekre épiti következtetéseit. Minő jogon alapul az orvosi beavatkozás ? Vannak, akik azt vélik, hogy az csak szokásjogon alapszik. Minden műtét a testi épség megsértése; ez az épség jogi tulajdon, melynek megsértése az illető betegnek beleegyezése nélkül büntetendő cselekmény volna. Csakis ez a beleegyezés teszi a beavatkozás által elkövetett testi sértést jogossá. Mások azt állítják, hogy a szokásjog egy határtalan, megfoghatatlan valami, ami kodifikált törvény mellett meg nem állhat. Oly országban, hol az orvoslás minősítéshez van kötve, legalább formája van meg az orvosi hivatásjognak, de ott, ahol az orvoslás szabad foglalkozás, mint pl. Németországban, nem lehet kimagyarázni azt, hogy miért szabad valakinek műtétet megtorlás veszedelme nélkül végezni és miért másnak nem? (A műtét fogalmába akármely belső kezelés orvosszerekkel vagy]az u. n. természetes gyógymód által okozott sérelmezés is beleillik.) Egy harmadik sora a jogtudósoknak azt vallja, hogy az orvosi beavatkozás egyáltalán nem involvál testi sértést és ezért ily sértés jogát nemis kell keresnünk. Aki gyógyítani akar, nem kívánja valakinek testi épségét sérteni, még a beteg beleegyezése sem okvetlenül szükséges. A berlini Kammergericht egyik döntésében kijelenti, hogy az orvos nem felelős a sikerért, a téves diagnózisért sem hibáztatható; csak azt kell bizonyítania, hogy a tudomány szabályainak megfelelően járt el.