A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - A magyar közjog tankönyve. Irta Kmety Károly. Budapest, 1902 [könyvismertető]

A JOG 335 percsomó helyhiánya folytán az irattárban a földön hever! Ezt mind saját szemeimmel láttam és minden netaláni cáfolattal szemben fenntartom. Megfordulván a segédhivatalokban, az egyik irodatiszt kezét bekötve láttam. Kérdésemre, hogy mi baja van, kibontotta a kezét a kötésből és mutatott egy nagy csúzos daganatot, melyet szolgálata folytán kapott. És hasonló bajban szenved az egész tisztviselői kar, hasonló bajnak esett már több tisztviselő élete is áldozatául. • Vitám et sanguinem*, — mily szomorú travesztiában részesül e lelkes mondás a s.-a.-újhelyi tszék—halált és örökös nyavalyaságot kipárolgó — falai közt. Ezen botrányos állapotok nem kerülték el a zemplénmegyei közegészségügyi hatóság figyelmét. Már két izben rendelte el ezen helyiségeknek, mint egészségteleneknek és a közegészségitörvénybe ütközőknek a kiürítését, — és mind a kétszer az igazságügyi kormányzat megfelebbezte ezen határozatot és az alispán kénytelen volt azt megváltoztatni. Ami a magánembernél pénzbírságot, sőt fogházbüntetést, ezenfelül pedig brahiális lakkiüritést vont volna maga után, — azt az igazságügyi kormány minién bántódás nélkül cselekedheti. A törvény legfőbb őre tehát törvényellenesen cselekszik, csak azért, mert e mellett kis megtakarítást eszközölhet, — kerüljön az bár számos derék családapa egészségébe és életébe! Maradt tehát minden a réginél és a jó Isten a megmondhatója, hogy meddig fog ez még tartani. Mert ne higyje ám senki, hogy az igazságügyi kormány ez állapotokról nem birna alapos tudomással. Maga F a b i n y i, igazságügyminiszter karában volt az, aki a törvényszéki helyiségek megvizsgálása alkalmával megbotránkozásának adott kitejezést és leggyorsabb orvoslást ígért. És tényleg történtek is lépések, sőt 3 év óta egy uj tszéki palotának S.-A.-Ujhelyen való építése az igazságügyi budgetben is szerepel, — történni azonban ma éppoly kevés történik, mint annakelőtte. És hasonló állapotok bizonyára másutt is fordulnak elő, pl. az egri tszéknél stb. Minek arról vitatkozni, hogy fenntartandó-e a halálbüntetés vagy sem r Aki halálra érdemes, azt nevezzék ki S.-A -t'jhelyre tszéki tisztviselőnek, és a száraz guillotin biztosan működik, — Bali Mihályra pedig nincs többé szükség. Valóban szomorú, hogy az ily komoly ügy még a sajtó közbejárására szorul és ha — más szempontból nem, hát a humanizmus szempontjából — nem nyer sürgős elintézést. *** Irodalom. A, A magyar közjog tankönyve. Irta K m e t y Károly, budapesti egyetemi tanár. Budapest, Politzer Zsigmond és fia kidása 1902. Kettős jelentőséggel bir e munka megjelenése, amenynyiben tudós szerzője időközben a bpesti m. kir. tudom, egyetemen a magyar közjog nyilv. rendes tanára lett, továbbá, hogy müve rövid idő alatt a második, éspedig javított kiadásban lát napvilágot. E kettős körülmény indít arra, hogy a szerző individuális föladatával is foglalkozzu k, s mintegy emlékeztetésül arra, hogy minő fontos azon tanszék viszonyaink közepett, hogy minő szellem lengje át a tanárt, mi legyen annak a hatása, mily befolyással kell annak bírnia ama generációkra, melyeket hivatva van a magyar közjog ismeretébe bevezetni. Mindennek teljesebb indokolása végett legyen szabad arra is utalnunk, hogy a magyar közjog rendszeres tudományos müvelése és tanítása egészen uj dolog. A magyar közjognak, nagy múltja és fejleménye mellett, rendszere nincs kidolgozva, a régibb müvek közül Cziráky, Virozsil az első úttörők, tekintélyök ma is kétségbevonhatatlan, ide számithatók Pauler elszórtan