A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - A német jogászgyülés. Vége

304 A JOG A büntetőjogi reform főproblemái közé tartozik a fiatalkorú személyek büntetőjogi kezelése. A visszaesés mellett ez a kardinális kérdés. Tény, hogy az ifjúság kriminalitása nagyobb a felnőttekénél; hogy még a fegy házak világa is legalább Vs-ban fiatalokból rekrutálódik. Itt kell -4ehát már előzetesen is, a büntetőjogi apparátus tevékenységének ^iiyhatásaival tisztába jönnünk. Semmi sem volna elhibázottabb, mint '^•'"í^atal gonosztevők elleni harcban elsősorban a büntetőtörvény segélyét igénybe venni; ez nem képes a fiatalok kriminalitásának forrását leásni. Ez pedig a főcél. A családi élet és lakás viszonyai, a munkaviszonyok, a társadalmi viszonyok által bővített izgatások is alkalmak a bűntettre, a rosszul alkalmazott vasárnapi szünet és a büncselekvények fertőző nyilvánossága, — ezek fejlesztik a fiatalok bűnösségének csiráit. Ezeket a büntetőtörvény meg sem közelitheti. Éppúgy kizárandók a felelősség alól az öröklés alapján terheltek. Megvizsgálandó a fiatal bűnösök büntethetőségének kritériuma; szabályozandó a büntetés és nevelés közti viszony és revideálandók a büntető-eszközök és a büntetés végrehajtása a fiatalokkal szemben. Alkalmazandók-e uj büntetési eszközök ? Semmi esetre sem a botbüntetés, mely legtölebb intézeti, házifegyelmi eszközt képezhetne. Ellenben fontolandóra veendő a hatóságilag ellenőrzendő házi elzárás. (Haus-Arrest). Annyi bizonyos: ami megszorítás a fiatal bűnösök rövid tartamú szabadságvesztési büntetése tekintetében csak elérhető, annak megtörténnie és minden, akár rövid, akár hosszú tartamú szabadságvesztés-büntetésnek rendszeresen nevelésre is irányulnia kell. Egyénesitett szabályozásra szorul továbbá: a büntetés végrehajtásának felfüggesztése fiatalokkal szemben; minden egyes ifjú ezen idő alatt külön javitóegylet (Fürsorgeverein) és ebben egy külön gondozó (Pfleger) gondjaira lenne bízandó. Hogy lehet ezen állami büntetőkényszert a szabad nevelési tevékenységgel rendszeresen összeegyeztetni ? A büntető eljárás fiatalokkal szemben külön volna szabályozandó. Két alapfeltétele lenne: gyorsított elővizsgálat és a főtárgyaiásnak korlátolt nyilvánossága: hozzátartozói, nevelői, mesterei és törvényes képviselőire terjedő korlátozással. A szellemileg korlátoltak büntetőjogi figyelembevétele ezúttal még nem kielégítő. Ide tartoznak a gyengeelméjüek, hiszterikusok, neurasztheniások, nem-elmebeteg epileptikusok, alkoholisták, moral-insanityben szenvedők, morfinisták stb. A jelen helyzet szerint, ezek enyhébben büntethetők, ha oly deliktumot követtek el, mely enyhitő körülményeket megenged; egyéb deliktumaiknál csak a törvényes büntetés keretén belül csekélyebb büntetéskimérésében részesülhetnek. Ott tehát, ahol enyhitő körülmények figyelembe nem vétethetnek, mint pl. a hűtlenség, hamis eskü, gyilkosság és emberölés, gyújtogatás és egyéb közveszélyes büntettek eseteiben, semmi figyelemben sem részesülnek. Ez nem mehet igy tovább. Semminél kevesebb történnék, ha csupán arra szorítkoznánk, hogy a korlátolt elmét általános enyhitő körülmény gyanánt elfogadjuk; habár természetes, hogy ennek is meg kell történnie. A korlátolt elméjű, de beszámitóképes gonosztevő megbüntetendő, csakhogy enyhébben, — a mérve azonban még keresendő. Annyi bizonyos, hogy a még oly rövid tartamú szabadságvesztésbüntetés is esztelenség. Ha megszokás, elijesztés, vagy