A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - Mégegyszer a temesvári kir. itélőtábla - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

332 nos M. Máriának erre vonatkozó ellenvetésével szemben nem bizonyítja, hogy a megháboritás előtt már lejárt haszonbéri összeget kifizette volna. . . .» (1890. okt. 10. 8,112. sz. Márkus I. k. 11—12. 1.) íme a Bazilikák jus pulchruma ! Végül: Kúria : «Az a körülmény, hogy valamely ingatlanság haszonbérbe adatik, tehát a haszonbérlő birtoklásába esik, bérbeadónak birtokjogát nem gyengíti ugyan, sőt olyannak tekintendő, mintha a bérbeadó a birtoklást tényleg gyakorolná. . .» (1891. jul. 14. 5,409/1890. Márkus III. k. 11. 1.) Hogy a közvetett birtok nem egyszerű kodifikációja a létező magyar joganyagnak, azt egy egyszerű kísérlettel ekklatán> módon be lehet igazolni. Tessék az 523. §-t egy praktikus magyar jogásznak elfogulatlanul átolvasni, azt hiszem, alig akad olyik, aki a szakaszt prima vista megértené, hacsak a német polg. törvénykönyv közvetett birtoktanát nem ismeri. Valljuk be : a közvetett birtoknak egyetlen ajánló levele, hogy német: — német «vom Scheitel bis zur Sohle». Belföld. Mégegyszer a temesvári kir. ítélőtábla. A Temesvárott megjelenő Délvidéki Ügyvédek Lapja szerkesztője: Korniss Géza kamarai titkár, felkér bennünket az alábbi, «a valódi tényállásinak címzett közleménynek, a nevezett lapból való szószerinti átvételére. «A J o g 42-ik számában a temesvári kir. ítélőtábláról, éspedig Révai Lajos dr. szerkesztő aláírásával és tollából egy ösmertetés jelent meg, amelyet a Délvidéki Ügyvédek Lapja 43-dik számában egész terjedelmében «A mi kir. táblánk» cím alatt, — azon kijelentéssel, hogy az abban foglaltakat magamévá teszem, — közzétettem. A kérdéses cikknek az a két passzusa, melyben az mondatik, hogy a temesvári kir. törvényszéknél 1,500 per elintézetlenül irattárba tétetett és e törvényszéknek elhunyt elnöke éveken át hamis kimutatásokat terjesztett fel — oly általános megütközést keltett, hogy ennek hatása alatt, kötelességemnek tartottam e tárgyban a való tényállás kutatására vállalkozni és ennek eredményét — helyreigazításképp — közölni. Kutatásom eredménye az lett, hogy sem az az állítás, mintha a temesvári kir. törvényszéknél 1,500 per elintézetlenül irattárba tétetett volna — sem az, hogy éveken át a hátralékokról hamis kimutatások lettek felterjesztve, a valóságnak meg nem felelnek és ezen kétrendü váddal sem a temesvári kir. törvényszék, sem annak elhunyt elnöke jogos alapon nem terhelhető. Annak az állitásnak a valódiságát, hogy 1,500 per elintézetlenül helyeztetett volna irattárba, már magok a statisztikai adatok cáfolják meg, mert e törvényszéknél a rendes perek hátraléka 1898. évben 442-vel, 1899-ben 470-nel, 1900-ban 968-cal, 1901-ben pedig 1,054-gyel lett kimutatva; továbbá 1900. évben 4,570 rendes kereset érkezett és 4,073 per nyert elintézést, 1901-ben pedig 4,213 érkezett és 3,159 nyert elintézést, ha tehát l,500per — vagy csak ennél jóval kevesebb is helyeztetett volna elintézetlenül irattárba, hátralék már 1901-ről egyáltalán nem lett volna, pedig miután ez évnek 1,054 darab hátraléka szerepel a már pontos és kifogástalan kimutatásban, nyílvánvaló, hogy a rendes perek hátralékának eltüntetéséről fölhozott vád teljesen alaptalan. De