megjelent dolgozatai is, közjogunk egyes tételeit illetőleg. Ezek után 1861-ben jelent meg Récsi Emil ismert közjoga, mely a XIX. század 60-as és 70-es éveit dominálja, majd megjelen Korb u 1 y műve, mely a XIX. század 70-es és 80-as éveire bir befolyással, majd következnek egymásutánban Kiss István, Nagy Ernő, (s a jelen sorok csekély igényű irója) rendszeres kézikönyveikkel, melyek már rendszer, kidolgozás, osztályozás tekintetében elődeiknek sokban fölötte állanak, de végleges, bevégzett, s általános tekintélyű p. o. a parlament szellemére is irányító müvekké nem lettek, az iskolai használaton tul nem terjeszkednek s a nemzeti közjogi fölfogás irányítására nem volt hatásuk, iskolát nem alapítottak. Mindennek oka pedig az, hogy szerzőink, bár szépszámú s tehetséges ember foglalkozik a magyar közjog irodalmával, még mindig töretlen uton járnak; a tér, melyen működnek, süppedékes, számos mellék- s igy könnyen téveszthető utat tár elénk, melyen nem-ritkán zsákutcába is lehet tévedni. Tág teret nyit az egyéni fölfogásnak, pedig a magyar közjog fejleménye igen sokszor erősen kötött és szük ösvényt szab elénk, amelyet kikerülni, áthidalni nem lehet. Igen hivatott szakembereink közül p. o. a különben oly szorgalmas K a u t z Gyula közjogi tankönyvet nem irt, pedig ama helyzet, ama kiváló politikai pozició, melyet 1865—1875 közt elfoglalt, arra desztinálták, hogy a magyar közjogot megírja. Végtelen kár, hogy előadásairól még csak jegyzetek sem maradtak. E sorok írója 1871/72 év első felében volt hallgatója s kellemesen emlékezik vissza amaz igazán érdekes tanórákra, s nemcsekély befolyása volt a nagyérdemű tanár előadásainak arra, hogy a magyar közjogot megkedvelje s csekély erőit annak müvelésére szentelje. Lechner Ágost dr. sem alkotolt iskolát, előadásai szellemesek s igen érdekesek voltak, egyetlen irodalmi müve az önkormányzatról (1871) mutatják, i hogy mily vesztesége a boldogult a közjog tudományának, az 1 előadásokról lölvett, habár nem komplett s nemis mindenkor hü jegyzetek ezt a föltevésem erősen indokolják. Végtelen kár továbbá, hogy Szilágyi Dezső nem tartott közjogi előadásokat, nem irt semmit, fönnmaradt néhány parlamenti beszédje, azonban a vonatkozó tárgyra klasszikus becsű f.rrás jellegével bir. Mindezeket nemtekintve, most már térjünk vissza arra, hogy ujabb és igen érdemes szerzőink egyrésze művének alapjául s kiindulási pontjául az államtudományok jelen álláspontját választotta s a magyar közjog tételeit tudományos rendszerben dolgozza föl, ami szintén érdem s jogosult, mert bizonyos, hogy közjogi tételeink ebben a megvilágításban is méltán beválnak az európai államrendszerbe s azt is megtanuljuk ezekből, hogy a magyar kö?jog a maga rendszertelen s szakadékos fejlődésében, nem-egy izben megelőzte a tudományos tételek fejlődését. A tu (1 nnányos felfogással s a tudomány elvei szerinti kidolgozással Nagy Ernő és Balog Arthur műveiben találkozunk. (Jelen sorok igénytelen szerzője elmerül a történelmi adatolásban, s az egyes tételes intézmények történelmi előzményeinek fejtegetésébe, mintául angol auktorokat választott s azzal akarja eljárását indokolni, hogy a mi' viszonyaink közepett «II faut éclairer l'histoire par les lois et les lois par l'nistoire* (Montesquieu: Esprit des lois. XXXI. II.); más oldalról pedig szerinte a mi viszonyainkra vonatkozólag is áll G n e i st azon tétele, hogy: «Das englische Staatswesen setzt aber mehr wie jedes andere eine Erkenntniss auf dem Boden der gegebenen Verháltnisse voraus».(l. Engl. Verwaltungsrecht. 3. 