A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Jogi Értekezések. Szerkeszti Balogh Jenő. 1902:1-2. füzet [folyóirat-ismertető]

318 A JOG adni, aminőt a mai könyvkivonati illetékesség tartalmaz A 34. szakasz ellen Szivák részéről a hazai ipar szempontjából felhozott okot a szóló nem érinti; éppen ellenkezőleg áll a dolog, mert a mai könyvkivonati illetékesség föntartása esetében lenne hazai iparunk a külfölddel szemben inferioritásban, amennyiben 3 nfmH^°? J°g szabályai szerint azt az illetékességet, amelyet mi külföldiekkel szemben fölhasználunk, a külföld is fölhasznállJa,Am-' ^.1,a,mPolgárainkkal szemben, és mi kénytelenek lennénk a külföldi bíróságnak a külföldi kereskedő javára könyvkivonati illetékesség alapján a mi nem-kereskedő állampolgárunk ellen hozott .leletet végrehajtani. 6. A tanú és szakértő előlegezési költségének tekintetében fölhozott észrevételre megjegyzi, hogy e javaslat az újyvédre ilyen kötelezettséget nem állit föl. A javaslat szerint a fél köteles ezt a költséget előlegezni és legfölebb azt lehet mondani, hogy ez a kérdés az ügyvéddel szemben nincs megoldva. A miniszter azután még reflektált S i m o n y i-S e m ad a m es I s s e k u t z szavaira és a javaslat elfogadását kérte. m Vis ontai Soma azt hangoztatja, hogy a perrendtartásra egeto szűkség van. Ma a sommás eljárásban szóbeli tárgyalás, szabad merlegelés, a rendes eljárásban merev Írásbeliség annak minden visszásságaival van; ez a kétféle eljárás oly ferde helyzetet teremt, hogy a javaslatot már csak azért is el kell fogadni, mert ezt megszünteti. A javaslat azonban ugy a célul kitűzött irány, mint az alapelvek és a rendszer szempontjából is kipróbált utakon halad és azokat helyesen valósítja meg. A szóló azután bírálja a javaslatot, rendelkezését többnyire helyesli, némely változtatással. A javaslatot általánosságban elfogadja. (Folytatása következik.) Külföld. Az osztrák igazságügyér két körrendelete. Nagyra vannak odaát ugy a napi, mint a szaklapok K ö r b e r igazságügyér két rendeletével, melyek elsejében, mely a felebbviteli törvényszékek elnökeinek szól, azt hangsúlyozza, «hogy a jog egyforma legyen mindenki számára és senki kedvért csorbát ne üssenek rajta. Bármily tágterü is a nyilvános kritika, a biró Ítéletéhez hozzá nem férkőzhetik, ha ez az igazság diadalát jelenti*. A büntető jogszolgáltatás terén sohasem szabad érzékeny súrlódásoknak történniök. És az emberi társadalom érdekei megkövetelik, hogy a vádlottat mindaddig ne tartsák büntetendő egyénnek, mig a sújtó verdikt el nem hangzott. Minden elfogultság nélkül kell tehát a tárgyalást vezetni, és nem szabad senkit zavarba hozni vagy elbátortalanítani. De a törvényes ítélet után is tekintettel kell lenni arra. hogy a büntetés pozitív célja a javítás, melyet a legelvetemedettebbnél ismegkellkisérleni.* ... iKomoly kötelessége a bíróságoknak, hogy a polgárok magán- és családi eletét a legerélyesebben megvédjék. A felek iránt szolgálatkész előzékenységgel viseltessenek és barátságosan együtt működjenek azok képviselőivel. Az ügyvédek és közjegyzők tekintélyének nem szabad csorbát szenvedniök*. Furcsa jogviszonyok lehetnek Ausztriában, midőn egy miniszter — nem adott alkalomkor, hanem hivatalbalépésekor szükségét látja az ily minden tankönyvben található és talán azokból ki is irt elemi szabályokat külön hangsúlyozni. A birodalmi gyűlésben nemrég a galíciai viszonyokról feltárt adatok arra vallanak, hogy a bírák Ausztriában nagyrészt hatalmukkal nem