javítás által valami elérhető lenne, ugy az csak rendszeres kezelés mellett lehetséges, — ez pedig időt igényel. A büntetés végrehajtását tehát egy büntető- és ápoló-intézet vegyülékében és ennek szigorúan paedagógiai jellegében kell keresnünk. És ezen nem szabad megütköznünk; mert a szellemileg korlátoltak vagy gonosztevők mind ápolásra szorulók is egy személyben. Ha örökös visszaesési hajlamuk folytán javíthatatlanoknak és «közveszélyeseknek» bizonyulnak, és ez pathologiai szervezetük folyományának bizonyulna, akkor mint elmebeteg gonosztevők a büntető jogszolgáltatásból teljesen kirekesztendők volnának. Ha azonban mégis beszámitóképesek, akkor megfontolandó, vájjon mennyire volna tanácsos őket külön biztonsági intézetekben (Versicherungs-Anstalten) — természetesen hosszabb időre, és milyen kautelák mellett bellebbezni. A reformnak még ki kell terjednie a visszaeső és szokásszerii bűntettesekre. Ezekkel szemben a fennálló jog eszközei hatálytalanok és ugy a biztonság, mint az igazság szempontjából elégtelenek. Erélyes orvoslás ezekkel szemben minden oldalról követeltetik. A reform legnehezebb része a birói büntetés kiszabásaja vétkes lelkület (Gesinnung) legyen itt irányadó bizonyos büntetésnemek felvétele vagy kizárása tekintetében, a büntetési maximumok és minimumok- a törvényes büntetéskiszabása indokainak kifejtése, tekintetében; a visszaesés; a megrögzött, illetve iparszerü bűntettre nézve; a befejezés és kísérletnek egyenlő vagy nem-egyenlő büntetése; a tettes és segédje; a gondatlanságból elkövetett büntetendő deliktumok stb. tekintetében. Végzetes baj, hogy a törvény a birót a büntetés kiszabásánál teljesen magára hagyja. Nem elég itt a törvényes keret bősége; ez egyenlőtlenségre és igazságtalanságra vezet, ha a büntetés mértékének gyakorlásában létező szabadság nem szabályoztatik. Főleg akkor, ha a büntetési minimumok normális büntetéssé válnak, már nincs a bírónak szabad tere a büntetés kiszabására. Szabályozandó lesz ez: a modern világnézlet, az előrehaladt tapasztalat, az élő jelenkor szükségletei szellemében A büntetőjog reformja Ka hl szerint sürgős, de nem sürgető feladata a törvényhozásnak. Minden ezen nehéz feladat megoldását sürgető okvetetlenkedés tehát visszautasítandó. A btk. revíziója többé le nem tűnhet a napirendről; — a feladat oly fontos, hogy az azonnal foganatba veendő. És várható lesz egy alaposan, minden irányban előkészített, magas színvonalon álló tervezet. Ne zavarjuk tehát a növés processzusát az éretlen gyümölcs iránti éretlen kívánattal. . . . Az erre következő vitában résztvettek Kronecker társelőadó, Beck birodalmi képviselő (aki a hamis tanúvallomások büntetőjogi kezelését is felvétetni óhajtja), W i n k 1 e r tszéki biró, W a e c h t e r főügyész, A s c h r o 11 tszéki biró és többen. A szakosztály végül a következő határozatot hozta: I. a német birodalmi btk. revíziója a birodalmi törvényhozásnak sürgős feladata. II. Külalakjára nézve ajánlatos 1. a rendőri büntetőjog kirekesztése 2. a büntetőjogi kiegészítő törvények anyagának a btkbe legalább annyiban való bedolgozása (Einarbeitung,), amennyiben az a törvényes tényálladékok (Thatbestaende) egyszerűsítése érdekében kívánatos és a sok, az alkalmi törvényhozásból származott inkongruenciák elhárítására szükséges. III. Ezen revízió tartalmában (am Inhalte) a jogászgyülés oly módon vesz részt, hogy vezérelveket óhajt megállapítani első sorban azon kérdések iránt, melyek központi állásuk vagy elvi jelentőségük folytán, tudományos és népszerű értelemben a büntetőjog reformjának lényeges problémáit képezik. Ide legalább is és szükségszerüleg tartoznak. 