1.)Mennyiben van igaza, mennyiben jogosult ez az álláspont, ő annak birája nem lehet.) Igen érdekesek azonban Ferdinandy Geyza törekvései is, kinek ugy a monográfia terén, mint legújabban megjelent kézi könyve után már jó neve van s határozott érdemei vannak, — melyszerint ő a magyar közjog önálló tudományos, de azért históriai alapon álló rendszerét kívánja megalkotni. Mindezen előzmények után térhetünk át Km ety Károlyi a, akire most nagy várakozással tekintünk, midőn az ország első közjogi tanszékét elfoglalta, mert az a hely, hova ő kitűnő elődök, úttörők után lépett, a már eddig szerzett ismeretek s tapasztalatok anyagát ismerve, döntő befolyású, neki minden előadása, tétele nagy hatású leend, százak és százak fogják ama szellemet reprodukálni, melyet ő mint tanár hirdet, s nagy befolyással leend nemzedékek gondolkodásának, cselekményeinek irányítására. — Miért van ez ma igy ? — Mert a jelen generáció jobban mint elődei felismerte a közjog fontosságát, jobban igyekszik azon, hogy jelen viszonyaink közepett a magyar közjog tételei minél igazabban, minél hívebben, minél mentebben a kontroverziáktól legyenek tanítva és tudva, mert ezt államlétünk, önállóságunk ma jobban követeli, mint bármikor másegyébkor. Igy fogjuk föl ezeket, eló'rebocsájtva az újonnan kinevezett tanár individuális föladatát, s eddig megjelent munkáit véve alapul azon meggyőződésnek adunk kifejezést, hogy Kmety Károlytól, ésped g méltán, még igen sokat várhatunk, sokat, mint tanártól, sokat mint szakírótól. Kmety Károly eddig megjelent műveit a szakszerű alapos és részletes kidolgozás jellemzik, lelkiösmeretesen kezeli tárgyát igyekszik annak mélyére hatni, tudva, hogy tanulóknak ir, nem terjeng, nagy gondot fordít a distinkciókra, irálya könnyű, folyékony, nem használ ömlengő definíciókat, kerül minden allotriát. Iránya határozottan jogászi s nem történelmi, vagyis, hogy D i c e y szavait használjam: «Le jurisconsulte. . . a pour premier objet l'étude du droit telle qu'il est établi maintenant : c est seulement en second lieu quil essaie de déterminer la marche quil a suivie jusqu' a nos jours.» Kmety Károly munkája szigorúan vett jogászi munka, igyekszik a pozitívumot, a tényleges állapotokat bemutatni, művének általános szellemét ugy bírom illusztrálni, haDicey következő tételét veszem át: «Aujourd'hui ceux qui étudient la constitution ne veulent ni eritiquer, ni adorer; ils veulent comprendre et un professeur chargé d'enseigner le droit constitutionn J dóit savoir qu'il n'est pas appelé á remplir le róle d'un eritique, d'un apologiste ou d'un panégyriste, mais simplement celui d'un interprete, son devoir n'est pas d'attaquer ou de défendre la constilution, mais seulement d'en expliquer les lois.» Ezt a tételt azért mertem alkalmazni, mert maga szerzőnk is ellenszenvvel van azokkal szemben, kik a magyar közjog tételeit eltacsarják, különösen pedig megrója Pliveric-et, aki: • nem magyarázza, de konstruálja a közjogot a vigens német államjogi theóriák és külföldi állami alakulatok tételei fölhasználásával^ Szerzőnk e tétele mutatja, hogy célja kerülni minden theoretizálást, — bár olykor máskor ellentét van a magyar közjogi tételek és a modern politikai theoriák között. — hiven fog a magyar közjog szellemében működni. Hogy azonban individualitását mégjobban jellemezzem, hegy igazoljam azt, hogy hozzá nagy reményeket fűzhetünk, fölhívom azon pár sorát, melylyel e második kiadást útnak bocsájtja: a «kritika által formált némely követelmények szerint, továbbá szaktanári időközi tapasztalataim és tanulmányaim alapján az egyes tévedéseket kiigazitottam s a feltűnőbb aránytalanságokat csökkentettem.» Mindez pedig arra vall, hogy tanítva tanult, tanulmányoz.