A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - A német jogászgyülés. Vége

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 42. számához. Budapest, 1902 október 19. Köztörvényi ügyekben. Az 1894-ik évi XXXI t-cikk 72. §-ában külön kimondatik, hogy a házasság érvénytelenséget targyazo perekre megfelelően alkalmazandók ennek a törvénynek a 98. 101 103-ik S-aiban fog­lalt rendelkezései s igy miután a bíróság az idézett törvény 85-ik . szerint csak e felbontó ítéletben köteles a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránt határozni, erre a S-ra azonban a 72-ik S ban nincs hivatkozás, a K)2. §. pedig ideigle­nes intézkedésekre vonatkozik, ezekből önként következik, hogy a btrosag nincs hivatva arra, hogy a házasság megsemmisítését tárgyazó végitéletben a gyermekek elhelyezése és tartása iránt is rendelkezzék. A kecskeméti kir. törvényszék (1902 febr. 3. 8t>6 sz. a.) A kir. törvényszék a Gr. Antal és P. Mária alperesek között a fülöpszállási anyakönyvi kerület anyakönyvvezetó'je előtt 1899. évi február 8-án létrejött házasságot a H. T. 45. és 12. §-ai alap­ján semmisnek nyilyánitja. továbbá kimondja, hogy ez a rendelkezés az alperesektől Fülöpszálláson 1900 évi július 29-én származott Antal nevü fiú­gyermek születésének törvényességét nem érinti ugyan, azonban az I. rendű alperesi a gyermek felett az apai hatalom meg nem illeti, — s a gyermeket k;zárólag a 2. r. alperes gondozása alatt hagyja, — stb. Megokolás: A •/., 2-/., 3/., 5/., 9'/. alatt részint eredet­űén, részint hiteles másolatban csatolt okiratok tartalmával bizo­nyítva van, hogy a G. József és Sch. Jozefa szülőktől Mosonban az 1872-ikévi december 2ő-én született G. Antal volt fülöpszállási lakos adóvégrehajtó, I. r. alperes, a néhai P. István és H. Mária (most L. Józsefnél szülőktől Fülöpszálláson lb82-ik évi március 5-én született P. Mária 2. r. alperessel, 1899 évi február 8-án a fülöp­szállási kerület anyakönyvvezetó'je előtt házasságra lépett, — jól­lehet korábban vagyis 1896-ik évi aug. 7-én Gorondon a gorondi kerület anyakönyvvezetője előtt N. Etelka Ilona sztrobicsói lakosnövel is már házasságot kötött s ez a házassága érvényben állott, meg nem szűnt. Ennélfogva a H. T. 47. §-a értelmében erre jogosított kecs­keméti ügyész kérelmére az alperesek között utóbb létrejött há­zasságot a kir. törvényszéknek, mint a prts. 36. §-a értelmében arra illetékes bíróságnak a H. T. 45. és 12. §-ai alapján semmis­nek nyilvánítani kellett és pedig annyival inkább, mert I. r. al­peres meg nem jelenvén, a kereset ellen kifogást nem emelt, II. r. alperes pedig ahhoz hozzájárult. Az alperesektől származott fiúgyermek születésének törvé­nyessége ebben a perben megtámadva nem lett: ennélfogva ki kellett mondani, hvgy a fentebbi rendelkezés az ő születésének törvényességét nem érinti, mert az ő származása törvényességé­nek kérdése ebben a perben el nem dönthető. Addig is azonban, mig ez irányban birói döntés történik, — a házasság semmiségét okozó I. r. alperessel szemben ki kel lett mondani továbbá, hogy őt a gyermek felett apai hatalom nem illeti meg és a gyermek közvetlen gondozását kizárólag 2. r. alperesre bizni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1902 ápr. 23. 2,833. sz. a.) az első biróság ítéletének a házasság semmissé nyilvánítására, a k. k. gyermek tartására és az apai hatalomnak e gyermek tekin­tetében való gyakorlására vonatkozó hivatalból megvizsgált részé­nek azt a rendelkezését, melylyel a házasság semmissé nyilvánít­tatott és a kk. Antal nevü gyermek tartás végett P. Mária alpe­res nő gondozása alatt hagyatott, helybenhagyja, de oly kiegészí­téssel, hogy e gyermek tartása szükség esetén G. Antal alperest is terheli, ellenben annak kimondását, hogy G. hintál alperest e gyermek felett az apai hatalom meg nem illeti, mellőzi; egyéb részét ennek az Ítéletnek felebbezés hiányában nem érinti, s a periratokat hivatalból a m. kir. Kúriához fölterjeszteni rendeli. Megokolás: Az elsőbiróság ítéletének az a rendelkezése, melylyel a házasság semmisnek nyilváníttatott, indokainál lógva, az a rendelkezése pedig, melylyel a gyermek az anya gondozása alatt hagyatott, azért hagyatott helyben, mert e tekintetben az anya, kinek gondviselése alatt a gyermek jelenleg is áll, kérel­met terjesztett elő, melynek teljesítése ellen kifogás nem tétetett, minthogy azonban a gyermek eltartásának kötelezettsége az apát is terheli, G. Antal alperes ezen kötelezettsége megállapítandó volt. Minthogy az esetre, ha valamely a felsőbíróság felülbirálata alá kerülő határozatban oly jogkérdés feletti döntés is foglaltatik, amely a bírósági hatáskörhöz nem tartozik, ez szintén hivatalból való megvizsgálás tárgyává teendő: mellőzni kellett az elsőfokú biróság ama kimondását, hogy G. Antalt a gyermek felett az apai hatalom meg nem illeti, mivel ennek eldöntése az 1867: XX. t.