A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Transzportálás Szakhalin szigetére. Vége

314 A JOG ben ezt a haszonélvezetet az özvegy férjre is hasonlóan kiterjeszteni szándékozott,3) a szerkesztőbizottság azonban a kérdésben megállapodásra jutni nem tudván, Erdély Sándor igazságügyminiszter, a teljes ülés meghallgatása után a férji haszonélvezet tervét elejtette.2) A házastársnak másodsorban dekretált törvényi örökösödése után következő csoportokat illetőleg : «A rokoni öröklési kapcsolat megszorítása — mondja Schwarz Gusztáv — abból a tapasztalatszerü tényből indul ki, hogy a modern család szűkebb körű valami, mint a régi jog családja. A vérségi társadalom korában, de még később is a család, a nemzetség, volt úgyszólván az összes közfunkciók legfőbb szerve ! . . Ma azonban a család korábbi funkcióinak nagy része az államra és a községre szállott át és ezzel a családi érdekközösség érzete tetemesen alábbszállt ... a család mindinkább arra a kis körre zsugorodik össze, amelyet a legszorosabb vérközelség még egy-életközösségben tart együtt, s amelyet a szeretet kötelékei még szorosan fűznek együvé. Ez a kör a nagyszülőkön tul rendszerint nem terjed. Azontúl már rohamosan csökken valamint az együttélés külső ténye, ugy a vele járó érzelemvilág közössége is, mely a rokoni szeretetnek tápot ad. Minthogy igy a tulajdonképpeni család a nagyszülői csoporttal lezárul, a családi szeretet cimén a törvényes örökség sem szállhat tovább. . . Fontos a kérdés szociálpolitikai kihatása is. ... Az innen eredő támadásokkal szemben egyrészt semmivel sem erősíthetjük meg jobban a családi öröklés intézményét, mintha azt észszerű határok közé vonjuk, s ezzel az intézménynek szinte bevehetetlen pozíciót biztosítunk, másrészt pedig semmivel sem kompromittálhatjuk jobban az egész intézményt, mintha a mai öröklési rend visszásságait megörökitjük és fentartva a nevető örökösök hadát, az öröklést valóságos szerencsejátéknak hagyjuk meg.3)» A tudós szerkesztőnek ezen jellemzésében míg egyrészt élesen ki vannak domborítva az öröklési intézményben rejlő etnikai alapelvek, addig okadatoltan meg vannak vonva azoknak véghatárai is ; ugyanis a Tervezet Örökjogának tudós szerkesztője a törvényi öröklést fölfelé a harmadik, vagyis a nagyszülők parentelájára szándékolta redukálni, Erdély Sándor igazságügyminiszter azonban, a teljes ülés véleményének meghallgatása után a Tervezetben fölvett terjedelemben statuálta a rokonsági öröklési kapcsolatot, a negyedik, vagyis a szépszülők parentelájáig bezárólag4) és igy a Tervezet akként rendelkezik, hogy a szeretet rendjében, ha sem ivadék, sem házastárs nincs, törvényi örökösök : 1) A m. ált. polg. törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei: 1.80 —82. 1. ; II. 32. s köv. 81—83., 91., 95-96. 1U0., 103. 11. 2) Jegyzőkönyvek: II. 106. 1., IV. 61. s köv. 226. 11. 3) Jegyzőkönyvek : II. S5—36., 59. 1. 4) Jegyzőkönyvek : III. 180. s köv. 432. 11. az 1,806. § értelmében harmadsorban a szülők fele-felerészben és átháramlási jogosultsággal; az 1,807. § értelmében negyedsorban a négy nagyszülő 1/i—V* ~részrjen ; az 1,808. § értelmében ötödsorban a nyolc szépszülő */„ x/8-részben, és illetve az ezektől a törzsektől eredő oldalrokonok, ugy azonban, hogy az 1,809. § szerint, ha egyik szépszülő sincs életben, azok ivadékai közül a legközelebbi rokon lesz örökössé. A Tervezet a negyedik, vagyis a szépszülők parenteláján tul a szeretet és kegyelet ethikai kapcsait, az öröklést illetőleg, bölcs megfontolással megszünteti. Ezen rendelkezés ellen az erkölcs alapos kifogást nem tesz, de nem is tehet, mert a szeretet ezentúl egyrészt laza, másrészt hiányzik is. Ekként ha szépszülői ivadék nincs, a Tervezet az 1,810. §-ban hatod- és utolsó sorban az államkincstárt rendeli törvényes örökösnek. De itt ismét szépen manifesztálja a jogállam erkölcsi érzületét, mert minden félreértés elkerülése végett azt is dekretálja, hogy az ilyen örökségek értékét az államkincstár szegényügyi, kórházi és iskolai alapítványokra, tehát az erkölcsi érzület szolgálatában álló humanitárius célokra fordítja.6) A következő 1,811—1,814. §-ban a Tervezet élesen szakit az eddigi ági öröklés intézményével is, és azt fentartva, csakis a családi ethikai kapcsok keresztülvitt rendszerén belül illeszti be a Tervezetbe, azonban az 1,815. §-ban, a szeretet kötelékeinek a hosszú időn át meglazult állapotára való tekintetekből, tehát szintén erkölcsi motívumokból, azt a korlátot