A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - A magyar közjog tankönyve. Irta Kmety Károly. Budapest, 1902 [könyvismertető]

A JOG 183 yényt az ideiglenes kötvényben és az ajánlatban kiszabott60 napi határidő alatt ki nem szolgáltatta, illetőleg ő neki (felperesnek) nem kézbesítette, minélfogva az ő ajánlata az ideiglenes kötvény és az ajánlat feltételei értelmében hatályát vesztette. Az alperes által felperes ellen a bpesti VI. ker. kir. járásbíróságnál folyamatba tett pernek a jelen perhez csatolt iratai között fekvő biztosítási ajánlat, azt a kikötést tartalmazza, hogy felperes alperessel szemben, az ajánlat értelmében, ennek keltétől számított 60 napig lekötve marad, mely időszak alatt alperesnek szabadságában áll az ajánlat, elfogadása vagy visszautasítása felől •nyilatkozni. Szintén az emiitett sommás perhez csatolt 1893 dec. 14-én kelt ideiglenes kötvény pedig, melynek értelmében felperes legfeljebb 60 nap tartamára, vagyis 1894 febr. 14-ig biztosíttatott, ugy intézkedik, hogy ha felperes ajánlata elfogadtatik, abban az esetben az ideiglenes kötvény 60 napon belül egy végleges kötvénynyel kicseréltetik, ha pedig alperes az ajánlatot jóvá nem hagyná, erről felperes haladéktalanul értesíttetik, az ideiglenes biztosítás hatályát veszti és a befizetett dij, az ideiglenes kötvény visszaadása mellett, visszatérittetik. A felperes által vitatott azon feltételek kikötését tehát, hogy az ajánlat hatályát veszti, ha a végleges kötv. felperesnek 60 nap a. nem kézbesittetik, sem az ajánlatnak, sem az ideiglenes kötvénynek előbb idézett tartalma nem foglalja magában. -Mert az ajánlatnak emiitett kikötése által csak az a határidő van megállapítva, mely alatt alperes az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása iránt nyilatkozhatik. Az ideiglenes kötvény felhívott rendelkezése pedig csak annak megállapítását tartalmazza, hogy az ajánlat elfogadása esetén a végleges kötvény lép az ideiglenes kötvény helyébe, mig az ajánlat visszautasítása esetében az ideiglenes biztosítás hatályát veszti. Ennélfogva azon az alapon, hogy végleges biztosítási kötvény az ajánlatban és az ideiglenes kötvényben emiitett 60 nap a. felperesnek nem kézbesittetett, felperes ajánlata hatályát el nem veszthette, hanem minthogy felperesnek előadása szerint is az ajánlat a kikötött 60 nap a. vissza nem utasíttatott, sőt a végleges kötvény is kiállíttatott, a biztosítási szerződés a felek között a végleges kötvény kiállításával, vagy ha az a többször emiitett 60 nap a. ki nem állíttatott, a 60 nap elteltével, a végleges kötvény kiállítása nélkül is jogérvényesen létre jött. Az előadottak szerint tehát felperes minden alap nélkül követeli a biztosítási szerződés létrenemjöttének kimondását és alperesnek a viselt kockázat ellenértékét képező elsőévi dij visszafizetésében való marasztalását, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1902 febr. 5-én 3,578. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja; kimondja, hogy a felperes által 1893 dec. 4-én kiállított biztosítási ajánlat alapján, ennek megfelelő szerződés felek közt nem jött létre és alperest kötelezi, hogy felperesnek 311 K. 10 fill. tőkét, ez után 1894 dec. 14-től számítandó 5°o kamatát és a fizetni kötelezett illetékességi tárgyalási díjon felül felmerült 243 K. 20 fillért stb. fizessen. Megokol ás: ítéletének vonatkozó indokaiban helyesen mondta ki az elsőbiróság azt, hogy a kereseti kérelemnek a jkvben történt kiigazítása által felperes sem a kereseti kérelem jogalapját nem változtatta meg, sem követelését fel nem emelte. E kiigazított kérelem alapján az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett a jelen ítélet rendelkezése szerint kellett határozni; mert a jelen perhez 2*/. a. másolatban