A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Folytatás

Waldesduftig, schlicht, kein üppig Wuchernd Schlinggewachs des Südens?» Es : «Sind verdammt wir immerdar, den Grossen Knochen zu benagen, Den als Abfall ihres Mahles Uns die Römer hinge\vorfen?» A közvetett birtok a fölelevenített «hebbende, brukende, ledigliche Ge\vere» gyümölcse : «Die Frucht der unerschöpften Keimkraft des verjüngten germanischen Rechtgedankens» mint Gicrke ditirambusa mondja «Das bürgerliche Gesetzbuch und der deutsche Reichstag» c. művében. Ehhez járul még, hogy a közvetett birtok nélkül nehezen lett volna a kódex szövegébe beilleszthető az ős germán «Hand muss Iíand wahren», «wo man seinen Glauben gelassen hat, dort muss man ihn suchen.» Német polg. törvénykönyv 932—936., 1,006. és 1.007. §.18).Tei vezet 629- 632. 660. s 681. §. A közvetett birtokra vonatkozó rendelkezések oly homályosak, hogy mint láttuk, a legelemibb tényálladék megállapítására sem nyújtanak támaszpontot. Az egész intézmény ossiani misztikus ködben borong, akár egy Stephane Malarméféle szimbolisztikus költemény, egy 5. Przybyszewski-{é\e satanista prózatermék, egy Fernctnd Kknopff-ié\z impresszionista festmény, vagy akár egy Marctis Be/imer-fé\e szecesszionista rajzolat, melyről nem tudni: háremhölgyet, arabs lovat, avagy zsöllyeszéket ábrázol-e, de német votn Scheitel bis zur Sohle. A birtok védelme tudvalevőleg kettős: egyrészt jogos önhatalom, (jogos védelem és jogos önsegély,) másrészt bírósági segély. Amazt szabályozza a német polg. törvénykönyv. 859. §-a: «Der Besitzer darf sich verbotener Eigenmacht mit Gewalt erwehren. Wird eine bewegliche Sache dem Besitzer mittelst verbotener E;genmacht weggenommen, so darf er sie dem auf frischer That betroffenen oder verfolgten Thater mit Gewalt vv iederabnehmen ». Wird dem Besitzer eines Grundstücks der Besitz durch verbotene Eigenmacht entzogen, so darf er sofőrt nach der Entziehung sich des Besitzes durch Entsetzung des Tháters \viederbemachtigen». A Tervezet 517. §-a : «A birtokos a tilos önhatalom ellenében erőhatalommai védekezhetik». 18) Ez nem tévesztendő össze a publiciana in re actióval, hanem az a «deutschrechtliche Klage aus früherer Ge\vere» recepciója. L. G i ei k e id. m. 46. és köv. 1. így nem fogja helyesen a «Publiciana» elnevezést nyerhetni, mint dr. Ágoston Péter a Magánjogi Kodifikációnk 9. számában jósolja. A különben jeles cikkbe azon lapsus (a/t hiszem calami: 375 helyett olvasandó '472. §.) is becsúszott, hogy az Optk. 375. §-ában nem laudatio nominis-t, de publiciana-t lát. i OG A birtokos 3 rajtakapott vagy üzőbevett tettestől erőhatalommal visszaveheti azt az ingó dolgot, amelyet ez tilos önhatalommal elvett.» Első szempillantásra látjuk, hogy a német polg. törvénykönyv az önsegély megengedésében tovább megyén, mint a Tervezet. Ezen korlátozást helyes legiszlativpolitikai okok indikálják.19.) A bírósági segély szintén kettős : aszerint, amint a birtokost birtokától tilos önhatalommal teljesen megfosztották, avagy birtokában csak bármi módon háborították.20.) «Wird der Besitz durch verbotene Eigenmacht dem Besitzer entzogen, so kann dieser die Wiedereinráumung des Besitzes von demjenigen verlangen, welcher ihm gegenüber fehlerhaft besitzt.w Német polg. törvénykönyv 861. §. 1. bek. «Wird der Besitzer durch verbotene Eigenmacht im Besitze gestört, so kann er von dem Störer die Beseitigung der Störung verlangen. Sind weitere Störungen zu besorgen, so kann der Besitzer auf Unterlassung klagen.» (862. §. 2. bek.) Ezzel teljesen konform a Tervezet 519. és 520. §-ainak 1. bekezdése. ccAkit a birtoktól tilos önhatalommal megfosztottak, az a megfosztás utáni egy éven belül a birtok visszaadását követelheti attól, akinek birtoka ő irányában törvénytelen. (Sommás visszahelyezés iránti kereset.)» «Akit a birtokban tilos önhatalommal háborítottak, az a háboritás utáni egy éven belül a háboritótól a birtoklást nehezítő vagy lehetetlenitő akadály eltávolítását követelheti. Ugyanaz a bíróságtól azt is kérheti, hogy tiltsa el a háboritót a további háboritástól (Sommás visszahelyezés iránti kereset birtokháboritás miatt).» Alkalmazzuk mármost a birtokvédelem említett fajait ugy a közvetlen, mint a közvetett birtokra. Itt több kérdés tolul fel. 1. Használhatja-e