A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - A magyar közjog tankönyve. Irta Kmety Károly. Budapest, 1902 [könyvismertető]

A JOG halad, s hogy a kor embere akar lenni, s éppen ebben a pontban igen fontos a munka bevezetése, mely néhány lapon leghívebben tükrözi vissza korunk tisztultabb közjogi felfogását s ezen pár lap, igen érdekes bevezetéssel, mintegy előrekésziti az olvasót s tárgyalja általánosságban azt, amit tudni minden magyar juristának kötelessége, hogy megértse a magyar közjog egyes tételeit: kvintesszenciáját. Mintegy szellemét adja benne a miiben előforduló egyes tételeknek, melyeket ez által érthetőbbé s világosabbá tesz. E bevezetés méltó székfoglalója a magyar közjog tanárának. (A bevezetés XXVII-ik lapján pedig munkájának lelkiismeretes programmját adja, ami szintén hozzájárul a mű könnyebb megérthetéséhez.) A hat könyvre oszló mű első könyve a jogforrásokat tárgyalja, a második könyv a magyar állam népével és területével foglalkozik, elősorolja az ebből eredő jogokat és kötelességeket, ismerteti a rendiség maradványait. Igen érdekesen van a területi rész egybeállítva, amint a tettleges állapotot tárgyalja, amint annak fejleményét mutatja be. A munkának súlypontja a III., IV. könyvben van, — valamint a lényleges állapotokra legnagyobb behatással vannak e tényezők, t. i. a király és országgyűlés, amennyiben az államélet ebben lüktet, s az egész államlét működése ebben kulminál. Átértette ezt szerzőnk s e két könyv kidolgozására különös gondot fordit, a könnyebb fölfogás kedveért számos beosztást tesz s behatóan részletez, ugy, hogy eme különben szertehuzódó, sokszor heterogén tárgyhalmaznak megértését s tanulását fölöttébb megkönnyíti. Az V. könyv foglalkozik a m. felelős kormánynyal, a helyhatósági önkormányzat és a független bíróságok szervezetével. Különös méltánylást érdemel a VI. könyv, mely a társországokkal s az ausztriai császársággal való viszonyainkkal foglalkozik. Mindkét tárgy élesen belevág a mindennapi életbe, mondhatjuk ezt különösen az osztrák viszonyokra vonatkozólag. Bármint vélekedjünk, ezek a viszonyok nálunk elsőrangú befolyást gyakorolnak közviszonyainkra, államiságunk legvitálisabb részleteit a legközelebbről érintik p. o. a had- és külügyek, — miértis ezeknek ismerete fölöttébb fontos nálunk jogászra, nem-jogászra egyaránt, ezeket tudni elsőrangú hazafiúi kötelesség. Szerzőnk műve nem puszta ismétlése az 18*>7: XII. t.-c-nek, de ennek genezisét, amely igen fontos, beleszövi a tételekbe, nem elégszik meg a törv.-cikkely idézésével, de megmondja annak jelentőségét, fölhívja az olvasó figyelmét annak fontosságára. A magyar-horvát viszonyokat is nagy objektivitással s pozitivitással mutatja be, amelynek tudása s ismerete nemkevésbbé fontos, mert ez reánk nézve hatalmi kérdés. A szerző lelkiismeretesen hivatkozik a forrásokra, szakszerűen reámutat, hogy eg-v~s tételek bővebb ismerete hol t hálható, ami használatát megkönnyíti, s nemcsak a tanulóra, de a közélet emberére is hasznossá teszi, fölmentvén őt az utánajárás és keresés fáradalmaitól. Szerzőnknek tehát kisebb terjedelemben is sikerült oly művet alkotni, mely aktuális, kimerítő, tárgyilagos s mindenek fölött jó tankönyv, miért hallgatói bizonyára hálásak lesznek; — jogász közönségünk pedig méltó érdeklődéssel követheti figyelmével az uj közjogi tanár tanári s irodalmi munkásságát abban a hitben, hogy jövőben mindkét téren közéletünknek hasznos szolgálatokat fog tehetni. Horváth János dr. Vegyesek. A soproni ügyvédi kamara S z i v á k Imre dr. országgyűlési képviselőhöz, a budapesti ügyvédi kamara elnökéhez, a következő sorokat intézte: «Az alulírott soproni ügyvédi kamara élénk érdeklődéssel kiséri a törvényhozásnak működését az igazságügyi törvényalkotások terén, tanulmányainak tárgyává tevé az igazságügyminiszter által az országgyűlés elé terjesztett javaslatokat, ezek között főleg a karunk érdekeit oly közelről érintő polgári törvénykezési rendtartás tervezetét és aggódó érzésekkel látja, mint terjed mindinkább a társadalom minden rétegében az ügyvédellenes irány, s mint nyer az kifejezést akar tekintélyét lealázó és létérdekeit aláásó módon a törvényhozás intézkedéseiben is. A harc, amelyet ezen irány ellen folytatunk, eredményes és a győzelemre kilátást nyújtó csak akkor lehet, ha maga az országgyűlés kebelébe vétetik fel, mert csak akkor, ha a törvények biztosítják az ügyvédi kar jogait, ha a törvények védik meg annak létérdekeit, s ha maga a törvényhozás ismeri el az ügyvédi intézmény létjogosultságát: csak akkor remélhetjük, hogy a társadalomban ellenünk megnyilatkozó ellenséges irány leküzdhető lesz, s karunk az erkölcsi