élnek, hanem visszaélnek. A második a főügyészekhez intézett körrendelet a sajtó elleni u. n. objektív eljárás ellen foglal állást. A szabad szóban nem lát veszedelmet. «Ami nem állja meg a kritikát, az sohasem volt életképes*. «Vád csak akkor emelendő, ha a gyanú ugy objektíve, mint szubjektive alapos. > Vissza fogja ez az ügyészeket attól tartani, hogy támaszkodva nemzetiségi, vallási vagy politikai ellentétekre, melyek a gyenge vádat is sikerrel kecsegtetik, — a vádtól elálljanak ? És mennyi marad majd ezen körrendeletekből irott malaszt ? Mert jó rendeletekben eddig sem volt hiány, de «az ég magas és a cár messze van». Csődök Angliában. A csődök főfelügyelője most tette közzé 1901. évről szóló jelentését, H csődök száma és az ezeknél szereplő összegek 10év óta alig változtak. Szerinte csődelrendelések 40%-át teszik a csődkérelmeknek. Egy esetben az egyik adós ellen 1834 óta 200, egy másik ellen 300 csődkérelem lett előterjesztve, anélkül, hogy a csőd tényleg elrendeltetett volna. Az összes csődök száma Angolhonban az 1901. évben 7,613-ra rúgott; ezekből 4,244 került bírói elintézés alá; a többi bíróságon kívüli egyesség utján lett megszüntetve. Az angol csődeljárás rémdrága, — gyakran az aktívák 37%-át emészti fel. Jellemző, hogy a vagyonbukottak közt a sollicitorok is 291,860 font sterlinggel szerepelnek. A vagyonbukott sollicitor-ok száma az előző évi kimutatáshoz viszonyítva 32-ről 55-re emelkedett; viszont az általuk elvesztett összeg 178,340 fonttal csökkent, ami arra vall, hogy irányukban a bizalmatlanság növekvőben van. Az utolsó 5 évben 205 sollicitor került csődbe, és az általuk elharácsolt vagyon 2.019,463 font sterlinget tesz ki. Két év előtt meg a sollicitor-ok fegyelmi hatóságának (incorporated law society) elnöke is csődbe jutott 250,000 font st. passzívával. Ő, valamint a többiek az ügyfeleik által reájuk bizott vagyont rendszerint a tőzsdén vagy más vakmerő vállalkozásban vesztették el. így egy 43 év óta működő sollicitor egy épitési vállalkozót financirozott, aki mindkettőjüket koldusbotra juttatta; egy másik közkereseti társaságot alapit, sikkasztja a reá bizott pénzeket és 5-évi fegyházzal fejezi be pályafutását. Feltűnő a női csődök emelkedése 100/0-kai; számuk 1901-ben 459 volt. Ennek oka a nők folyton emelkedő önálló keresetében rejlik, melyhez azonban a szükséges tapasztalat többnyire hiányzik. Csalárd bukás szigorúan lesz büntetve, de Angliában vajmi nehéz a csalót megbüntettetni. Az állam nem lép közbe hivatalból és a károsult irtózik a nagy költség miatt az eljárás folyamatbatételétől. Midőn a vállalkozótól semmiféle engedély vagy képesítési igazolvány nem követeltetik, — a legjáratlanabb is hajmeresztő vállalatokba bocsátkozhatik, és mindig akad bolondokra, kik pénzüket reá bizzák. így valóban csoda, hogy a 'csődök száma és a vesztett vagyon mennyisége nem aránytalanul nagyobb. A főfelügyelő azt hiszi, hogy ennek oka az angol csődrendtartásnak azon üdvös intézkedésében rejlik, hogy a csődbirónak szabad keze van az illetővei a csőd következményeit oly módon és annyi ideig éreztetni, amint azt jónak látja. Irodalom. Jogi Értekezések. Szerkeszti Balogh Jenő egyetemi tanár. Kiadja a Singer és Wolfner-cég. I. füzet: Pol n er Ödön: Tanulmányok a magyar parlamenti jog köréből. Budapest, 1902. 123 1. II. füzet: Angyal Pál: A személyes tulajdonságok és körülmények tana. Budapest 1902. 