csatolt, a felek közt folyamatban volt sommás pernek ide csatolt iratai közt pedig eredetben meglevő, 1893 dec. 14-én kiállított ideigl. kötvényben kiköttetett, hogy alperes a felperes ajánlatának elfogadása esetére az ideiglenes kötvényt, melynek hatálya csak keltétől 60 napra 1894 febr. 14 ig terjedt ki, ezen 60 napon belül végleges kötvénynyel fogja kicserélni, s igy az ajánlatnak megfelelő biztosítási szerződés érvénye a végleges kötvény felperes kezéhez leendő kiadásához mint feltételhez köttetett, mert felperes tagadásával szemben alperes azt, hogy a végleges kötvényt az ideiglenes kötvényben kikötött 60 napon belül felperes birtokába juttatta, bizonyítani meg sem kísérelte, amennyiben a 3/. a. kérdőpontokra felhívott tanujával és saját könyveivel nem ezt a döntő tényt, hanem azt kívánta bizonyítani, hogy a végleges kötvényt kiállította, elkönyvelte s illetőleg tanujával azt, hogy a végleges kötvényt M. A. ügynöknek elküldte a végből, hogy azt az ideiglenes kötvénynyel kicserélje, mert a végleges kötvény felperes kezéhez kézbesítését, illetve az ideiglenes kötvénynek végleges kötvénynyel kicserélését sem annak az alperes saját ügynökéhez történt elküldése, sem az a körülmény nem pótolja, hogy felperes az alperes által 1894 jan. 23. az elsőévi dij és jár. iránt indított és 1894 febr. 6-án kézbesített sommás keresetlevélből, még az ideiglenes kötvény hatálya alatt, értesült ajánlatának elfogadásáról és a kötvény kiállításáról, mivel a sommás keresethez a végleges kötvény nem lévén csatáivá, felperes e keresetből arról, hogy a végleges kötvény megfelel-e ajánlatának, meg nem győződhetett; a 60 nap elteltével csak 1894 márc.-ban hozzá küldött végleges kötvényt pedig már akkor elfogadni nem tartozott. A szerződés létrenemjöttének folyományául alperes az elsőévi dij és járulékaiban a felperestől felvett 155 frt 55 kr. és keresetében 5° számított kamatainak visszafizetésében stb.-ben marasztalandó volt. A m. kir. Kúria. (1902 okt. 29-én 625/v. sz. a.) A másodbiróság Ítélete indokai alapján helybenhagyatik. stb. Bűnügyekben. A bp. 47. §. rendelkezése szerint a sértett helyett, aki 16. életevét be nem töltötte, kizárólag törvényes képviselője képviselheti a magánvádat. A btő törvény nem határozván meg azt, hogy ki tekintessék a kisk. sértett törvényes képviselőjének e tekintetben az 1877 : XX. t.-c. rendelkezései irányadók, ennek a t.-c-nek iS. és 35. §-ai szerint pedig a kisk. törvényes képviselője az atyja és csak ennek nemlétében az anyja. Az idézett §. határozott rendelkezései folytán tehát a kiskorú sértettnek anyja által ebben az ügyben előterjesztett indítvány nem tekinthető arra jogosult képviselő által beadottnak, mert a bp. 47. §'. emiitett rendelkezésének az előadottaknál fogva nem tulajdonitható oly kiterjesztő értelem, hogy t. i. a törvényes képviselők alatt értetnek mindazok, akik törvénynél fogva kötelesek a gyermekek érdekeire felügyelni s hogy ebből kifolyóan a kiskorú sértettnek anyja éppúgy mint az apa képviselhette őt. A szegedi kir. törvszék mint btő bíróság: (1902 január 4-én 93. B. sz. a) V. Ferenc ellen erőszakom nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt bünperében következőleg itélt: V. Ferenc vádlott bűnösnek mondatik ki a btkv. 232. §. 2. pontjába és 65. §.-ba ütk. erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntettében, melyet az által követett el, hogy Szegeden 1901 máj. 10-én d. u. az alsóvárosi temetőben avval a szándékkal, hogy az akarata nyilvánítására és védelmére tehetetlen 7-éves Sz. Rozáliái házasságon kívül nemileg közösüljön, nevezett kis lányt a bokrok közé vitte, szoknyáját felhúzta, lábait széttéve ráfeküdt, s a saját hímvesszőjét kivette, L. József közeledtére azonban a leányt eleresztette, miáltal jelzett szándékának kivitelét megkezdette, de azt akaratán kivüli okból be nem fejezhette s ezért nevezett vádlott a btkv. 232. §. és 66. §., valamint 250. §.