A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - A német jogászgyülés. Folytatás

A JOG 153 12-én kelt meghatalmazás azonban ilyen szabályszerű cégaláírással ellátva nincsen és ilyen megbízó levél pótlásának azért nincs h.dye, mert a felperes kifejezetten kijelentette perirataiban, hogy a kereseti követelést a K. és társai egyéni cég, mint a társas cég jogutóda éi vényesiti. Az által, hogy a közkereseti társaságból K. Berthold és St. Fülöp társtagok kiléptek: a közkereseti társaság megszűnt, mert a K. T. 10'2. §. értelmében a társaság egy vagy több tag kilépése folytán az addigi jogokkal és kötelezettségekkel csak akkor marad fenn. ha a társaságban még egynél több tag marad. K. József volt tag azonban egyedül tolytatja az üzletet az előbbi cég alatt; ez által a társaságtól külömböző cég keletkezett, amely az előbbi céget csak a KT. értelmében használhatja, de a cégszöveg azonossága a két cégnek, mint jogalanyoknak azonosságát meg nem állapítja. Ennélfogva magának a cégszövegnek azonosságából nem következik, hogy a K. és tsai feloszlott közkereseti tarsaságnak követelései a felperes cégre önként átszálltak; felperes pedig nem is állította, hogy a közkereseti társaság követeléseit reá ruházta és nem adta elő, hogy a közkereseti társaság feloszlása alkalmával az egyes társtagok igényei miként rendeztettek. Ezek szerint felperes a kereseti összegnek a maga részére való megfizetését nem követelheti; minthogy azonban K. József a felperesi cég egyedüli tulajdonosj, tagja volt a K. és társai közkereseti társaságnak: jogosítva van a közkereseti társaságot illető követelések behajtására a szükséges intézkedéseket megtenni; e behajtásra való joga azonban csak addig terjedhet, hogy a követelésnek birói letétbe helyezését igényelje, mert annak eldöntése, hogy e követelés, mint a közkereseti társaság vagyonának egy része a volt társtagok közül kiket illet, e per keretébe nem tartuzik. Felperes azt is vitatta ugyan, hogy a K. és társai, valamint a M. és Oe. cégek között fennállott alkalmi egyesülés felbomlása alkalmával az alkalmi egyesülés részesei K. Józsefet bízták meg az egyesülést illető követelések behajtásával; de ha ez az állítás való volna is, felperesnek eme megbízatása a birói letétbe helyezés követelésén tul nem terjedhetne, (ad. b), c.) stb. stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1901. december 3-án 2,382/v. sz. a. i t é 1 t:) A kir.i télőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és őt arra kötelezi, hogy alperesnek 333 K. 70 fill. perbeli és 77 K. 30 f. lelebbezési költséget végreh. terhe mellett fizessen stb. Megokolás: Felperes a per során tett nyilatkozatából kétségtelenül kitünőleg, a keresetbe vstt követelést nem a K. és társai cég alatt fennállott közkeresi társaság, hanem egyenesen önmaga, mint az imént emiitett közkereseti társaság jogutódja javára kérte megítélni. Alperes tagadta, hogy íelpeies a K. és tsai cég alatt fénn; ott közkereseti társaságnak a kereseti követelésre nézve jogulóda lenn^, illetve, hogy a kereseti követelés felperesre átruháztatott volna, és ezen alapon kifogást emelt felperes kereshetőségi juga ellen. Minthogy pedig felperes alperes tagadásával szemben a követelésnek reá való átruházása tényét és ebből folyólag jogutódi minőségét nem bizonyította, egymagából a cégszöveg azonosságából pedig, mint ezt az elsőbiróság helyesen kifejtette, nem következik, hogy a K. és társai feloszlott közkereseti társaság követelései a felperes cégre önként átszálltak, és minthogy ily körülmények között felperes a kereseti követelés tekintetében