A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Vége

A J a lényeges különbség a két főcsoport közt a kedély és illetve az akarat azért, mert amazokban nagyobb terrénuma és tekintélyesebb érvényesülése az eszthetikus kedélynek van, az utóbbiakban pedig a túlnyomó és döntő befolyás az akarat tehetségének jut. (Folytatása következik.) Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta K1.E1N EDE dr., szepsi ügyvéd. Vége.') Harmadik személylyel szemben a közvetett birtokos birtokjogi helyzetét a német polg. törvénykönyv 869. és a Tervezet 523 §-ai állapítják meg. Ezek szerint a közvetett bit tokos csak a birtokos ellen elkövetett tilos önhatalom miatt járhat el. de csakis birói uton, a német polg. törvénykönyv 859, illetve a Tervezet 517. §-aiban szabályozott védelemmel azonban nem élhet. Az Indokolás (II. köt. 104. 1.) szerint azon okból, mivel azon helyzetbe nemis jöhet.31) Ezen érv nem nyomatékos, hiszen a közvetett birtokos jelenlehet az erőhatalom gyakorlásánál és módjában lehet azt esetleg visszaverni, sőt lehetséges a képzelhető jogviszonyok oly alakzata, hogy csakis éppen ő van jelen és a birtokközvetitő nem, midőn csakis ő lehet azon helyzetben, melyben vim vi repellere licet. De a német polg. törvénykönyv, illetve a Tervezet szóhangzása ellenére természetesen nincsen eltiltva a német polg. törvénykönyv 229., illetve a Tervezet 1,082. §-ában megszabott általános védelmi eszközök használatától. Ha már a birtokközvetitő mindenféle erőszakosságot és chicane-t a teljesen védtelen közvetett birtokos ellen elkövethet, akkor mégkevésbé van utóbbi megvédve a birtokközvetitőnek cinkostársaival való turpis összejátszása ellen. A haszonbérbeadott ingatlanhoz tartozik egy remek park. A tönkrejutott haszonbérlő szövetségese az évszázados fákat kivágatja és értékesiti. a haszonbérbeadó keze ilyen üzelmek ellen possessorie meg van kötve. A haszonbéiléthez tartodk egy villa, a haszonbérlő fac totumja az ajtókat, ablakokat, a háztetőt leszedi és potomáron értékesiti. A haszonbérbeadó tétlenül nézheti a pusztulást : ő nem birtokos, tehát birtokvédelemben nem részesül. A közvetett birtokosnak mindössze az a joga van, hogy ha a birtokos (birtokközvetitő) ellen tilos önhatalmat gyakorol egy harmadik személy, hogy az ellen ugy a sommás viszszahelyezés iránt keresetet a birtok elvonása folytan, mint ugyanazon keresetet birtokháboritás miatt indíthatja a német polg. töi vénykönyv 369 §-a, a Tervezet 523. §-a alapján, a maga részére azonban csak akkor követelheti a birtokot, ha azt a birtokos többé elfogadni nem akarja, vagy el nem fogadhatja. Ugyanazon feltétel alatt az 515. §. esetében követelheti annak megengedését, hogy a «dolgot felkeresse és elvigyen. Látjuk tehát, hogy itt tökéletes szerepcsere ment végbe a birtokos és a római jogi birlaló között. Amily védtelen, minden jog nélkül szűkölködő szánalmas pária volt a detentor a római jog őskorában, oly siralmas szerepre van most kárhoztatva a közvetett birtokos saját házában, saját uradalmában. A haszonbérlő szemérmetlen rablógazdaságot üz a Haszonbérlethez tartozó erdőben, a bérlő az ajtót, ablakot, háztetőt leszedi és értékesiti, a haszonbérbe- és bérbeadó keze meg van kötve ; ő nem birtokos, posszesszórius védelme nincsen. A ház csatornáját kell kijavíttatni, felhőszakadás elrontotta a stukaturát, a bérlő be sem ereszti a kézművesekel a házba. Közeledik az évnegyed, a bérlet lejár, uj lakók, akik a lakást kivenni akarják, azt megszemlélni óhajtják ; a bérlő be nem engedi őket, sőt ha okvetetlenkednek, egyszerűen kilöki őket a háziurral, házgondnokkal és házmestenel egyetemben. Erre azt mondja az Indokolás : ott van a petitói ivis kereset. De mit használ az a bérlő önkénykedése, fenyegetése és házsártoskodása ellen r De ott van a zárlat! Mit használ az a fent fájlalt esetekben : Csak nem kérhet a háziúr zárlatot azért mert az uj lakóaspiránsokat be nem eresztette, midőn a lakást megszemlélni kívánták? Ott van a kártériiési pör! Hátha a bérlő nyomorult vagyonbukott exisztencia 1 *) Megelőző közleményt I. a 44. számban. :l) «Az önsegély jogát pedig (517. §) az úgynevezett közvetett birtokos feleslegesen nyerné : mert a tilos önhatalom elleni erőhatalom kifejtésére és az ingó dolognak erőhatalommal való visszavételére csak a birtokosnak van alkalma.» O G 331 Ami különösen a zárlatot illeti, a végrehajtási törvény 237. §. e) pontja csak a haszonbérszerzidés érvénytelenítése vagy megszüntetése iránt indított per