A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek

12 A JO ihatta magát vádlott, mert ittas embernek tanuk több italt soha sem adnak. Az utóbbi két tanú vallomása tehát megcáfolja vádlott azon védekezését, hogy a mult év szeptember 4-én egész délelőtt a F. korcsmájában volt, ott 6—7 deci pálinkát ivott és ha megfordult is G.-éknál aznap s elkövette is a terhére rótt cselekményt, azt teljesen ittas állapotban tette. F. Mór hit alatt vallotta, hogy vádlott soha nem volt nála egész*délelőttön át. És igy szept. 4-én sem lehetett ott 9 óra reggeltől délu'án 1 óráig egyfolytában. Valónak vehető tehát az, hogy vádlott a korcsmából kissé bepálinkázva ment be G. Julihoz, de nem volt az öntudatlanságig ittas; mert F.-éknél annyi italt nem kaphatott, azt pedig, hogy másutt is ivott volna, nem is állította, továbbá V.-né tanú azt állitja. hogy midőn ő a függönynél betekintett s ezt vádlott észrevéve elugrott sértettől, vádlott a szobában sétálgatott a '--ublót mellett, tehát nagyfokú ittasságban nem is lehetett. Sértettnek előadását mindenben megerősíti a teljesen érdektelen V. [.-né tanú vallomása. Sértett előadása szerint, mielőtt hozzája jött — azaz mielőtt ő a pékhez ment — 9 óra körül volt az idő: 11 óra tájban találta ott V. Istvánná vádlottat. Időközben — G. A.-né vallomása szerint — a kis fiai a függönyön át látták s neki hazaérkeztekor azonnal el is mondták, hogy vádlott sértettet kétszer is ölébe vette, enyelgett vele amint azt sértett is elmondta és igy kétségtelen, hogy vádlott hosszabb időt töltött a leányánál, habár azt megelőzőleg a korcsmában is megfordult. Vádlottnak tehát nem sikerült igazolnia sem azt, hogy egész délelőtt, midőn a vádbeli cselekmény történt, a korcsmában volt; sem azt, hogy annyit ivott volna a kérdéses napon, hogy teljesen megrészegedett, mert az e részben védelmére felhozottakat megcáfolták F. M. és F. A. vallomásai. Igazolja azonban a cselekmény elkövetését magának vádlottnak előadása; mert ő a vádbeli cselekmény elkövetését tagadásba nem vette, csak azzal védekezett mindig, hogy ő aznap részeg volt. A tagadásban nem levő vádlott bűnössége tehát a tanuk hit alatti vallomása és sértett előadása által bebizonyult. A bíróság V. I -nénak a vizsgálat folyamán és a mai főtárgyaláson tett vallomása közt oly mérvű ellentétet nem lát, mely nevezett tanúnak szavahihetőségét lerontaná. Nevezett a vizsgálat alatt azt mondta, hogy sértettet, midőn benézett a függönyön, egy ferdén fekvő buzászsákon fekve látta, a főtárgyaláson pedig azt mondta, hogy a falhoz támasztott zsáknak háttal volt nekidülve. A tanú az utóbbi vallomására esküt tett és ezen tényállás valónak elfogadtatott, annál is inkább, mert maga sértett már a vizsgálóbíró előtt is ugy adta elő a tényállást és ezen vallomását következetesen fentartotta azon vallomásával együtt, hogy vádlott öt a zsákok mellé vánkosra fektette, azonban mielőtt egyebet tett volna, V. J.-né félrehúzta az ajtóiuhát s a szobába jött. Az erőszakos nemi közösülés szándéka, egészen a nemi közösülés tényleges megkezdésének mozzanatáig igazoltatott G. Ádámnénak, a sértett következetesen fentartott részletes előadásával támogatott vallomása által, melyet vádlott maga sem tagadott sohasem határozottan. Mindezeknél fogva vádlott a fentire bűntettben volt bűnösnek kimondandó, azonban figyelembe véve büntetlen előéletét, ittasságát, s azt, hogy sértetten a bűncselekmény folytán semmi külsérelern nem történt, a 92. §. alkalmazandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla (1901 febr. 5-én 702. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét a minősítés és büntetés tekintetében a btk. 385. §. utolsó és ugyanazon §. a) pontja b) tétele alapján a 423. §. 