A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek

o A JCG A házasélet megbontását és az együttélés vissza nem állítását előidézett körülmények tekintetében a házas felek társadalmi állása, műveltségi f.ka és a nőnek viselkedése is figyelembe veendő lévén, a kir. Kúria arra tekintette), hogy alperes fővárosi elöljárósági kezelötiszt s ekként mar magasabb műveltségű fokkal biró társadalmi állást foglal el; abból a megállapított tényből, hogy felperes alperes anyját es testvéreit ócsárolta és szidalmazta, valamint már az együttélés megszakítása után felperes által az alpereshez intézett rendkívül durva és sértő hangon irt levélből azt következteti, hogy egyfelől felperesnek kifejezett visszatérési szándéka nem komoly és hogy másfelöl a perben álló felek között a házassági viszony felperes ténykedései által is annyira fel van dúlva, hogy alperesre nézve a további életközösség teljesen elviselhetetlenné vált: ily körülmények között alperesnek ama megállapított ténye, hogy tőle küiönélö nejének a közös háztartásba visszafogadását megtagadta, felperesnek a külön eltartásra való igényének elismerését vagy megállapithatását maga után nem vonhatja. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. nov. 8. I. G. 351. sz. a.) Füredi Mór dr. által képviselt Szt e h 1 o Jánosné R. Borbála felperesnek Fischer Hugó dr., később pedig Sztehlo Kornél ügyvéd által képviselt Sz. János alperes ellen ideiglenes nötartás és a járulékok iránt a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik; a felebbezési bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. In d okok: Alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy neje eltartására jogszabály megsértésével marasztaltatott, mivel nejének a különélés alatt tanúsított viselkedése különösen annak hozzá intézett s az iratok mellett 6. s 13. a. fekvő levele mélyen sértő tartalmánál fogva oly állapotot idézett elő, mely a házastársi együttélést lehetetlenné téve, a nejét visszafogadni nem tartozott. E panasz alaposnak találtatott. Ugyanis a kir. Kúriának I. G. 447/900. számú feloldó határozatában kifejtett jogi álláspontnál fogva, habár a peres felek a házastársi együttélést közmegegyezéssel megszüntetve, a közjegyzői okiratba foglalt s bemellékelt «nyilatkozat» szerint egymás között a vagyoni viszonyokat is szabályozták, minthogy felperes a történtektől eltekintve alperessel a házastársi együttélést újból felvenni akarta, felperes tartás iránti igénye attól tétetett függővé, hogy alperesnek a felperes visszafogadásának megtagadására, annak viselkedése alapján volt-e alapos oka. E tekintetben a felebbezési bíróság elfogadva azt, hogy a különélést alperes viselkedése idézte elő, alperest azért tartotta marasztalandónak, mivel alperes nem bizonyított oly tényeket, melyekből a visszafogadás megtagadásának alaposságára következtetni lehetne, felperes N. B. 6. alatti levelét és illetve annak tartalmát pedig nem találta olyannak, mely elegendő arra, hogy alperes nejének visszafogadását megtagadhassa. Ez a jogi álláspont azonban téves. Ugyanis a házasélet megbontását és az együttélés vissza nem állítását előidézett körülmények tekintetében a házas felek társadalmi állása, műveltségi foka és a nőnek viselkedése is figyelembe veendő lévén, a kir. Kúria arra tekintettel, hogy alperes fővárosi előijárósági kezelőtiszt s ekként már magasabb műveltségi fokkal bíró társadalmi állást foglal el; abból a megállapított tényből, hogy felperes alperes anyját és testvéreit ócsárolta és szidalmazta, a felperestől származottnak megállapított, alperest a közös lakásból kiutasító s a legalacsonyabb műveltségi foKon álló "egyének között is meggyalázó és megalázónak tekintendő, N. B. 5. alatti iratból, valamint a tényállás szerint már az együttélés megszakítása után felperes által alpereshez intézett N. B. 6. alatti rendkívül durva és sértő hangon irt levélből azt következteti, hogy egyfelől felperesnek kifejezett visszatérési szándéka nem komoly és hogy másfelől a perben álló felek között a házassági viszony felperes ténykedései által is annyira fel van dúlva, hogv alperesre nézve a további életközösség teljesen elviselhetlenné vált. Ily körülmények között alperesnek ama megállapított ténye, hogy a tőle különélt nejének a közös háztartásba visszafogadását megtagadta, felperesnek a külön eltartásra való igényének elismerését vagy megállapítását maga után nem vonhatván, a felebbezési bíróság jogszabályba ütköző ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani s ugyanazt a S. E. 109., 168. és 204. §-ai alapján a felmerült összes per, felebbezési és felülv>zsgáati költségeiben elmarasztalni kellett. Annak kimondása, hogy az anya a fogamzás időszakában feslett életmódot folytatott, jogkérdésre vonatkozik, amennyiben ténykérdést csakis azok a körülmények képeznek, amelyekből a feslett életmódra vonatkozóan a jogi következtetés levonható. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. nov. 22. I. G. 390/1901. sz. a.) Az i8g5. XXXi. t.-c. i S-a 2-ik bekezdésének rendelkezése szerint, ha öt -nal magasabb kamat van kikötve, ez a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme esetében tovább folyik és e törvénybeli rendelkezés alapján elfogadott o^szabály az, hogy szerződési kamatnak kikötése esetében a törvényes kamat megítélésének helye nincsen, feltéve, hogy a szerződési kamat az 1877 : VÍII. t.c.