tekintély elérhető legmagasabb fokára emelkedhetik. E jogosult küzdelemnek megkezdését látjuk Nagyságodnak az országgyűlésen történt állásfoglalásában, ama fellépésében, amelylyel bátran és erélyesen szólalt fel ügyünk érdekében. S e küzdelemnek eredményét biztosító garanciát találunk ismét azoknak az országgyűlési képviselőknek az egyesülésében, akik az ügyvédi karnak tagjai s akiknek elsősorban hivatásuk és kötelességük az ügyvédség jogosult érdekeiért folyó küzdelemben részt venni. Csak az országgyűlésen tanácskozási és szavazati joggal biró ügyvédeknek egyetértő és erélyes működésével lesz elérhető azoknak a sérelmes intézkedéseknek eliminálása, amelyekkel a polgári perrendtartás tervezete karunkat fenyegeti és csak az országgyűlési ügyvédképviselőknek állandó egyesülése s az ő határozott fellépésük óvhatja meg az ügyvédség intézményét azon törekvésekkel szemben, amelyek a kar erkölcsi tekintélyének megsemmisítését és anyagi exisztenciájának tönkretételét tűzték célul maguk elé. Örömmel üdvözöljük tehát Nagyságodat férfias állásfoglalásáért s amidőn köszönetünket nyilvánítjuk karunk érdekében teljesített tevékenységeért, egyúttal annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy az országgyűlési ügyvédképviselőknek Nagyságod által kezdeményezett egyesülése állandó jellegű leend és az igazságszolgáltatás és ezzel kapcsolatosan karunk jogosult érdekeinek érvényesülését fogja eredményezni. Fogadja Nagyságod kartársi üdvözletünk kifejezését, amelylyel maradtunk a soproni ügyvédi kamara nevében, Sopron, 1902 október 15-én. Etoök. Titkárt. A fizetésre képtelenekké lett kereskedőknek hitelezőikkel való kiegyeztetése dolgában a következő kereskedelmi szokásokat állapította meg a budapesti kereskedelmi és iparkamara: A fizetésképtelenekké lett kereskedőknek hitelezőikkel való kiegyeztetése tekintetében három külömböző eset különböztelendő meg. 1. Az egyik az, amikor a kereskedő maga hozza létre az egyességet s csak az egyességi feltételek betartásáért vállal kezességet egy harmadik személy, rendszerint rokon. 2. A második az, amikor valaki, aki nem-hivatásszerü kiegyeztető ügynök, hozza létre az egyességet s esetleg jót is áll annak betartásáért. 3. A harmadik eset az, amikor hivatásszerűen ily kiegyeztetésekkel foglalkozó egyén hozza létre az egyezményt s esetleg szintén garanciát vállal annak betartásáért. Ad 1. Az első esetben, amikor a fizetésképtelenné lett kereskedő maga lép egyességre hitelezőivel szemben s ez egyesség betartásáért egy harmadik személy csak kezességet vállal, de ezért magának jutalékot nem kötött ki, ilyen nemis jár neki, még ha a vállalt kezességnél fogva ő volna is az, aki az egyezmény szerinti időpontokban az esedékes összegeket az adóstól kiszorgalmazza s a hitelezőkhöz eljuttatja. Mert oly kereskedelmi szokás nem létezik, amelynélfogva jótállásért s az ennek elvállalásából rendes kereskedőknél önként következő teendőkért, külön kikötés nélkül jutalék járna. Ad 2. A második esetben, midőn valaki, aki nem-hivatásos egyeztető ügynök, létrehozza az egyességet és kezességet vállal annak betartásáért, kereskedelmi szokás szerint külön kikötés hiányában szintén nem jár az egyezmény létrehozataláért s az abban foglalt feltételek betartásáért elvállalt kezesség fejében jutalék. Ad 3. A hivatásos egyeztető ügynökök rendszerint az egyeztetés elvállalásakor szoktak a felekkel a nekik járó jutalék nagysága tekintetében megállapodásra lépr.i. Szokás az, hogy mindenesetre kikötnek maguknak egy, a kilátásban levő fáradalmakhoz s kötségekhez mért összegű előleget készkiadásaik fedezésére. Ez az összeg teljes kielégítésül szokott szolgálni az esetre, ha az egyesség nem létesülne. Az egyesség létrejötte esetén a hivatásos egyeztetők rendesen a szóban levő ügynél fenforgó összegek nagyságához mérten l/2—2°/o-os jutalékot szoktak maguknak kikötni. Hogy ily kikötés hiányában mekkora jutalék jár az egyeztetőnek, arra nézve a kamara nem tudott kereskedelmi szokást megállapítani, de ily szokás nemis fejlődhetett, mert, mint már emlitve volt, a hivatásos egyeztetők mindig előzetesen kötik ki maguknak az őket megillető jutalék magasságát. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Ügyvédjelölt, teljes gyakorlattal, vidéki irodát keres. Cime a kiadóhivatalban. PMLM RétlrtMYTÁMMAO NYOMDÁM BUOAfWTBt. Ügyvédi zsebnaptár — Jogász-naptár 1903. évi (27. évfolyam). Szántó József köz- és váltóügyvéd szerkesztésében már megjelentek, s 2 koronáért bérmentve rendelhetők meg, csinos vászonkötésben a PALLAS irod. és nyomdai részvénytársaság könyvkiadóhivataiában: Budapest, V., Honvéd-u. 10. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.