a birtokközvetitő a felsorolt összes védelmi eszközökéi", tehát ugy áz önvédelmet és önsegélyt, mint a bírósági segélyt harmadik személy ellen; 2. használhatja-e ezeket a közvetett birtokos ellen, 3. használhatja-e ezeket a közvetett birtokos birtokközvetitője és 4. harmadik személy ellen f Előzetesen pedig megoldandó azon kérdés, ki ellen gyakorolható tilos önhatalom, vagy még konkrétebb, determináltabb alakban: képzelhető-e, hogy harmadik személy gyakorolhasson tilos önhatalmat, mely kizárólag csakis a közvetett birtokos ellen irányul és mely eo ipso birtok közvetítő ellenében tilos önhatalmat ne involválna. Ezen kérdés lényegileg összefügg azon kérdéssel, vájjon le) V. ö. Jogtudományi Közlöny 1900. évf. 31. számában közölt cikkelyemet. 2°) L. Jogtudományi Közlöny 1895. évf. 37. számában közzétett ! értekezésemet. «Szeretőd leszek és építünk egy kis házikót» dadog egy ici-pici kis lány. «Levágom a torkodat* fenyegetődzik egy kis fiu. «Én leszek a börtönigazgató, te a csavargó és én megvesszőztetlek)) —• «Ma korbácsolták az apámat» — és több efféle nyilatkozatot gyermekszájból minden percben hallani. A leányok nemi életüket 12—13 éves korukban kezdik — de megesik, hogy már ezen koruk elérte előtt is nemileg közösülnek. Drill látott egy kórházban egy 9 éves, szifilitikus bajban szenvedő leányt, ugyanott több fiúgyermek is szenvedett ily bajban, paederastia folyományaképen. A szakhalini ifjúság nagy része tehát kész fegyházjelölt. Ily körülmények között szó sem lehet a sziget állandó telepítéséről; tulajdonképp az még kezdetét sem vette. A rabok nem ok nélkül gyűlölik e kárhoztatott helyet: egy sincs közülök, aki róla kedvezően nyilatkoznék, vagy pláne ott kívánna maradni, sem a szerzett jólét, sem más ideális javak nem birják őket odakötni. A szárazföldre való szökés kísérlete tehát igen gyakori. 1898-ban szökött 449, 1899:259 egyén, ezekből visszakerittetett 1898 : 249,1899 :165, meghalt 1898 : 5, 1899 : 9 ; menekült 1898 : 195 ; 1899 : 83. A szökés rendszerint akkor megy végbe, mikor a fegyenc a börtönön kivüli munkálatokra lesz kirendelve; a telepitvényes akkor tekintetik szökésben levőnek, ha 7—14 napig falujából távol marad. Legtöbben a szökevények közül a szárazföldet törekszenek elérni; sokan azonban, főleg nyáron, csavargókká válnak és ekkor a lopások, rablások és gyilkosságok rendszerint nagy mérvben szaporodnak. Többen közülök bandákká szervezkednek, melyek a rablást és gyilkosságot a legvakmerőbb módon űzik és az egész lakosságot rettegésben tartják, főleg, ha tűzi fegyverek birtokába is jutnak, mint ez 1899-ben történt. Csakis a banda teljes kiirtása vetett véget akkor a dolognak. Mi lesz tehát a transzportáltak jövője ? Azon kiváló jogá! szok, kik az uj büntető kódex kidolgozásán közreműködtek (mely most az államtanács előtt fekszik és talán rövid idő múlva törvényerőre is emelkedik), — lényegében föntartották a transzportáció szervezetét, alkalmazkodván az 1879 dec. 11-iki cári ukázhoz, mely a büntetések fokozatát előre megállapította. (Enyhítésképpen javaslatba hozzák, hogy a transzportációra itélt nők büntetésüket a fegyházakban is, elkülönítetten a raboktól kiállhassák. A férfiak éjjel lehetőleg magánzárkában helyezendők el. Ezen javaslat alapján európai Oroszországban is lesznek fegyházak építhetők, — ami különben most sincs kizárva.) De máris emelkednek mindenfelől hangok a transzportálás megszüntetése érdekében. így a varsói ügyvédi kar is ez érdemben szólalt fel. Eltekintve a nagy költségtől, — úgymond, — ezen transzportálás a társadalom lemondását jelenti a bűntettesek javulásának magasztos problémájáról. Sokan vannak a rabok közül, kik csak szerencsétlen véletlen folytán léptek a bün útjára és kedvező körülmények közt a társadalomnak javultan volnának visszaadhatók. A rabok telepítése kiáltott büntetésük után csak azon, a bűntettesek megvetéséből folyó előítéleten alapul, hogy a rabnak még büntetésének elszenvedése után sem adható vissza a szabadság. A transzportált, nem látván maga előtt más menedéket, újból gaztettekre vetemedik, ellenben elveszti reá nézve a bün minden csáberejét, ha újból szabaddá és a társadalom tagjává válhatik. Kulomszin államminiszter 1899 febr. 21-én a cárhoz intézett jelentésében ezeket mondja : «A büntetésképpeni tele-