A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Az ügyvéd-kérdés

A J Kutatom az okát, hogy a sok jogi (ügyvédi, birói, közigazgatási és pénzügyi) pálya közül miért lesz túlzsúfolt éppen az ügyvédi, amikor a többieknél alig van meg a kellő succrescentia ? Legfőbb indokát találom az ügyvédi pálya szabadságában ; vagyis, hogy a fönnebb emiitett hiányos tanrendszer mellett a fiatal ember, tanfolyamhallgatás nélkül is, oly független és szép reményekkel kecsegtető pályán érvényesülhet, mely nemcsak a jövőt, hanem a tanulmányi és gyakorlati időre való megélhetést is biztosítja. A principálisa mellett is független ember, sőt ha élelmes : szabad kezet kap az iroda vezetésében is. Principálisa utazik, vagy mint országgyűlési képviselő hetekig van távol; a segéd jogász, később ügyvédjelölt : az előre szignált vagy principálisa neve utánzatával ellátott nyomtatványon készíti a beadványokat, tárgyal és intézkedik egész önállóan, ugy hogy független, önálló embernek lehet mondani. Jövedelme pedig már mint kezdőnek is sokkal nagyobb bármely hozzámérhető köztisztviselő fizetésénél. Fegyelmileg azonban még visszaélés esetén se vonja felelősségre senki, meit a principális sokkal humánusabb ember, semhogy képes lenne egy eltévedt fiatal embert a világ szájára, avagy pláne az illetékes fórum elé juttatni. Tudom, hogy több a rendszerető és pontos ügyvéd s ilyeneknél a jelöltek is megszerzik nemcsak a legszebb gyakorlatot, hanem a pontosságot és rendszeretetet is elsajátítják, de sajnos van sok olyan is, aki az ügyvédi rendtartásáltal előirt nyilvántartásokat alig ismeri; ezeknél a vezetésről szó sincs. Ai ilyeneknél gyakorlatot kezdő, szabados gondolkozású fiatal ember se pontosságot, se rendszeretést nem fog tanulni, hanem egész életén át csak a hasznot fogja hajszolni. Ilyenekből lesznek az úgynevezett «fiskálisok», akik ellen az ügyvédek a numerus clausus eszméjét fölvetni kénytelenek voltak. Evvel összefüggésben megengedi Révai dr. ur, hogy én az ügyvédi és birói gyakorlatra nézve ellenvéleményt nyilvánítsak és oly tételt állítsak fel, amely az egyenlő gyakorlat elvét valósítaná meg. Legyen a gyakorlati idő öt év. Ebből két év bírósági, két év ügyvédi és egy év közigazgatási vagy pénzügyi pályán töltendő. A birói pályára lépők az ügyvédi esetleg közigazgatási vagy pénzügyi pályán át jussanak bírósági gyakorlatra, — az ügyvédi pályára készülők pedig a birói pályán kezdve a közigazgatási, esetleg pénzügyi pályán át jussanak három évi gyakorlat után az ügyvédi gyakorlatra. Bármennyire szidják is a rubrikás hatóságokat; de az ügyvéddé leendő fiatal emberre nézve sokkal előnyösebbnek tartom, ha büróban kezdi meg praxisát, ahol rendre, pontosságra és fegyelemre szoktatják és nem idő előtt önállósítják. Három évi, hatóságoknál töltött gyakorlat után. az ügyvédjelölt igen szép alappraxissal, fegyelmezett észjárással és megszilárdított jellemmel lépné át azon küszöböt, amely az ügyvédi pálya magasztos csarnokába vezet. A jelenlegi gyakorlat kissé egyoldalú, amennyiben többnyire egy és ugyanazon ügyvédi irodában töltött három év csak alkalmazkodóvá és bizonyos tekintetben iránynélkülivé neveli a fiatal ügyvédjelöltet. Viszont a birói pályára készülők is, a más pályán töltött három év után : saját lábukon, szilárdabb léptekkel és megtisztult öntudattal lépnének be a Justitia hajlékába. A gyakorlatnak ilyetén megosztása helyreállítja majd az egyensúlyt. Sok hivatásos adminisztrátor és financkapacitás ott ragadna a hajlamához inkább illő pályán és a rideg birói pályához vagy a sokat igérő ügyvédi oályához csakis az erre hivatással és különös hajlammal bíró fiatal emberek fognak fordulni. Nem élelmes és olcsó kenyérkereső, hanem élettapasztalt, határozott irányú, szilárd jellemű és hivatásos ügyvédeket kell nevelni; mert akkor az ügyvédi túlzsúfoltság csirájában lesz elfojtva és a numerus clausus kérdése önmagától nyer megoldást. A mai túlzsúfoltság, mely a numerus clausus kérdését fölvetette, nem egyéb, mint a nem hivatásos és tulélelmes ügyvédeknek szaporodása. A numerus clausus pedig nem egyéb, mint a hivatásos és jövőjét megtámadva látó ügyvédnek védekezése a nemhivatásos, hanem vagyont hajszoló ügyvéd, máskép «fiskálisa ellen. Fiskálisoknak nevezem az olyanokat, akiket az ügyvédi kamarák is olyanoknak ismernek; de sajnos a hiányos kamarai szervezetnél fogva — nem tudnak