A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 45. számához. Budapest, 1902 november 9. Köztörvényi ügyekben. A szerződés felmondása jogi hatásában nem azonos a szerződés! öl való elállással, lianem a szerződést csakis a felmondási idő lejartával szünteti meg, addig pedig a szerződés fennáll. A m. kir. Kúria felülvizsgalati tanácsa 1902 ápril 8. I. G. 636. sz. a.) L. Mór és neje H. Eszter felpereseknek, S. testvérek közadós budapesti cég csődtömegének gondnoka alperes ellen 2,800 K.-ról 2,540 K-ra leszállított töke és jár. iránt a budapesti VI. ker kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Felperesek felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete megváltoztattatik s az alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy 8 nap alatt a felperesnek 2,540 K. tökét s ebből 1,140 K. után 1900. évi május hó 1-től, 1,400 K. után pedig 1900. évi augusztus hó 1-től számítandó 5°/0 kamatot, stb. fizessen. Felperesek a S. E. 185. §-ának a*! pontjára alapított felülvizsgálati kérelmükben elsősorban azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy azt a kérdést tette döntés tárgyává, hogy az alperes jogosítva van-e az általa képviselt közadós cég, mint bérbe-vevő, a felperesek, mint bérbeadók között kötött bérleti szerződéstől elállani, holott az alperes a szerződéstől el sem állott és jogvita tárgya nem az eláliás jogosultságának kérdése volt, hanem az, hogy a kereseti követelés lömegtartozás-e avagy csődbejelentés alá eső igény f További panasza pedig a felpereseknek az, hogy a felebbezési bíróság az elállás jogosultságának kérdését is jogszabály helytelen alkalmazásával és az alkalmazandó jogszabály mellőzésével •döntötte el. Mindkét panasz lényegileg alapos. Ugyanis a felebbezési bíróság elfogadta az első bíróság ítéleti tényállását, ebben pedig nincs megállapítva az, hogy az alperes a kérdésben levő bérleti szerződéstől való elállását a felpereseknél kijelentette volna; ellenkezőleg az van megállapítva, hogy az alperes a bérleti szerződést a felpereseknél felmondta. A szerződés felmondása pedig jogi hatásában nem azonos a szerződéstől való elállással, hanem a szerződést csakis a felmondási idő lejártával szünteti meg, addig pedig a szerződés fennáll, következésképpen az alperes tómeggondnok ugy tekintendő, mint aki a szerződést foganatba vette és azt csakis a felmondási idő lejártával kívánta megszüntetni. De különben is a csődtörvénynek a jogügyletek teljesítéséről szóló fejezetében foglalt rendelkezések értelmében, az alperes nemis volt jogosult a szerződéstől egyoldalúan elállani; mert a bérleti és haszonbérleti szerződések felől a 22. és 23. §-ok külön intézkedést tartalmaznak és igy ezek a szerződések nem esnek az idézett fejezetben foglalt általános rendelkezések alá, hanem az említett szakaszok rendelkezései az irányadók. A 22. §. pedig —abban a tekintetben való megkülönböztetés nélkül, hogy a csődnyitáskor a szerződéses bérleti idő már megkezdődött-e vagy nem — akkép intézkedik, hogy a bérleti szerződéseknél a csődnyitás napjától kezdve a csődtömeg lép a közadós helyébe s a bérlő közadós csődtömege gondnokának csak azt a jogot adja, hogy a szerződést a törvényes, vagy szokásos határidő megtartása mellett bármikor felmondhatja, míg a 23. §, mely arról az esetről intézkedik, ha a közadósnak, mint bérlőnek a bérlet tárgya a csődnyitás előtt még át nem adatott — a másik félnek, tehát csupán a bérbeadónak adja meg azt a jogot, hogy a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna. Mindebből következik, hogy az alperes által képviselt csődtömeg nemcsak az alperes által tett felmondással, hanem a törvény kötelező rendelkezéséhez képest is a közadós helyébe lépett a felebbezési biróság által elfogadott elsőbirósági Ítéleti tényállásban megállapított szerződésnél, és hogy ez a szerződés csak a felmondási idő lejártával szűnt meg; ennek pedig további következése az, hogy a csődnyitás után a felmondási idő lejártáig teljesítendő bérfizetés, a csődtörvény 48. §-a 2. pontjához képest tömegtartozás, s mint ilyent, a most idézett törvény 170. § értelmében, a felperesek a jelen perrel érvényesíteni jogosultak, a miértis e tartozásnak abban az összegében, amely a felebbezési biróság ítéletében elfogadott tényállás szerint fennáll, valamint ennek az összegnek, az egyes részletek esedékessége napjától számítandó, törvényes késedelmi kamatában az alperest marasztalni kellett. A S. E. tőrvény értelmében ott, ahol szóbeli tárgyalás előírva nincs, irányadó az, ami az iratokban foglaltatik és a 175. §. szerint is az ügynek nyilvános előadása esetében az első bírósági iratokból megállapítható tényállás az irányadó, következésképp nem szükséges, hogy a fölebbezési beadványban a kereseti