állítja fel, hogy oly értéket, amely az örökhagyó halálát megelőző 32 évnél régebben szállott rá, az 1,811 —1.814. §. alapján követelni nem lehet. Ugyanezen ethikai alapelveken épiti fel a Tervezet az utóörökös- és helyettes örökösnevezés, a hagyomány, továbbá a közös végrendelet és a szerződési öröklés intézményeit is ; mindenütt a szeretet és a kegyelet a vezérlő motívumok, a melyek az egész öröklési intézményt átlengik és díszítik. De az ethikai motívumok talán a legkategorikusabb imperatívuszban a köteles-rész intézményéről rendelkező 1,953— 1,982. §-ban nyilvánulnak meg a Tervezetben; mert ez az a legbensőbb érzelemvilága és terrénuma az öröklés intézményének, amelyben a jogállam az örökhagyó kifejezett ethikai akarata ellenére is védi és hatályositja az intézmény alapját képező ethikai alapelveket, ha ezek nincsenek lényegükben megsértve. Itt nyilvánít ki a törvényhozó legmagasztosabb felfogást és ethikai szándékot a családi szeretet erkölcsi kötelékei iránt, valamint az ezek által a családtagok közt teremtett eltörölhetetlen ethikai jellegnek sértetlen megóvása és érvényrejutása iránt; a törvényhozó bölcsessége nem türi meg, hogy 6) Jegyzőkönyvek : III. 432. 1. Transzportálás Szakhalin szigetére. A. Jog eredeti tárcája. A (Vége.) Az első falu Szakhalinban : a Dué őrség, 1858-ban alapíttatott; 1869-ben alapíttatott Korzakovszk őrség a sziget déli részén, és Alexandrovszk mezőváros észak felé. A következő 10 évben egy ujabb telep alapíttatott a sziget közepén ; 1882-ben már 13 mezőváros és falu létezett, melyek azonban nem valami szakértőmódon alapíttattak, hanem börtönőrök által, kik később fegyházigazgatókká lettek kinevezve. 1882-ben lett elhatározva a kötelező transzportáció Szakhalin-ba, a sziget telepítése céljából; ettől kezdve lázas gyorsasággal épültek a falvak; 10 év alatt, 1883—1892. alapittarott 62, 1891—1897. 57 falu, — mindannyi újból minden terv és rendszer nélkül. Az éghajlat nem kedvező a földmivelésre ; ezenfelül a mívelhető föld mennyisége nem elegendő mindazok kielégítésére kik arra igényt tarthatnak. A mivelt föld sem annyira termékeny, hogy a munkást az ínségtől megóvná és igy kénytelen a kincstár is különféle segélyt nyújtani. Életjáradékot nyernek a transznortált családtagjai, kik őt önKént követték ; a kényszermunkára itélt nők, akik büntetésüket kiállották és gyermekkel birnak, valamint ez utóbbiak 14 éves korukig. Az ebbeli költség 1899-ben 22,458 rubelt tett ki; a fiatal fegyencházasok lakberendezésére fordított költség 1,485 rubel volt. A transzportált telepesek, más iparág hiányában csakis mezőgazdasággal foglalkozhatnak. A tengeri hinár-halászat (élelmiszer a japániak- és kínaiaknál) a hering- és egyéb tengeri halak halászata, besózása és a hal-liszt készítése (mely a japán rizsmezők trágyázására szolgál) — kizárólag a japániak kezében van. És habár a telepesek, gyakran erőszakkal is ellenzik a japániak ezen versenyét, mégis vajmi kevesen alkalmazhatók közülök e célra. A kőszénbányatulajdonosok és halászok előnyben részesitik a japániak és kínaiak (ez utóbbiaknak szabad jövet-menetük van a szigeten) munkáját, mert ezek nem tartanak annyi ünnep- és szünetnapot, nem részegeskednek és jobb munkát is végeznek. A legtöbb transzportált már előrehaladt korban hagyja el a börtönt; e mellett nagyjában nemigen kedvező egészségnek örvendenek és gyorsabban is vénülnek. Igen csekély köztük, a szabadságban élőkhöz viszonyítva, az erőteljes férfiak száma. Ezenfelül legtöbben közülök rendetlen életűek, a szeszes italokat túlságos mérvben igénybe veszik és kicsapongó természetűek. Sokan közülök már előzőleg is a börtönök rendes lakói voltak; ezen helyiségek pedig nemigen kedvezőek az egészségre. A szakhalin! fegyházak is inkább csökkentik a rabok energiáját, semhogy őket munkához szoktatnák és ebbeli tehetségüket fejlesztenék; emellett élelmezésük is elégtelen, Gyakori köztük a krónikus gyomorbajos ; ebből a bajból pedig fejlődik egy sereg más betegség : az anaemia, erőhanyatlás, tüdővészes emphysema és tuberkulózis. Gyógyulásuk a test satnyasága folytán hosszadalmas. Az ételek elégtelen volta, a ruhahiány, a nedves és alkalmatlan börtönök túlzsúfoltsága egyre gyengítik a letartóztatott szervezetét és munkaképességét és benne ideges izgalmat szülnek, mely gyakran lázadássá fajul. Az ily állapotban lévők sokszor vonakodnak munkába állani, ami a többieknek rossz példát ád. A pálinka és a kártyajáték pedig teljessé teszi a demoralizációt.