folyama alatt rendelhető el, a) pontja pedig a fent ecsetelt esetekben nem nyújt oltalmat, különösen nem ott, hol csak a rögtöni önsegélyre való autorizálás segit. De különben is nem segít az harmadik személy ellen, ki a bérlő- vagy haszonbérlővel összejátszik, mivel csak a v.birtokos» ellen irányul, annak felbujtatott cinkostársa tehát büntetlenül garázdálkodhatik. különösen ha nincsen veszteni valója és az lesz rendszerint a szabály. Az Indokolás azzal vigasztal, hogy az ilyen perek a járásbíróság hatáskörébe tartoznak ahol úgyis gyors segélyben részesülnek. Erre nézve megjegyzésem az, hogy a nem mindenféle haszonbérletből eredő per tartozik az uj javaslat szerint a járásbit óság hatáskörébe. De a hatáskör kérdésével nincs megoldva a baj. Miga bérlő, haszonbérlő és a birtokközvetitő az uj (1,901.) perrendtartási javaslat 602—609. §-aiban, különösen a 608. §-a (1902. évi 579—586.) különösen 585. §-a éltelmében a summarissimumhoz hasonló gyors privilegizált statariális eljáráshoz jut, addig a bérbe, haszonbérbeadó évekig sem jut jogaihoz, sőt a Javaslat 434. §-a (1902. 419. §.) értelmében a marasztaló ítélet nem lesz minden esetben fölebbvitelre való tekintet nélkül végrehajtható. Tehát akkor kap csak igazságot, midőn már késő. Végül nem hagyhatom megjegyzés nélkül az Indokolás azon kijelentését, hogy a Tervezet e tekintetben az eddigi magyar jog álláspontján áll, «miután az érvényes jogrendszer szerint a bérlőnek és haszonbérlőnek visszahelyezési keresete van a bérbe- és a haszonbérbe-adó ellen, de nem viszont». Valóban nem értem, hogy lehet autoritativ helyről, úgyszólván ex kathedra ilyen — valóban nem találok más megfelelő kifejezést — helytelen tanokat hirdetni. Olvassuk egész elfogatlanul az 1802. XXII. t.-c. 4. §-át. aSi arendator conditiones rite observans possessio privatus fuerit, superius deducta ratione reponendus erit: verum tunc, dum propter non adimpletas conditiones arendator e bonis turbaretur, provisionem hanc legis sibi applicare non pos sitii. Ebből tehát evidens, hogy a bérbe- és haszonbérbe-adó a bérlőt és haszonbérlőt, ki a bérleti szerződés feltételeinek «rite» eleget nem tett, egyszerűen kilökhette, aki pedig ennek elleneben « provisionem hanc legis sibi applicare non possit». Itt a bérbe- és haszonbérbe-adó maradt birtokosnak. A jogállapot körülbelül az, mint a későbbi római jogban, midőn a detenció fogalma némileg enyhül és a detentor bizonyos feltételek mellett némi posszesszórius védelemben része sült és mely jogállapot Antoninus egyik konstituciójában részletes szabályozást nyert : «Diaetae quam te conductam habere dicis, si pensionem dominó insulae solvis, invitum te expelli non oportet, nisi propriis usibus dominus eam necessonam esse probaverit, aut con igére domum maluerit, aut tu male in re locata versatus es.» (1. 3. C. de loc. et cond., 4.65.) amelyet a Bazilikák szerzői ekkép jellemeznek : pulchrum tus constitutio continet.» Ezen jogállapot homlokegyenest ellentétben áll a közvetett birtok fogalmával és jogintézményével, különösen a Tervezet indokolásával, mely a bérbe- és haszonbérbeadó feltétlen deposszedálását jelenti, ugy hogy az a birtokos összes jogi attribútumaitól, de sőt annak címétől is megfosztatott. És ez volna a mai jogállapot egyszerű reprodukciója ? Vegyük csak elő a Döntvénytárt. A Kúria I8H3. aug. 28. 5,738. sz. {Márkus: Döntvénytár I. köt. 13. 1.) ítéletében azon jogelv foglaltatik : «A bérlő, mint ki a bérleményt egyedül a bérbeadónak nevében, illetőleg jogán birlalja, sommás visszahelyezési keresettel harmadik személyek ellen csak akkor léphet fel, ha ez által közvetve a bérbeadónak jogai háboríttattak meg». Továbbá 1,560/1888. (Id. m. 11. 1). «Minthogy felperes, mint alperes haszonbérlője az esedékessé vált haszonbéri részlet megfizetését elmulasztotta, amidőn őt ennek következtében alperes a bérletből kihelyezte, vele mint tulajdonossal szemben nincs joga a sommás uton való visszahelyezést szorgalmazni, mert az 1802. XXII. t.-c. 4. §-a szerint a bérlőnek a tulajdonos által történt megháboritása folytán csak abban az esetben van visszahelyezésre joga, ha a maga részéről eleget tett a szerződés feltételeinek*. Kúria : «Helyben kellett hagyni a másodbiróságnak kiperest keresetével elutasító ítéletét, mert a haszonbérlőnek a tulajdonossal szemben csak azon esetben van visszahelyezéshez joga. ha a haszonbéri szerződés feltételeinek eleget tett. I 1802. XXII. t.-c.) Márpedig felperes «a perbe hívott tulajdo-