A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

178 A JOG Ítéletet helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen további jogorvoslatnak nincsen helye. Az idézett törvénynek ez a rendelkezése a S. E. 229. S-a értelmében fölebbezési biróság Ítelete elleni felülvizsgálatra is alkalmazandó. Abból a körülményből, hogy az 1881: LX. t.-c. 252. §-a szerint, mely a 253. §. értelmében a hagyatéki eljárás során elrendelt zárlatoknál is alkalmazandó a zárgondnoki dijak akkor is megállapítás tárgyát képezik, ha a felek részéről észrevételek nem adattak: — következik, hogy észrevételek beadása esetén is megállapítás tárgyává teheti a biróság a felszámított zárgondnoki dijakat. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901 okt. 29. I. G. 342'1901 sz. a.) A férj és feleség közös földjén termett terméssel a házasság tartama alatt a férj van jogosítva rendelkezni és eme jognál fogva jogosult az egész termés igénylésére. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 11. I. G. 111/1902 sz. a.) Jogszabály az, hogy a bérlemény használhatásának ellenértéképpen követelhető, alperes pedig a bérleményt 1899 november i-töl kezdve közigazgatási hatósági tilalom következtében nem használhatván, felperes a nemhasználhatás idejére bért nem követelhet jogszerűen. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. é. I. G 97/1902. sz. a.i Amaz alperesi tényállítás, hogy ö felperessel nem közösült annak törvénytelen gyermeke fogamzási időszakában, a S. E. 162. §-ának rendelkezése értelmében csak annyiban nem kivánt volna bizonyítást, amennyiben nem ellenkezik az elsőbíróság ítéletében megállapított tényállással ; minthogy azonban az elsőbiróság Ítéletének tényállásáben az nyert megállapítást, hogy alperes felperessel a fogamzási időszakban tényleg közösült, eme tényállás a S. E. i56. §-ának rendelkezésére tekintettel csak az esetleg foganatbavehetett további bizonyítás eredményével lett volna megdönthetö. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901 dec. 6. I. G. 428/1901 sz. a.) A mozgásban levő vasúti vonatról leszállás vagy arra felszállás veszélyességéről minden ép érzékű embernek tudomással kell birnia, és ez a cselekmény a vasúti forgalmi rendszabályokban titva is van. A fölebbezési biróság nem sértett jogszabályt, amikor a megállapított tényekből jogilag azt következtette, hogy felperes testi sérülését saját hibája okozta, és amikor ez alapon elutasította felperest kártérítési keresetével. íA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jan. 16 I. Gr. 521/1901 ss. a.) A sommás ügyv. szab. 127. és 66. S-a értelmében a kir. törvényszékek mint másodfokú bíróságok által hozott végzések ellen beadott felfolyamodás elfogadása vagy elnemfogadasa iránt határozni a kir. járásbíróság van hivatva, a kir. törvényszék tehát nyilván szabályellenesen járt el akkor, amidőn a felfolyamodást, a helyett, hogy azt szabályszerű elintézés végett a kir. járásbírósághoz visszaküldötte volna, maga intézte el és terjesztette fel. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jan. 30. I. H. 3/1902 sz. a.) Számadási per folyamatbatételét az a körülmény, hogy a követelés mennyisegének megállapítása elszámolás utján eszközölhető, nem teszi szükségessé, se pedig azt számadási perré nem minösiti. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jan. 17. I. H 32/1901 sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Általánosságban nem áll az, hogy a biztosítási ügynök, a kitöltetlenül átvett ajánlat kitöltése tekintetében, rendszerint a biztosított megbízottjának tekintendő. Az eljárt ügynök a tekintetben, hogy nem megállapodásszerűén járt el, hanem az ajánlatban a választott fizetési módozatot ki nem tüntetve, ennek kitüntetését a felperes társaság igazgatóságára bizta, nem tekinthető alperes megbízottjának és ebbeli eljárásának joghátrányai nem alperest, hanem a felperest terhelik. A budapesti kir. keresk. és v. tszék mint váltóbiróság (1900 febr. 21. 