2. bekezdéséhez képest megsemmisíti és vádlottat fent nev:zett bűntett helyett a btkv. 233. §-ába ütköző, azonban a 92. §. alkalmazásával a 20. § hoz képest minősülő szemérem elleni erőszak vétségében mondja ki bűnösnek és ezért őt a 233. és 92. §§. alapján 3 (három) hónapi fogházra Ítélte. Indokok: A kir. Ítélőtábla vádlott ellenében az erőszakos nemi közösülés véghezvitelének megkezdését és igy e részét a kísérletnek nem találta bebizonyítva. Az eljárás adatai ugyanis nem nyújtanak támpontot arra, hogy vádlott hozzáfogott volna ahhoz, hogy az akarata nyilvánítására 11 éves koránál fogva tehetetlen G. Juli nemzőrészével a magáét a lehetőség szerint egyesítse. Idáig ő el nem jutott. Ugyanis G. Juli sértett, aki a fejvett főtárgyalásijegyzőkönyv adatai szerint a tényállást szavahihetően adta elő s akinek az előadását az elsőbiróság ítéletében elsorolt mellékkörülmények is támogatják, ugy a főtárgyalás mint a vizsgálat rendén határozottan vallotta, hogy a kérdéses alkalommal vádlott egy székre ült, őt ölébe vette, szoknyáját felhajtotta és a «rondájához» odaültettede ő sikoltott és arra az öléből mindjárt letette, előadta azt is' hogy vádlott az ö szoknyáját felemelte és az ő szeméremtestét fogdosta, aztán elővette azt a «rondáját», de azt nem tette oda az ő szeméremtestéhez, mert ő mindjárt sikoltott. Minthogy az eljárás adatai által bizonyitva van, amit különben vádlott maga sem tagad, hogy ő a kérdéses időben G. Adám házánál ott volt ahová különben járatos nem volt; minthogy bizonyitva van, hogy vádlott F. Juli testvéreit hazulról elküldó'tte s igy vele egymaga maradt; minthogy V. I.-né tanúnak bármely vallomása után, amiket a vizsgálat és a főtárgyalás rendén tett, kétségtelen, hogy a vádlott sértettel kétes helyzetben találtatott, — bizonyi, tottnak volt veendő, hogy vádlott nemi kéjösztönének felgerj jesztése vagy kielégítése végett a 11 éves sértettet a sze' méremtestéhez ültette, ennek a szeméremtestét fogdosta s ekkép ezen az akarata nyilvánítására tehetetlen, tehát a btkv. 232. §. 2. pontjában meghatározott állapotban levő nőszeméiyen fajtalanságot követett el, vagyis a btkv. 233. §-a alá eső szemérem elleni erőszak bűncselekményének tényező elemeit valósította meg. Minthogy pedig a btkv. 233. §-ában meghatározott bűncselekmény öt évig terjedhető börtönnel, a btkv. 232. §-ban meghatározóit pedig 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő; minthogy ehhez képest ama cselekmény ezen büntetésnek ugy a legkisebb mint a legnagyobb mértéke: hat havi és öt évi börtön és illetve két évi és tiz évi fegyház, tetemesen kisebb emezénél és a kísérlet büntetése a btkv. 66. §-a szerint a bevégzett' bűncselekményre megállapított büntetéshez arányul, minthogy azoknak a törvényhelyeknek és a btkv. 66. §. második bekezdése rendelkezéséből kitűnik, hogy a btkv. 232. §-ában meghatározóit bűncselekmény kísérlete büntetésnek rendes minimuma akkora,, mint a btkv. 233. §-a alá eső bevégzett bűncselekményé: annálfogva nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a vádbeli cselekmény a bp. 385. §. 1. tételének b) pontja alapján minősíttetett tévesen, ez a minősítés az ügyészi vádbeszéd s illetve felebbezés keretét is szemügyre véve, a vádlott sérelmére szolgált s igy adott esetben a bp. 385. §-a utolsó bekezdése szerint az elől érintett anyagi semmiségi ok hivatalból észlelendő, miért is az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítés és büntetés tekintetében a bp. 425. §. 