A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - A polgári perrendjavaslata képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 317 megállapitja-e egyáltalán a fenyegetés vagy a birtokviszony tagadásbavétele a birtokháboritás tényálladékát ? Ugyanis, ha a jelzett ténykedés a birtokháboritás tényálladékát egyáltalán meg nem állapítja, akkor meg van oldva, sőt tel sem merülhet a kérdés, részesiil-e egyáltalán birtokvédelemben és illetve milyenben a közvetett bit tokos a közvetlenül és kizárólag ellene intézett háboritásnál. így oldja meg a kérdést a Tervezet, helyesebben az Indokolás. E szerint (Indokolás II. köt. 85. I.) ((fenyegetések vagy szidalmak tilos önhatalomnak nem minősíthetők.» Eképpen tehát harmadik személy a közvetett birtokos ellen tilos önhatalmat el nem követhet. Ennélfogva önmagától elesik a további kérdés, bir-e ily esetekben a közvetett birto kos birtokvédelemmel az illető harmadik személy ellen és milyennel ? Ellenben a német polg. törvénykönyv szerint ezen kérdés vitás. (Itt is föltétlenül elismerést érdemel a Tervezet, helyesebben az Indokolás, hogy a kontroverziáknak elejét vette.) Dernburg (\á. m. 79. 1.) a Tervezet álláspontján áll. Biermann (20. 1.), Endemann (181. 1. 7. jegyz.) és Cosack (81. 1.) szerint a fenyegetés is megállapítja a birtokháboritás tényálladékát, de utóbbi szerint a birtok tagadásbavétele nem. A német indokolás [Motive III. köt. 126. 1.) ezen kérdés megoldását a tudomány- és joggyakorlatra hagyja. Biermann és társai szerint tehát megoldást igényel azon kérdés is, vájjon bir-e a közvetett birtokos birtokvédelemmel azon harmadik személy ellen, ki közvetlenül fenyegetés stb. által csakis az ő birtokát háborítja ? Erre a német polg. törvényköny 869. $-a szerint apodiktikus nemmel kell válaszolni. O harmadik személy fenyegetése, szidalmai, közvetett birtokának megtagadása ellen possessorie védtelen. A birtokközvetitő a német polg. törvénykönyv és a Tervezet szerint valóságos birtokos. Igen természetes, hogy ő a harmadik személy ellen ugy a német polg. törvénykönyv 859., mint a Tervezet 517. §-ában szabályozott önvédelmet, illetve önsegélyt korlátlanul használhatja; épp ugy használhatja ezen okokból ugy az önvédelmet, mint az önsegélyt feltétlenül és korlátlanul a közvetett birtokos ellen. Épp ugy áll a dolog a bírósági védelemre is. O egyedül és kizárólag a valóságos birtokos, eképpen tehát őt a német polg. törvénykönyv 861., 862.. a Tervezet 519, 520. §-aiban megállapított birtokvédelmi eszközök ugy a közvetett birtokos, mint harmadik személyek ellen egyformán megilletik. Megilletik, mégpedig nemis a német polg. törvényv. 869. és a Tervezet 523. §-a, hanem közvetlenül a német polg. törvénykönyv 859. illetve 861. és 862. és a Tervezet 517., illetve 519. és 520. §-ai alapján. pités, a kényszermunka befejezte után, egy oly anakronizmus, mely a törvényhozásnak tervbevett céljait teljesen kizárja, az elitéltekre nézve fölötte káros és a szibériai lakosságra nézve teljesen demoralizáló. A legigazságosabb megoldás volna a Szibériába való telepítést azon rabok tekintetében Deszüntetni, kik kényszermunkájukat már elszenvedték. Ha ezen megoldás a börtönök elégtelensége okából lehetetlen, alkalmazandó volna a fakultatív transzportálás azok tekintetében, kik a birák meggyőződése szerint oly büntettet követtek el, mely a közvéleményre izgató hatású és a közbátorságot veszélyezteti. Enyhítő körülmények odaítélésének esetén a telepítés büntetése egyáltalában kizárandó volna. Ezen jelentés Muravieff igazságügyminiszter parancsára azon bizottság irataihoz csatoltatott, mely «a deportáció megszüntetésére vezető intézkedések tanulmányozására)) lett kirendelve és melynek feladata egyúttal azon javaslatok kidolgozása, a kényszermunka és a büntető telepítés újjászervezése, mely ennek folyománya. Ezen bizottság azonban csak akkor fogja feladatát sikeresen megoldhatni, ha előzetesen tudomást szerez egy másik, 1891 május havában Smémann igazságügyi államtitkár elnöklete alatt alakult bizottság működéséről. Ennek célja az a fölött való döntés, vájjon Szakhalin megfelelhet-e továbbra is a büntető-telepités helyének és céljainak. Remélhető ezek után, hogy nemsokáraaz orosz telepítés kérdése véglegesen és az uj büntető kódex közzétételétől függetlenül lesz megoldva. És akkor vége lesz azon számtalan visszaélésnek és rendellenességnek is, mely nemcsak kizárólag Szakhalínt, de minden transzportálást, — akár Ausztráliában, akár Guyanában vagy más országban legyen az — oly gyűlöletessé tesz. Közli ;-. /. A közvetett birtokos nem birtokos a Tervezet alapján. Az a tervezet szövegezése folytán kétségtelen. Jogai kizárólag a Tervezet 523. §.