240 1. Hazai jogi irodalmunkra s ezzel ugy elméleti mint gyakorlati jogászainkra nagy jelentőségű irodalmi vállalat indult meg a szünidő alatt. Önálló jogi értekezések, nagyobb tanulmányok, monográfiák gyűjteményes kiadását vállalta magára Balog h Jenő egyetemi tanár közbenjárására a Singer és Wolfner-cég. A legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk a rég óhajtott, igazán nagy hiányt pótló vállalatot, melynek első két szép termékét ez alkalommal már bemutathatjuk. Általánosan ismert dolog, hogy jog: iróink nagyobb munkák kiadására csak a legnagyobb utánjárással, sokszor még ugy se kapnak kiadót. Jogi lapjaink, folyóirataink (kivált a Magyar Igazságügy megszűnte óta) egy ivnél nagyobbra terjedő értekezést nemigen adnak ki.*) Ennek természetes folyománya, hogy jogi monográfiairodalmunk, amely pedig hivatva lenne a tudományos vagy gyakorlati jogi kérdéseket részletesen elemezni, boncolni a nagy közönség előtt, egyáltalán nem mondható gazdagnak. Igaz, hogy az utóbbi időben a Politzer-cég vállalkozott több monográfia kiadására, másrészt a Társadalomtudományi Társaság folyóirata: a XX. Század hoz néha hosszabb tanulmányokat, de mondani sem kell, hogy ez édes-kevés. Jogi irodalmunk föllendítésére, a, tudományos és gyakorlati jogélet megtermékenyítésére egy ily monográfia-kiadóvállalatra volt szükség, mely munkakedvet önt a tehetségesebb és szorgalmasabb jogi íróinkba, mert nem kell attól tartaniok, hogy fáradsággal megirt nagyobb terjedelmű munkájuk asztalfiókban, kéziratban marad. A vállalat időhöz nem-kötötten fogja hozni a nagyobb jogi értekezéseket, vegyesen a jog mindegyik ágából. így az első füzet Polner Ödöntől egy közjogi tanulmányt, a második Angyal Páltól egy büntetőjogi monográfiát tartalmaz. E két füzetet ismertetjük alább. A legközelebbi füzetekre Ígérkeztek: Balogh Arthur közigazgatási jogi, M a g y a r y Géza és P a p p József perjogi, Illés József jogtörténeti, Szladics Károly magánjogi tanulmányokkal. Mindenesetre elismerés illeti a kiadó-céget, amely e derék áldásos eszme megvalósítását lehetővé tette, de még nagyobb elismerésre és a hazai jogászság hálájára tarthat számot a tudós szerkesztő, ki nemcsak maga fárad lankadatlanul jogi irodalmunk föllenditésén, de alkalmat és módot igyekezett teremteni, hogy jogi iróink ne hevertessék parlagon tehetségüket, hanem szálljanak síkra, vállvetve a hazai jogtudomány építésére. És most lássuk egyenkint a Jogi Értekezések két első füzetét. I. Polner Ödöntől, a magyar közjog e kiváló munkásától, Tanulmányok a magyar parlamenti jog köréből címmel négy önálló, de szorosan összefüggő tanulmányt kapunk a vállalat első füzete gyanánt. Az elsőben az országgyűléssel mint állami szervvel foglalkozik a szerző, éspedig egyrészt az országgyűlés jogi állását, másrészt a király befolyását az országgyűlés létesülésére, fennállására és működésére teszi vizsgálódása tárgyává. A másodikban az országgyűlési tagság föltételeit, harmadikban az országgyűlési tagsággal járó hatóságot és annak megszűnését boncolgatja, végül a negyedikben, mely függelék szerény cime alá húzódik, azzal a vitás közjogi kérdéssel foglalkozik, vannak-e nálunk az 1848-iki törvények, illetőleg az 1885: VII. t.-c. óta főrendek s ha igen, kik tekintendők azoknak ? Kétségtelenül szép és hálás kérdések s a szerző valóban alaposan, nagy tudományos készültséggel és vonzóan, érdekesen tárgyalja azokat. Kiváló érdeme, hogy az országgyűlésre vonatkozó *) Ebben téved a cikkíró ur. Egy futó pillantás a Jog bármely évfolyamának hasábjaira az ellenkezőről győzheti meg. A szerkesztőség.