-c. 22. illetve 23. §-ai értelmében első sorban a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. Kúria. (1902 szept. 3. 3,159 sz» a.) A másodbiró­ság Ítélete a házasság megsemmisítésére vonatkozó rendelkezésére nézve az abban felhívott megfelelő indokok alapján helybenhagyatik; az 1900évi július hó 20-án született Antal nevü gyermekre vonatkozó intézkedésekre nézve azonban, mindkét alsóbiróságitélete megváltoz­tatik akként, hogy ennek a gyermeknek elhelyezésére és tartására vonatkozó rendelkezés egyáltalán mellőztetik; mert az 1894-ik évi XXXI. t.-cikk72 §-ában külön kimondatik, hogy a házasság érvény­telenségét tárgyazó perekre megfelelően alkalmazandók ennek a törvénynek a 98. 101—103-ik §-aiban foglalt rendelkezései s igy miután a biróság az idézett törvény 95-ik § szerint csak a fel­bontó Ítéletben köteles a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránt határozni, erre a §-ra azonban a 72-ik §-ban nincs hivatkozás, a 102-ik §. pedig ideiglenes intézkedésekre vo­natkozik, ezekből önként következik, hogy a biróság nincs hivatva arra, hogy a házasság megsemmisítését tárgyazó végitéletben a gyermekek elhelyezése és tartása iránt is rendelkezzék. A vagyonátruházásból felmerülő és egyéb jogügyletek után kiszabott illetékek az 1881: XXXIV. t.-c. 39. illetve 92. §-á alapján az ingatlanra való bekebelezés utján lévén biztositandók ily módon magát az ingatlan állagát terhelik ; ez alapon pedig az 1883 : XLIV. t.-c. 88. S-ának rendelkezései szerint az 188I. LX. t.-C, i89. §-a aj pontjának rendelkezései alapján nyernek kielégítést; vagyis az ingatlan haszonélvezetéből akkor, ha a végrehajtás ezekre vezettetett, és a befolyt összeg sorrendi tár­gyalás alapján osztandó fel. A budapesti kir. ítélőtábla (1902 szept. 29. 5,759/1902. sz. a.) az Egyesült bpesti fővárosi takarékpénztárnak, Sz. János elleni, a budapesti kir. törvényszék mint tkvi hatóság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, ugyanennek a végzésnek felfolyamodássa! megtámadott azt a részét, mely szerint a zárgondnokot az 1971 900 sz. a. csatolt kimutatásban foglalt jogilletéknek a Buda­pest székesfőváros pesti részének 7,321 sz. betétében foglalt ingatlan bérjövedelméből leendő kifizetésére utasította, megvál­toztatja és a kir. kincstárt ez iránti kérelmével elutasítja; mert a vagyonátruházásból felmerülő és egyéb jogügyletek után kiszabott illetékek az 1881: XXXIV. t.-c. 39. illetve 92. §-a alapján az ingatlanra való bekebeleztetés utján lévén biztositan­dók, ily módon magát az ingatlan állagát ierhelik; ez alapon pedig az 1883: XLIV. t.-c.88. §-ának rendelkezései szerint az 1881: LX. t.-c. 189. §-a a) pontjának rendelkezései alapján nyernek ki­elégítést; vagyis az ingatlan haszonélvezetéből akkor, ha a végre­hajtás ezekre vezettetett, és a befolyt összeg sorrendi tárgyalás alapján osztandó fel, mely eset itt azonban fenn nem forog, amennyi­ben ez alkalommal a zárlat folyamán bevételezett jövedelemnek a zárgondnok által való hovafordításáról van szó. Ha valamely szerződés nem önjogu személy által köttetett meg, azt csak ennek törvényes képviselője, vagy nagykorúsá­gának elérte után, az annak idején cselekvőképességgel nem-birt szerződő fél jogosult megtámadni, s ekként a szerződésben másik szerződő félként résztvevő önjogu alperes a teljesedésbe ment szerződést, felperes mint a másik szerződő fél cselekvő­képességének hiánya miatt, megtámadni jogosultsággal egyálta­lán nem bír. (Hasonlóan döntött a kir. Kúria I. G. 555'gg. sz határozatában.) Oly szerződéses megállapodás, hogy a házastársi együtt­élés bármi okból és bármelyik fél ténye következtében történt megszakítása esetére a tartási kötelezettség feltétlenül az alpe­res férjet terheli, vagyis oly önkéntes kikötés, mely az ideigle­nes elválás esetére a vagyoni viszonyok szabályozásaként a tartási igényt is rendezi, a jó-erkölcsökbe ütközőnek nem tekint­hető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 6. I. G. 55/1902 sz. a.) Az osztr. ptk. 91. §-a az 1894. XXXI. t.-c rendelkezéseivel hatályon kivül nem helyeztetett ugyan, de annak az a rendel­kezése, hogy a férj köteles nejét vagyonához képest illendő tar­tással ellátni, nem alkalmazható abban az esetben, ha a nő hibája miatt szakittatott meg a házassági együttélés, követke­zőleg az ideigl. nőtártá-s iránt indított perekben az a körülmény, hogy a házassági együttélés megszakítására melyik házas fél szolgáltatott okot, lényeges befolyással van a tartási kötelezett­ség eldöntésénél. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 6. I. G. 41/1902. sz. a.) Egymagában a megállapított tény, hogy felperes a fogam­zás időszakában alperesen kivül még mással is nemileg közö­sült, a fennálló birói gyakorlat szerint a feslett élet kimondá­sára elég alapot nem nyújt. Az a kérdés, hogy felperes feslett életmódot folytatott-e a gyermek fogamzási időszakában, a fel-

Next

/
Thumbnails
Contents