jogutódi minőségben perrel fellépni nem jogosult, ebből folyólag pedig alperes a kereseti követelésnek :jirói letétbe helyezésére nem kötelezhető, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani stb. mellett. A m. kir. Kúria (1902 szeptember hó 10-én 311. sz. a) i t é 11 : A másodbiróság ítélete, felperest kereshetőségi jog hiányáól elutasító ítéleti rendelkezése megváltoztattatik és ebben a tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, megfelelő indokoása alapján és ebből folyóan a másodbiróság utasittatik, hogy a per érdemében hozzon további szabályszerű határozatot. Felperes ügyvédének felebbezési munka dija és költsége -aját fele ellenében 103 K. 30 f-ben megállapíttatik. Oly esetben, melyben a vétel tárgyául megjelölt áru nem egyszerre, hanem a felek által előzetesen meghatározott menynyiségben és különböző időben szállítandó, az eladónak nem áll jogában saját tetszése szerint az egyik árurészlet tekintetében a szállítást teljesíteni, a másik részlet tekintetében pedig a szerződéstől elállani; ha tehát az eladó a szállítani kötelezett áru egyik előbbeni részletének szállítását elmulasztotta és a vevőnek az erre az árurészletre kapott előleget visszaadta s igy a szerződéstől a maga részéről elállottnak tekintendő, ugy a maga részéről a szerződésnek teljesítését az ezt követően kötelezett részletekre nézve, erre vonatkozó különös ujabb megállapodás hiányában, többé már nem követelheti. (A m. kir. Kúria 1902 ápr. 1. 1,107. sz. a.j Bírói gyakorlatunk joghasonszerüségnél fogva szövetkezetekre is alkalmazza a kereskedelmi törvény X. címében a részvénytársaságokra előirt jogszabáiyokat; ezek szerint pedig ezen törvény 174. § a értelmében minden egyes részvényest, szövetkezeteknél minden egyes tagot kereseti jog illet meg a közgyűlési határozat ellen. Az alakuló közgyűlésen részt vehet, s az ott hozott határozatot megtámadhatja már az is. kinek a belépési nyilatkozata az alapítók vagy alakuló közgyűlés által vissza nem utasíttatott, ha a belépéskor az alakulási költségekre követelt összeget be nem fizette is. A megtámadás joga az alapitót pusztán ezen a címen nem illeti meg. Ha a kereskedelmi törvény 174. S-ában megszabott i5 napi határidő utolsó napja vasár- vagy ünnepnapra esik, a megtámadó kereset a legközelebbi hétköznapon is joghatálylyal adható be. A kereskedelmi törvény 228. S-a értelmében a szövetkezet a cégjegyzékié való bevezetés előtt létezőnek nem tekintetik, ennélfogva addig, mig a szövetkezet a cégjegyzékbe be nem vezettetett, módosíthatja alakulását, e végből több közgyűlést tarthat s a korábban elfogadott alapszabályokat is megváltoztathatja. (A m. kir. Kúria 1901 november 14. 558/901. sz. a.j A biztosítási ügylet a kereskedelmi törvény 468. s-a szerint érvényesen lettrejöttnek tekintetik, ha az ajánlat 48 óra alatt vissza nem utasíttatott. Ez áll abban az esetben, ha az ajánlat az ügylet érvényes megkötése tekintetében külön kikötést nem tartalmaz. De ha az ajánlat a biztosítottnak oly kijelentését foglalja magában, hogy a biztosító az ajánlatot a 48 órától eltérő határidő alatt visszautasíthatja vagy elfogadhatja, az ügyletnek érvényességére nézve nem a törvény vélelme, hanem a kifejezésre jutott akaratnyilvánítás irányadó. Ezen ajánlati kikötésnek az a hatálya, hogy az ajánlatilag megszabott határidő alatt, az ajánlat tartalma az ajánlatot tevőre nézve kötelező, hogy a biztosító az ajanlatot az abban kijelölt időben elfogadhatja vagy visszautasíthatja, es hogy az ügylet érvényesen létrejött abban az időpontban, melyben az ajánlat elfogadtatott