2. bekezdése nyomán meg kellett semmisíteni s annak helyébe a kiderített tényálláshoz képest a törvénynek megfelelő Ítéletet mondani' A kir. Ítélőtábla a büntetés kiszabásánál számításba vette egyrészt a megállapított fajtalanság kevésbbé súlyos voltát, másrészt a kir. törvényszék ítéletéből elfogadott és súlyosítóul nem ellensúlyozott azt az enyhítő körülményt, hogy vádlott nagyobb mérvben ittas volt és hogy büntetlen előéletű, irányában tehát a btkv. 233. §-ában meghatározott büntetési tétel legkisebb mértéke is tulszígorunak ismertetvén fel, a btkv. 92. §-a alkalmazásával megállapított fenti arányos fogházbüntetéshez képest a btkv. 233. §-ába ütköző cselekményt a 20. § értelmében vétséggé kellett minősíteni és őt ebben a szemérem elleni erőszak vétségében bűnösnek kimondani. Egyebekre nézve elfogadtatnak a kir. törvényszék Ítéletének indokai. A m. kir. Kúria (1901 dec. 4-én 7,326. sz. a.) által a közvédő semmiségi panasza a bp. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: A kir. ítélőtábla tényként megállapította, hogy vádlott nemi kéjösztönének felgerjesztése vagy kielégítése végett a 11 éves G. Julist a szeméremtestéhez ültette, ennek a szeméremtestét fogdosta s ezen az akarata nyilvánítására tehetetlen állapotban levő nőszeméiyen fajtalanságot követett el. Minthogy ebben a ténymegállapításban, meh'et a bp. 437. §-ának első bekezdése szerint a kir. Kúria is határozatának hozatalánál alapul e fogadni köteles, büntetendő cselekmény tényálladéka benfoglaltatik, vádlottnak a bp. 385. §-a 1. a. ponijára fektetett semmiségi panaszát mint alaptalant el kellett utasitatani. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : A tordai tszéknrl Takács György helybeli lakos ellet? bej. márc. 1, fsz. márc. 8, csb. Zárka Jenő. tg. Felszegi Lajos dr. — A komáromi tszéknél Rosenberg Adolf tatai kereskedő ellen, bej. febr. 15, fsz. febr. 27, csb. Zsindely Ferenc, tg. Horváth Géza. — A gyulai tszéknél Neumann Simon endrödi lakos ellen, bej. márc. 10, fsz. ápr 1 csb. Nyisztor Adorján dr., tg. Uhrin Endre dr. — A gyulai tszéknél Kohlmann János, mint a Kohlmann Ferenc egyéni cég tulajdonosa ellen, bej. márc. 26, fsz. ápr. 14, csb. Nyisztor Adorján dr., tg. 'Jancsovits Emil. — A székesfehérvári tszéknél Kohn Zsigmond ^kereskedő ellen, bej. márc. 26. fsz. ápr. 22, csb. Sohár Béla, tg. Pálffy Károly — A pécsi tszéknél Adler Sándor, mohácsi kereskedő ellen, 'bej. febr 15 fsz. febr. 22, csb. Farkas Sándor, tg. Philipp Ferenc dr. — A zalaegerszegi tszéknél Apfel Géza sümegi lakos ellen, bej. febr. 20 fsz márc 18, csb. Szirmay Béla, tg. Teleki Lajos dr. — A szegedi tszéknél" Piginczky István kisteleki lakos ellen. bej. márc. 1 fsz. márc 22 csb. Fehér Tamás dr., tg. Huszár János dr. - A szabadkai tszéknél ifi" Schladt György szeghegyi lakos ellen. bej. márc. 3, fsz márc 19 csb Solti Károly dr., tg. Fárnek Dezső dr. - A szabadkai tszéknél Pehaim Ferenc zentai lakos ellen, bej. febr. 21, fsz. febr. 26, csb. Solti Károlv dr tg. Rothmann Árpád dr. y '' Pályázatok (§Lj~ Gyöngyösön kir. közjegyzői áll. febr. 2. (7) Az erzsébetvárosi tszéknél birói áll. jan. 25. Kúriai és táblai értesítések. Arad S. P. dr Honigsch-M orsz. közp. tp. érk. 277/902 sz a: eloa. Kársa, n. e. - Brassó W. I. dr. Klein-Popper (354/901 v ) ian A rm9n ÍT" ~ ^omTaTM-Gy- dr.Mazur-Matheóci bgy. (2,103/901) dec. 20 hh. _ Pecs M. I. dr. Petkó-Szolga (385/901.) jan 14 rhh rmv - Sopron K. I. dr. Schwarz-Raffensberger (162/901 ) ian 9- hh SzeDsinKg0Ehadrd rVr^ ^nder~^ ftWS) j!í? l l Lentm£ton R TGa'-.Czu.nyik (2.511/bOl.) Ían- ™- mv. - Turócf n ;°n f J. Cz.pcz.ar-Cz.pcziar érk. 223/902. sz. a. előa. Pe-t'693 dec"2aOhmhb0r ^ 682' 6M- 2^ 805- «• "' e" PA1XA8 HÉ6ZVÉNVTM«ASÁO NYOMDÁJA BUDAPESTEN.