ellenök védek ezni. Manapság : mindenkiből lehet ügyvéd. Mindenki kérdőre vonhatja az ügyvédet. De a «fiskálist» senki megbüntetni, vagy az ügyvédi kar keoeléből kiszorítani nem tudja. OG 27 A «fiskális» a bíróság kapujában vagy a váróteremben szerzi a klientélát avagy kétes exisztenciáju irnoka által fogdossa a feleket. A «fiskális» szaporodása ellen való védekezéshez tehát szigorú perrendtartás és még szigorúbb ügyvédi rendtartás szükséges. A kamarai önkormányzat csak akkor képzelhető teljesnek, ha az ügyvédi rendtartásban lefektetett elvek : a perrendtartás által egészíttetek ki. Szerény nézetem szerint az országos ügyvédgyülésnek az uj perrendtartási törvényjavaslat ellen való állásfoglalása csak részben indokolt. Megvallom őszintén, hogy én bármely vonatkozásaiban tekintem is az uj perrendtartási törvényjavaslatot: nem látom oly sötét színben, mint azt az ügyvédgyülésen némelyek lefestették. Az itt-ott mutatkozó szigorúbb elvek nem az ügyvédség mint intézmény ellen irányulnak. Képzelhető-e kormány, hogy szándékos attentátumot foglaljon törvénybe egy általa alapított intézmény ellen, mint amilyen fontos állami intézmény az ügyvédség intézménye ? Ha egyénekre vezetjük vissza az ügyvédséget és ezt szembeállítjuk a törvény egyes szakaszaival: el kell ismernünk, hogy csak a tapasztalat szülte ezen szakaszokat. Az ügyvédség egyeteme pedig nemhogy szenvedne, hanem éppen tekintélyében gyarapszik az által, hogy a kebelében beállott túltengés és szabadosság ne érvényesülhessen ott, ahol az ügyvéd magasztos hivatásáról van szó. Gátat vet a tulkapásnak és nem engedi, hogy iparrá degradálják az ügyvédi állást. A biró kezébe tett rendbirságoló hatalom nem valamely kedvezmény, hanem csak garancia arra, hogy a tárgyalásokat rendzavarás nélkül foganatosíthatja. A széksértési rendbirságolás nyoma a legrégibb törvényekre vezethető vissza és az alul az ügyvéd se képezett kivételt. Szerény nézetem szerint az ügyvéd függetlenségét, szabadságát és a kar autonómiáját legkevésbbé se sérti a törvényjavaslat 222. §-a Mert a kar autonómiája nem azonos az egyesek immunitásával és a kar érdekében áll, hogy a bíróság legkisebb fennakadást se szenvedjen az egyes ügyek előbbrevitelében. Megjegyzem azonban, hogy a hasonló esetek igen ritkák ; de még ritkább az ügyvéd bírságolása. A biró nem szívesen teszi ezt. De ha a törvényből hiányozna ezen intézkedés, talán egy oly ür támadna, mely a kamarához való jelentéstétellel alig volna áthidalható. A törvényjavaslat 676. §-a se jelent bizalmatlanságot az ügyvéddel szemben. Mett az ügyvédi kar legjobban tudja, hogy mennyi mindenféle alapból indulnak ki a válóperek és nem ritkák az esetek, melyekben a fiatal házaspárok csak hatszemközt — a biró előtt — tárják fel zsörtölődésük családi okait. A bírónak gyakran sikerül őket kibékíteni anélkül, hogy a felek diskrét dolgaikat tovább szellőztetni óhajtanák. De ha többen — ügyvédek is — vannak jelen : a dolog önmagától el nérgesedik s az egymás ellen való elkeseredés növekszik esak azért, mert többen szereztek tudomást oly diskrecionális ténykörülményekről, melyek négy (vagy hat) szem közt való kölcsönös felvilágosítás után a kibékülést eredményezik. Az emberi gyarlóság szülte és a házasélet folytatásához megkívánt követelmény az. hogy a kibékített felek zsörtölődése okairól minél kevesebben szerezzenek tudomást. Vagy talán az ügyvédi kar arról az oldalról támadta meg ezen törvényszakaszt, hogy miért ruháztassák fel nagyobb bizalmi hatáskörrel a biró, amikor az ügyvédre is éppen olyan fontos feladat vár a per lebonyolításánál, mint a biróra, aki azt eldönti? Erre a föntebbi okokon kivül csak az a válaszom, hogy a biró mint a bíróság személyesitője nem részesül különös bizalomban, hane n csakis hatósági megbízatásban s ebből az ügyvédre bizalomhiány nem háramlik. A törvényjavaslatnak a tárgyalások elnapolása és elhalasztására vonatkozó intézkedései szintén nem az ügyvéd iránti bizalmatlanságnak a jelei. Szólnak ezek éppen ugy a bíráknak, mint az ügyvédeknek egyaránt, azért, mert gyakran tapasztaltuk azt, hogy egy átéjszakázott bírónak csak egy szavába kerül s az egynapi összes tárgyalásait elnapolja. Avagy egy ügyvédnek érdekében van, hogy egyik másik ügyben a tárgyalás ne a kitűzött napon j tartassák meg s a viszontszivesség megadja a módját annak, hogy sokszor igen fontos érdekek hátráltassanak. 1*