vagy a kijelölt határidő elteltével, ha vissza nem utasíttatott, A törvénynek a biztosítási ügylet érvényes létrejöttére vonatkozó fenti hatarozmanya tehát csak akkor irányadó, ha az ügylet érvényessége az ajánlatban eltérő feltételhez kötve nincsen, mig ha ily feltetel ki van kötve, a törvénybeli rendelkezés ezen feltétel tartalmához képest módosul. A biztosítási szerzödesjogérvényesen létesülhet oly módon, ho«y a biztosítás azonnal és feltétlenül kezdődjék, vagyis hogy a biztosítás kezdete összeesik a szerződés megkötésének időpontjával, de oly módon is hogy a biztosítás az ügylet megkötését megelőző időpontban vagy az ügylet megkötése után bizonyos idő múlva vegye kezdetét. Ha azonban a kötvénynek a biztosító által aláirt főszövegében a biztosításnál: kezdőpontja naptárilag teljes pontossággal és feltétlenül meg van határozva, ezen határozott rendelkezéssel szemben az altalános biztosítási feltételeknek, a kötvénv hatálybalépését a dij fizetésétől feltételezetten függővé tevő intézkedése mérvadó nem lehet. A biztositasi összeg iránti kereset el nem utasítható időelőttiség okából abban az esetben, ha a biztosítási feltételek által megkívánt okmányok nem mutattattak ugyan be a biztositónak, de a perben csatoltattak. (A m. kir. Kúria 1901 december 4. 1,096/901. A csődeljárás folytán felmerült kiadásoknak csakis azon része tekinthető a csödnyitás folytán felmerült költségnek, mely egyedül és csakis a csődeljárás különleges természetének folyománya ; nem esik tehát e költség fogalma alá a közadós által a csödnyitás előtt fogadott cselédnek a csődnyitás után esedékes bére, sem a csődtömeghez tartozó függő termés jégkár elleni biztosításának dija, mint amely kiadások az okszerű gazdálkodás rendes folyományai. (A m. kir. Kúria 1901 december 17. 1,476/901. sz. a.) Abban az esetben, midőn a baleset által előidézett sérülés következményei egy a baleset bekövetkeztekor már lappangó betegség következtében hamarabb és könnyebben állanak elő, mintha a betegség még csirájában sem létezett volna, ez a körülmény a baleset és testi sérülés közötti közvetetlen okozati kapcsolatot nem szünteti meg. A biztosítottnak halálát előidézett agyrázkódás a biztosítottnak a vasútról történt leesése következteben állván be, a halált okozó betegség fizikai erő behatásából származott. Márpedig az a véletlen, akár közvetetlen, akár közvetett fizikai behatás, mely a biztosítottnak testi egészségére kárt okozó eredményt idéz elő, a biztosítás jogi szempontjából a baleset fogalmát megállapítja. (A m. kir. Kúria 1901 október 16-án 138. sz.) A K. T. határozataival nem ellenkezik és igy érvényes az életbiztosítási szerződésnek az a kikötése, hogy a biztosítási összeg csak a halál okára és a biztosított korára vonatkozó bizonyítvány bemutatása után követelhető. iA m. kir. Kúria 1901 október 2-án 329/v. sz.) Az a kérdés, vájjon álforgatmány esete forog-e fenn, felperesnek a váltóval igazolt kereshetőségi jogát egyáltalán nem érinti, hanem csak arra szolgálhat alapul, hogy alperes felperessel szemben is megteheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt az álforgató ellen megilletik. (A m. Kúria 1901. október 24. 930/901. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott a ref. egyház adókönyvecskéjét meghamisította, hogy azzal egyházi adóját törlesztettnek tüntesse ki. Minthogy az egyház által az egyházi tartozásokról vezetett adókönyvecskék, figyelemmel a btk. 397. s-ára, közokiratot nem képeznek : a vádlott cselekménye a btk. 391. §-ban foglalt közokirathamisitás büntette alá nem vonható, hanem arravaló