ezen állitás alappal már azon egyszerű indokból sem bírhat, mert a perek nem állnak a bírák teljes hatalmú intézkedése alatt s azokat az előadó birák annál kevésbbé helyezhetik egyszerűen irattárba, miután azokat a felek szorgalmazásuk folytán rövid idő alatt újból kiemeltetnék, mert a perek befejezése minden esetben a felek érdeke, akik a bíróságot működésében nemcsak ellenőrzik, de ennél ügyük befejezését sürgetik is. Ezek szerint tehát a temesvári kir. törvényszéknél — egykét esetet talán kivéve, mi azonban még a legrendezettebb bíróságnál is előfordul, hogy a per a nyilvántartásból kiesik és azt a felek sem szorgalmazván, 1—2 hónapig talán elintézetlenül hever — nem 1,500, de egyetlen egy sem tétetett hivatalosan és szándékosan elintézetlenül irattárba. Az való ugyan, hogy egynehány az 1893. évi XVII. t.-c. 52. § a értelmében szünetelő per befejezett pernek lett tekintve, valamint hogy a házassági válóperekben hozott közbenszóló — ágy- és asztaltól különélést rendelő — ítéletek tévedésből végitéleteknek vétettek s mint ilyenek is mutattattak ki s ezáltal a hátralékok száma apasztatott és az eszerint konstruált kimutatásom nem helyesek, de az ilyen hátralékos perek száma legfeljebb 200—400 közt váltakozik, azonban irattárba helyezve — eltüntetve ezen perek sem lettek, hanem csak a téves felfogás folytán a kimutatásban nem lettek mint hátralékok fölvéve, ami azonban a birákra nem tartozik, mert a bíráknak a kimutatás szerkesztéséhez semmi közük s azokba be nem folyhatnak.*) A most előadottakból tehát az is világos, hogy a temesvári kir. törvényszék elhunyt elnökének olyirányu aposztrofálása, hogy *j Cikkemben a birákról szó sem volt és vádam csak az elhunyt elnök működése ellen irányúit, azért a birák megütközése abszolúte nincs indokolva. Révai Lajos dr. éveken át hamis kimutatásokat terjesztett fel — szintén nem felel meg a valóságnak. A kimutatásokat köztudomásúlag nem az elnök, hanem az irodaigazgató szerkeszti; ennek abbeli téves felfogása, hogy a szünetelő és a nem végitélettel befejezett pereket is a befejezettek közé sorozta, téves kimutatást eredményezett, de nem hamisat, mert a hamisítás rosszhiszemű és tudatos cselekedetet involválj amiről pedig a fentiek szerint még csak szó sem lehet Midőn azért utánjárásom eredményét a temesvári törvényszék és annak elhunyt elnöke reputációjának érdekében itt közreadom, el nem hallgathatom, hogy ezzel a helyreigazítással nemcsak magamnak tartoztam, ki a fenti vádakat azok közlésekor ! szó nélkül hagytam, hanem az igazságnak, melynél annak az elvnek kell érvényesülnie: amicus meus Plató, amicus Aristoteles, sed maxima mea amica — justitia. Korniss Gézei.* * * * Teljes lojalitással teszünk eleget Korniss kartársunk kivánatának, sőt azon, — több temesvári biró részéről hangoztatott váddal szemben, hogy ő közölte volna velem az általam közzétett adatokat, hogy ezzel a temesvári törvényszéken bosszúját kitöltse: — nyíltan és férfiasan kijelentem, hogy Korniss urat személyesen egyáltalában nem ismerem, és vele a cikk megjelenése előtti időben sem szó-, sem Írásbeli érintkezésben soha nem állottam. A közzétett adatokat oly megbízható oldalról vettem, melynek szavahihetőségéhez szó nem férhet. És így elvárom, hogy vagy a törvényszék uj elnöke, vagy pedig saját forrásom majd