A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvébnykönyv tervezetére. Folytatás

Huszonegyedik évfolyam. 44. SZÍ m. Budapest, 1902 november 2. Szerkesztőség; V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSAGCGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: -Helyben, vagy vidékre bér£»/ mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 Egész « _ 12 • Az előfizetési péntek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A birói kar erkölcsi függetlensége. Irta Zsoldos Benő, zombori tszéki aljegyző. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére. Irta PI o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. — Közvetett- és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — Belföld (A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyibizottságában.) — Külföld (Az osztrák igazságügyér két körrendelete. — Csődök Angliában.) — Irodalom (jogi Értekezések. Ösmertett Finkey Ferenc dr., sárospataki jogtanár. — A c s á d y Ignác : A magyar birodalom története) — Vegyesek. TÁRCA : Transzponálás Szakhalin szigetére. Közli r. 1. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. A birói kar erkölcsi függetlensége. — A «titkos minösités» kérdéséhez. — „. Irta ZSOLDOS BENŐ, zombori kir. törvényszéki aljegyző. Engedjék meg e lapok nagyrabecsült szerkesztői nekem, hogy modern igazságügyi szolgálatunk egyik régóta divatozó s erősebben csak a legújabb időkben bolygatott gravámenéhez csekélységem is szólhasson egyet-mást. A kérdés felszínre került, onnan levenni azt: egy lenne a vétkes mulasztással; illendő tehát, hogy az minél gyakrabban s minél szélesebb körben nyilvánuló megbeszélés tárgyává tétessék. Az ugynevett <ítitkos minösitcsn kérdéséről van szó. Mintha csak a Torquemadák korszakából, avagy a felvilágosodás első századaiból véletlenül ittfelejtett, ódon maradványról hullana le a feledés fátyola, épp oly kellemes érzelmeket gerjeszt az általa érdekeltekben ez a pár nyájas szavacska: «titkos minősítés.* Elismerésünkre és különösebb figyelmünkre tarthat számot a Jog hasábjain minap tett azon kijelentés, — mely amennyire határozott, éppen olyan önérzetes is, — hogy ((napirenden is fogjuk tartani ezt a tárgyat mindaddig, míg csak küzdelmünknek kedvező eredményét nem látjuk.» Erre a bátor föllépésre várakoztunk mi már régen, erre lesz kétszerte nagyobb szükség a közel jövőben, amely hivatva leend ezt a gyászos intézményt, mint hitvány szemetet, örökre kiseperni az igazságszolgáltatás bonyolult gépezetéből. Nagyon helyesen és talpraesetten nevezte el a Jog minapi cikkírója ezt az egész dolgot a birói kar erkölcsi függetlensége kérdésének. Mert valóban a legnagyobb mértékben az. A bíróság függetlensége pompásan precizirozva van minden irányban ; korrekt és tiszta törvények védnek mindannyiunkat ugy alulról, mint a felülről jöhető mindennemű befolyások ellen, mely törvények védőpajzsa alatt a magyar birói kar nemesen és önzetlenül élhet magasztos hivatásának. De mit ér ám az, ha az emberi gyarlóságokkal szemben igy körülbástyázva, a «birói függetlenség)) nagy horderejű jelszava alatt, a bíróság sebezhetlen testén ott van az Achilles sarka: a mai titkos minősítésnek eléggé el nem ítélhető rendszere, mely éppen legféltékenyebben őrzött, legérzékenyebb oldalról támadhatja meg az áldozatot: problematikussá teheti az egyénnek erkölcsi immunitását. Ne legyünk elfogultak. A titkos minősítés, — in theoria, — annak, aki rátermett arra a pályára, melynek szolgálatára elhivatott s ki szorgalommal, igyekezettel forgolódik a rárótt teendők ellátásában, — édes-keveset árthat. De már in praxi, a való életben sokszor egészen másként állhat a dolog. Tisztelet adassék a felsőbbségnek, de nem lehet kitérnünk amaz általános