-a alapján a 66. §. 2. bek. alkalmazásával a foganatbavételtől számítandó 6 hónapi börtönre, valamint ennek kitöltésétől számítandó 3-évi hív.-vesztésre ítéltetik. Köteleztetik e mellett a sértettet képviselő Sz. Antalné részére kártérítés cimén 2 kor. orvosi költséget az itélet jogerőre-emelkedésétől számítandó 15 nap a. végreh. terhe mellett megfizetni. Köteleztetik ezen felül a felmerülő bűnügyi költségeket az államkincstár részére megfizetni, stb. Megokolás stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1902 máj. 14.-én 1,329. sz. a.) a kir. tszék Ítélete megsemmisitettik, és vádlott a vád alól felment etik. Megokolás :V. Ferenc vádlott ellen az a vád emeltetett, hogy a 7-éves, tehát akaratnyilvánításra és védelemre tehetetlen Sz. Rózáira azon célból, hogy azzal házasságon kivül nemileg közösüljön, reá feküdt, a közösülést azonban be nem végezhette, mert L. József által abban megakadályoztatott. A btk. 238. §. érteim, vádlottnak eme cselekménye miatt a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára volt volna megindítható, amely indítványnak az előterjesztésére a jelen esetben a btk. 113. §. és a BP. 47. §. érteim, a kisk. Sz. Rozál törvényes képviselője volt hivatott. Minthogy pedig az 1877: XX. t.-c. 15. §. érteim, a kisk. törvényes gyermek törvényes képviselője az apja, vagyis ebben az esetben Sz. Miklós, ez utóbbi pedig a bűnvádi eljárás megindítását nem indítványozta, sőt a vizsgáló biró elé történt megidézésre ott meg sem jelent: kétségtelen, hogy a jelen ügyben a bünv. eljárás megindításához megkívántató indítvány elő nem terjesztetett, mert a fent kifejtettek szerint a k sk. édes anyja által előterjesztett indítvány az arra jogosított által előterjesztettnek nem tekinthető. Minthogy ezek szerint a BP. 3. §. érteim, ebben az ügyben birói eljárásnak helye nem volt, s a kir. tszék ennek dacára törvényes mód hiányában eljárt; minthogy ez az eljárása a BP. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okra szolgáltatott alapot: ítéletét a BP. 385. §. 1. c) s ugyanezen §. végbekezdése érteim, a BP. 423. §-hoz képest meg kellett semmisíteni, a vádlottat a BP. 326. §. 4. p.-hoz képest az ellene emelt vád alól felmenteni stb. A m. kir. Kúria (1902 okt. lé-án 8,950. sz. a.) A semmiségi panasz elutasittatik. Megokolás: A bp. 47. §. rendelkezése szerint a sértett helyett, aki a 16. életévét be nem töltötte, kizárólag törvényes képviselője képviselheti a magánvádat. A btő törvény nem határozván meg azt, hogy ki tekintessék a kisk. sértett törvényes képviselőjének, e tekintetben az 1877: XX. t.-c. rendelkezései irányadók, ennek a t -c-nek 15. és 35. §-ai szerint pedig a kisk. törvényes gyermeknek törvényes képviselője az atya és csak ennek nemlétében az anyja. Helyes tehát a kir. Ítélőtáblának az a megállapítása, hogy a jelen ügyben a btk. 238. §. értelmében csak a sértett fél indítványára üldözendő, a btk. 232. §. és 65. §-aiba ütköző nemi közösülés kísérletének büntette miatt a bűnvádi eljárás megindítása iránti indítvány előterjesztésére 16. életévét benemtöltött kiskorú sértettnek atyja tekintendő jogosultnak. Az idézett §. határozott rendelkezései folytán tehát, a kiskorú sértettnek anyja által ebben az ügyben előterjesztett indítvány nem tekinthető arra jogosult képviselő által beadottnak, mert a bp. 47. §. emiitett rendelkezésének az előadottaknál fogva nem tulajdonitható oly kiterjesztő értelem, miként azt a kir. főügyész vitatta, hogy t. i. a törvényes képviselők alatt értetnek mindazok, akik törvénynél fogva kötelesek a gyermekek érdekeire felügyelni s hogy ebből kifolyóan a kiskorú sértettnek