A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Az ügyvéd-kérdés

?6 A JOG jogi, illetőleg államtudományokra fognak kiterjedni, hanem a jog-, illetőleg államtudományok egy-egy szerves egészet képező részéből lesz doktori fok szerezhető. Ilyen, a mainál ugyan szűkebb körű, de viszont az illető tárgyból a legbehatóbb tudományos képzettséget igénylő doktoratusra csak az lesz bocsátható, ki már az elméleti jog és államtudományi államvizsgákat letette. Ez uj doktori cim csak tudományos kitüntetés lesz és gyakorlati pályákra minősítő erővel nem fog birni, csupán a jogtanároktól fogja megkívánni ezt is a miniszter. E tervet is a legmelegebben üdvözölhetjük, mert ez biztosítékot nyújt az iránt, hogy a jogdoktorok jövőre nem kényszerdoktorok, hanem igaz jogi szaktudósok lesznek. Az egyetem ezentúl csak az igazán érdemeseknek, a tudománynyal magáért a tudományért foglalkozó tudományos férfiaknak fogja osztogatni a doktori címet. A harmadik nagy eredmény pedig, mely a doktorátus eltörlésétől várható :abudapestiegyetem jo gikarán a hallgat ók túlzsúfoltságának megcsappanása s a jogakadémiák fellendülése, ezzel a jogi oktatás decentralizációjának valódi keresztülvitele. A budapesti egyetem jogi karán a hallgatók száma* a doktorátusi kényszer óta évről-évre rohamosan tmelkedett, az utolsó években végre elérte azt a fokot (3 600—3,800), amelynél tovább engedni a tanítás, az oktatásügy komolyságának veszélyeztetése nélkül nem lehet. Minden tényező elismeri ez r'riási létszám természetellenes voltát, érzi s látja annak hátrányait. A jogi oktatás bajainak legmélyebb gyökere itt van. A jogi pálya tultömöttségének — erre nézve is elfogadom Révai Lajos ur véleményét — a jogászkodás könnyűsége a legfőbb oka. Ezt pedig a tanulmányi rendszer gyarlóságai mellett a budapesti egyetem jogi karának mai berendezése fejti meg. 3,800 ifjúnak Budapesten van 15 rendesés ő rendkívüli, összesen 21 tanára. Tehát átlag 190—200 hallgató esik egy tanárra, de tényleg egy-egy előadónak 8 —900 hal'gatója is van. Ennyit ellenőrizni, kollokváltatni, vezetni tényleg lehetetlenség, anny;val kevésbbé, mert a tantermekbe bele se férne ennyi hallgató, a kollokvium, szeminárium nem kötelező s igy bizony a budapesti jogászok nagy része 4 éven át nem is látj? az egyetemet, legföljebb a vizsgatermeket. Helyes érzékkel fogta fel tehát W I a s s i c s'miniszter a dolgot, midőn a jogi oktatás decentralizációját, az ifjúságnak a jogakadémiához terelését vette célba s kétségtelenül az lesz oktatásügyi politikájának legmélyebb jelentőségű alkotása, ha ezt keresztülviszi. E cél keresztülvitelére a leghatályosabb eszköz az egészjogitanulmányi rendszer átdolgozása és pedig nem az egyetemi, hanem az eddigi jogakadémiai rendszer alapján. Magyarországon azzal tisztában kell lennünk, hogy egy-két uj egyetemet hamarosan felállítani lehetetlenség, — mert nincs hozzá pénzünk. De miután a hallgatók tultömöttsége más fakultáson nem is mutatkozik, csak a jogin ; a jogi oktatást pedig a 2 egyetemen kivül 10 főiskola végzi az országban, mely utóbbiakon szintén egyetemi magántanári kvalifikációval biró tanárok adják elő ugyanazokat a tárgyakat, miket az egyetemen,—igy egyelőre az uj egyetemek létesítése nem is oly égető kérdés. A jogakadémiák lenézése, kicsinylése ujabb időben szinte divatba jött. E helytelen és alaptalan felfogást szintén a kötelező doktorátus teremtette meg. mely a jogakadémián letehető vizsgák értékét kisebbre tette az egyetemi vizsgákénál. Tudvalevő, hogy az ügyvédjelölti bejegyzéshez k é t államvizsga, vagy egy szigorlat kell manapság s a jogi vagy államtudományi doktorság, miután sokkal tágabb körű, magasabb kvalifikáció mint a jogi vagy államtudományi államvizsga. Miután pedig jogakadémiákon csak a kisebb értékű államvizsgákat lehetett letenni, innen terjedt el a jogakadémiák inferioritásáról szóló vélemény. E vélemény alapjában hamis és csak a jogakadémiák tanulmányi rendszerét nem ismerő vagy félreismerő körökben találhatott hitelre. A jogakadémiákon ma is fennáll a kötelező kollokvium, a nevezetesebb tárgyakból ujabban legtöbb helyt szemináriumok, praktikumok is tartatnak. Az ifjúság ellenőrzése ugy tanulmányi, mint fegyelmi tekintetben sokkal biztosabban történhetik s történik is, mint az egyetemen. 