-ben megállapított legmagasabb kamatlábat tul nem haladja. (A m. kir. Kúria felülvizag. tanácsa, 1901. nov. 21. I. G. 400/901. sz. a.| Igaz ugyan, hogy a S. E. 184. §-a értelmében a felülvizsgálat az Ítéletet megelőző eljárásban hozott határozatokra is kiterjedhet, azonban csupán a 129. §. korlátai között, már pedig az előleges birói szemle, mint az 1808. L1V. t. c. 534. és 540. $ ai szerinti előleges bizonyítást rendelő végzés ellen az 1881. LIX. t.-c. 53. S-a szerint felfolvamodásnak helye egyáltalán nemievén, eme kérdés felülbírálás alá nem vehető. (A m. kir. Kúria 1901. okt. 10. I. G. 327/1901. sz. a.) Annak megállapítása, hogy a külön tartást igénylő nőnek a férj mit képes és mit legyen köteles fizetni : ténykérdést képez, mely sikeresen csak jogszabály megsértése esetében támadható meg. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. okt. 25. I. G. 344/1901. sz a.) Az apa kiskorú gyermekét csak addig köteles eltartani, mig annak keresetképessége be nem következik ; a felebbezési biroság tehát jogszabályt sértett, midőn tekintet nélkül arra, hogy a gyermek keresetképessége mikor következik be, alperest általánosságban arra kötelezte, hogy gyermekét a válóper végleges elbírálásáig eltartsa. (A m. Kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. okt. 25. I. G. 343/1901. sz. a.) Oly esetben, midőn közel rokonok között létesült jogügylet által a hitelező követelése elől a kielégítési alap elvonatik, fennáll az a j igvélelem, hogy arról, hogy az ily szerződéssel a hitelező kijátszása céloztatik, a vevő fél is tudomással bir, mivel szemben a vevő félnek kell az ellenkezőjét bizonyítani. (A m kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1931. okt. 24- 1- G.359. sz. a.j Az árv széknek mint hagyatéki ügyben eljárt hatóságnak a hagyaték átadása iránt intézkedő határozata, mint peren kívüli hatósági intézkedés, nem zárja ki annak a tisztán magánjogi kérdésnek per utján való megbirálását s illetőleg eldöntését, hogy az átadott vagyon nem tartózván a hagyatékba, az igénylő tulajdonát képezi-e? (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanícsi, 1931. okt. 23. I. G. 354. sz. a ) Anyagi jogszabály az. hogy az a férj, aki nejének a közös háztartásból és együttlakásból való eltávozásába beleegyezett, s nejét ennek visszatérési készsége mellett is jogszerű ok nélkül visszafogadni nem hajlandó, nejét külön tartásban részesíteni köteles. IA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. október 25. I. G. 341. sz. a.) A S. E. 94. §-a a szerint a bíróságnak a szakértő kinevezésénél a felek javaslatához csak akkor kell alkalmazkodnia, ha a felekegy vagy több szakértő személyében megegye 1 nek. A bíróság egy szakértőt is kinevezhet, ha több szakértő kihallgatása nem mutatkozik szükségesnek és a feleknek egy vagy több szakértő személyében való megegyezése esetén kivül a felek által külön-külön javaslatba hozott szakértő személyéhez a bíróság kötve nincs. | A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. okt. 23. I. G. 356/901. p. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A csődtömeggondnoknak a külön tömeget terhelő kiadásai és dijai a jelzálogos hitelezők követelései előtt elégitendök ki. A m. kir. Kúria: A másodbiróság végzése megváltoztatik neheztelt abban a részében, a mely szerint a csődtömeggondnok dijából és költségeiből 1,200 koronának előnyös tételként való sorozása mellőztetett s erre nézve is az elsőbiróság végzése hagyatik helyben, vonatkozóan felhozott indokainál fogva és azért: mert a végrehajtási törvény 29. §-a éltelmében abban az esetben, ha a végrehajást szenvedő a végrehajtási eljárás folyamán lesz vagyonbukottá, a végrehajtási eljárás további fokozatán a csődeljárás hatályára nézve nem a végrehajtási, hanem a csődtőrvény rendelkezései alkalmazandók, már pedig a csődtörvény 53., 47. és 48. §-ai értelmében, a csődtömeggondnoknak a különtömeget terhelő kiadásai és dijai a jelzálogos hitelezők követelése; előtt elégitendök ki és mert a csődtömeggondnok az elsőbiróság végzésében felsorolt adatokkal, a részérői felszámított összegnek ilyen minőségét kellően kimutatta. (1901. deczember 17-én 6,750. sz.) Abból, hogy a kérdéses határozat hozatalakor volt igazgatósági tagok és titkár részére a tiszteletpéldány megszavaztatott, ugyanama mü tiszteletpéldányához a felperesnek mint későbbi titkárnak, majd pedig igazgatósági tagnak igénye szükségképen nem következik. Egymagában azon az alapon, hogy a kérdéses miinek tiszteletpéldányát követelni a felperesnek joga nincs : e már önként kiszolgáltatott része a műnek vissza nem követelhető, mert az alperes nem is allitja, hogy a tiszteletpéldánynak a felperes mint társulati titkár által történt elfogadása jogellenes tény volna, vagy hogy az alperes részéről a tiszteletpéldány szolgáltatása nem szándékosan és önként, hanem tévedésből vagy szabad akaratot kizáró egyéb körülmény fenforgása mellett történt volna. A budapesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. bíróság (4900. mátc. 14-én 25263. sz. a.j B. Győző felperesnek < Könyves Kálmán magyar irodalmi és könyvkereskedési rész-