5,843. sz. a.) Ítélete: a kir. tszék alperest végreh. terhével kötelezi, hogy felperesnek 761 K. 17 f. ez után 1894. nov. 6-tól folyó 5% kamatát és 112 K. 80 f. perköltséget 15 nap a. megfizessen, stbi. Megokol ás: A C. a. csatolt 1894 szept. 16-án kelt biztositásiajánlat és a D. a. 1884 okt. 6-án kelt biztosítási kötv. alapján felperes a pert, a bpesti VI. ker. kir. jbiróságnál beszerzett iratok szerint, 1894 nov. 20-án megindította. E perben az 1896. évi július 2-án I. H. 15/896. sz. kir. ítélőtáblai végzéssel, a bpesti kir. törvényszék D. 1,506/85. sz. végzése elleni felfolyamcdás visszautasittatott és igy jogerőssé vált a bpesti kir. tszéknek az a határozata, melylyel a pert mint sommás elj. alá nem-tartozót megszüntette. Minthogy pedig a beszerzett iratokból kitünöleg az L H. 15/1896. sz. kir. táblai végzés kézbesítése az 57.890/96. sz. jbirósági végzés szerint, 1896 aug. 5-én rendeltetett el; felperes pedig a jelen pert 1896 aug. 26-án, tehát innen számított 30 napon belül indította meg; minthogy e szerint a jbirósági kereset magánjogi hatálya és igy az elévülést megszakító hatálya is a S. E. 28. §. 3. bek. érteim, a jelen perben fenn marad; minthogy tehát felperes kereseti joga a pernek a jbiróság előtt az 1-évi elévülési időn belül történt megindítása folytán el nem évült, ennélfogva alperesnek az elévülést vitató kifogását, mint alaptalant mellőzni kellett. Alperes a C. a. biztosítási ajánlatot a saját előadásából és a felperes által H. a. csatolt levél tartalmából kiiünőleg a 11. rovatba nyomtatott, «évenkint, | évenkint, { évenkint> szavak kitörletlenül hagyása mellett irta alá és ily alakban adta át R. I. ügynöknek. Minthogy az emiitett 3 szó közül keltő az ajánlat szövegéből kitünőleg kitörlésre volt szánva és a törlés ez esetben az ajánlat kitöltésével egy tekintet alá esik; minthogy a joggyakorlatban megállapodott elvek szerint az ügynököt a kitöltetlenül átvett ajánlat kitöltése tekintetében nem a biztositónak, hanem az ajánlattevőnek megbízottjaként kell tekinteni; minthogy alperes^ kötelezettségén nem változtat az a körülmény, hogy R. I. a kérdéses törlést nem sajátkezüleg eszközölte, hanem a törlés eszközlését a H. alatti levéllel felperes bizt. társaság igazgatóságára bizta: ennélfogva alperes a felperes biztosító társasággal szemben a C. a. ajánlat tartalma szerint, tehát évenkinti díjfizetésre van kötelezve akkor is, ha a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítottnak lehet elfogadni azt, hogy alperes és R. Imre abban állapodtak meg, hogy R. Imre az ajánlatot nem egészévi, hanem \ évi dij fizetés kitüntetésével fogja kitölteni. Minthogy pedig felp. a D. a. eredetiben csatolt életb. kötvényt 1894 okt. 6-án, tehát a C. a. ajánlat utolsó bek.-ben megszabott 60-napi határidőn belül kiállította és erről alperest 3'/. a. csatolt 1894 okt. 11-én kelt levéllel értesítette; minthogy a K. T. 473. §. 