intézkedni fognak állitásom beigazolása érdekében. Még csak azt jegyzem meg, hogy adataim közzétételénél rendkívüli óvatossággal járok el és kerülöm a szenzációkat; azért rendszerint a legilletékesebb és legtájékozottabb körökből szoktam azokat meríteni. Sértési vagy gyanusitási szándék nálam teljesen ki van zárva — hiszen éppen azért szoktam közleményeimet saját nevem alatt közzétenni. Viszont nem tehetek arról, ha az igazság itt-ott kellemetlenül hat, hiszen arravaló a nyilvánosság, hogy a visszaéléseket kiderítse és a létező bajokat orvosolja. Révai Lajos dr. A Magyar Jogász-egylet f. hó 8-án Vavrik Béla elnöklésével igen látogatott fölolvasó ülést tartott, amelynek tárgya Vargha Ferenc főügyészhelyettesnek, a kiváló büntetőjogásznak iölolvasása volt Szociológia és büntetőjog cimen. A ma bemutatott tanulmány egy része a fölolvasó hasonló cimü nagyobb munkájának. Vargha azon kezdi, hogy a XVíII. század pozitivistái, az enciklopédisták átalakították az emberi gondolkozást az összes büntető ügyekben. A pozitív filozófiai vizsgálódás ma már csaknem teljesen leszorította a deduktív kutatási módszert s a természet minden jelenségeit, ideértve az emberi társadalmat is a természettudományi módszer szerint tanulmányozzuk. Erre az irányra a büntetőjoggal kapcsolatban döntő befolyást gyakorolt Darwin Károly és Spencer Herbert. E két lángelme kutatásaira vezetendő vissza a büntetőjog átalakulása is, az előbbi nevéhez a büntető antropológia, az utóbbiéhoz pedig a büntető-szociológia kapcsolódik. Az uj áramlatok azonban még csak a fejlődés kezdetén vannak; nem lehet tudni, hogy a jövő büntetőjoga hová fog fejlődni. De már előre láthatók a kialakulás kontúrjai. Már ma inog a büntetőjogtudomány két oszlopa: a büntetési rendszer és a beszámítás kérdése. A büntetési rendszerben helytelennek bizonyult a rövid tartamú büntetés, a gyermekekkel való bánásmód, a pénzbüntetés stb. A beszámítás kérdésébenkét tábor küzd egymással: az egyik az akarat- és erkölcsi szabadságot hirdeti, a másik ellenben ezt tagadja. Itt még nagy a bizonytalanság. Az érdekes előadást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. November 5. A kormány részéről jelen voltak P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter és M o h a y Sándor államtitkár. Tárgyalás alá került a törvényjavaslat első paragrafusa, amely a járásbíróságok hatáskörét szabályozza. Günther Antal előadó ismertette a budapesti ügyvédi kamara indítványát ehhez a paragrafushoz. A járásbirósági hatáskör megállapítása attól is függ, hogy egyes járásbirósági ügyekben a • evizió a Kúriához is megy, amely esetben a hatáskört tágabban lehet megállapítani. Ha azonban a járásbirósági ügyekben csak a tábla volna a felülvizsgálati biróság, akkor kérdésessé válhatik, hogy a járásbirósági hatáskört nem kellene-e szűkebben megállapítani, mint azt a javaslat teszi. Ajánlja a szakasz elfogadását. Plósz Sándor igazságügyminiszter előadja a járásbíróság történeti fejlődését, amelyet a javaslat figyelembe vesz. Ily kérdésnek tekinti, hogy abban az esetben, ha a járásbirósági ügyekben csak a királyi ítélőtábla volna a felülvizsgálati bíróság, nem lehetne a bérleti és haszonbérleti ügyek tekintetében a hatáskört korlátozni és a szabályozást egyszerűsíteni. A bizottság Heintz, Issekutz, Szivák, Holló,