kérelem szószerint ismételtessék vagyis leirassék, hanem elég, ha a felebbező felperes az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesnek a kereset értelmében való marasztalását kéri. A m. kir. Küria felülvizsg. tanácsa (1902 aug. hó 29-én H. 30/1902. sz. a.) Özvegy J. Andrásné született L. K. Zsófia felperesnek özvegy K. Józsefné született J. Teréz alperes ellen tartásdíj és jár. iránt a halasi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: A fölebbezési biróság neheztelt végzése megváltoztattatik, felperes felebbezése a kérelem helytelensége okából visszautasitandónak nem találtatik, a fölebbezési biróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. Megokolás: Felperes a Sp. 203/9. 902. számú fölebbezési beadványában nyilvános előadás mellett azt kéri, hogy a fölebbezett ítélet megváltoztatásával kereseti kérelmének a kért tartási összeg esetleges leszállítása mellett is — hely adassék, legrosszabb esetben a természetben való tartás megállapittassék és alperes bármelyik esetben költségben marasztaltassék. Ez a kérelem kizár minden kétséget az iránt, hogy felperes az alperest akkép kéri marasztalni, amint ez a keresetben kérve volt, vagyis, hogy alperes a felperes részére 1901 november 1-től 1902 április l-ig havi 20 kor. tartásdíj fejében egyszerre egy összegben 100 kor., 1902. ápriiis 1-től pedig 20 kor. havi tartásdíj és költségben marasztaltassék. Felperes ezzel a felebbezési kérelemmel a S. E. 132. §. 3. pontjában előirt kelléknek teljesen eleget tett, éspedig annyival inkább, mert a S. E. törvény értelmében ott, ahol szóbeli tárgyalás előírva nincs, irányadó az, ami az iratokban foglaltatik és a 175. §. szerint is az ügynek nyilvános előadása esetében, az elsőbirósági iratokból megállapítható tényállás az irányadó, következésképp nem szükséges, hogy a fölebbezési beadványban a kereseti kérelem szószerint ismételtessék vagyis leirassék, hanem elég, ha a felebbező felperes az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesnek a kereset értelmében való marasztalását kéri. Midőn valamely eltartás természetben teljesíttetik, ha ez a viszony a kötelezett hibája miatt nem folytatható, van ugyan helye annak, hogy a természetben való eltartás helyett annak egyenértéke készpénzben ítéltessék meg, azonban az, hogy felperes időközben férjhez ment és igy alperes háztartását elhagyta, ami különben tény gyanánt meg is állapíttatott, nem szolgálhat jogi alapul arra nézve, hogy alperes a tartás készpénzbeli egyenértékének fizetésére köteleztessék, mivel a szerződés ebbeli külön kikötés nélkül, alperes tényén kivül sső okokból, kötelezettségének tartalma és terjedelme a jogositott egyoldalú ténykedésénél fogva nem változtatható meg. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 17. I. G. 122/1902 sz. a.) A tanubizonyitási eljárás mellőzése, még ha az ügy eldöntésére lényeges körülményre vonatkoznék is, csak akkor képezheti eljárási jogszabály megsértésének esetét, ha a mellőzött bizonyítás felvétele a fölebbezési eljárás során kéretett, a kérelem előterjesztésére nézve pedig egyedül a tárgyalási jegyzőkönyv, vagy annak mellékletei szolgálhatnak bizonyítékul , S. E. I97. §.) (A m. kir. Kúria felülvizsg tanácsa 1901 okt. 31. I. G. 5/1/1901 sz. a.) Nyilvánvaló, hogy amennyiben a házassági per bírósága jogérvényesen határozott az ideiglenes nőtartás iránti per megindítása előtt, vagy annak folyamában a házassági kötelék felbontásáról és a házassági köteléket egyedül a nő hibájából bontotta fel, az ideiglenes nőtartás iránt indított perben az a kérdés, hogy a különélésre a házasfelek melyikének magatartása szolgáltatott okot, többé nem vonható jogi megbirálás alá. hanem az a jogi álláspont, melyre a válóper birósága helyezkedett, az ideiglenes nőtartás iránti perben is irányadó ; de különben is a nő ideiglenes eltartásáról ily esetben már nem kell gondoskodni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 5. G. 99/1902. sz. a.) Az ideiglenes nőtartás iránti pernek az a célja, hogy addig is, amíg a válóper birája nem intézkedik a végleges nőtartás iránt, ha a különválásra a férj szolgáltatott okot, biztosítva legyen a nő megélhetése. Mindaddig tehát, míg a válóper birósága akár a bontó ítéletben a végleges tartás, akár az ágy- és asztaltól való ideiglenes elválasztás kimondó határozatában az ideiglenes tartás irárt intézkedett, a nő jogosult az ideiglenes tartás iránt a járásbíróság előtt a pert a S. E. 1. íj. 5. c.) pontja értelmében megindítani. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 11. H. 24/1902 sz. a.) Az 1888: LX. t.-c. 249. S-a értelmében, mely a 253. §-a értelmében a hagyatéki eljárás során elrendelt zárlatokra is alkalmazandó, a számadás tárgyában keletkezett elsőbirósági