2. bek. érteim, a biztosított kétség: esetében a dij megfizetése előtt nem követelheti a kötvény kiadását és igy miután a felek közt a kötvénynek díjfizetés előtti kiadása nem volt kikötve, alperesnek a kötvény ki nem szolgáltatott voltára alapított kifogása nem döntő, ennélfogva alperest a kereseti tőke sfb. fizetésére kötelezni kellett. A bpesti kir. Ítélőtábla (1901 márc. 26-án 1,302. sz. a. ; itélt: az elsőbiróság ítéletét a benne foglalt okok alapján helybenhagyja, stb. A m. kir. Kúria (1902. okt. 1-én 781. sz. a.) itélt: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és abban az esetben, ha alperes leteszi a pótesküt arra, hogy ő R. Imre ügynökkel abban állapodott meg, hogy az ajánlat nem egészévi, hanem 5-évr. díjfizetési kötelezettség kitüntetésével lesz kitöltendő, felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik 147 K. 60 f. per-és felebbezési költséget alperesnek 15 nap és végreh. terhe alatt megfizetni. Érdekében áll tehát alperesnek a megitélt póteskü letételére 3 napon belül jelentkezni s a;t a kitűzött határnapon le is tenni, mert ellenesetben köteles a felperesnek 761 K. 16 f. tőkét, ennek 1894. évi nov. 6-tól folyó 5°/o kamatait és 112 K. 80 f. perk._ 15 nap alatt végreh. terhe alatt megfizetni, stb. Megokolás: Vonatkozó ítéleti indokolások alapján helyesen állapították ugyan meg az alsóbiróságok azt, hogy a felperes joga el nem évült, valamint azt is, hogy felperes a D. a. életbiztosítási kötvényt megfelelő időben állította ki és értesítette alperest, és hogy alperesnek a kötvénynek kinemszolgáltatására alapított kifogása nem bir sulylyal, helytelen azonban az alsóbiróságok Ítéletének az a jogi megállapítása, hogy a felperes ügynökének R. Imrének az az eljárása, hogy a C. alatti ajánlatot nem e létre jött megállapodásnak megfelelően töltötte ki, a jelen esetben az alperes terhére esik. Mert általánosságban nem áll az, hogy a biztosítási ügynök, a kitöltetlenül átvett ajánlat kitöltése tekintetében, rendszerint a biztosított megbízottjának tekintendő. A jelen esetben agyanis, amelyben ugy magának R. Imrének a sommás perben kivett vallomása, valamint P. György tanúnak e perbeli vallomása szerint az alperes a C. alatti biztosítási ajánlatot a díjfizetési kötelezettségre nézve az abban foglalt 3-féle fizetési módok kettejének kitörlése és igy a választott fizetési mód kitüntetése nélkül irta alá és ez az ajánlat igy is jutott a a felperes társaság birtokába, ezt a kitörlést, illetve kitüntetést pedig a P. György tanti vallomása szerint R. Imre ügynök vállalta magára olyképp, hogy abban a \ évenkénti dij fizetési kötelezettség lesz kitüntetendő. Az eljárt ügynök a tekintetben, hogy nem megállapodásszerüen járt el, hanem az ajánlatban a választott fizetési módozatot ki nem tüntetve, ennek kitüntetését a felperes társaság igazgatóságára bizta, aminek folytán az ajánlatban A. Miksa dr.-nak a sommás perben kivett vallomása szerint ez a tanú az évi díjfizetés kötelezettségét tüntette ki, nem tekinthető alperes megbízottjának és ebbeli eljárásának joghátrányai nem alperest, hanem a felperest terhelik. Mert ebben az esetben R. Imre, mint az alperes társaságnak ügyletek szerzésére megbízott ügynöke minden esetre megbízottnak tekintendő arra, hogy a C. a. biztosítási ajánlatban foglalt különféle fizetési módozatok tekintetében a biztosítottal megállapodásra jusson, amiből folyóan abban a póteskü letétele esetében bizonyított esetben, ha az alperes a i évi díjfizetés kötelezettségére nézve állapodott meg az ügynökkel, a felperes pedig a D. a. kötvényt nem ezen megállapodásnak megfelelően töltötte ki, a peres felek között a biztosítási szerződés létre nem jött és igy felperes a szerződés alapján követelt biztosítási dij iránti keresetével elutasítandó. Ha azonban alp. a pótesküt le nem teszi, a vitatott megállapodás bizonyítva nem lesz s igy felperesnek jogában állott: az ajánlatban foglalt fizetési módozatok bármelyike alapján a kötvényt kiállítani. Ez esetben tehát a biztosítási szerződés érvényesen létrejöttnek tekintendő, miből következően a biztosított a kikötött első évi b. dijat megfizetni köteles.