1. A kiskorúak büntetőjogi kezelése. 2. A szellemileg korlátoltak kezelése. 3. A visszaes", szokásszerü és iparszerü bűnösségnek btjogi kezelése. 4. A birói büntetés kiszabása (karöltve a kísérletnek büntetőjogi kezelésével.) 5. A büntetési középrendszer (Strafmittelsystem) a biztonsági és óvintézkedések kapcsán. 6. A büntetés végrehajtása (a feltételes elitélés és feltételes rcegkegyelmezésnek ismételt megvizsgálása kapcsán.) 7. A büntetéskizárási okok (a jogellenesség hiányának és az ínség kapcsán.) IV. Orvosi szakértők igénybevétele mellett, a legközelebbi jogászgyülés napirendjére tűzetik az ifjúkori bűnösök és a szellemileg korlátoltak (geistig Minderwerthigen) büntetőjogi kezelése. A többi reformkérdések későbbi határozathozatalnak maradnak föntartva. Ezen határozatok K a h 1 előadó által a plénummal közöltettek és ott nagy tetszéssel fogadtattak. Nagy vita tárgyát képezte az a kérdés is, vájjon «megváltoztatandó-e a ppts> oly irányban, hogy a bírónak nagyobb közreműködés (Mitwirkung) biztosittassék a per vitelére (Processbetrieb) (a napirend 9. p.j. —- Előadók: Neukamp dr. kölni felebbviteli tszéki biró és Wach kölni tanár. Előadók: Hamm kölni felebbv. tszéki elnök és Heinitz berlini ügyvéd. A kérdés lényege az, vájjon megengedtessék-e az ügyvédek és ügyfeleknek; magánjogi természetű pereik tekintetében, a teljesen szabad rendelkezés, vagy pedig az, különösen a halasztások tekintetében bizonyos korlátoknak vettessék-e alá ? A kérdés nálunk ezúttal még aktuális nem lévén, a vélemények- és a vita közlésétől eltekinthetünk, A jogászgyülés különben is e kérdést negatíve döntötte el és a bírónak a perben való nagyobb közreműködését nem tartja kívánatosnak. Ellenben megfontolandónak véli, hogy mily módon ellensúlyozandó a tárgyalási határnapok meghiúsítása. (Vereitlung.) r. I. Irodalom. Bíráskodásunk bányaügyekben. Irta B a 1 k a y Béladr. bpesti ügyvéd. Apolló írod. társ kiadása. E kis füzetke ismerteti jogtörténeti fejlődését a bányabirósági eljárásnak a legrégibb időtől a mai állapotig. Értékes az uj perrendi javaslat idevonatkozó részének alapos bírálata, mely minden izében szerzőnek ezen ügyekben való nagy jártasságára vall. Vegyesek. Merénylet következtében keletkezett balesetekből kifolyó károkért nem felelős a vasút. Az aussig—teplitzi vasútnak egy személyvonata kisiklott s ez alkalommal több utas megsérült. A megsérült utasok egyike agyrázkódást szenvedvén, a vasutat a gyógyköltségeken kívül 2,080 korona évjáradék és 20,000 korona fájdalomdíj iránt beperelte. A leitmeritzi kir. törvényszék, a vasutak felelősségéről szóló 1869. évi osztr. törvény alapján, — mely teljesen azonos ami 1878: XVIII. törvénycikkünkkel — a keresetet egész terjedelmében elutasította, mert bebizonyitottnak látta azt, hogy a kisiklást egy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye okozta. Bár a merénylőt mindeddig nem sikerült kikutatni, a vasutat a felelősség alól fel kellett menteni, mert a kihallgatott szakértők véleménye szerint a vasút az üzem körében mindamaz óvintézkedéseket a legteljesebb mértékben alkalmazta, amelyeket a szabályok hasonló balesetek elkerülhetése céljából előírnak. PALLAÍ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BU0APE6T6N.