-ának pozitiv rendelkezésein sarkallanak. így mint nem-valóságos birtokos, a birtok közvetítője ellen abszolúte védtelen posszesszórius tekintetben, — sem az 517. §-ban szabályozott önvédelmet és önsegélyt, sem az 519. és 520. §-okban megállapított birtokkereseteket a közvetítője ellen nem veheti igénybe. És ily eredményre jutunk a német polg. törvénykönyv szerint is, bár az — miután közvetett birtok is birtok, <so ist der Andere auch Besitzei» — szövegezésénél fogva több nehézséget okoz. (Vége következik.) Belföld. A polgári perrendjavaslata képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága mult hó 23-án H o d o s s y Imre elnöklésével folytatta a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat megvitatását. S i m o n y i-S e m ad a m Sándor általánosságban elfogadja a javaslatot, remélve, hogy azokat, amiket ő kifogásol, a részleteknél lehet javítani. A javaslat egyik legfőbb hibájának tekinti, hogy abban túlteng a bíró hatalma. Az ügyvédi érdekek szempontját teljesen mellékesnek tekinti, ö a javaslatot csak a fél érdeke szempontjából bírálja. Már előbb kifejtett álláspontjából kifolyólag társasbirósághoz utalná a váltópereket. Fölemlíti még, hogy a javaslat beosztása szokatlan, mind az osztrák, mind a német perrendtartástól eltér és a könnyű tájékozódást gátolja. 1 s s e k u t z Győző általánoságban szintén'elfogadja a javaslatot. Simonyival szemben a bírónak a legszabadabb kezet engedi. A fősúlyt arra helyezi, hogy az egyes bírák ne legyenek tulhalmozva és a felügyelet ne a munka menyiségére, hanem annak minőségére helyezze a sulvt. Ebből a célból célszerűnek tartaná a királyi táblákon a tanácselnökök számát szaporítani. Ellenzi a javaslat rendszerében az officialitás cime alatt különösen a házassági és a törvényességi eljárásba behozott uj rendelkezéseket, nevezetesen a kir. ügyész közreműködését, éspedig ugy közjogi, mint gyakorlati szempontból. O a házasságvédó'i intézmény és a hivatalból való fölterjesztés fentartását kívánja. A váltópereket kivenné a járásbíróság hatásköréből. A könyvkivonati illetékességnek mai alakjában való fönntartása az igazságossággal ellenkezik. Kifogást tesz a javaslatnak az ügyvédi meghatalmazás korlátozását tartalmazó rendelkezése ellen és a 66. §-nak a felfolyamodásra vonatkozó szabályának szövegelésére is te?z megjegyzést. P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter hangoztatja, hogy ennek a javaslatnak kérdése nem pártkérdés, hanem szakkérdés. A fölhozottakra a következőkben reflektál: az előzetes békéltetést nem lenne helyes kötelezővé tenni. A javaslat egyébként fakultative megengedi, hogy a biró a pör bármely szakában tehát a fölebbezésben is, megkísérelje az egyességet. Simonyival szemben fölhozza, hogy sem az osztrák sem a német perrendtartás beosztása nem jobb, mint a javaslaté. A beosztás nem valami absztrakt elven alapul, hanem a pör menetéhez simul. Mindenesetre áttekinthetőbb és világosabb ez a beosztás, mint például a német perrendtartásé, mely külön általános részt készítve, kettészakítja az eljárás szabályait és azok föltalálását megnehezíti. Hollónak azt a kívánságát, hogy minden ügy elsőfokú megbirálása a járásbíróságra bizassék, ez idő szerint nem tartja kivihetőnek. Kijelenti, hogy nagyrabecsüli az ügyvédi kart, teljesen méltányolja annak állását és benne az igazságszolgáltatásnak hatalmas támasztékát látja. De hangoztatja, hogy ügyvédi kérdést nem szabad a periendtartásból csinálni. A Szivák részéről hat pontban összefoglalt ügyvédi sérelmekre megjegyzi : 1. A válóperekről a részleteknél fog szólani. 2. A járásbirósági Ítélet ellen fölebbezésnél az ügyvédi kényszer hiánya nem a javaslat nóvuma. Megvan az már a sommás törvényben. A szóló álláspontja előbbi tervezeteiben ezzel ellentétes volt, de a sommás törvény gyakorlata nem mutatkozott veszedelmesnek és azért nem szeretné a felek személyes fölléphetését szükség nélkül korlátozni. 3. Az, hogy a házassági békéltetésnél az ügyvéd jelen lehet-e, alárendelt kérdés, de kijelenti, hogy ebben semmi antipátia sincs az ügyvédség irányában; itt csak arról van szó, hogy mikor lehet sikeresebb a békéltetés, mikor van több kilátás a békülésre; akkor-e, ha csak a felek maguk vannak a biró előtt, vagy akkor-e, ha az ügyvédek, a hozzátartozók jelenlétében történik; ezt a részletes tárgyalásban meg lehet vitatni. 4. A 611. szakasz és ezzel kapcsolatban a fizetési meghagyás ellen fölhozott támadásokra itt csak annyit jegyez meg, hogy 1900-ban mintegy 180,000 fizetési meghagyási kérelem közül mintegy 120,000 ebben az eljárásban elintéztetett. Nem alapos tehát az a vád, hogy i fizetési meghagyás intézménye egyáltalában nem vált be; a ma szabályozás sok tekintetben javítja a javaslatot, amiről majd a részleteknél lehet bőven beszélni. A 611. szakasz csak folyománya annak a kétségtelenül helyes elvnek, hogy a szükségesnél több költséget nem szabad a perrel a feleknek okozni; ebben se vezeti ó't az ügyvédi kar irányában antipátia. 5. A 34. szakaszban se lehet ügyvédi sérelmet látni; a kérdés csak az, hogy megokolt-e a kereskedelmi osztálynak oly messzemenő privilégiumot