10 akadémiánk közül 8 teljesen jól van berendelve, 8—8 tanárral (nem számítva a melléktá'g) ak előadóit; ellátva s igy a 100—200 átlagos létszámból az akadémiákon 10—20 hallgató jut egy tanárra. A hallgatók személyes vezetése, útbaigazítása, tanítása tehát a jogakadémiákon tényleg eddig is meg volt valósítva. Ugy, hagy midőn a miniszteri tervezet a kötelező kollokviumokat és szemináriumokat irja elő, voltaképen a jogakadémiák rendszerét terjeszti ki az egyetemekre. Szinte fölöslegesnek vélem még arra az alaptalan érvre kiterjeszkedni, hogy jogakadémiáink felekezeti intézetek s igy emiatt nem kívánatos azok fejlesztése és megerősítése. A budapesti egyetem jogi kara hozta ezt fel érvül a doktorátusok mai rendszerének fentartása érdekében. Szó sincs róla, hogy az államnak joga van az oktatásügyet teljesen a maga kezébe venni, de a tényleges állapotokkal számolva, bajosan remélhetjük, hogy ez a közel jövőben megtörténhetik nálunk. A felekezeti jogakadémiákat tehát legalább is méltatlan dolog vádolni és háttérbe szorítani, mikor ma az állam részére önként és áldozatokkal jó szolgálatot teljesítenek. Es vájjon melyik felekezeti jogakadémia ellen lehetett a mustban, vagy lehet ma panaszkodni, hogy felekezetieskedik ? Nem inkább a budapesti egyetem jogi karát illetné-e némi szó a tavalyi keresztmozgalmak miatt ? Pedig az egyetem nem felekezeti, hanem állami intézet W 1 a s s i c s miniszter tehát nagyon bölcsen cselekedett s ugy a felekezetközi békének, mint a hazai oktatásügynek kitűnő szolgálatot tett, midőn Tervezetében minden megfelelően berendezett jogakadémia mellett államvizsgái bizottságot szervez s igy biztosítja az összes jó berendezett akadémiákat, hogy az uj államvizsgákat a hallgatók ott helyben letehetik. Ez egyfelől kényszeríteni fogja a két, még nem teljesen berendezett jogakadémiát (Eperjes és M.-Sziget), hogy vagy megfelelően (8 tanárral) berendezkedjék, vagy rövid időn döntse el fennmarad-e tovább is, másfelől a hallgatóságot vonzani fogja az akadémiákra, mert ott ép oly képesítő vizsgát tehetnek, mint az egyetemen. A Budapestre tódulás főoka megszűnvén, remélhetjük, hogy a budapesti joghallgatók létszáma 1—2,000-rel fogy ii, az akadémiáké ugyanennyivel nőni fog. A Tervezet tehát egyrészt emeli a jogakadémiák értékét s jelentőségét, mert jövőre az eddigi doktorátusoknak megfelelő vizsgákat vehetnek fel, másrészt előreláthatólag növeli népességüket. A decentializácio előnye, az intenz.vebb tanítás azonban a megnövekedett létszám mellett is a jogakadémiák javára fogja billenteni a mérleget, mert ha egy-egy jogakadémián átlag 3 - 400 hallgató lesz is, ennyi hallgatóval még a legszebb eredményeket lehet elérni. A decentralisácio befejezéséül kívánatos lenne még, hogy Szegeden és Temesvárott állami jogakadémiát állíttassanak fel. Elég szégyen, hogy e két legnagyobb vidéki városunkban máig sincs semmiféle főiskola. Az ügyvéd-kérdés. Irta PORUTIU EMIL d ttai kir. járásbiró. Révai Lajos dr. ur, aj o g szerkesztője egyenes felhívást intéz az ügyvédi és birói karhoz, hogy ezen kérdéshez hozzászóljanak. íme én sorompóba lépek. S habár átlátom, hogy követendő őszinteségemnél fogva nehéz szerepre vállalkoztam és ezen őszinteségem némelyekben megütközést fog kelteni : megnyugtat az a tudat, hogy a közérdeket csak nyilt őszinteséggel lehet szolgálni; és mentségemül fog szolgálni az, hogy az öncél már eleve ki van zárva. Előre kijelentem azonban, hogy Révai dr. ur cikke utolsó bekezdésének nem az első mondata: «aki jobbat tud álljon elő», hanem a második mondata : «a kérdés az ügyvédet és bírót egyaránt érdekli», buzdított a fellépésre. Jobbat mint Révai dr. ur, nem tudok ; de tovább fűzhetem a gondolatmenetet. Révai dr. ur megvetette az alapkövet, én erre akarok építeni. Igen helyes alapból indult ki, amikor a jogi tanrendszer reformálását hozza javaslatba.; illetőleg hogy a numerus claususnak már az egyetemekem és akadémiákon vettessék meg az alapja. Ezt ugy értem, hogy a két egyetem, különösen pedig a budapesti decentralizáltassék, — annyira, hogy csak bizonyos számú hallgató vétessék fel és szükség esetén szaporittassanak a vidéki jogakadémiák. Miért? Mert a jogi és különösen az ügyvédi pálya vonz oly nagyon mai nap, a hiányos tamendszerért, mely megengedi a beiratkozást oly nagy számú fiatalságnak, amelyet a tanterem se fogad be, a tanár nem ellenőriz s a hallgatók kétharmadrésze vidéki ügyvédi irodákban tölti a négy évi tanfolyam legfőbb idejét. A vizsgák szigorítása és egységessé tétele, a gyakorlat kiterjesztése és az ügyvédi tekintélynek valamely címadományozás (igazságügyi tanácsos) által való emelése: mindoly egészséges eszmék, melyeknek megvalósítása csak sikert eredményezhetnek De sajnos, hogy Révai dr. ur csak a jövő zenéjének a húrjait pengette meg és lemond azon reményről hogy a jelenlegi állapoton segíteni lehessen. Én ehhez akarok hozászólan