igazság elől, hogy : homines sumus. A napjainkban elfogadott minősítési rendszer, éppen titkos, — hogy ugy ne mondjuk, — a hivatalnokok háta mögött dolgozó természeténél fogva sorra teremtheti a védtelen áldozatokat, tönkretéve ezek jövőjét, örökre kiölve belőlük minden nemesebb ambíciót. Vegyük fel például, hogy az igazságügy szolgálatában állók közül bárki is, tehetséggel s a jövőbe vetett reményfői fokozott igyekezettel látja el hivatalos teendőit napról-napra, évről-évre. A várt és jogosan remélt előmenetel érdekében dolgozik, fárad, nem-egyszer rovására egészségének s családi élete nyugalmának. Az évenkinti hivatalvizsgálatok s egyéb alkalmak idején egyre-másra kapja a felsőbb helyekről özönlő elismerést — papíron. Egyszer csak arra a kellemes felfedezésre bukkan, hogy szép csendesen kezd lemaradozni. Eleinte csak ugy szórványosan, később azonban egész rendszeressé kezd válni a mellőztetés. Ennek oka felől pedig a legsötétebb bizonytalanság veszi körül. Egymásután nevezgetik ki előtte azokat, akik a rangsorban jóval utána következnek. S mi aztán ennek a következménye? Az illető munkakedve csökken, ambíciója szárnyaszegetten foszlik széjjel, ingerült, ideges lesz s mellőztetése miatt a hivatali teendőit csak robot-munkának kezdi tekinteni. Ami fő : az okra a legkínosabb utánjárással sem tud ráakadni hivatalos uton; ha esetleg fegyelmi eljárást kér maga ellen, az is hiába, — minden rendben van. Ezek bizony egytől-egyig igen mélyreható s hatásaikban szinte kiszámíthatatlan jelenségek, melyek sehogysem illeszthetők bele egy modern kultúrállam jogintézményeinek keretébe. A reform itt csakis radikális lehet; kell is, hogy az legyen ; ideig-óráig tartó vakolásokkal nem lehet monumentális épületünk falán keletkezett veszélyes repedéseket helyresimitani A titkos minősítés rendszere alapjában megszüntetendő s ennek kivívása érdekében ugy a sajtó, mint a közélet terén kiterjedt mozgalom szervezendő. Hivassék föl, — ha kell, memorándum alakjában is, — magának az igazságügyminisztériumnak figyelme minél hathatósabban, a magyar bírói kar és bírósági hivatalnokok erkölcsi méltóságának integritását sértő titkos minősítés összes kinövéseire, hogy az igazságügy nagy szervezetében egyetlen ember se lehessen védtelenül kiszolgáltatva fölebbvalója esetleges szeszélyeinek vagy netaláni privát bosszuérzetének. Legyen a minősítés nyitott könyv az érdekelt előtt, legyen az nyilvános minden részletében. Ha méltányos a^. és igazságos, akkor legyen alkalma az illetőnek elhárítani az esetleges kifogásokat, ha pedig súlyosnak és tulszigorunak találja magára nézve : álljon előtte a kellő ut és tér megszerezni annak ellenében a szükséges jogorvoslatot. Jórészt a mai minősítési rendszeinek köszönhető, hogy — sajnos — a bíróság soraiban is jelentkeznek a divatos stréberség kárhozatos árnyoldalai; a fölebbvalók iránti köteles tisztelet és nagyrabecsülés helyét hovatovább kezdi elfoglalni a mindennel megalkuvó, szolgai meghunyászkodás. Szivünk mélyéből üdvözöljük tehát e lapok hasábjain szóvá tett ezen üdvös elhatározást, mely a fentebb vázlatosan előterjesztett kóros jelenségek szellőztetésére s ennek révén azok gyökeres kiirtására irányul. Óhajtandó, hogy az előreláthatóan meginduló mozgalom minél előbb a kivánt eredményre vezessen. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekin- s tettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. (Folytatás.) A Tervezet Öröklési jogának nagy tudományú szerkesztője : S c h w a r z Gusztáv, a házastársi özvegyi haszonélvezet öröklési intézményében rejlő ethikai alapelvet a maga teljességében tervezte volt a Tervezetben keresztülvinni, amennyi*) Megelőző közleményt 1. 42. számban. Lapunk mai száma ii oldalra terjed.